Mindennapok

Mozog

Mozog bizony… egy hete is erős földrengés volt, és ma is. Ezt most tisztán érezni lehetett Firenzében is.

Azon gondolkoztam, hogy milyen könnyű azt mondani, hogy ha mozog a föld, ki kell menni az épületből. De ha csak kicsit és időnként? Mikor van az a pont, hogy tényleg menni kell? És hova?

Ha elgondolom, hogy kimegyünk az irodából, és beállunk az épület melletti járdára, akkor tuti ránk esik az épület (ha esik). Az utca közepére? De ott meg a megvadult autók ütnek el. Hogy is van ez?

Ja, liftbe semmiképp ne szálljatok. Elméletileg a magasabb épületekben a lépcsőház képes lehet egyben maradni…  Huhh, hát a csoda gondolta, hogy egyszer ilyenen kell agyalnom…

http://firenze.repubblica.it/cronaca/2012/05/29/news/scossa_di_terremoto_avvertita_anche_in_toscana_e_stata_avvertita_anche_in_toscana_la_scossa_di_terremoto_avvenuta_intorno_a-36120513/?ref=HREA-1

Ügyintézés

Magyar útlevél igénylése Olaszországban

Már persze, ha magyar állampolgárról van szó…

Mivel közérdekű lehet, bemásolom Berege Lanka hozzászólását a fenti ügyben 🙂

De mindenekelőtt – eszerint a bolognai magyar konzult érdemes keresni, ha valami ügyben infora van szükségetek.

Nekem az a tapasztalatom a firenzeivel kapcsolatban, hogy sosem méltatott válaszra semmilyen megkereséssel kapcsolatban sem mailben, sem telefonon.

Tehát, ha lejárt az útleveletek és nem akartok hazamenni:

“Magyar utlevelet jelenleg Milanoban (a Fokonzulatuson) lehet megujitani, ugyanis az uj tipusu utlevel bevezetesevel (biometrikus utlevel) ujjlenyomatot kell venni a kerelmezotol es egyenlore ezzel a berendezessel csak a milanoi fokonzulatus es a romai konzulatus van ellatva.
Idopontot kell kerni es a kovetkezo okmanyokat vinni:
– a meg ervenyes magyar utlevel es 2 db fenykep az utlevel erdemi oldalarol (az utolso oldal, ahol a szemelyi adatok szerepelnek)
– fenymasolat a magyar hazassagi anyakonyvi kivonatrol vagy a a magyar szuletesi anyakonyvi kivonatrol, ha nincs ferjnel itt Olaszorszagban
– 3 db igazolvanykep
– egy valaszboritek sajat nevere megcimezve es 5 euros postai belyeggel ellatva
Idopontot a Milanoi Fokonzulatuson kell kerni, a kovetkezo telefonszamon: 02 726009200 (kedd – szerda – csutortok, 9 -12,30 ora kozott)
Cim: Via Fieno, 3, IV-ik emelet Milano

Ha az utlevele lejart, az uj utlevel igenylese elott ervenyes allampolgarsagi bizonyitvanyt kell kerni a magyar hatosagoktol a milanoi fokonzulatuson keresztul.

Maradok rendelkezesere barmilyen mas kerest illetoen is.
Szivelyes udvozlettel.
Miliczky Dr. Erzsebet
Magyar Konzul
Bologna”

Kultúra

Olasz vagy-e?

Van az a bonmot-szerű olasz mondás, hogy egy olasz akkor érzi magát olasznak, amikor a foci EB / VB-n a csapat játszik.

Belegondoltatok, hogy ezzel azt is mondják, hogy minden más esetben nem olaszok, hanem valami mások ezek az emberek? (ti. az olaszok :)).

A mi magyar nemzettudatunkkal (és most ne a legújabb évek fejleményeire és a reálpolitikára gondoljatok, hanem a semleges nemzettudat-fogalomra) nehezen fogjuk fel, értjük meg, mennyire nem az az identitása alapköve, hogy olasz-e valaki, hanem inkább az, hogy toszkán / szicíliai / pugliai stb stb.

Az én páromnak a szűk családjában van egy pugliai papa, egy észak-marchei mama, egy romagnai öccs és egy emíliai báty (a párom). Hogy ez mi mindent jelent, azt el sem tudom Nektek mondani így hirtelenjében. Csak hogy további családi példával szemléltessem: van egy puglia apósom meg egy pugliai sógornőm.  Amikor egyszer azt találtam mondani, hogy “nálatok ez Pugliaban….”, akkor mindketten furán néztek rám és elmagyarázták, hogy TELJESEN más altamurainak és lecceinek lenni.

A két város kb. 150 km-re van egymástól. De más gasztronómiai szokásaik vannak, más emberek élnek arrafelé (értsd más szokások, viszonyulások) és főképp nem is értik egymás dialektusát.

Akkor mit mondjunk egy szicíliai és egy milánói (már ha tényleg az és nem bevándorló) hasonlóságáról / különbségéről?

Igen, fiatal az ország, alig 151 éves. Egy nagy politikai tett volt annak idején összehozni a sok kis birodalmat.

Igen, az olasz nyelv, mint olyan (amit a nyelviskolában tanulunk pl.) a “természetben” nem létezik.

Egy déli szinte sosem használ tejszínt, északon pedig csak az elmúlt évtizedekben kezdett el az olívaolaj terjedni.

A nagy vándorlási hullám idején,  a ’60-as években, amikor a leépült déli részekről tömegesen mentek a fellendülő iparosodott északra dolgozni (és nem mellesleg fél Németországot is benépeítették), akkor sok esetben a kiadó lakásokra azt is kiírták, hogy délieket nem fogadnak szívesen.

Amikor nemrég egy interjúban egy láthatólag délról származó milánóit megkérdeztek, mit gondol a bevándorlásról, azt találta mondani, hogy “legalább nem mi vagyunk itt az utolsók. Hirtelen megbecsülnek minket.”

Van egy párt (Lega nord), ami egy nemlétező ország (Padania) nevében tiltakozik a déliek természetéből fakadó problémák ellen. És nem sokkal ezelőttig kormányon voltak.

Tehát mikor is lehet egy olasz igazán az? Tényleg csak a fociválogatott meccsei idején…

Munkakeresès

Munka külföldön

Ma két cikket is találtam a külfödi munkavégzésről. Nem Olaszországról van szó, hanem Németországról és Ausztriáról.

Ausztria: http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/haromszazezerert-tobbet-nyel-az-ember-80102

Németo. : http://www.origo.hu/itthon/20120519-magyarok-kivandorlasa-nemetorszagba-kint-dolgozok-velemenye-miert-jobb.html

Érdekes elolvasni. Az tény, hogy a németek úgy számolják, hogy egy évtizeden belül nagyon nagy munkáshiány lesz náluk, ezért kimondott porgramok / projektek vannak a betelepedők segítésére és az idősek munkában tartására (sokat dolgozom német partnerekkel, voltam is több régióban, hihetetlen, mennyire hatékonyak ebben is),   ehhez jön még a szociális hálójuk, ami (ugyan régiótól függ, de) utolérhetetlen.

Szóval kivándorlók, hajrá. Higyjétek el, hogy Németországban nagyobb eséllyel fogtok decens munkát találni…

Étel - ital

Spárgás rizottó

Ahogy azt már írtam, a rizottó nalunk heti vendég, azért is, mert esténként jó, ha fél óránk van főzni. Mivel a cukkinis már a könyökünkön jön ki, és mivel spárgaszezon van, most a spárgás rizottó a  sztár.

Az alapreceptet itt keressétek, minden nagyjából így készül. Azzal a kivétellel, természetesen, hogy nem cukkinit, hanem felkarikázott spárgát teszünk bele – méghozzá  -figyelem! – a főzési idő felénél. Mivel a spárgának 7-8 perc bőven elég, úgy számítsátok, hogy amikor már félpuha a rizs, akkor mehet bele a spárga. A spárgavégeknek ennél kevesebb is elég, azt éppen csak 2-3 percre szoktam betenni a szinte kész rizottóba.

Étel - ital

Epres tiramisu

Mert tavasz van, eperszezon… egyetek epres tiramisù-t.

Az alapkrém ugyanaz, mint a kávés tiramisu krémje.

Csakhogy, nincsen benne kávé (gyerekek is ehetik 🙂

Fél kiló epret megtisztítunk, felvágunk, lecukrozunk. Amikor levet engedett (kb fél óra), akkor kihalásszuk az eperdarabokat és a szirupba mártogatjuk a babapiskótát.

Ezt rétegezzük az eperrel és a krémmel felváltva.

Valahogy így:

Kultúra

Irodalom

Megjelent olaszul a Kincskereső kisködmön
2012.05.03 A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Elsők között a római iskolások olvashatják Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című regényének olasz fordítását. A könyv első ötszáz példányát az olasz oktatási intézményekben osztják szét. Reich Károly eredeti illusztrációi díszítik a Kincskereső kisködmön olasz kiadását is.

Móra Ferenc 1918-ban írta meg az ifjúsági regényt, amelyet Kérész Éva fordított le olaszra és saját költségére jelentetett meg az általa útjára indított Biblioteca Tricolore nevű sorozat első köteteként. Idén karácsonyra a Tüskevár kiadását tervezi. A Rómában élő fordító 2003-ban Fekete István Vuk című regényét ültette át olaszra, mely az Antonio Stango kiadónál jelent meg.

A Kincskereső kisködmön első példányait a La Sapienza római egyetem magyar tanszékének hallgatói kapták meg, valamint általános iskolák és gimnáziumok diákjaihoz is eljuttatják. A könyv szétosztásában a Római Magyar Akadémia is segítséget nyújt.

http://www.ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=6957

Mindennapok

Készültség

Olaszország a  ’70-es években sajnos megtapasztalta, mi az a terrorizmus. Nem külső erők, hanem olasz terroristák követték ezokat a merényleteket, amit ma az ólomévek (anni di piombo) névvel foglalnak össze. Sokak szerint ez a jobb- és baloldal végletekig kihegyezett ellentétjéből jött, van, aki egyenesen  “kislángon égő civil háborúnak” nevezte a történteket. Ennek kezdete nagyjából a ’68-as lázadásokhoz köthető, és konkrétan a piazza fontana-i merénylethez.

Természetesen sok adathoz a mai napig nem fér hozzá a közönséges halandó, illetve rengeteg összeesküvéselmélet is kering (ahogy ez lenni szokott), de nagyjából azt lehet mondani, hogy parlamenten kívüli, radikális jobb és baloldali csoportok csaptak le különböző indokokkal különböző ember/csoportokra.

És ahogy a mi nagyszüleink / szüleink életében ’56 hagyott így vagy úgy nyomot, az olaszoknak ezek az évek, események maradtak meg máig élő emlékként – a   párom például a mai napig döbbenten meséli a bolognai vérengzést (naponta ott járt el kiskamaszként).

Abban nagyjából egyetértenek az elemzők, hogy a ’60-as években, illetve már a háború után hatalmas fejlődésen ment keresztül egy még egyébként is nagyon friss ország /nemzet, amit (a fejlődés ellenére) erős társadalmi ellentétek jellemeztek. Ezeknek a társadalmi feszültségeknek a kifejezése volt így vagy úgy minden ilyen merénylet.

A baráti társaságban már jó néhány hónapja mondogatták, hogy ahogy állnak mostanában a dolgok, amilyen nagy társadalmi feszültségek vannak minden szinten, szinte várható, hogy egyes csoportok előbb vagy utóbb reagálni fognak, a maguk módján.

Kezdődött egy olyan öngyilkosságsorozattal, amit persze a média is rendesen felkapott (és ezzel talán katalizált): reménytelen kisvállalkozók, munkát vesztett dolgozók sorra lettek öngyilkosok (néhány hónap alatt 38, hivatalosan). Hozzáteszem, Olaszország déli ország, itt az öngyilkosságnak sokkal kisebb a kultúrája, mint egyes északabbi, vagy történelmileg, társadalmilag megviselt országokban (Mo.).

És aztán jött a károkozás. Pár hónapja egy helyi politikust lőttek meg, pár hete egy reménytelen férfi vette be magát az állami követeléskezelő (Equitalia) egyik  irodájába. És a hétvégén egy nagy ipari csoport (Finmeccanica) egyik cégének a vezetőjét lőtték térden. Meg persze kisebb robbantás-próbálkozások többfelé bankok, Equitalia ellen…

Tegnap felröppent a hír, hogy esetleg a katonaságot is bevonják a kiújuló terrorizmis ellen, de persze nagyon óvatosan fogalmaznak, gondolom, nehogy elszabaduljon a szómágia..

A feszültség érezhető minden szinten, egyre több munkanélküli és cassa integrazione-s (tavalyig kétmillió munkaóra cassa integrazione alatt, azaz technikailag nem elvègzett, csak kifizetett munkaòra). Az állam nem segít mindenkinek egyformán, egyre több a precario dolgozó, akit bármikor az utca szélén hagynak, ha úgy alakul.

A megszorítások miatt érezhetően csökken a bevétel és nőnek a kiadások, és mindehhez jön egy korrupt és leváltani szinte lehetetlen politikai osztály, a casta. Az olaszoknak hagyományosan nem nagy a bizadalmuk az államban, ilyen feltételek között meg pláne. Nem jó kilátások…