Kultúra

Primo maggio – 2

A tegnapi bejegyzés folytatása.

Van három nagy sigla, a CGIL, CISL és a UIL. A CGIL hagyományosan a kommunista ideolódiából nőtt ki, a mai napig compagno-nak szólítják egymást (egy konferencián majdnem leestem a székről, mikor ezzel szembesültem :)).

A CISL katolikus alapokra épült, de persze ez ma már nagyon felhigult és mindenféle egyéb csoportot is magába foglal.

Közös mindegyikben, hogy az alapfeladataikon kívül, megpróbálnak szolgáltatásokat adni a dolgozóknak. Mindenkinek, a saját tagjaiknak nagyon kedvezményes áron.

Olyasmit, mint pl. adóbevallás elkészítése, lakásbérleti szerződéssel kapcsolatos problémák, képzések, stb stb.

És hogy eredeti témánkhoz visszatérjünk: minden évben együttes erővel szerveznek egy megakoncertet Rómában május 1-jén. Buszokkal viszik az embereket, hatalmas káosz van, de ez a nagy össznépi felvonulás nem maradhat ki az életükből.

Idén is lesz, természetesen. Program, tudnivalók itt: http://www.romatoday.it/cronaca/primo-maggio-2012-previsioni-meteo-roma.html

Kultúra

Primo maggio

Duplahosszúhétvége… akinek sikerült összeszervezni, mivel április 25. is ünnep errefelé, meg persze május 1. is. Ennek kapcsán pár szó május 1-ről és a szakszervezetekről.

Olaszországban, főleg az északi “kommunista” régiókban nagy szerepet játszanak a szakszervezetek. Hogy miért kommunista? Mert Emilia-Romagna és Toszkána is az elmúlt évszázad második felében baloldalinak számított, amit persze az akkor uralkodó kereszténydemokraták, nem utolsósorban a helyi baloldali (és kommunista) pártok kivételes orosz-szompátiája okán sokszor eképpen bélyegzett meg.

Hogy hogy nem, ez a baloldali szemlélet nagyon is élő és gyümölcsöző volt, főleg Emilia-Romagnaban, ahol számos cooperativa, önkéntes szerveződés hordja magán ennek a “közös munka, közös boldogulás” szemléletnek a jeleit a mai napig. Dolgos népség, szervezettek, és szeretik, ha nemcsak ők maguk, hanem a szomszédjuk is boldogul az életben – már legalábbis ez a helyi sztereotípia errefelé. Hogy mennyire függ mindez az elmélet megvalósítóitól, azt jól mutatja, hogy ugyanez a baloldali megközelítés és kiindulási alap már messze nem ilyen jól működött Toszkánában.

De visszatérve, természesen a szakszervezetek nagy szerepet játszottak a dolgozók mindennapi életének megszervezésében, főleg amikor még nagyban működtek a hatalmas gyárak.

Rendszerszinten a mai napig nagy a szerepük, mert pl. Oo-ban nincsen minimálbér, hanem ágazati kollektív szerződések vannak, amelyek meghatározzák az adott szektor minimálbéreit, és amelyek  lefedik a dolgozók 70-80 %-át. Ezt is, mint  minden nagyobb horderejű kérdést a háromoldalú (tripartit) tárgyalásokon vitatnak meg a munkaadók -munkavállalők és a kormány képviselői, több szinten is (régiós, nemzeti).

Folyt. köv…

Firenze

Firenze – emelkedő múzeumárak

Emelkednek a firenzei múzeumi belépők.  De hogy valami pozitív hírrel kezdjünk: a 18 éven alattiaknak minden ingyenes lesz.
A Palazzo Vecchio-ba 6,5 euró lesz a belépő (a mostani 6 helyett), Museo Bardini-ba 6 euró.  Cappella Brancacci:  6 euró; Fondazione Romano:  – 3 euró; Museo Santa Maria Novella: 3 euro.
A 18 – 25  évesek, a 65 év felettiek és az egyetemi hallgatók kevesebbet fognak fizetni.
Munka-tapasztalat

Cikk Olaszországról

HVG-cikk az olasz helyzetről.

Egy kis kiegészítés, mert azért a szerző nem teljesen adta át a bonyolult helyzetből adódó infokat, ami a munkaerőpiac reformját illeti.

Erre a bekezdésre gondolok:

“A legnagyobb baloldali szakszervezeti szövetség ellenáll a munka törvénykönyve módosításának, mert az megkönnyítené az elbocsátásokat. A 15 főnél többet foglalkoztató vállalkozások jelenleg nehezen tudnak megszabadulni felesleges alkalmazottaiktól anélkül, hogy ne kockáztatnának éveken át elhúzódó pereskedést, csekély eséllyel a kedvező ítéletre.”

