Az egyik eheti bejegyzés kapcsán – rengeteg hozzászólásban messzire kalandoztunk. Egyik olvasó is kérte, meg én is gondoltam, hogy érdemes lenne összerakni a felmerült témákat. Nem feltétlen koherens szöveget írok, hanem összefoglalást – ami nagyon tanulságos lehet az ide igyekvőknek, ha lesz végre bátorságuk elhinni, hogy itt bizony így mennek a dolgok.
Álláskeresés: méghozzá két oldalról.
1) Olaszországban NEM hirdetik meg az állásokat, szinte sosem. Évek óta állandóan nézem a netet, a spéci honlapokat, legfeljebb call centerbe, vagy egyéb rabszolga és rosszul fizetett munkákat lehet találni. Amire valószínűleg ezer diplomás fog jelentkezni, és vissza sem fognak hívni.
Egyetlen lehetőség az ismerős által talált munka.
Alapvetően erre alapozzák a munkatárs-keresést – ezért aztán szinte egyáltalán nem számít, mit tudsz, mit végeztél, mihez értesz.
2) A fentiek fényében (meg egyáltalán): senki ne gondolja, hogy ha nem tud olaszul, vagy nincsenek ismerősei, akkor munkát fog találni. NEM FOG. Vagy fog, feketén, rosszul fizetett, bevándorlóknak fenntartott munkákat, amiért nem feltétlen érdemes kiköltözni.
Akik otthonról azt gondolják, hogy otthon rosszabb a helyzet, azoknak mondom, hogy ha valóban értenek valamihez, valóban beszélnek nyelveket, akkor otthon nagyobb valószínűséggel fognak munkát találni, mint itt.
Speciális kategória, az ápolók. Igen, van rá kereslet. DE: csakis akkor érdemes nekiállni, ha tudsz olaszul es el tudod egyedül intézni a formaságokat. Ha ez nem áll fent, akkor közvetítő segítségét kell majd igénybevenni és ne legyenek illúzióitok, a közvetítők keresni akarnak rajtatok. Azaz pont annyi minimálisat fognak nektek fizetni, amiből éppen megéltek, esetleg másokkal kell tartósan egy lakásban élni, váltott munkahelyeken, kiszolgáltatva dolgozni.
Ha találtál munkát: szinte nem létezik a normális munkaszerződés. Atipikus dolgozóként általában minimális jogokat adnak, és sokszor nagyon nagy késéssel fizetnek. Ismétlem, teljesen mindegy, milyen ügyes, okos vagy, még a kvalifikált munkakörökben is szégyenteleül kihasználnak.
Olaszok állás nélkül: sok fiatal olasz (30%-uk) nem talál munkát, vagy legalábbis nem fogadja el a rosszul fizetett, alantas munkákat (amit a külföldiek megcsinálnak). És aztán panaszkodik. Teheti ezt azért, mert van mögötte család. Ezzel egyet lehet érteni vagy nem, de tény, hogy ha van családi háttér, akkor nem feltétlen vannak rékényszerítve arra, hogy összetörjék magukat a munka miatt. Ők persze nem is tanulnak meg dolgozni (mert aki 30 évesen még sosem dolgozott rendesen, az bizony nehezen fogja megtanulni). Így aztán ha véletlenül mégis bekerülnek a rendszerbe, akkor sem érdemes tőlük sokat várni, annál is inkább mert nem a hozzáértés, tapasztalat számít, hanem a kapcsolat, ugye.
Jólét. Hogy jobban él-e az átlagolasz, vagy sem, mint egy átlagmagyar, nagyon attól függ, hogy van-e családi háttere. Azok a párok, családok, akiknek nincsen örökölt lakásuk, családi segítségük, azok pont olyan rosszul (éppenhogy túl-) élnek, mint Mo-n. Itt a lakás, stb árak sokszor rosszabbul viszonyulnak az átlagfizetéshez, mint Mo-n. Viszont a családoknak nagyobb vagyonuk van (lakás, értékek stb formájában), amivel egyelőre még tudják a fiatalokat támogatni.
Konkrét példák:
– egy Mo.-i átlag 120E ft-os fizetésbol 125 egységből meg lehet venni egy 15 milliós lakást (ami 55-65 m2-et jelent egy átlagos környéken, átlagos házban Budapesten). Firenzében az átlagos 1250 eurós fizetéssel (ami a statisztikák szerint van, sok atipikus jó, ha a felét, háromnegyedét keresi) a 250 000-eurós lakást (ez nagyon külváros, elég lepattant, es jó, ha van 50m2. Ha kicsit normálisabbat akarunk, mondjuk ami egy pesti Zugló környékkel egyenértékű, akkor 350 000 euró alatt szóba sem kerül) 200 egységből jönne csak ki. Viszont atipikusként kölcsönt sem adnak hozzá.
– kocsifenntartás. Egy tízéves 1000 cm3-es kocsi biztosítása 1500 euro/év. Mo-n 40E ft. Csak Bp-en van tömegközlekedés, ezért nem feltétlen vagy rászorulva. Itt sok helyen nincsenek szolgáltatások, így muszáj autót fenntartani.
Összevetve mindent: errefelé akkor él jól egy család, ha van családi segítsége. Ha nem, akkor nagyon nagy nehézségek árán tud csak túlélni, teljes bizonytalanságban. Mo-n már nem élnek olyan rosszul az emberek, mint amit szeretnek mutatni, itt már nem élnek olyan jól, mint amit mutatnak…
Folyt. köv. holnap…
Olaszországba jöttem 
Ennèl jobban ès vilàgosabban nem lehetne òsszefoglalni…Complimenti!
Hu,de gyors vagy…..meg ugyes!!!!
10pont
11 pont 🙂
szuperjòt leìrtad!!!
de mièrt nem hisznek nekunk??
most ko;lto:zo:tt vissza Budapestre egy VIII.ker lakàsba egy 37 ève(!!!) itt èlt magyar baràtnonk- ès abszolùt nem bànta meg! nem miliàrdos de diszkrèten megèl (o:zvegyi nyugdìj)-otthon vannak rokonai- ittmaradt fia egèsz nap dolgozik az orszàg teruletèn, 1x egy hònapban làtta itt…
minden relatìv- de OLASZTUDàS nèlku:l o:ngyilkossàg-fo”leg gyerekkel- kijo:nni…
Ha itt van valami allando jarandosag (pl. nyugdij, es esetleg otthon egy lakas) megeri hazamenni – anyagilag… A tobbi meg egyeni elbiralas kerdese.. En azert otthoni s nagyon sok dologgal nem tudok azonosulni, es nem tudom megszokni…
most jutott eszembe.. az álláskeresés dologhoz azt még hozzáfűzném, hogy
hiába vagytok felkészültek, az állásinterjú nagyon ritkán olyan/hasonló itt, mint Mo-on. Kvalifikáció, felkészültség, jó CV mit sem érnek.. A lényeg, hogy menniyre tudod eladni magad. Fűt fát is ígérhetsz, úgysem érdekel senkit.
Leginkább az vehető észre, hogy a munkáltató szerint teljesen normális hozzáállás az, hogy Ő tesz neked szívességet azzal, hogy ott dolgozhatsz (esetleg).
Ezt aztán majd többször érezteti is, miután felvett..
Szinte bármit elkövethetsz a munkahelyeden, akár kolosszális hibákat is, míg szimpatikus vagy a főnöknek, addig semmi gond..
Csak vigyázzatok, hogy mindig azt érezze Ő tesz szívességet nektek azzal, hogy ott dolgozhattok, hogy nagy kegyesen munkát adott nektek.
Mert ahogy valaki elkezd beszélni a munkavállalói jogokról, érdekes módon a szerződése nem lesz megújítva (hiába tud 3 nyelvet és isteni cappuccino-t csinál) – inkább megtartja az olaszul alig beszélő, ellenben face to face mindig nagyon hálás és megalázkodó román munkaerőt..
(Persze ha sikerül eljutnotok egy interjúra beajánlás nélkül is)
ps: lehet, hogy itt a romagnai tparton más törvények uralkodnak, mint pl Milánóban, csak azt írtam le amit itt látok
Igen, igy van itt is. Sot. Nalunk az a szokas, hogy ha valaki, barmilyen minimalisan kritizalni meri a rendszert (ami total szervezetlen, ertelmetlen, tele hulye es alkalmatlan emberekkel), azonnal megfagy a levego korulotte es elfogynak a munkai. Meg meg sem mondjak neki, hogy esetleg menjen el, csak megvonnak tole mindent, es aztan egyszer csak azon veszi eszre magat, hogy nincs mit csinalnia…
Es igen, az az alapfelallas, hogy legy boldog, hogy adnak neked munkat. Amunkaero semmit nem er. Csak problema.
A kocsi biztositason helyesbitek:
az 1500 euro evente tulzas.
nekem is egy 10 eves Fordom van, 1800 as motorral, evente 400 eurot fizetek!!!
ha valaki 1500 eurot fizet evente az reklamaljon!!!
