Tévé-kultúra

Nehezen változó beidegződések

Le vecchie abitudini sono dure a morire (a régi szokások nehezen tűnnek el) – tartja az olasz, és hogy ez mennyire így van, arra most remek példát kaptunk.

Történt a napokban, hogy egy Firenze környéki település, Calenzano képviselőtestületi ülésén egy képviselőnő, Monica Castro azt az előterjesztést tette, hogy  a testületi tagoknak járó juttatást fordítsák vagy jótékonysági célra, vagy alapfokú iskolák könyvbeszerzésére.

Remek ötlet, jó felvetés, eddig nincs is semmi gond.

Ugyanő egyben egy vasvillát is vitt magával – utalva ezzel a napokban Olaszország-szerte zajló tüntetésekre (amelyeknek a vasvilla vált a jelképévé), és kifejezve a megszorításokkal és az aktuális kormánnyal szembeni negatív érzéseit. Ez is teljesen jogos lépés.  A vasvillát egy idő után eltávolították az ülésről, a biztonsági előírásokra hivatkozva. De ezzel még mindig nem lett vége, a képviselőnő fogta magát és alsóneműre vetkőzött, szintén tiltakozásul.

Na ez az a pont, ahol az ember értetlenül áll. Miért gondolja úgy bárki is, hogy a félmeztelenre vetkőzés megfelelő eszköz bárminek a kifejezésére (kivéve persze ha kimondottan sztiptízbárt reklámoz). Bármiféle politikai tiltakozás kifejezésére. Ja, hogy annyira hozzá vagyunk szokva, hogy egy félmeztelen nővel minden eladható?

Másrészt nem csodálkozom nagyon. Berlusconi pártjában – amelynek ez a hölgy is képviselője – nagy múltja van annak, hogy dekoratív és bizonyos szolgálatra hajlandó nőket ültessenek mindenféle székekbe (erről itt és ittírtam már). Ha ez volt a kritárium a képviselőnő beválasztásakor is, akkor miért ne élne a szokásos eszköztárával, ha valamit ki akar fejezni?

Mondom én, a régi szokások nehezen változnak…

Forrás:

http://affaritaliani.libero.it/politica/in-mutande-contro-la-manovra-protesta281211.html

http://www.nove.firenze.it/vediarticolo.asp?id=b2.01.30.21.55

Reklámok
Mindennapok

Hópara

Ez ugye egy olyan mediterrán ország,  ahol papírforma szerint nem kéne havaznia (már legalábbis az Appenineken innen), ehhez képest, mióta kiköltöztem, már kétszer volt hatalmas havazás (2009 és 2010, szinte napra pontosan egy év eltéréssel). És az idei meleg, napsütéses tél dacára most ismét hó várható. Csakhogy tavaly hatalmas káosz lett a hóból, fél napra beállt városi közlekedéssel, és egész éjszakára az autópályán ragadt autókkal (a lehajtók fagytak le, ezért aztán se ki, se be….) vonatállomáson éjszakázó emberekkel. Idén jó előre készülnek a dologra, nyilván azért is, mert sok támadás érte a fiatal polgármestert amiatt, hogy tavaly nem készült fel a hóra. Ezért aztán idén mindent bevet. Tegnap óta a firenzei hírportál csak erről szól, hogy hány hókotrót és hószórót állítottak hadrendbe, mindenkit figyelmeztetnek, vészhelyzet-forgatókönyvet készítenek.

Az olaszok nyilván nem tanultak meg hóban vezetni tavaly óta, és ugyan idén kötelező a téli gumi, de sokan, akik csak a városban közlekednek, nem vették meg (így is éppen elég sokba kerül az autófenntartás, és eddig szinte tavaszias tél volt).

Így hát én személy szerint megfogadtam, hogy 1) egész héten lapos edzőcipőben járok és van nálam sapka (tavaly az ötórás autós városi szenvedés -kb két km megtétele – után gyalog mentünk haza az utolsó 5 km-en, zuhogó hóban, sötétben), és 2) amint egy hópihe lehull, azonnal fogom magam, otthagyok akármit, és indulok haza…