Hozzáfűzném:

– az articolo 18, ami miatt minden munkavállalói érdekvédelmi szervezet kiabál, a munkavállalók kb. 20%-ra vonatkozik. Tény, hogy akikre vonatkozik, azoknak gyakorlatilag életük végéig állást garantál (szinte lehetetlen elbocsátani őket). De ha esetleg bezárna a cég, akkor is két éves fizetéssel egyenértékű juttatást kapnak az elbocsátott alkalmazottak. De ismétlem, ez csak nagyon kevesekre vonatkozik.

Ellenben egyre többen dolgoznak egyéb szerződésekkel,  amelyek viszont semmit nem garantálnak (betegszabadság, munka elvesztése esetén járulék) stb stb. Ilyen szempontból Oo. sokkal egyenlőtlenebb a jogok területén, mint más ország, mert ha pl. 15 fősnél kisebb cégnek dolgozik valaki, és adózik, és rendes szerződése van, akkor sem kap munkanélküli támogatást, miközben ha nagy cégnek dolgozik, akkor mindez jár neki. Miért? Ugyanannyit adózik, ugyanannyit dolgozik…  csak a rendszer igazságtalan.

A kormány közelíteni próbálja a különböző munkaszerződésekkel járó jogokat.

Egyrészt megdrágítani az atipikus szeződéseket a munkaadónak. Másrészt kötelezővé tenni, hogy ha valaki évekig atipikusan (projektszerződséssel), ugyannak a cégnek dolgozik, akkor a cégnek kötelessége legyen őt rendes szerződéssel felvenni (és ezzel jogokhoz juttatni őt). Ami lássuk be, elég méltányos lenne.

Persze a szakszervezetek tagságát nem az atipikus dolgozók alkotják, ezért a szakszervezetek inkább a már egyébként is túlvédett dolgozókért küzdenek – mert hát belőlük élnek (mennyivel egyszerűbb a FIAT-nál megszervezni a dolgozókat, mint a területileg, szektorilag, minden értelemben szétszórt atipikus atipikus munkavállallókat, akiknek mellesleg alacsony a jövedelmük is, tehát még ha be is íratkoznak tagnak, akkor sem sok a tagdíjuk).  Csak egy adat a toszkán atipikus szerződésekről: jelenleg a dolgozók kb 13%-a atipikus, de az elmőlt 1-2 évben kötött munkaszerződések 80%-a atipikus (tragédia a jövőre nézvést).

Cikkek az atipikus munkával kapcsolatosan:

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/?s=atipikus&searchbutton=Go%21

És íme a cikk:

2012. április 13., péntek
Szerző: Keresztes Imre


Politikai rendszerváltással felérő reformokkal próbálkozik Olaszország szakértői kormánya, de a gazdaság még nem indult be, és nem múlt el az adósságcsapda fenyegetése.

Bűncselekmény Olaszországban az egyeurós buszjegy hamisítása. Évente több mint 80 ezer eset kerül a római legfelső bíróság elé, és miközben Olaszországban a testület előtti ügyekre 40 ezer ügyvéd szakosodott, Franciaországban csupán két tucat. Az ügyvédek kiugróan magas száma és a perek több évre elhúzódása is illusztrálja a nehézkes igazságszolgáltatást, ami nemcsak az olaszok életét keseríti meg, de a külföldi befektetőknek sem vonzó.

A kaotikus, követhetetlen bíráskodás csak egyike az olasz gazdaság bajainak, a nyomasztó bürokráciát, a korrupciót, a szervezett bűnözést, az adóelkerülést, az alacsony születési rátát, az eladósodottságot vagy a merev munkaerőpiacot is az okok között említik. A tavaly novemberben távozásra kényszerített Silvio Berlusconi miniszterelnök helyébe lépett Mario Monti szakértői kormánya előbb 30 milliárd eurós megszorító intézkedéssel, majd a versenyképességet javítani szándékozó reformcsomaggal rukkolt elő, utóbbi egyik sarkalatos eleme a munkaerőpiac liberalizálása. Csakhogy az ezzel szembeni ellenállás nem lebecsülendő, a szakszervezetek húsvét után egynapos általános sztrájkkal figyelmeztetnek.