Csak te valoszinuleg nem Fi-ben laksz.. Plusz nekem sajna nincsen bonuszbesoroloasom – de nem is lesz, mert ennyit nem fogok evekig kifizetni…
Es fugg a provinciatol is. Amikor atkoltoztem Parmabol La Speziaba, majdnem a duplajara ugrott: 600 eurorol kb. 1000-re, bar aztan mas biztositonal talaltam jobb ajanlatot, de meg az is kicsit tobb, mint 800 euro volt … Hat egnek allt a hajam! A logikara meg nem sikerult rajonnom.
A logika az, hogy minel rosszabb baleseti statisztikakkal rendelkezo helyen laksz, annal tobbet kell fizetni (ez Mo-n is igy van). Namost a nagyvarosok eleve sokkal rosszabb statisztikakkal rendelkeznek, foleg, ha atmegy rajtuk (a kornyekukon) egy nagy forgalmu autopalya. Bologna, Firenze, Roma, Napoly a legdragabbak. Ismerosom Sziciliaban fizet evi 300 euro – hat nem rohej… Mi rendesen utanajartunk, de nem volt biztosito, amely nekem kevesebb, mint 1500 euroert biztositotta volna. A parom viszont a legjobb bonuszbesorolasban van, o megussza 500-bol. Hat igy allunk…
Én kezdetben 1700 eurót fizettem (Brescia), mert a legmagasabb kategóriába kerültem (első kocsi, külföldi), és nem volt benne semmi (sem kaszkó, sem löpés-töréskár-tűz-víz, stb.).Most két év után fizetek 1555 eurót.
Elképesztő módon negatív, pesszimista hangvételű néha ez az oldal. Számtalan magyar ismerősöm van, akik a jobb életszínvonal miatt mentek ki, elsősorban északra, és nem bánták meg, sőt, azóta ha tehetik Mo. felé sem nagyon néznek… nyilván nem véletlenül.. mint ahogy az sem, hogy az országot folyamatosan árasztják el a bevándorlók, románok, albánok, filippínók, afrikaiak, sőt most már a lengyelek is egyre inkább. Gondolom, ha annyira gáz lenne a helyzet, és nem lenne munka, nem tudnának megélni, akkor nem mennének oda. Vagy ha tényleg jobb lenne Mo-n a helyzet (ez még viccnek is rossz) akkor itt lenne az a töménytelen mennyiségű bevándorló, és nem Olaszországban.
Ami engem illet, Milánóról és környékéről vannak tapasztalataim, mert bár nem élek kint, de a munkám oda is köt, így viszonylag sűrűn járok arrafelé, és mikor nem is vagyok ott, sok ott élő magyarral és olasszal tartom a kapcsolatot. Tudom, hogy az életszínvonal éppen Milánóban az egyik, ha nem a legmagasabb az országban, így talán nem mérce, de egész Észak-Olaszországot ha vesszük, én fele annyi problémát és panaszkodást nem látok/hallok/tapasztalok, mint Magyarországon. Innen már mindenki menekül, olyan is, aki pár éve kiröhögött, ha meghallotta a külföldi munkavállalás szót…
Ha figyelmesen olvasod a bejegyzeseket, akkor latod, hogy sokszor / mindig mondom, hogy ahol van csaladi tamogatas, orokolt lakas (es a legtobb esetben ilyen van az itteni csaladoknal), ott termeszetesen jobban tudnak elni az emberek. Es igen, Milano tenyleg a leggazdagabb terseg Oo-ban.
Viszont nem lehet veletlen, hogy mi itt valahanyan (ha latod a hozzaszolasokat, szinte minden itt elo magyar) folyamatosan mondja, mennyi problemaval szembesul, mennyire nem talal allast, mennyire rosszul fizetik, stb stb.
Nem ellened mondom, hanem altalanossagban: mindenki, aki nem itt el, ugy erzi, mennyire jol elunk mi itt. Akik meg itt elnek, azok meg mennyi negativumrol szamolnak be. Nem lehet ez sem veletlen, nem??
Aki ide keszul kikoltozni, annak meghagyom a valasztast, kinek erdemes hinni. En valoszinuleg azoknak hinnek, akik a sajat borukon tapasztaljak a napi valosagot, nem azoknak, akik kintrol nezve a felszinig jutnak el. De termeszetesen mindenki maga viszi a boret vasarra, es ebben nem erdemes senkit sem megakadalyozni..
A sok kulfodi bevandorlo pedig persze hogy dolgozni jon, sokszor ehberert, feketen. Lehet, hogy (sajnos) sokaknak meg ez is jobb, mint otthon ehenhalni, de nekem azert nem palya, hogy takaritsak feketen olasz csaladoknal, reggeltol mikulasig. Termeszetesen ha valakinek ez elete vagya, annak lesz lehetosege itt is (meg mas nyugat europai orszagban is).
Értem amit írsz, és ezzel kapcsolatban 2 megjegyzésem/észrevételem lenne:
Tapasztalataim szerint a magyarok – akárhol is legyenek a világban – mindig a negatív oldaláról közelítik meg az adott szitut, panaszkodásban élen járunk.. Sajnos ebben nőttünk fel, ez az ami körülvesz/körülvett minket, így valamennyire érthető is. Tisztelet a kivételnek, olvastam itt is hozzászólásokat, amelyek kilógtak a sorból, pozitív értelemben.
A másik pedig, ha annyira gáz kint lenni, rengeteg probléma, elhelyezkedés kizárva, fekete munkák tömkelege, bürokrácia stb stb, akkor miért vannak/vagytok kint már évek óta?
Egyébként, én sem azokon keresztül nézem a kinti létet, akik csak a felszínig jutnak el, hanem ott élő, dolgozó fiúk, lányok, párok életén keresztül. Vannak magyar ismerőseim a Garda-tó partján, többen Milánóban, Bergamoban, Veronában, Modenában, Trevisoban stb stb.. + mindig vannak akik épp menni készülnek. Szerintem ez sincs véletlenül…
Ezen kívül olaszokat is ismerek már, hozzáteszem, kizárólag északon. Egyetlen ismerősöm van Rómában (ő magyar), aki nagyon jól beszél olaszul és angolul, van egy állása, bejelentve, sokat dolgozik, és nem sír, hogy vissza akar jönni.
Amúgy szerintem ott kezdődik minden probléma forrása, ahogy te is szoktad írni, hogy úgy mennek ki a legtöbben, hogy nem beszélnek olaszul. Ez szerintem eleve hajmeresztő gondolat, nem is értem, hogy várják el sokan, hogy egy országban elég lenne egy idegen nyelv ismerete.
Szóval a hiba ilyenkor nem az országban keresendő, hanem az emberekben.
Amikor valaki jól beszélt olasszal (nem középfok, hanem annál sokkal jobb) megy ki, és még mellé beszéli az angolt is, és van egy szakmája és/vagy diplomája, akkor (Észak-) Olaszországban sokkal jobban meg lehet élni, mint Magyarországon. Ez az én véleményem, az eddigi tapasztalataim alapján!
A két ország közötti egyéb, mint földrajzi, kulturális, gasztronómiai különbségek miatt pedig nem is lehet kérdés, hol jobb élni. 🙂
Az itt elok nagy resze azert van itt, mert a parja/ ferj stb olasz. En is egyebkent. Egyebkent sosem jottem volna ide, vagy azonnal indulnek el innen….Ez persze szemelyes valasztas kerdese, kinek mi a fontosabb. Nyilvan mi, akik ebben a helyzetben vagyunk (a sok kommentelo is), a maganeletet helyezzuk a munka ele, es azt gondoljuk, hogy a parkapcsoltunk megeri azt, hogy lemondjunk egy jo es kepzettsegunknek megfelelo munkarol. Van ilyen, neha valasztani kell.
Ettol fuggetlenul meg erezhetem magam rosszul a munka miatt.. meg ugy is, ha nem “sirok”, hogy haza akarok menni. Ha haza akarnek menni valamilyen meggondolasbol, hazamennek… sirni meg nem szoktam, csak tenyeket kozolni – esetleg masok okulasara.
A magyar parral rendelkezo olasz ferfiak 99% sosem tanul meg magyarul, ezert aztan szoba sem jon, hogy otthon telepedjunk le. Hozzateszem mas nyelven sem nagyon beszelnek. (En azt is felajanlottam a paromnak, hogy elmegyek Brusszelbe dolgozni es johet o is, megtanul franciaul stb stb. Valasz: ott rossz az ido :)..
Egyebkent nekem is mindig azt mondjak (itt Toszkanaban!), hogy eszakon mennyivel jobb a helyzet. Lehet, hogy igy van, de egyelore en a toszkan mindennapokrol tudok beszelni, ezt is teszem.
Konkretan nekem Mo-n sokkal jobb allasom volt es legalabb annyit kerestem, mint itt. (Ket diploma, 4 nyelven beszelek stb stb). Nem hiszem, hogy negativ lennek, eltem mas orszagokban is, van osszehasonlitasi alapom is. Emellett ismerek jo par magyar lanyt (ld. kommenteket), aki hozzam hasonloan itt el, olasz parja miatt, alulfoglalkoztatva, ideiglenes munkakkal stb stb.
