Infrastruktúra

Donne

A Firenze megyei statisztikai évkönyv szerint a megyében lakók 60%-a nő, akik egyre tovább élnek: a 90 év feletti lakosok esetében a nők és férfiak arénya 3 az 1-hez. Gyakran egyedül élnek ( a háztartások 27%), és leginkább keringési betegségek miatt halnak meg ( a halálozaások 40%-ban).

De induljunk ki onnan, hogy ez az első eset, hogy nem csak álalános statisztikákat készítettek, hanem nők és férfiak esetében külön is megnézték az adatokat. Hogy érdemes, azt onnan is látjuk, hogy milyen eltérések láthatóak a két nem esetében a vizsgált adatoknál.

A nők egyre inkább iskolázottak  (100 egyetemi végzettségből 60-at ők birtokolnak), de ettől még nem lesz jobb a helyzetük a munkaerőpiacon: dokkal kevesebben dolgoznak, mitn a férfiak (csak 45%-uk dolgozik); és egyes esetekben, mint pl. egyetemi tanári állások látható hátrányban vannak, mint nő (kivéve a kutatóknál, ott egyforma a megoszlás), hogy azt már ne is említsük, hogy a város/faluvezetésekben duplaannyi férfi van, mint nő.

A bevándorlók 54%-a nő, egészen fiatal életkorral (a népesség átlagos életkorához képest): átlagosan 36 évesek.

Nők nevét 86 küzterület viseli, ami az összes közterület 4%-a, és ennek fele is valamilyen vallási kötődésű.

Donne di Neri per caso

Hogy miért fontos mindezt tudni? Pontosan azért, hogy megfelelő támogatási politikákra költsön a köz, hogy jó irányba menjenek a szolgáltatások és a közpénzek.

Reklámok
Mindennapok

Kriminális

A múlt héten – sajnos a magyar Bándy Kata halála kapcsán – arról beszélgettünk, mennyire magas a gyilkosságok száma Mo-n és Oo-ban.

Alapvetően az volt  a benyomásom, hogy sokkal több (mármint X főre eső, azaz arányaiban számított) gyilkosság van Olaszországban, mint Magyaroszágon.

Nyilván bennevan ebben a benyomásban az, hogy a tévé folyamatosan napirenden tart egyes eseteket, és hetente hallunk újabb és újabb gyilkosságokról.

És persze az is hozzátartozik, hogy átlagosan hetente egy nőt vesztünk el azért, mert a volt élettársa / férje stb megöli.

Meg ugye a mafia…

Ezzel együtt utánanéztem és meglepve láttam, hogy arányaiban jóval kevesebb itt a gyilkosságok száma, mint otthon.  2008-as adatok szerint 100.000 főre évente 1,5 gyilkosság jut Magyarországon, és 1,1 Olaszországban. Ez majdnem egyharmaddal kevesebb az  otthoni adatnál!

Ennyit a média hatalmáról…

Statisztika itt.

Mindennapok

Outletek – meg a japánok kvótái…

Ugyan egyszer írtam már az outletekről, de itt az ideje frissíteni a bejegyzést.

Főleg, hogy most van a nyári kiárusítás, és rengeteg dolgot lehet kapni nagyon jó áron.

Mindenekelőtt jó, ha tudjuk, hogy Toscana európai szinten fontos ruha- és cipőgyártó régió. Ez azt jelenti, hogy lépten-nyomon kisebb vagy nagyobb gyártó egységekbe botlunk, és –  első jótanács – ilyenkor érdemes bemenni a kapcsolódó boltba, mert ezekben a „spaccio aziendale”-kban nagyon olcsón lehet jó ruhaneműhöz hozzájutni. Nem sorolom tételesen, nem is tudnám mindet felsorolni, mert nagyon sok van belőlük, különböző és általában gyorsan változó kínálattal, különböző árszínvonallal – és mindig lehet szerencsénk 🙂

Ami a nevesített outleteket illeti, íme azok a Firenze környékiek, ahol érdemes vásárolni:

Sotto sotto: nagyon sok márkás és szép ruha, kevesebb cipő található benne. Leárazás idején hihetetlen árakkal. 30-40 euróért lehet nadrágokat, szoknyákat, felsőket venni. Itt érdemes alkalmi ruhákat is keresni, estélyi és koktélruhák – kicsit drágábban ugyan, de a bolti árhoz képest még mindig meghökkentően alacsony áron kaphatóak. (info itt).

Lapo outlet a legújabb felfedezés. Általában van egy 10 eurós sor, ahol polókat, nadrágokat kapunk ezen az áron. Kicsit fapados, pl. érdemes kísérővel menni, mert a próbafülkékben még egy akasztó sincs, de valóban olcsó.

Egyébként arrafelé az ipari zónában érdemes benézni az itt-ott elszórtan található, kívülről nem valami elegáns, több márka termékeit áruló kis üzletekbe – szintén nagyon jó árakat lehet kifogni.