A külföldön Olaszország, sőt az euró megmentőjeként ünnepelt, otthon pedig a Berlusconi-évek után lelkesedéssel fogadott Monti mézesheteinek vége. Az adóemelések, a növekvő üzemanyagárak, a rezsik elszaladása kezdi éreztetni hatását. A legnagyobb baloldali szakszervezeti szövetség ellenáll a munka törvénykönyve módosításának, mert az megkönnyítené az elbocsátásokat. A 15 főnél többet foglalkoztató vállalkozások jelenleg nehezen tudnak megszabadulni felesleges alkalmazottaiktól anélkül, hogy ne kockáztatnának éveken át elhúzódó pereskedést, csekély eséllyel a kedvező ítéletre.

A piac sem túl bizakodó. A kabinet az idei GDP-csökkenést 0,4 százalékról 1,3–1,5 százalékra módosította, ami összhangban áll a piac által várt recessziós adattal. A külföldi befektetők nem rohannak venni olasz államkötvényeket. A kötvényhozamok idei visszatérése a biztonságosnak tartott 6 százalék körüli szintre inkább annak köszönhető, hogy az olasz pénzintézetek az Európai Központi Bank (EKB) olcsó hiteléből vásároltak a papírokból. Az EKB pénzinjekciójának hatása azonban elmúlik, és Rómának az idén még több mint 300 milliárd euró forrást kell bevonnia a lejáró államadósság újrafinanszírozására. Az eladósodottság januárban a GDP 120,1 százalékán újabb rekordot döntött.

Nem is a recesszió a befektetők legnagyobb gondja, hiszen várható volt, hogy Monti a legjobb tudása ellenére sem lesz képes néhány hónap alatt növekedésre serkenteni az ezer sebből vérző gazdaságot. Sokkal inkább aggódnak a rövid távú politikai stabilitásért, például azért, hogy a parlament három nagy pártja továbbra is kiálljon a szakértői kormány mellett. A Monti iránti társadalmi bizalom sokat csökkent, támogatottsága a 70 százalék felettiről 50 közelébe esett, a kétkedők kezdeti 15 százalékos tábora pedig a háromszorosára nőtt. Sokan stratégiai hibának tartják, hogy Monti belefogott a munkaerőpiac átformálásába, aminek nem sok rövid távú gazdasági hozama van, viszont érdekeket sért, politikai vitát és megosztottságot gerjeszt. A tervezet múlt heti felpuhítását máris „mélységes csalódással” fogadta a munkaadók szövetsége, a Confindustria.

A kormánynak két ötéves terminusra lenne szüksége elemzők szerint ahhoz, hogy alapvetően megreformálja az utóbbi évtizedben ingatag gazdaságot, Montinak viszont csak egy éve van a jövő év elejére tervezett választásig, ha kihúzza addig. A piac az után is szívesen látná a volt bankárt a kabinet élén, de nem tudni, mit szólnak majd ehhez a pártok. Mindenesetre egyesek úgy vélik, Monti és csapata nem csak az adósságcsapda elkerülésére és a gazdaság beindítására összpontosít, a reformok az avítt politikai rendszer átalakításának kezdetét is jelenthetik.

A pártok általános támogatottsága rendkívül alacsony. Kérdés például, mi lesz a Monti lépéseit ellenző, jobboldali populista Északi Ligával, amelynek karizmatikus vezére, Umberto Bossi pénzügyi visszaélések vádja miatt a múlt héten lemondott. A parlament legnagyobb ereje, Berlusconi jobboldali Szabadság Népe a felmérések szerint alig több mint 20 százalékot kapna, de nem szerepelnek jobban a balközép demokraták sem. Berlusconi mindenesetre nem indul újra, és listavezetőnek a 41 éves Angelino Alfano volt igazságügyi minisztert javasolja. A szicíliai politikus lehetséges kormányfőként megosztja a közvéleményt, de nemzedékváltásra kényszerítheti a Demokrata Pártot is, melynek élére a 37 éves Matteo Renzi firenzei polgármester kerülhet.

2009-es megválasztása óta Renzi megfelezte a toscanai város közgyűlési tagjainak számát, menesztette a pártfunkcionáriusokat a közüzemek éléről, és a kiadások lefaragása után csökkentette a helyi adókat. A polgármester a Monti-féle piaci reformok hívének mondja magát. „Nemcsak a taxisok vagy a gyógyszertárak működését kell liberalizálni, hanem a bankokét, a biztosítókét és az energetikai cégekét is” – hangoztatja, lényegében nyitott kapukat döngetve, hiszen a szakértői kormány a patikapiac megnyitásától a banki díjak csökkentéséig sok mindenhez hozzányúl. Monti több esetben is kompromisszumra kényszerült az ellenállás miatt, így a reformok szempontjából komoly jelentőséggel bír, ha a pártoktól is lökést kap az ügy. Az egész ország reformra szorul, az olasz politikát az ellenségeskedés hatja át – mondja Renzi, aki szerint Monti épp ebből az ördögi körből rángatta ki Itáliát, és kezdeményezett előremutató vitát.