Az orszaggal is nagyon sok baj van, es nem azert, mert kulfoldi vagyok (persze hogy az nekunk nehezites, foleg azoknak, akik nem beszelnek rendesen olaszul), hanem mert strukturalisan sok minden rosszul mukodik – attol szenvednek maguk az olaszok is. Mivel nap mint nap munkaeropiaci politikakkal foglalkozom, tudok neked akarhany statisztikat mutatni, tanulmanyokat, tragikus mutatokat, szoval azt hiszem, nem csak arrol van szo, hogy nekem negativnak tunik mindez. A bejegyzeseket egyebkent altalaban ilyen konkretumokra epitem, nem a sajat megerzeseimre.
Ettol fuggetlenul ismetlem, mindenki azt hisz, amit szeretne, mindenki a sajat eleteert felelos.
Meg egy dolog: en azt latom, hogy ez a “magyar allandoan panaszkodik” eppen annyira hamis sztereotipia, mint az “olasz allandoan jokedvu”.
A korulottem levo magyarok minden szinten kuzdenek azert, hogy minel jobb eletuk legyen, mindent megtesznek azert, hogy dolgozhassanak – sokszor megalazo helyzeteket is elfogadva, olyan lelki erovel, amin en sokszor csodalkozom. Ami kintrol panasznak hangzik, lehet, hogy csak a realitas…
Hát akkor úgy látszik, mi pont a másik végéről látjuk az olasz létet. 🙂
Éppen ezért is írtam ide. Nyilván mindenki a személyes tapasztalatit írja le, ez nem vitás. Én az állandó jókedvűséget csak azért osztom, mert rengeteg pozitívumban volt részem, amiben Mo-n soha. Akár turistaként voltam, akár nem. Pl épp mikor Toscanában jártam pár éve, nem találtuk a szállást, már össze-vissza bolyongtunk, mire megláttam egy kis bar-t. Bementem, kizárólag helyiek voltak, nagyon eldugott helyen volt, kis faluban. Elmagyaráztam, mi a probléma, hova mennénk, és hogy tudnának-e segíteni. Erre az egyik ott üldögélő 60 év körüli férfi szól, hogy ő bepattan a kocsijába, menjünk utána ,elvezet minket. Mindenkinek leesett az álla – akikkel voltak -, magyarok lévén ugyebár, hogy ilyen is megtörténik. És x km-t mentünk, majd mosolyogva mutatta az út végén, hogy ott van a ház, amit keresünk. Ezek kis apró storyk, amik sokaknak semmit nem jelentenek, de nekem rengeteget. Ilyenben volt már részem Rómában többször is.
Most olyan szitukról beszélek, amiből az ember azt érzi, hogy SEGÍTENEK neki. Ti már bizonyára elfelejtettétek, hogy Mo-n ilyen nincs. Az utcán, a hivatalokban szörnyű hangulat, semmi mosoly, csak a nagyképű, fölényeskedő ultragáz stílus, mert ugye 88 ezer nettóért elég gáz mondjuk egy ápolói állást végezni, valóban. Ez jól rá is nyomja a bélyegét az egész ország hangulatára. Aki itt él, tudja miről beszélek.
Itt az dívik, hogy aki a földön van, abba rúgjunk még egyet bele. Akár az ország vezetését, akár az embertársaink viselkedését nézzük. Senkit nem érdekel, mi van veled, csak az, hogy az utolsó bőrt is húzzák le rólad. Nem véletlenül rohannak el innen egyre többen. De ez már más téma.
A lényeg, hogy én máshogy látom az olasz valóságot. Amit Te írsz, hogy a legnagyobb részetek az olasz férjek miatt ment ki. Tudom, hogy ez így van, hallottam is, de nekem egy ilyen ismerősöm sincs. :)) Nyilván ezért is mások a tapasztalataim. Szingli fiúk, lányok, magyar párok vannak az én látókörömben. Pl. a Garda-tónál dolgozó párocska mindkét tagja is magyar, pár éve mentek ki, besokallva az itthoni valóságtól. Az egyikük beszélt olaszul, a másikuk nem (akkor még), és nekivágtak. Szakács ill. vendéglátós tapasztalattal. A jelenlegi helyzet az, hogy a srác 2500-at keres, a lány 1300-at. Elég jónak mondják ők maguk is, de szerintem ehhez nem is férhet kétség. Azóta már kint született egy babájuk, sőt már a másodikat várják. Évente többször utaznak, nyaralnak, síelnek stb.. Itt ezt nem tudták megtenni. Ennyit róluk. 🙂
Ezt csak azért írom, hogy van ilyen is, ők is Olaszországban vannak, és ők is magyarok.
Rajtuk kívül is sorolhatnék még pár élettörténetet.
Írod, hogy Te sokkal jobban megéltél otthon, x diplomával, x nyelvtudással. Ez azért úgy gondolom, nem fair összehasonlítás. Magyarként Budapesten, és magyarként Toscanában.
Mert akkor azt hasonlítsuk hozzád, aki olasz és Milánóban él.
És ha egy ilyen összevetést nézünk, már egész más lesz az arány. Ezzel kapcsolatosan én is tudok számszerű adatokat mutatni, konkrétan a saját bőrömön tapasztalva. 🙂
Szép Napot! 🙂
Milano sajnos nem egesz Oo. Jo is lenne, ha olyan lenne az egesz orszag…Nyilvan nem veletlen mennek oda nagy szamban a kulfoldiek. Orulok, hogy megingathatatlanul hiszel az igazadban, es azt kivanom, sose kelljen igazan szembesulnod az olasz valosaggal… Sok udv (nicsak, en nem is vagyok magyar… semmi negativitas, rosszat kivanas a masiknak… Nahat, ezek a sztereotipiak!!!) 🙂
MAzzie, èn is Olaszo-ban èlò magyar vagyok, az lassan 14 èv alatt elèg sok mindent tapasztaltam. Azt hiszem tòbb sorstàrsam nevèben mondhatom, h mi nem azt mondjuk h hol jobb itt vagy Magyaro-on, hiszen senki nem tudja hogy milyen lett volna ma az èlete ha annak idejèn nem vàg bele…van, aki valszeg ha otthon marad, jobb anyagi korùlmènyek kozott lenne ma (mint pl èn), van, aki idejòtt Olaszo-ba ès ugy alakult, hogy jobban èl anyagilag, mint ha otthon maradt volna. En szemèly szerint soha nem bàntam meg a vàlasztàsomat ès nem is mennèk vissza Magyaro-ra èlni, mert jobban èrzem magam itt, jobban tetszik a mentalitàs ès màr megszoktam. Nembeszèlve arròl, hogy amikor csalàdja van az embernek, nem ugràl olyan konnyen egyik helyròl a màsikra. Nem mennèk vissza pedig az èletszìnvonalam nem olyan jò, mint tòbbeknek Magyaro-on. Csak egy pèlda: èn nem tudok nyaranta egy hètre szàllodàba elmenni ès tèlen egy hètre sìelni meg ide-oda utazgatni, viszont ha van egy pàr òrànk, le tudok menni a tengerpartra sètàlni akàr minden hèten. Baromira hiànyzik a csalàd, nagyon rossz azt hallani a gyerekeimtòl, hogy “nekunk mièrt vannak ilyen messze a nagyszuleink” stb…Es sorolhatnàm. Ezt mindenki nyilvàn eldònti magàban, ès hidd el az esetek nagy rèszèben nem az anyagi jòlèt miatt marad itt az ember, hanem azèrt, mert az emberek akkor sem sìrnak, amikor okuk van rà, tudnak mosolyogni bàrmikor ès nem a karrier àll a kòzpontban (mondjuk ez az ami az orszàg màr problèmàihoz is vezethetett)..
Mi csak azt harsongjuk, de valòszinuleg hiàba, hogy itt sem hullik minden az ember òlèbe, sòt, kùlfòldikènt minden sokkal nehezebb, mint olaszkènt. Ami a magyarok “panaszkodàsàt” illeti, sokszor nagyon ìgy van, de fòleg azt tapasztaltam, hogy a magyarok szerint “mindenki màsnak konnyebb ill mindenhol màshol konnyebb”, mint nekik . Ami a bevàndorlòkat illeti pedig, sajnos az ò helyzetuket is (mint sok màst) csak itt èlve ismeri meg az ember.
A lényeget leírtad, külföldiként minden sokkal nehezebb, mint olaszként. És ezek után már nem is arról beszélünk, hogy milyen Olaszo-ban élni, hanem arról, hogy milyen külföldiként Olaszo-ban élni. Valóban egész más, de vajon hol nem? Sok ismerősöm van Belgiumban és főleg Hollandiában. Ott rendszerezett az élet, mindennek megvan a helye, senki sincs feketén, tisztaság, jó életszínvonal, stb. Viszont rossz az idő (nagyon!), és nincsenek olyan természeti adottságai mint pl Itáliának. Emellett pedig szenvednek attól, hogy nem beszélik a hollandot, így csak az alantas munkák maradnak, ami hosszú távon eléggé idegőrlő. Akkor most Hollandia jó vagy nem jó?? Hát magyarként nyilván nem olyan jó, mint hollandként. És már meg is jöttünk. 🙂
Mindennek megvannak az előnyei és a hátrányai. Én sosem tudnék északon élni, az a hangulat és környezet nem nekem való. Még akkor sem, ha adott esetben Olaszo-ban nem is keresnék annyit.
