Mindennapok

Nőnap

Idejétmúlt, régimódi, obsoleto… nőnap. Tudjuk ugye, hogy nem évi egy nap fogja megoldani a rengeteg egyenlőtlenséget, ami a mai napig létezik a két nem között, de ha arra alkalmat ad, hogy erről beszéljünk, akkor már jó.

Olaszország  az egyenlőtlenség bajnoka – elég kétes eredmény. Soroljam, miért?

– az EU-s átlaghoz képest (hát még az északi országokhoz viszonyítva!!) rossz a helyzet, szinte minden mutatóban. A nőknek csak 46,6 %-a dolgozik, szemben a férfiak 70%-val.

– akik dolgoznak, azoknak nagyobb esélyük van a mindenféle projekt- és egyéb szerződésekre, mint a férfiaknak. Ezzel persze azt is mondjuk, hogy kevesebb jogot kapnak, nincsen szabadságuk, betegszabadságuk, biztos munkájuk, kevesebb maternitát kapnak, ha úgy alakul stb. stb.

– És “persze” kevesebbet is keresnek, ugyanazért a munkáért.

– De nem ám önszántukból maradnak otthon ennyien, hanem mert a szolgáltatások (gyerekellátás, idősellátás) hiánya miatt muszáj nekik felvállalni ezeket a feladatokat. Az állam persze tesz a fejükre magasról, a gyed/gyes itteni megfelelője 6 hónap maternitá, aztán jön a munkanélküliség – már ha egyáltalán jogosultak rá (ha nem rendes munkaszerződéssel dolgoztak, akkor még ez sincs).

– mindezek mellett az otthoni és gyerekkel kapcsolatos munkák nagy részét ők végzik. Ahogy Mo-n, itt is az a helyzet, hogy a nők (önként, vagy kényszerből) magukra vállalnak minden szennyes munkát, amit a férfiak nem szívesen végeznek…

– De így persze sosem lesz annyi fizetésük, később nyugdíjuk, mint a férfiaknak, tehát az idők végezetéig függenek. Ha jól alakul a házasság, még csak csak túlélik, ellenben ha nem… ahogy ez az esetek majdnem felében történik. Az igaz viszont, hogy az olasz törvények erősebben védik az elvált nőket, mint pl. a magyarok. Legalábbis sokkal nagyobb anyagi kötelezettségeket rónak a volt férjre a gyerekek és a feleség eltartásában. Legalább ennyi, még akkor is, ha ezzel éppen nem az egyenlőség felé haladunk.

– És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hetente hány nő hal bele a jelenlegi vagy volt élettársa / férje bántalmazásába, amiről sokáig nem is nagyon beszéltek, mostanában kezd egyáltalán ez a téma felmerülni. És nem arab országról beszélünk ugye, hanem Olaszországról!

Nem állunk jól, lenne még mit csinálni… szóval a mimózán túl èppen ideje lenne ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni.

A tavaly nőnapi kampányt ajánlom mindenkinek, aki beszél angolul (sajna sem olaszul, sem magyarul nem találtam meg), itt: