Mindennapok

Készültség

Olaszország a  ’70-es években sajnos megtapasztalta, mi az a terrorizmus. Nem külső erők, hanem olasz terroristák követték ezokat a merényleteket, amit ma az ólomévek (anni di piombo) névvel foglalnak össze. Sokak szerint ez a jobb- és baloldal végletekig kihegyezett ellentétjéből jött, van, aki egyenesen  “kislángon égő civil háborúnak” nevezte a történteket. Ennek kezdete nagyjából a ’68-as lázadásokhoz köthető, és konkrétan a piazza fontana-i merénylethez.

Természetesen sok adathoz a mai napig nem fér hozzá a közönséges halandó, illetve rengeteg összeesküvéselmélet is kering (ahogy ez lenni szokott), de nagyjából azt lehet mondani, hogy parlamenten kívüli, radikális jobb és baloldali csoportok csaptak le különböző indokokkal különböző ember/csoportokra.

És ahogy a mi nagyszüleink / szüleink életében ’56 hagyott így vagy úgy nyomot, az olaszoknak ezek az évek, események maradtak meg máig élő emlékként – a   párom például a mai napig döbbenten meséli a bolognai vérengzést (naponta ott járt el kiskamaszként).

Abban nagyjából egyetértenek az elemzők, hogy a ’60-as években, illetve már a háború után hatalmas fejlődésen ment keresztül egy még egyébként is nagyon friss ország /nemzet, amit (a fejlődés ellenére) erős társadalmi ellentétek jellemeztek. Ezeknek a társadalmi feszültségeknek a kifejezése volt így vagy úgy minden ilyen merénylet.

A baráti társaságban már jó néhány hónapja mondogatták, hogy ahogy állnak mostanában a dolgok, amilyen nagy társadalmi feszültségek vannak minden szinten, szinte várható, hogy egyes csoportok előbb vagy utóbb reagálni fognak, a maguk módján.

Kezdődött egy olyan öngyilkosságsorozattal, amit persze a média is rendesen felkapott (és ezzel talán katalizált): reménytelen kisvállalkozók, munkát vesztett dolgozók sorra lettek öngyilkosok (néhány hónap alatt 38, hivatalosan). Hozzáteszem, Olaszország déli ország, itt az öngyilkosságnak sokkal kisebb a kultúrája, mint egyes északabbi, vagy történelmileg, társadalmilag megviselt országokban (Mo.).

És aztán jött a károkozás. Pár hónapja egy helyi politikust lőttek meg, pár hete egy reménytelen férfi vette be magát az állami követeléskezelő (Equitalia) egyik  irodájába. És a hétvégén egy nagy ipari csoport (Finmeccanica) egyik cégének a vezetőjét lőtték térden. Meg persze kisebb robbantás-próbálkozások többfelé bankok, Equitalia ellen…

Tegnap felröppent a hír, hogy esetleg a katonaságot is bevonják a kiújuló terrorizmis ellen, de persze nagyon óvatosan fogalmaznak, gondolom, nehogy elszabaduljon a szómágia..

A feszültség érezhető minden szinten, egyre több munkanélküli és cassa integrazione-s (tavalyig kétmillió munkaóra cassa integrazione alatt, azaz technikailag nem elvègzett, csak kifizetett munkaòra). Az állam nem segít mindenkinek egyformán, egyre több a precario dolgozó, akit bármikor az utca szélén hagynak, ha úgy alakul.

A megszorítások miatt érezhetően csökken a bevétel és nőnek a kiadások, és mindehhez jön egy korrupt és leváltani szinte lehetetlen politikai osztály, a casta. Az olaszoknak hagyományosan nem nagy a bizadalmuk az államban, ilyen feltételek között meg pláne. Nem jó kilátások…

Reklámok

1 thought on “Készültség”

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s