En elsòsorban arra a mondatodra reagàltam, h “A másik pedig, ha annyira gáz kint lenni, rengeteg probléma, elhelyezkedés kizárva, fekete munkák tömkelege, bürokrácia stb stb, akkor miért vannak/vagytok kint már évek óta? “.
Kàlonbòzò orszàgokat elèg nehèz òsszehasonlìtani, kinek hol, mièrt jobb…a blog sem erròl szòl…..
Magyarorszàgon pedig a privàt szektorban rengetenen èlnek sokkal jobban mint itt Olaszo-ban, ezt nyugodtan àllìthatom, csak òk nem hiszik ezt el ès folyton panaszkodnak, mìg itt Olaszorban az ember nem sìr, hanem megtalàlja a pozitivumokat..
Ami pedig a vendèglàtòs ismeròseidet illeti, hàt nagyon szerencsèsnek mondhatjàk magukat, fòleg, ha az àllàsuk fix ès szabàlyosan alkalmazzàk òket. Ritka mint a fehèr hollò..
Nem tudom, de nem úgy beszélnek, mint akik annyira “kiválasztottak” lennének. 🙂 De majd megkérdezem őket. Amúgy a Garda-tó sem Toscana, lehet ott is jobban működnek a dolgok. 🙂
Egyébként épp nem rég beszéltem egy Mo-on élő olasz (!!) sráccal, aki a magyar párja miatt jött ide (ilyen is van :)) ) és mondta, hogy ő döbbenten látja, hogy ha egy magyarnak van x eurója, akkor abból 2-szer annyit költ, míg az olaszok az utóbbi években egyre spórolósabbá váltak, és az embereknek általában saját lakása, megtakarított pénze, háttere van. Az olasz családoknak pedig 4-szer annyi megtakarításuk van, mint amennyi az egész olasz államadósság. (Ezt mondjuk már különböző gazdasági cikkekben is lehetett olvasni.)
Hangsúlyozandó mondjuk, hogy kimondottan az olaszokról van szó, és nem az ott élő külföldiekről.
Olaszokròl, ès azok kòzul is nagyon kevèsròl… a statisztikàk relatìvak, lehet, h òsszessègèben ìgy van, de kb ez 10 olasz csalàdbòl 2-3-ra igaz, csak annak a 2-3 csalàdnak nagyon sok van…a tòbbi 7-8 pedig egyik napròl a màsikra tengeti èletèt…hidd el. Amikor Olaszo-ròl beszèlunk, akkor nem a Garda tò a viszonyìtàsi alap ès Toscana is àtlag feletti tartomànynak szàmìt gazadasàgi, megèlhetèsi szempontbòl.
Hat ez az. Ezt probaltam erzekeltetni sok-sok bejegyzesben… Olvass meg tobbet, mindenrol irtam mar… Igen, az olaszok azert elnek meg latszatra jobban, mert van megtakaritas (csaladi javak, lakas stb), ezert nem latszik, mennyi problema van.
De ha ez nincs (akar olasz, akar magyar vagy) nagyon nehez itt lenni, megelni. (hiaba keresel tobbet, sokkal tobb kiadasod van, stb stb. Nem mondom el ujra).
Egyebkent nem egyes peldakrol van szo, en is tudok mindenre es mindennek az ellenkezojere peldat hozni. De attol mert ismersz egy olaszt, aki otthon el, az olasz vegyes parosok nagy resze itt el. Attol mert ismersz egy part, aki jol keres, az emberek nagy resze nem keres jol… Stb stb.
és ez amit írsz, hogy az emberek nagy rész nem keres jól, igaz az egész világra 🙂
mondjuk szeretnek en pl. Svedorszagban a kisebb keresetuek koze tartozni…
Igen, tudom, ezért is sürgetik már több mint egy évtizede bizonyos politikusok az ország kettéválasztását. Mert akkor nem kellene északról délre pumpálni a pénzeket, több maradna meg, és még fejlettebb, gazdagabb lehetne az északi rész. Persze ez nagyon nagy valószínűséggel sosem fog megvalósulni.
Svédország… Valóban jól keresnek arrafelé, és ez igaz az összes északi országra. Csak kérdés, hogy az, hogy jól keresek egyenlő-e azzal, hogy jól élek. Mert pl. számomra nem. Arrafelé lehet bosszankodni az időjárás miatt nap mint nap, Olaszo-hoz mérten töredéke látnivaló, program, kirándulási lehetőség, és ami a lényeg, hogy teljesen más kultúra, mentalitás. Előnyök és hátrányok, ugyebár, mint mindenhol..
Én személy szerint azt vallom, hogy inkább éljek olyan helyen, ahol bár kevesebbet keresek, de élvezem az ottlétet, mert a hangulata, környezete magával ragad. De ez már megint személyes megítélés kérdése. Kinek ez, kinek az. 🙂
Sajnos van egy mimimum, ami alatt nehez jol erezni magad, meg akkor is, ha nagyon szep helyen vagy. Oo. tenyleg szep. De a tobbi…
Azért ne állítsuk be úgy az országot, mint egy csóró, szegény keleti államot. : ))) Ha nézzük a statisztikákat, az elsők között van mindenben; GDP, fejlettség, munkavállalók száma, stb..
A többi az embereken múlik. A hiba oka továbbra is bennük keresendő. A fejlett országokban, ha eleget teszel az alap elvárásoknak, mint az adott nyelv ismerete, szakma, diploma stb. akkor meg fogsz tudni élni. Jobban mint keleten. Ez a helyzet már emberemlékezet óta. És én ezt tapasztalom akármelyik országban is beszélek az ismerőseimmel.
Ha nem beszéled a nyelvet, ugyanaz a siralom vár rád Svédországban is. Gyári meló, betanított munka, minimálbérért. Amivel mondjuk jobban lehet keresni mint Mo-n sok diplomával, de az élet minősége katasztrofális az idegőrlő meló miatt, még ha az ilyen országokban dolgozók egy évben 2-3-szor el is tudnak menni nyaralni. Sokat az sem segít. Csak különbség, hogy itt Mo-n még csak nyaralni sem tud elmenni a gyári munkás, a minimálbérből 😦
hat, a munkanelkulisegi mutatokban, az inaktivitasi mutatokban, az atlagkeresetben elegge rosszul allnak az olaszok (meg az un. szocialis allammal is, a juttatasok stb teruleten). Es igen, az embereken mulik, meg azon, kinek milyen osszekottetese van, hova tudja ot apuci benyomni… vagy nem erre gondoltal??
En egyebkent elvitatkozgatok itt veled, de oszinten szolva megint ott vagyunk, hogy egy nem itt elo akarja megmagyarazni egy itt elonek, hogy mit kene latnia, ereznie, elnie. Sajnos ez a raolvasos rendszer nem mukodik. Bar kivulrol lehet, hogy ugy tunik, hogy igen.
Haaat.. Én 16 éve élek észak-olaszországban és biztos nem költöznék vissza Mo-ra. Vitathatatlanul sok minden nem működik itt (ezekre más hozzászólásaimban is kitértem már), és egyre magasabb a munkanélküliek száma vagy az atipikus szerződéssel “tengődő” fiataloké, de még így is sokkal jobban lehet itt élni átlagban, mint Mo-on. Gyakran írjátok, hogy Milánó nem Oo (egyébként én torinói vagyok), de azt senki se írja, hogy Budapest se Magyarország. Vagy tévedek? ; ) Otthon minden Budapest-centrikus, de Budapestet leszámítva Mo-n a munkalehetőségek (és minden mas) gyakorlatilag a nullával egyenlőek, még a többi nagyvárosban is, nem beszélve a vidéki kisvárosokról. Oo-ban ezzel szemben az egész északi részen (Piemonte, Lombardia, Veneto ecc.) átlagosan jó az életszínvonal, van turizmus, fejlett az ipar és a kulturális szféra. Egy magas pozicióban alkalmazott manager milánói fizetése szerintem össze se hasonlítható egy jónak számító magyar (akár budapesti) fizetéssel, ezt pedig a több diplomás, külföldi tapasztalattal rendelkező pesti ismerőseim már többször említették. De az anyagiak mellett sorolhatnám a természeti szépségeket, a hegyeket és a gyönyörű tengerpartot amik egy ugrásra vannak bárhol is lakik az ember, a művészeti alkotásokat amikbe lépten-nyomon ’belebotlik’ aki itt él : ), a jó ételeket és finom borokat, a sok napsütést stb stb. stb. Persze újra hangsúlyozom, hogy itt is nagyon sok minden rosszul vagy egyáltalán nem úgy működik, ahogy kellene és ez gyakran frusztra’l, de ha egy képzeletbeli mérlegre rakom a ’pro’ és ’contro’ dolgokat, akkor ami engem illetmég mindig Itália marad – hatalmas – előnyben : ).. Ezt persze mindenki maga döntse el, a saját tapasztalatai alapján!
Erre az a válasz, hogy Torino is gazdag vidék… 🙂
Az utolsó mondatodban ott a lényeg, úgyis mindenki a saját tapasztalatai alapján ítéli meg a dolgokat. Meg persze az igények is nagyon eltérőek. Van aki csak egy top manager fizuból tud igazán élni, míg valakinek az is elég, ha minden nap a tengerparton lehet, még ha egyik napról a másikra is él. Na de Mo-n talán nem élnek az emberek egyik napról a másikra? Dehogynem. Akkor meg inkább éljek egy Oo-szépségű/mentalitású országban, mint Mo-n. Ez persze az én véleményem.
Egyébként júniusban költözök Milánóba. Nagyjából már ismerem a várost, és nagyon csípem a működését, a hektikusságát. 🙂
Torinoban sosem jártam, de majd nyáron pótolom. 🙂
A szépség igen, de a mentalitás – hát nem tudom…
Vagy rendkívül szerencsés vagy, vagy még nem kellett érdemben dolgokat intézned, ha az olasz mentalitással kapcsolatban pozitív véleménnyel rendelkezel 🙂
Ez megint hozzáállás kérdése.. 🙂
Nálam a mentalitás nem egyenlő az ügyintézéssel. A hivatali procedúrák ugyanolyan katasztrófálisak Bács-Kiskun megyében, Californiában, és nyilván olyan lesz nekem Milánóban is. 🙂
Én olyan dolgokat értek alatta, ami a mindennapokban történik, amikor az ember utazik a villamoson, és lát/hall dolgokat, emberi megnyilvánulásokat. Vagy amikor segítségre szorul, és segítenek neki. Bár ez lehet, hogy csak nekem fura, innen Mo-ról, ugyanis itt már nincs ilyen. Az alapvető jobb, derűsebb hangulatról nem is beszélve.
Meg nekem bejön az olasz stílus, minden értelemben. Akinek nem, az menjen Európa északi részére, ott sokkal jobb lesz neki. 🙂 Ez az én véleményem. 🙂
nemcsak ugyintezes, hanem egyaltalan. Nekem az a tapasztalatom, hogy errefele eppen olyan bunkok, es neveletlenek az emberek, mint otthon. Csak meg allandoan ki is kerik maguknak azt, hogy igazuk van (brr). Meg akkor is, ha latszik, hogy nincs. Hanyszor kell amiatt vitatkoznom mindenhol (bolt, bar stsb stb), hogy ne probaljanak mar elem beallni, ha en mar joval elobb ott voltam.. Az autovezetesrol mar nem is szolva… Mindig mindenben nekik all feljebb. Ez rettenetesen faraszto…
Nem kimondottan hivatali ügyintézésre gondoltam, de nem baj, majd megtapasztalod 🙂
Ha nekik kell valami, akkor rögtön és azonnal, már tegnapra késö lett volna, de ha neked – hát erröl jobb nem beszélni!
Az udvariasságot itt elfelejtheted, simán keresztülgyalogolnak rajtad bárhol is vagy 😦
A mindennapi segítségnyújtásról pedig csak annyit, hogy többször segítettem már le babakocsit busz lépcsöjén úgy, hogy egyetlen olasznak nem jutott volna még csak eszébe se egyáltalán ránézni is az éppen kínlódó anyukára…
Turistaként természetesen más a helyzet, vendéglátóként udvariasak és segítökészek, mert tudják hogy belöled élnek.
Itt még turistaként sem más a helyzet. Hévízen, Balatonon úgy néznek a németre, vagy bárkire mint az utolsó szemétre, aki oda mer menni. Lekezelő, pökhendi, mintha nem belőle élne. Undorító. Na mindegy, hagyjuk a mentalitást, mert én Mo-n élek -még- és borzasztó a helyzet, minden téren.
En sem gondolom, hogy udvariasak lennenek. Talan regen igy volt, de most mar nem. Nagyon tolakodoak, arrogansak, es ha szolni mersz, azonnal orditva rendreutasitanak. Es az a legszebb az egeszben, hogy ha nekik kell valami, akkor persze joguk van minden modon megszerezni, de ha masnak ez a logikaja, akkor lehordjak a sarga foldig.
Az igenyek valoban elteroek lehetnek, de alapvetoen nem art, ha van hol laknod, ki tudod fizetni a szamlakat, meg ilyenek. A mentalitast, na azt meg inkabb hagyjuk… 😦
Néztem az előző kommenteket, kicsit elkanyarodott a téma. 🙂
Én szeretek Budapesten is lenni, nekem teljesen jó tapasztalataim vannak az ottani emberekkel. Gyakran kérdezősködöm az utcán (inkább megkérdezem, minthogy 100 métert feleslegesen gyalogoljak :)) és én min. 90%-ban kedves emberekkel találkozom.
Ok, ha egyedül utaznak a villamoson, akkor nem ugrálnak örömükben az emberek, és nem is éreznek kényszert, hogy felhívjanak valakit telefonon és végigordítsák az utat. De ez szerintem alapvetően nem baj.
Ez a másik. Magyarországot Budapesttel azonosítjuk, és szigorúan mindent ahhoz mérünk. De akkor már nézzük meg a vidéki helyzetet is. Nos, minden képzeletet alulmúl, akár az infrastruktúrát, akár a munkalehetőségeket nézzük. Egyedül talán az emberek kevésbé intoleráns bunkók, mint a fővárosban. De ha már akarsz egy normális munkát, akkor Bp-re mész. És még az is elmarad egy európai nagyváros nyújtotta lehetőségektől, fizetés terén főleg…
Mert itt mifele lehetosegek vannak egy hegyi kis faluban, ahova meg a busz sem jar??
Nem a falvakról beszélek, hanem a Mo-i megyei jogú városokról és megyeszékhelyekről. 🙂 Ami egyenlő a nullával. Míg Olaszo-ban a nagyvárosokban azért vannak lehetőségek, nem csak Milánóban.
hol vannak a lehetosegek???
Mondjuk úgy általában északon. Amit mutat az is, hogy hány külföldi van már kint. Mo-ra valahogy nem jönnek, érdekes módon.. 🙂 Persze kérdés, kinek mi a lehetőség. Én Budapesten csak álmodozhatnék olyan életről, mint Milánóban.
Szerintem te most is csak almodozol egy olyan olasz eletrol, ami a valosagban nincs. Es mivel nem itt elsz, nem is hiszed el, mi a napi valosag.
persze, pl sok pakisztan van a parmezastermelesben. Reggeltol mikulasig dolgoznak es nagyon elegedettek. Valoszinuleg otthon ehen halnanak, vagy melyseges nyomorban tengetnek az eletuk. Ettol en meg nem feltetlen szeretnek reggel 4-tol este tizig parmezankeszitessel foglalkozni havi 800-1000 euroert. Meg takaritono sem lennek, kenyszeru valalkozasban, havi par szaz eurot szamlazva, pedig sok roman csinalja ezt…
Csak adalekkent: Mo-ra az elmult evtizedben 171000 kulfoldi telepult be. Hvg cikkbol: “Ha az utóbbi évtizedben nem telepedett volna le Magyarországon 171 ezer – azaz magyar nagyvárosnyi – bevándorló, az ország népessége közel 4 százalékkal csökkent volna 2001 óta. A népességfogyás mértéke így viszont – a 2011-es cenzus előzetes adatai alapján – „csak” 2 százalékos volt (HVG, 2012. március 31.).”
Biztos úgy van, ha a hvg írja, de azt nem tudom elképzelni mit csinál itt ennyi külföldi, ugyanis angol tudás Mo-n sajnos nagyon gyatra. Vagyis hiába beszélne angolul, sok helyen nem fogják alkalmazni, főleg vidéken. A szakdolgozatomban is kitértem arra az EU által készített felmérésre, mely szerint Mo. az utolsók között van az angol ill. idegennyelvtudás terén (ha jól emlékszem talán csak Bulgária volt hátrébb).
Egyébként csalóka ez a Mo-ra való bevándorlósdi, a legtöbb itt élő külföldi vállalkozik, vagy próbál valamivel takli-maklizni, ahogy a helyiek is csinálják. Meg a jól ismert kényszervállalkozás, ugyebár. Persze csak addig, amíg ebből elege nem lesz, és elmegy, mint ahogy az egy holland ismerősömmel történt pár hónappal ezelőtt. Na de ez már a hogyan boldoguljunk magyarországon blogba való 🙂
Baratno 1 – kozgazdasz, magyar, MO-n menedzser volt, beszel angolul, itt honapok ota semmi..(aktivan keres, nem csak ul otthon)
Baratno 2 – olasz, grafikus, evek ota tirocinio-ban dolgozott, ehberert. Lett egy gyereke (30 eves), azota gyakorlatilag kiutaljak a helyerol. Szeptemberben jar le a szerzodese, de addig nem tudom, birja-e.
Soroljam?? A fiatalok 30%-a munka nelkul. Es hanyan mindenfele alibi szerzodessel, jogok nelkul….