KERESZTES IMRE

Infrastruktúra

Lakás Toszkánában

A múlt heti bejegyzés általános adatokat tartalmazott a toszkán lakáshelyzettel  kapcsolatban, ebben a maiban pedig konrétabban az árakról, lakástípusokról, és a lakókról lesz szó.

Kiindulásként érdemes arra emlékezni, hogy Toszkánában az emberek 84,2%-a saját lakásban él, de még így is kb. 255 000 család béreli a lakhelyét.

A Solo Affitti ingatlanügynökség felmérése alapján:

– a firenzeiek szeretik, ha garázs tartozik a lakáshoz – persze mivel városban lehetetlen helyet találni, jobb ezt a problémát a gyökerénél megfogni (hányszor láttam az ex-szomszédainkat órakat (!) kerengeni este a környéken parkolóban reménykedve).

– a legtöbben a kétszobás / két helyiséges  lakásokat keresik (bilocale)

– a városban egyre több igény mutatkozik a lakásmegosztásra (több, egymástól független ember egy lakást bérel, ahol megosztoznak a szobákon. Régebben a diákok béreltek így lakást, most már egyre több a fiatal, dolgozó ember is – az árak köteleznek).

– 2011 első felében enyhén emelkedett a lakások bérleti díja,  (+0,6%), leginkább a garzonoké  (+4%) és a két helyiséges lakásoké (4,4%). Általában igaz, hogy minél nagyobb a lakás, annél olcsóbb egy egységre vetítve. Pl. a négyszobás lakások ára tavaly csökkent is  (-4,7%). A garázzsal rendelkező lakások ára átlagosan 3-5%-kal emelkedett, nagyságtól függetlenül.

– egy átlagos bérleti díj Firenzében 704 euró, ezzel országos szinten a harmadik legdrágább város  Milanó (974 euró) és Róma (963 euró) után. Csak információként, a legolcsóbbak  Catanzaro (406 euró), Campobasso (433 euró) délen, és némileg meglepő módon Perugia (448 euró).

– egy garzon átlagosan 554 eurót kóstál, egy kétszobás (-helyiséges) lakás 650 eurót, és 752 euróba kerül egy három helyiséges lakás. A négy helyiség már 860 euróba kerül

Hogy feloldjuk ezt a szoba-helyiség problémát: a bilocale két helyiséget jelent, ez lehet egy szoba+egy nappali-konyhasarokkal, vagy egy konyha + egy szoba. Ezzel a logikával a trilocale lehet 2 szoba+nappali konyhasarokkal, vagy konyha+ két szoba (a szoba mindig hálószobát jelent).

Ezek szigorúan átlagárak, a jobb környéken persze sokkal magasabbak, míg a kínaiak által lakott városrészeken, vagy ipari részek mellé épített lakások olcsóbbak. (Mi pl. 85 m2-et bérelünk, gyönyörű helyen, 950 euróért + 50 euró közös költség.)
Ki bérel?
Firenzében a bérlők negyede (23,3%) gyerekes család. 37,7% -uk pár, gyerek nélkül,  19,2%-uk egyedülálló.

Nagyon elterjedt, ahogy már fentebb írtam, a közös lakásbérlés, és nehogy azt higyjétek, hogy csak a munka nélkül tengődők élnek vele: egy barátunk 44 éves  ügyvéd, és mivel nincsen családi segítsége, öröksége, így bérel lakást több egyedülálló haverjával együtt. A szomszédunkban négy fiatal orvos lakik így együtt. Mindenkinek van egy saját szobája, a konyha és fürdő meg közös használatban. Firenzében a lakók 20%-a lakik így, együtt másokkal, ezzel a harmadik olyan város, ahol ez a bérleti forma ilyen elterjedt (Bologna – 30%,  Milánó – 21,4%).

Eredeti cikk itt.

Infrastruktúra

Toszkán lakáshelyzet

Nemrég jelent meg a toszkánok lakhatási feltételeiről, ház- és lakáshelyzetéről készült összefoglaló tanulmány.

Érdekes dolgokat lehet belőle megtudni.

