Mindennapok

Nőnap

Idejétmúlt, régimódi, obsoleto… nőnap. Tudjuk ugye, hogy nem évi egy nap fogja megoldani a rengeteg egyenlőtlenséget, ami a mai napig létezik a két nem között, de ha arra alkalmat ad, hogy erről beszéljünk, akkor már jó.

Olaszország  az egyenlőtlenség bajnoka – elég kétes eredmény. Soroljam, miért?

– az EU-s átlaghoz képest (hát még az északi országokhoz viszonyítva!!) rossz a helyzet, szinte minden mutatóban. A nőknek csak 46,6 %-a dolgozik, szemben a férfiak 70%-val.

– akik dolgoznak, azoknak nagyobb esélyük van a mindenféle projekt- és egyéb szerződésekre, mint a férfiaknak. Ezzel persze azt is mondjuk, hogy kevesebb jogot kapnak, nincsen szabadságuk, betegszabadságuk, biztos munkájuk, kevesebb maternitát kapnak, ha úgy alakul stb. stb.

– És “persze” kevesebbet is keresnek, ugyanazért a munkáért.

– De nem ám önszántukból maradnak otthon ennyien, hanem mert a szolgáltatások (gyerekellátás, idősellátás) hiánya miatt muszáj nekik felvállalni ezeket a feladatokat. Az állam persze tesz a fejükre magasról, a gyed/gyes itteni megfelelője 6 hónap maternitá, aztán jön a munkanélküliség – már ha egyáltalán jogosultak rá (ha nem rendes munkaszerződéssel dolgoztak, akkor még ez sincs).

– mindezek mellett az otthoni és gyerekkel kapcsolatos munkák nagy részét ők végzik. Ahogy Mo-n, itt is az a helyzet, hogy a nők (önként, vagy kényszerből) magukra vállalnak minden szennyes munkát, amit a férfiak nem szívesen végeznek…

– De így persze sosem lesz annyi fizetésük, később nyugdíjuk, mint a férfiaknak, tehát az idők végezetéig függenek. Ha jól alakul a házasság, még csak csak túlélik, ellenben ha nem… ahogy ez az esetek majdnem felében történik. Az igaz viszont, hogy az olasz törvények erősebben védik az elvált nőket, mint pl. a magyarok. Legalábbis sokkal nagyobb anyagi kötelezettségeket rónak a volt férjre a gyerekek és a feleség eltartásában. Legalább ennyi, még akkor is, ha ezzel éppen nem az egyenlőség felé haladunk.

– És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hetente hány nő hal bele a jelenlegi vagy volt élettársa / férje bántalmazásába, amiről sokáig nem is nagyon beszéltek, mostanában kezd egyáltalán ez a téma felmerülni. És nem arab országról beszélünk ugye, hanem Olaszországról!

Nem állunk jól, lenne még mit csinálni… szóval a mimózán túl èppen ideje lenne ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni.

A tavaly nőnapi kampányt ajánlom mindenkinek, aki beszél angolul (sajna sem olaszul, sem magyarul nem találtam meg), itt:

Reklámok

7 thoughts on “Nőnap”

  1. A videó alapján tehát Angliában is hasonló a helyzet… 😦
    Svédország ebben a tekintetben előre jár. Itt tényleg komolyan veszik a nemek közötti egyenlőséget, és a férfiak ugyanúgy kiveszik a részüket a házimunkából és a gyereknevelésből (a férfiak kb. 80 %-a kiveszi a gyest legalább egy félévre, és ennek nagyon pozitív hatása van a munkahelyi egyenlőségre).

  2. mondjuk – főleg délen – inkább a szokások és a család nyomása miatt nem megy el a nő dolgozni, nem amiatt mert nem adnának neki munkát, vagy nem keresne eleget, vagy nem lenne kire hagyni a gyereket.
    Apa elvárja, hogy anya ne dolgozzon, hanem vezesse a háztartást, nevelje a gyereket. Aztán persze apa elszáll magától, mert ő tartja el az asszonyt is, így annak hallgass a neve.

    Sok déli nő viszont egyet is ért ezzel és vérmesen lenézik az északi nőt aki elmegy dolgozni (mert muszáj neki és mert többre vágyik az életben)

    1. Mondjuk ez egy elèg leegyszerùsìtett meglàtàsa a dèli mentalitàsnak. Sokan nem dolgoznak, mert dèlen munkàt talàlni eleve nehèz, nemhogy egy nònek….ès inkàbb a munkanèlkulisèget vàlasztjàk a szulòkhòz kozel maradva. Sok dèli csalàdot ismerek, a mai fiatalabb korosztàlyban azèrt màr a legtòbb nò dolgozik, a szerencsèsebbek helyben, de sokan koltoznek messzebbre (èszakabbra) hogy dolgozhassanak. Rengeteg fiatalabb nò van ismeroseim kozott (25-40 es korosztàly) akinek ugyan àllandò munkàja nincsen ès esèlye sincs, hogy egyhamar lesz, de azert feltalàljàk magukat es dolgoznak. L’arte di arrangiarsi…
      Azt sem tapasztaltam, hogy kùlònòsebben lenèzik azt az èszaki nòt, aki dolgozik, csak màs èletet èlnek.

      1. Szerintem osszetett okai vannak ennek is. Valoszinuleg a mentalitas is mas, hagyomanyosabb, mint eszakon. Es a lehetosegek is. Alaptetel, hogy egy adott munkaeropiacon, ahol csokken a munkak szama, eloszor a nok szorulnak ki a munkaeropiacrol. Es ezt altalaban meg is ideologizaljak. Lasd meg: a haboru alatt eltuntek a ferfiak, lass csodat, egyszer csak jok lettek a nok is dolgozni. Vagy a ’90es evek elejen Mo-n megszunt 1M munkahely, es divatba jott a “hagyomanyos, a no feladata otthon van” szemlelet.
        Masik alapvetes, hogy a nok addig egyenjogubbak, mig meg nem erkezik az elso gyerek. Mert amig viszonylag keves a haztartasi feladat, addig megbirkoznak a kettos munkateherrel, illetve a ferfiak is hajlamosak besegiteni.
        Amikor a gyerek miatt megsokszorozodik a feladat, akkor elkezd minden egyoldaluan az anya felelossegeve valni, amivel mar eleg nehez munkat vallalni – vagy nagyon nagy leterhelest vallal a no. (Konkret idomerlegek vannak minden unios orszagra lebontva, evenkenti kiadasban az Eu-ban, meg lehet nezni). Plusz persze a gyerek a not akadalyozza a munkavallalasban, nem a ferfit- a munkaado felfogasa miatt is. Egy ferfit akkor is felvesznek, ha kicsi gyereke van, egy not mar inkabb nem – mintha meghulyult volna a gyerekvallalastol, de legalabbis megbizhattalanabba lett volna).
        Es mindez delen fokozottan ervenyes. Amban Toszkanaban is siman elmondhato ugyanez, eszak ide vagy oda.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s