Mivel nem ismersz, nem tudod a helyzetemet, a szakmámat, és az álmodozásaimat. Viszont én tudom, hogy Oo-ban tudom megvalósítani őket, vagy legalábbis sokkal inkább mint Mo-n, egész egyszerűen a szakmabeli sajátosságokból adódóan. Amúgy is, töltöttem már ott eleget ahhoz, meg van elég ismerősöm, infóm, hogy tudjam, milyen az élet.
Sajnálom, ha nektek rossz, de el kellene fogadni,hogy baromi sokaknak nagyon jó.
Most akkor soroljam én is a barát/barátnő 1-et meg 2-őt? 😀
Hát legyen. Legutóbb januárban ment ki egy kedves ismerősöm, angol és olasz nyelvtudással, Trevisoba. Előtte Londonban is dolgozott. 🙂 Azt mondja, jobban érzi magát Oo-ban, van állása, vendéglátózik, ketten bérelnek egy albérletet a belvárosban, nem panaszkodik, hogy nincs mit enni. Itthon panaszkodott.
Egy másik barátomnak most már több mint egy éve nincs állása Bp-en, 2 diplomával, és 3 nyelvvizsgával. Nem csoda, hogy megint egyirányú repjegyet vesz külföldre.
Jó lenne, ha elhinnétek, hogy máshol sem könnyű elhelyezkedni, és nem csak kint van gáz. Köszi 🙂
Biztos minden statisztika, es felmeres hazudik. Itt valami nagy osszeeeskuves lehet, hogy el akarjuk hitetni mindnekivel, hogy az a kerites kolbasz nem letezik.
Legy kicsit logikus: te sem ismered az en ekorulmenyeimet, a kepzettsegem stb. Meg azoket sem, akik kint elnek es velem egyeterve mondjak a maguket.
Sajnos ismetlem magam: Majd akkor mondd a velemenyed, ha kint leszel. Addig sajnos nem vagy megfelelo infoforras…. Sok sikert hozza…
Voltam már kint heteket, hónapokat, egyhuzamban. 2006 óta. Így alkottam a véleményemet. Köszi egyébként
Judit irta kicsit odebb:
Azt hiszem félreérted a helyzetet: egyáltalán nem gondoljuk, hogy máshol nincsenek problémák, azt meg végképp nem, hogy rossz lenne itt a saját kis életünk!
Az, hogy hogy érzi magát az ember egy adott helyen, általában a közvetlen környezetétöl függ, nem pedig az utcán sétáló idegenektöl.
Te hidd el inkább, hogy itt általában személyes tapasztalatokat oszt meg mindenki, nem a barát barátjától szerzett információkat és ezt senki nem rosszindulatból teszi! (tudom, magyarként ez nehéz elhinni )
De igazad van amit egy korábbi hozzászólásodban írtál: kinek ez, kinek az ami bejön!
Kívánom neked, hogy ha már itt leszel, akkor is maradjon meg ez a rendkívül jó tapasztalatod!
(de ezt még jobban, hogy saját hazádat és környezetedet is tudd egy kicsit pozitívabb hozzáállással nézni)
Igaza van Annának, tényleg elkanyarodott egy ”kicsit” a téma…
Ezen a fórumon ill. blog hozzászólásokban elvileg az olasz tapasztalatainkat osztanánk meg, idönként ugyan elkerülhetetlenül párhuzamot vonva az otthoni dolgokkal, de semmiképp sem a magyar helyzet megítélése a cél – szerintem.
Magyarország megítélése nyilván pont ugyanolyan egy külföldi szemével, mint amit mi látunk, ha más országba, városba utazunk látogatóként – a rendezett turista látványosságokat keresik fel (ahogy mi is) és nem a lepukkant, problémás helyeket (mint ahogy mi sem)
Ha ilyen környéken mozog az ember, nyilvánvaló hogy többnyire mosolygó, jókedvü alanyokkal fog találkozni, DE ez nem jelenti azt, hogy belelát az ott élök VALÓDI életébe is.
Nekem egyre inkább úgy tünik, hogy honfitársaink szinte személyes sértésnek veszik, ha nem az ”itt kolbászból van a kerítés is” nézetet osztjuk 😦
Koszonom Judit. Valoban alapvetoen az olasz eletrol irnek. Persze sokszor ahhoz hasonlitom, -juk, amit otthon megtapasztaltunk, megeltunk. Es valoban az az erzesem, hogy aki meg nem itt el, annak eleg nagy illuzioi vannak arrol, milyen itt valoban az elet. Ha azokat a hozzaszolasokat olvasod, amelyeket itt elok irnak, akkor eleg egyhanguan az rajzolodik ki belole, hogy nagyon nehez munkat, hat meg normalis szerzodest talalni, akkor is, ha szuper kepzett vagy, nyelveket beszelsz. De ezt nem szivesen fogadjak el azok, akik meg otthonrol olvasnak. Vagy azert, mert nem szeretnek belatni, hogy itt sem konnyu, vagy azert, mert nincs is eleg infojuk arrol, ami itt napi szinten tortenik.
Ha már ez így meg lett említve, azért kíváncsi lennék arra, hogy eszerint az EU által készített felmérés szerint az olaszok hol állnak – mert hogy gyakorlatilag itt sem beszél szinte senki angolul v. más idegen nyelveket, csak és kizárólag papíron!
Ez nyilván igaz, főleg ahogy délebbre megyünk. Pár éve mikor még nem beszéltem olaszul, csak angolul, Milánóban mindig mindenhol megértettem magam. Sőt, amikor már beszéltem olaszul is, továbbra is angolul szóltak hozzám, hisz külföldi vagyok… szóval nekem pozitív tapasztalataim vannak a nyelvtudást illetően is, bár az tény, hogy ez a város és a szakma (környezet) sajátosságából is adódott. Egy hegyi faluban még nem kérdezősködtem angolul, gondolom sok jóra nem is számíthatnék 😀
Fejen talaltad a szoget, az olaszok is az utolsok kozott kullognak nyelvtudast illetoen, az EU-s statisztikakat tekintve mindenkepp. Es nagyon sokan panaszkodnak, turistak, hogy nem kepesek egy osszetettebb problemat megoldani mas nyelven, mint olaszul.
Bergamot és Bresciat a ”délebbre” v. a ”hegyi kis falu” kategóriába sorolnád?? 😀
Egyikbe sem. 🙂 De Milano színvonalához sem hasonlíthatjuk, még ha kvázi az agglomerációjába is tartozik Bergamo. 🙂
Egyébként biztos így van, nem ismerem az általad említett 2 várost ilyen téren.
Jajjjjj…
Bergamo az cc.130ezer lakosságával és cc.55 km távolsággal Milanotól mint Milano agglomerációja?
Ez kb. olyan, mintha azt mondanánk Székesfehérvár BP. agglomerációja…
Javaslom a begyüjtött tapasztalatok mellett a térkép tanulmányozását is mielött nekivágsz Olaszo.nak 🙂
Miután sikeresen szétoffoltuk Gabi blogbejegyzését (sorry Gabi), azt hiszem én ezen a ponton befejezem a vitát, nem látom értelmét a további eszmecserének.
Neked pedig kellemes idötöltést és további hibátlan tapasztalatokat kívánok Milanoban!
Szia Judit, en mar nem foglalkozom maxxie bejegyzeseivel, mert lathatolag nincsen eleg infoja az olasz dolgokrol, es egyebkent sem valami logikusan ervel, hanem inkabb vagdalkozik, latatlanban, hallomas alapjan. De koszonom Neked is a hozzaszolasokat, mint mindazoknak, akik elso kezbol szerzett infokkal jarulnak hozza az eszmecserehez… 🙂
Azt hiszem félreérted a helyzetet: egyáltalán nem gondoljuk, hogy máshol nincsenek problémák, azt meg végképp nem, hogy rossz lenne itt a saját kis életünk!
Az, hogy hogy érzi magát az ember egy adott helyen, általában a közvetlen környezetétöl függ, nem pedig az utcán sétáló idegenektöl.
Te hidd el inkább, hogy itt általában személyes tapasztalatokat oszt meg mindenki, nem a barát barátjától szerzett információkat és ezt senki nem rosszindulatból teszi! (tudom, magyarként ez nehéz elhinni 🙂 )
De igazad van amit egy korábbi hozzászólásodban írtál: kinek ez, kinek az ami bejön!
Kívánom neked, hogy ha már itt leszel, akkor is maradjon meg ez a rendkívül jó tapasztalatod!
(de ezt még jobban, hogy saját hazádat és környezetedet is tudd egy kicsit pozitívabb hozzáállással nézni)
Bocsi, ez nem ide akart menni hanem egy pár hozzászólassal feljebb, de elbénáztam 😦
atmasolom oda is 🙂
Ps.: Ja, és szerintem annak, aki nem érti jól az olasz nyelvet, kedvesebbnek tűnnek az olaszok. Pl. múltkor a római reptéren a kijáratnál a nyakunkba ugrott 5 taxis, hogy szuper áron ide meg oda visznek. Én egy barátnőmmel beszéltem közben (ha nem ordították volna túl a hangunkat) és nem igazán érdekelt az ajánlatuk. Amikor szó nélkül továbbmentem, ordítanak utánam kórusban (ugye igazi úriember módjára), hogy milyen kis szemétláda vagyok, hogy csak így elsétálok (??? :D). De mindezt olyan hangsúllyal mondják, hogy ha nem érted a szavakat, azt hiheted, hogy kb csak szép napot és jó utat kívántak.