Távolodva Firenzétől, Arezzo felé az autópálya mellett, Motevarchiban, hatalmas Prada outletet találunk, és ne lepődjünk meg, ha hosszasan kell sorbanállni, hogy bejussunk – hogy miért, arról alább írok majd. Itt leginkább a cipők jók, mert a ruházat a távolkeletiek ízlését tükrözi (mivel több piacra gyárt a cég, nem ugyanazt árulja Európában, mint a távol-keleten). Az is tény, hogy magyar szemmel még így sem olcsók a termékek, de a Prada cipők olyan fenomenálisan jó minőségűek, hogy arra megéri beruházni (250 eurótól felfelé, egy-egy utolsó darabot néha már 100 euróért is el lehet kapni).

Kicsit merészkedjünk távolabbra: Massimo Rebecchi outlet található Viareggioban a tengerparti sétányon, illetve Riccioneban (az Imax felé érdemes menni). Itt nagyon szép darabokat lehet kifogni, és ha leárazási időszakban megyünk, nagyon kedvező áron. Elegánsabb, de nem nagyon feltűnő darabokat érdemes itt venni, a ruhatár alapjai lesznek.

Ami a cipőt illeti: CaféNoir outletet találunk több helyen is, szépek a cipőik. Cipőügyben érdemes a heti vásárokat is figyelni, főképp a falvakban, ugyanis sokszor egy-egy kisebb gyártó kiviszi a portékáit a vásárokba.

Az eddig említettek általában kis üzletek, legfeljebb 2-3 másik üzlettel együtt egy ipari területen vagy egyéb, kicsit eldugott helyen találhatók. De persze van kimondottan olyan bevásárló városnak megépített outlet center, ahol a nagy márkákat találjuk, a boltinál ugyan olcsóbban, de azért nem kimondottan olcsón.

Ilyen Barberino di Mugello (A1-as autópálya mellett, Firenzétől északra), és a Valdichiana-i ouletváros (szintén az A1-es mellett, Arezzotól délre). The Mall Incisa felé inkább az olyan nagy neveket gyűjti össze, mint Gucci, Versace (az A1-es incisai kijáratánál).  Nem messze onnan a Groove outlet kicsi, de a nagy intimissimi es néhány más női ruhákat árusító márka miatt érdemes benézni.

És ha már outletek, én nagyon meglepődtem, amikor a Prada outletben számot kellett tépni, és bár nekünk nem kellett sorban állni, de láttuk, hogy kijelzőn jelzik, mennyi időt kell várni a bejutásra. Utánakérdeztem, miért is van ez. Kiderült, hogy a bevásárlóturizmus olyan jól működik, hogy (főleg) japánok és amerikaiak kimondottan ezért járnak Olaszországba. A hotelekben tájékoztatnak a lehetőségekről, majd taxit ajánlanak 100-150 euróért, amely végigjárja a vásárlásra éhes turistával az outleteket. Néha annyi ilyen turista van egy-egy helyen, hogy órákig állnak sorban, és ha bejutottak ötvenesével veszik (főleg a japánok) a kiszemelt darabokat (otthon sokkal drágábban eladható az európai márkás termék). Ezért aztán kvóták vannak, csak adott mennyiséget vásárolhat egy ember. Még megérjük, hogy – mutatis mutandis –a japánok is hozzák majd a szomszédjukat, a nagymamájukat, hogy a nevükben felvásárolhassák a keretet, mint annak idején mi Bécsben a nagynéni valutakeretével 🙂


Mindennapok

Adózóna

Ma, hogy be kellett fizetnem 2000 eurót az olasz adóhivatalnak a tavaly levont adó- és járuléktömegek kiegészítésére (a legalacsonyabb sávban vagyok, nem mellesleg), elgondolkoztam:  mi a túrót ad nekem ez az ország, amiért ennyit kell fizetnem?

Betegszabadság, fizetett szabadság nem jár nekem (jó, tudom, azt egyébként is a munkaadó fizetné, de mondjuk hogy még véletlen sem lehet ezzel kapcsolatos kiadása az államnak, mert nekem nem is jár – bár rengeteget dolgozom és nem feketén. Sőt, mindent megtesznek azért állami szinten, hogy lehetséges legyen ezt tőlem, mint dolgozótól megvonni).

Ha esetleg elveszteném a munkám, pontosan nulla eurót kapnék, nulla percig, munkanélküli ellátásként. Hiába dolgozom itt már évek óta és fizetem a fenti adómennyiségeket.

A lakás bérét teljesen én (mi) fizetem, semmilyen támogatást, hozzájárulást nem kapok (pedig alacsony a fizetésem és nincsen saját tulajdonom Oo-ban).

Gyerekem nincs, bölcsődébe / óvodába nem jár (ha bölcsődébe járna, akkor fizethetnék havi 600 eurót, ha egyáltalán lenne hely).

Egyszer vettem igénybe tavaly a sürgősségi betegellátást, de azt is nagyrészt megfizettették velem.

Ja, utak vannak (már amilyenek), de azért meg a felhasznált benzin árának kb. kétharmada megy az államnak.

Én egyébként nagyon hiszek a szolidaritási rendszerekben, de e pillanatban Olaszország nem erről szól, hanem arról, hogy egyes csoportok régebben kiharcolt előjogait megfizettetik azokkal, akik sajnos nem kerültek bele valamelyik kiváltságos csoportba.

Ja, meg persze a sok adóelkerülő miatt kiesett bevételeket is meg kell valakivel fizettetni, ugyebár….

Szép kis ország.