Például, hogy statisztikailag családonként 1,3 lakás van errefelé, és a lakások átlagértéke 265 000 euro.  Ahhoz, hogy egy átlagos toszkán lakos lakást vásárolhasson, 8 évnyi jövedelmét kell kifizetnie.

Több, mint 2 millió lakáscélú (annak nyilvánított) hely van Toszkánában, ez az összes olasz lakásnak a 6,2 %-a. A lakások piaci értéke magas (560 milliárd euró), a teljes nemzeti lakásértéknek a 8,9%-a. Ez jól mutatja, hogy lakásszempontból drága térség Toszkána.

Fenntartásuk is drágább, mint a nemzeti átlagé: egy toszkán lakás havi szinten 362 euró, míg az olasz átlag 329 euró (statisztikailag).

A családok 84,2%-a saját lakásban lakik, de még így is kb. 255 000 család fizet lakbért, saját lakás híján.

És 420 000 lakás lakatlan (azaz a tulajdonosai nem adják ki a második, sokadik lakásukat) – ez az, ami nagyon megdrágítja a bérlést. És persze a rengeteg jómódú külföldi, aki itt szeretné nyugdíjas éveit eltöltni, befektetni, pár évre letepedni stb stb.

Rengeteg a lakásfoglalás, a reménytelen helyzetben levők egyénileg vagy akár szervezetten elfoglalják a lakatlan épületeket – ami nem is csoda, amilyen bérleti díjak vannak. A lakásfoglalók nagy része külföldi és nagyon rossz állapotú lakásokat foglalnak el.

Étel - ital

Bietola, costa, mángold

Egyre több itt elterjedt zöldséggel kötök ismeretséget.

Eddig pl. a mángoldot ismertem, használtam, de leginkább a spenóttal egyívású változatát. Most viszont végleg meggyőzött a levélmángold is. Olaszul bietole, coste néven fut, és előszeretettel adják körenként.

Elkészítése olyan egyszerű, hogy nem is értem, hogy nem kaptam rá már régebben.

Így néz ki a zöldség maga:

Ezt megtisztítom, ami nagyjból abból áll, hogy a csúnya leveleket kidobom, a többit meg jól átmosom.

Közben nagy lábasban sok vizet forralok, és ebbe (egészben, darabolás nélkül) beledobom a leveleket. Lényeg, hogy ne lógjon ki sehol a levél. NEM KELL SÓZNI! Meglepő ugyan, de tényleg nem.

Amikor megfőtt – jó 15-20 perc is lehet, mert a vastagabb erek nehezebben főnek, de nem szabad szétfőzni, pont az a lényeg, hogy egy kicsit harapni lehessen és egyben maradjon a levél – akkor leszűröm. Elrendezem egy tálon, sózom, olajjal és citromlével kicsit meglocsolom és kész is.

Akármilyen (nem szószos) húshoz megy. Sült csirke, fettine di vitello, stb, stb. Lehet akár tojást sütni hozzá, esetleg halat.

És persze ez csak az alaprecept. Lehet belőle mángoldos frittatat-t készíteni (omlett, sütőben sütve), sós tortába tenni, magyarosan főzeléknek elkészíteni, krémlevesbe, rizottóba használni, sőt, canellonit, lasagnet is érdemes kipróbálni vele.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Étel - ital

Crostini stracchino e salsiccia

Egyszerű vacsora-fogás, vagy előétel, ahogy tetszik.

Fogunk 2 nyers kolbászt, és egy adag stracchino-t (2 személyre főételnek, négy személyre előételnek). Ez utóbbi egy eléggé semleges, krémes sajt. Nem krémsajt, annál sűrűbb az állaga. És persze kenyeret szeletelünk.

Begyújtjuk a sütőt, úgy 160 fokra.

Külön egy kis serpenyőben megpirítom a szétmarcangolt kolbászt. Ez azért fontos, mert így hamar készen lesz a crostino a sütőben, és nem mellesleg nem olvad teljesen szét a sajt, ahogy akkor tenné, ha a kolbásznak a sütőben kellene készre sülnie.

Amikor megvan a kolbászpirítás, akkor egy másik edényben összekeverem a sajttal. Lehet sózni, borsozni, attól függően is, milyen íze van a kolbásznak.

Ez mehet a kenyérszeletekre, és az egész be a sütőbe. Nem sok időre, épp csak míg összeolvad. Különben a sajtből nem sok marad.

Ilyen a starcchino, ehhez hasonló állagú sajtot keressetek, ha ilyet nehéz fellelni (pl. Mo-n).