Szóval szerintem sok turista egyszerűen nem érti, amikor melegebb éghajlatra küldik, ezért nincs negatív tapasztalatuk.
Vagy mondjam azt, hogy 3000 eurós állás vár rám Milánóban? Így jobb? 😀
És hogy a létező összes kinti haverom, ismerősöm, olyan életszínvonalon él, amilyennel Bp-en nem találkoztam. Mondhatom így is, konkrétan. Nem gondoltam, hogy ez itt sokakra tartozik, de legyen.
aha, biztos 3000-es euros allas var, te meg ki tudja mire varsz…. Tudod, mindenki azt mond, amit akar, es mindenki azt hisz el, amit akar.
Így van, elhiheted amit akarsz, ebben nem akadályozlak meg. De attól még így van 😀
Kicsit lement a vita szinvonala, es eleg meddo is lett. Szoval berekesztem a tovabbi ertelmetlen eszmecseret. Ahogy Judit mondta, nem errol szolt az eredeti felvetes, es ugy erzem maxxie kicsit gyerekesen “bebebe” stilusban kozeliti a temakat. Ami ettol a blogtol eleg tavol all.
Termeszetesen aki az eredeti bejegyzeshez szol hozza, azt szivesen olvassuk, foleg ha sajat tapasztalatot mond es nem egy “barataim altal meselt, nekem azt mondtak, hallomastol tudom biztosan, hogy …” hozzaallassal mondja meg a tutit.
Sorry, ha “bebebe” stílusú lett a dolog. 🙂 Tőlem is távol áll. Lehet, elragadtattam magam, de csak azért mert szeretem Oo-t, és nekem tényleg javarészt pozitív tapasztalataim vannak, és nem mondható, hogy turista szemmel ismerem csak a dolgokat. és ezért nem hiszem, hogy megkövezhető volnék 🙂 Na de én is befejeztem, sok sikert mindenkinek!
Akkor te egy rendkívül szerencsés ember vagy 🙂
Kár, hogy az otthoni tapasztalataid és ezekszerint környezeted ennyire negatívak…
(nekem történetesen sokkal több ”jómódú” ismerösöm van Magyaro.on, mint itt – ja, északon vagyok, nem délen)
De ha jól emlékszem, itt ez a véleménycsere a ”feelingröl” és a mentalitásról kezdödött, nem pedig arról hogy hol mennyit lehet keresni és milyen színvonalon élni…
Hívhatjuk szerencsének is, bár én nem szeretem ezt a szót. Sokkal inkább az a bizonyos “jó időben, jó helyen” 🙂
Kinek mi a jómódúság.
Nekem a legszembetűnőbb különbség az az volt, hogy Milánóban még október közepén is tömve vannak üzletek, pedig egy darab saldi sincs sehol, még csak véletlen sem. Míg Budapesten ez sajnos a leárazások idején sem tapasztalható. 😦 Vagy hogy az éttermekben nem kapok szabad helyet, hétköznap este. Ilyet sem tapasztaltam itthon. Én ezeken keresztül is nézem az életszínvonalat.
Igen, jol elkalandoztunk az eredeti tematol :)..
Mindenkinek teljesen mas velemenye alakulhat ki az itteni dolgokrol a szemelyes tapasztalataitol fuggoen es teljesen felesleges forszirozni, hogy hol jobb vagy rosszabb.
A sok kozhely ellenere jo kepessegekkel es kovetkezetes hozzaallassal itt is lehet protekcio es ‘osszekottetesek’ nelkul boldogulni, itt se mindenki korrupt es szerintem nem a taxisok viselkedese alapjan kell egy kozosseget megitelni, foleg mivel ez mar egy nemzetkozi jelenseg es semmi koze az ott elo emberek mentalitasahoz. (Kinek nem volt meg rossz tapaszatalata Mo-on – Pesten, mas nagyvarosban vagy eppen a Balatonon – a ‘becsuletes’ es ‘illedelmes’ taxisokkal? Par honapja mikor Mo-on voltam ket nemet turistat iszonyatosan atvagott egy taxis aki a Ferihegyre vitte oket. De en nagyon megsertodnek, ha ebbol azt a kovetkeztetest vonnak le hogy a magyarok bunkok es atvagjak a turistakat.) Alapvetoen a mindennapokban en itt Oo-ban kedvesebbnek talalom az embereket, mint Mo-on, de. Mar eltem itt kis faluban, kozepes es nagyvarosban, a sajat boromon tapasztaltam nagyon sok poztiv es negativ dolgot is de osszessegeben szeretek itt elni.
Persze azt is lehet csinalni, hogy tovabbra is itt el valaki folyamatosan azt hangoztatva, hogy otthon ezt igy csinaljak, otthon ez igy mukodik, otthon ez maskent van, jobb stb., de szerintem ez steril es ertelmetlen viselkedes. Az olaszokat egy ido utan nem erdekli, a magyarok meg tudjak, otthon mi a helyzet. Persze hogy nem arrol van szo, hogy itt ‘kolbaszbol van a kerites’, (a kulfoldon eles mar evtizedek ota nem errol szol), de az se realis, ha a lo masik oldalara esunk, mert onnan mar csak egy lepes a ‘pizza-spaghetti-mandolino’ kozhely.
Mindenesetre, aki eldonti, hogy kulfoldon szeretne elni (barhol a vilagon), annak el kellene fogadnia a valasztott orszag eltero szokasait, eletstilusat, mentalitasat, jot es rosszat egyben. Ez nem jelenti azt, hogy fel kell adni sajat magad, sot ! Egyszeruen csak tiszteletben kell tartani egy mas kulturat, es fokent megismerni igazan mielott velemenyet formalnank rola. Ha erre valaki nem kepes, valoszinuleg iszonyu nehezen vagy egyaltalan nem fog tudni beilleszkedni es eleve kudarca lesz itelve (arrol nem beszelve, hogy csak az idejet es az energiajat vesztegeti). Termeszetesen az elso lepes a nyelv tokeletes elsajatitasa, ez alap dolog. Megjegyzem, sokszor ez keves ahoz, hogy egy masik nemzet mentalitasat/viselkedesi formajat (helyesen) ertelmezni tudja valaki es elengedhetetlen egy jo adag turelem es alkalmazkodasi kepesseg, valamint megfelelo hozzaallas hogy athidaljunk bizonyos kulturalis eltereseket.
47. kommenthez:
Harmadik ève megyek baràtno”immel Hèvìzre, o”k Magyarorszàg ku:lo:nbo.zo” vàrosaibòl, èn Olaszo.bòl-
most Hùsvètkor itteni olasz ès otthoni magyar csalàdtagjaimmal 11-en mentu:nk – SOSE talàltam udvariatlan, àtvàgòs vendèglàtòsokat se velu:nk, se a nèmetekkel (mint mindig, most is rengetegen voltak).
Jò pèlda: este 9kor be akartunk menni a Magyar Csàrda nevu” ètterembe, de làttuk, hogy a helysègben hùzzàk buzgòn a cigànyok a muzsikàt, sok a ku:lfo:ldi- beszèlgetni nem làtszott alkalmasnak a hely.
A tulajno” kifutott , amikor làtta, hogy sarkonfordultunk- kinyitotta a ku.lo:ntermet ès a kèso”i ido”pont ellenère olyan magyaros vacsoràt “rittyentettek” , hogy ihaj…Azèrt mindenhol illik elismerni a jòt….Balatonnàl van a csalàdi nyaralònk-ha a vendèglàtòsok annyira àtvàgnàk a nèmeteket, nem jàrnànak vissza…
màs: most marha csòrònak èrzem magam, hogy nem vàllalok ilyen jòl fizeto” manager àllàst, csak tengo”do:m ebben e klassz nyugateuròpai /olasz 🙂 / egèszsègu:gyben.
Valòszìnu” pàlyàt tèvesztettem 4 nyelv birtokàban, pedig u:zleti èrzèket is o:ro:ko:ltem (dèdapàm alapìtotta az Ikarusz buszgyàr elo”djèt a hàborù elo”tt, gènjeimben van a kapitalista szellem ) mègse sìrok , mi lett volna, HA….
Nullàròl kezdtem itt, de nem no”ttem fel magyarorszàgon fogyasztòi tàrsadalomban, nincsenek extrèm igènyeim, egyedu:li luxus az utazàs (de Maldìv vagy hasonlò szigetekre nem vàgyom, mego:lne a tètlenkedès)
Minden relatìv….
Én 10 év után jöttem haza Olaszországból,diplomás vagyok ,több nyelven beszélek.Kint a vendéglátásban dolgoztam,hétfőtől vasárnapig,reggeltől estig,karácsonykor,húsvétkor,itthon egy hét alatt találtam munkát irodában,azóta is kapok ajánlatokat. Évekig kerestem más munkát Olaszországban,olyat hogy 8-től 5-ig még álmodni sem lehetett,pedig Milánóban éltem.Senki nem érti,miért jöttünk haza (olasz férjemet is hoztam,ő is talált munkát pedig magyarul se tud!!). Csak annyit mondanék,pontosan hatszor annyit fizettem ott az óvodai étkezésért,mint ott,tízszer annyit az autó biztosításáért.Az ottani kollégáimnak,ha volt saját lakásuk havi 1000 euró a törlesztőrészletük (több,mint egy havi keresetük,úgyhogy minimum ketten kell venni egy lakást),itteni barátaim ezalatt itt is tudtak venni lakást. Lehet,hogy Magyarországon nem a legjobb a helyzet,de tényleg,aki tanult valamit és tud olyan munkát találni itthon,amit tűrhetően megfizetnek,szerintem jobban teszi ha hazajön,mert ott a külföldi semmit nem ér. Még akkor se,ha nem néz ki annak meg már akcentusa sincsen…
kb. így néz ki egy magyar ember karrierje olaszországban.
vannak szerencsésebb esetek persze, de ebből a felállásból kell kiindulni (ellehetetlenítés, falakba ütközés, rabszolgaság,munkavállalói jogok lábbal tiprása).
csak tessék, csak tessék….lehet továbbra is vágyakozni a “dolce vita” után..(akik mindenáron ki szeretnének menni,nem te bözse, jó hogy haza tudtatok jönni, az meg külön csodálatos, hogy a férjed beilleszkedett.., már nálunk is felmerült a téma)
En is azt kerdezem, mit csinal pontosan Mo-n a ferjed. Az eddig megismert olasz ferjek, ha Mo-n telepedtek le ket dolgot csinaltak: 1) volt befektetendo penzuk es abbol csinaltak valamit (kis uzlet, etterem, pizzeria stb), 2) multinal elmentek valamit csinalni (de leginkabb call centeres multinal, mondjuk max. csoportkoordianalonak, amihez nem kell magyarul tudni). Ha van jo tipped, es jo tapasztalata a parodnak, oszd meg velunk!
A férjem egy olasz cégnél dolgozik,ahol a beszállítókkal tartja a kapcsolatot és rendeléseket rögzít. Nem egy agyonfizetett állás,de tetszik neki Magyarország és tényleg beilleszkedett,mert a legtöbb olasszal ellentétben nagyon jól beszél angolul. Amúgy szerintem is igaz,hogy vagy multinál lehet elhelyezkedni,vagy valami vállalkozást nyitni. Örülök,hogy valaki megéri az én álláspontomat is,eddig mindenki úgy nézett rám,mint aki nem normális,hogy otthagyta az ottani életet Magyarországért.Vajon miért nem hiányzik nekem a metrósztrájk minden 3.pénteken és a vasárnap délutáni “kedves,jólnevelt ” ukrán és arab vendégek…:-) ?
Ha koveted a blogot, akkor latod, hogy sorra kapom azokat a hozzaszolasokat, amit a Mo-n elo, Olaszorszagrol csak almokat kergeto blogolvasok tesznek, arrol foleg, hogy en nem latom jol a helyi realitast. Ok onnan tavolbol sokkal jobban tudjak, mit itt a helyzet es csak en vagyok az, aki nem talalja a helyet vagy panaszkodik. Akik itt elnek, azok tudjak, mirol beszelek. Akik nem, azok meg ugysem akarjak elhinni…
o”sszel èn is fontolgattam a sok ùj lombard egèszsègugyi reform bevezetèse utàn, hogy mindent ès mindenkit itthagyok,betelt a hòcipom, otthon falun veszek egy ko:rzetet a volt csoporttàrsnommel ko:zo:sen Kftben …
ha a kisebb fiam nagykorù lesz ès befejezi majd a gimit, lehet, hogy megteszem..
Egyre jobban ( to:kèletesen beilleszkedve ès szakmailag elismerve !!!) kakukktojàsnak èrzem itt magam, hiànyzik az otthoni MO-i csalàdom, itt egy mòkuskerèkben èlek az akkori otthoni elveimet feladva.. anyòs hàzàban, aki 82 èvesel is kèpes minket befolyàsolni, o:sszeugrasztani…
volt to:rtènelem gimitanàrom szava: elidegenedès- ez a legjobb kifejezès!!!
na én még kint sem vagyok igazán, máris azt számolgatom,hogy a gyerek hány éves korában lehetne hazatelepedni (ill. kivárni az apja nyugdíjazását…)
a kocsibisztosìtàs èn MEGEROSITEM… èn TOBB mint 1500-at fizetek èvente 1.6-osra ès nem volt balesetem se… ez vàrosoktòl is fugg,foleg vàrosoktòl!!!!
a vàros nagysàgàtòl ès,hogy abban mekkora a forgalom,balesetveszèly ès az autlopàs,feltorès stb…
Kedves honfitársak! Én csak annyit mondanék, hogy akik ilyen rosszul érzik magukat Olaszországban, ne sínylődjenek tovább ebben a csúnya és kilátástalan országban! Magyarországon próbáljanak meg most boldogulni. Nem teszik zsebre, az egyszer biztos.
Ne gondold, hogy itt konnyebb, kulonosen kulfoldikent.
Hmmmm… végig olvastam az összes hozzászólást. És csak néhány hozzáfűznivalóm van – mint Lombardiában élő valamilyen szinten saját vállalkozással bíró embernek, aki sokakkal találkozik, ha azok nem is a barátai:
a szomszédban rendes szerződéssel (!!!) felszolgálóként dolgozó, egyedül álló 3 gyermekes olasz (!!!) anyuka épp tegnap mesélte, hogy minden hónapban úgy kell kiimádkoznia a fizetését, hogy a lakásbérletet fizetni tudja és enni tudjon adni a gyerekeinek… Igaz, ez “csak” Lombardia, nem Milánó.
Egy másik vendégünk panaszolta, hogy Livignoban (nézzetek utána, milyen kivételezett helyzetű északi (!!!) sívároska), ahol évek óta dolgozott, nem kap tovább munkát. (Ez már a hűha kategória) És keres… de semmi. Ok, ő nem nyelveket beszélő menedzser, hanem csak egy szakmunkás.
Igen, nehéz. És Gabinak igaza van, az olaszok egy része – mert a háború alatt edződött, a nagy szegénységet még átélő és ezért spórolni nagyon tudó nemzedék most hal meg, néhányan egész helyes vagyonkát hagyva az utódokra -, még nem érzi, hogy valóban baj van…
Mi itt a bárban már látjuk a számokon… nincs kevesebb vendég, de a fogyasztás igencsak visszaesett. (ahogy nézem, még a dohányáruk területén is, mert vagy nem cigiznek, vagy elmennek Livignoba cigit venni)
A bürokrácia viszont virágzik.
Ma volt itt egy 16 éve itt élő, és olaszul meglepően jól beszélő arab bevándorló, aki nagyon morgott, hogy mennyire megnehezült az élet. Okmánybélyeget vett valami apró elintéznivaló miatt.
Mondtam neki, hogy nekünk külföldieknek pofa be, mert haza lehet menni. De csak dohogott tovább.
Ha valaki egy jobb élet reményében külföldre akar menni, az – napfény és legenda ide vagy oda – jobb, ha nem Itáliát választja.
Kivétel, a szerelem – vagy egy olaszba, vagy magába az országba… Mert ugye van ilyen…
Üdv:
Lessy
Nem biztos, hogy egy 3 gyerekes egyedülálló anyuka helyzetét kellene példaként felhozni. :))
Magyarországon nem kell ennyi se, hogy ne tudja kifizetni a lakbért, és ne tudjon enni adni a gyerekeinek. És ez kb. a világon mindenhol így van. Németországi rokonaimat is hallottam már morogni, sőt, Svédországban élőket is.. ez már csak ilyen. Mindenesetre nem (csak) az országban kell keresni a hibákat.
Sziasztok!
Most készülök kiköltözni Milanóba ( a párom olasz ), jó volna ősztől munkát találni , Mo-n ( 10 éve) agrár marketingesként dolgozom, és szeretném ezen a pályán folytatni, vagyis az agráriumban elhelyezkedni Oo-ban is, esetleg van valakinek iylen irányú ismerőse, ötlete hol s hogyan kezdjem a dolgot?! Olvastam a fenti hozzászólásokat- s amiben mindenki egyetértett- az volt, hogy hátszél nélkül nehézkes a dolog, a párom teljesen más területen dolgozik ( pénzügy ) így ő sajnos nem tud nekem segíteni.
Előre köszönöm a segítséget!!
Üdv
Szia, szerintem azert probld meg azt is, hogy neten megkeresed az ilyen tipusu cegeket, es kuldesz nekik egy CV-t, “candidatura spontanea” cimen. A cv-be tegyel egy olasz lakcimet (a parodet), mert ha kulfoldi cimmel probalkozol, szerintem egybol megy a kukaba.
Udv