Mindennapok

Életöröm

Azt láthattátok, hogy eltűntem egy kis időre a netről, de most már ismét Firenzéből hadd’ elmelkedjek kicsit ezen az életöröm dolgon.

Három hetet töltöttem Budapesten, és hát igen, elég rossz a közhangulat. De, és ez nekem is egyre jobban feltűnik: a magyarok valahogy “félnek” örülni, úgy általában, gazdasági helyzettől függetlenül. Kifejezni (szóban, gesztusokkal), hogy valami jó, tetszik, örömet okoz (mennyire emlékszem, hogy a gimiben és egyetemen azok voltak a menők, akik amolyan blazírt képpel ironikusan, kicsit búval vélelve szemlélték a világot – de most ez normális, hogy huszonévesen ez a trend???) .

És akkor persze most mindenki jöhet azzal, hogy emiatt, meg amiatt rossz otthon, meg én is elmondhatom (minden más ittlakó sorstárssal egyetemben), hogy itt sem sokkal jobb (amit meg ugye sosem fognak az otthoniak elhinni, sőt, időnként sértésnek veszik),  de az azért igaz, hogy megszorítások, adóemelés, állandó munka hiánya, késedelmes kifizetések,  magas lakásbérleti és fenntartási költségek (és most Olaszországról beszélek!!!) ide vagy oda, az olaszok igenis tudnak a legkisebb dolgoknak is örülni. És nem azon versenyeznek, hogy kinek rosszabb. Csak örülnek annak, ami adott helyzetből kihozható és ami még éppen van..

Hajrá, magyarok, érdemes ezt is gyakorolni…

Reklámok

8 thoughts on “Életöröm”

  1. Welcome back! 🙂
    Sokan mondják ezt, amiről írsz, de én komolyan nem tudom, miről beszélnek. Az én környezetem (Budapesten) pozitív, az ismerőseim szeretnek bulizni, örülni, és emellett tartalmas dolgokkal is foglalkozni és a legtöbbjüknek pozitív jövőképe van (legalábbis én ezt gondolom róluk).

    1. Szia – en nem is arra gondoltam, hogy mit gondolnak, hanem hogy mit FEJEZNEK KI. “Divat” panaszkodni. Es meg az is lehet, hogy egyebkent meglehetosen jol erzik magukat, csak nem mutatjak.

  2. Mennyire egyetértek! Gyakran talàlkozom én is ezzel a mentalitàssal…ha vmi jo torténik, “hàt igen, igen nem rossz, de kulonben mennyire szar nekunk…” ahogy irtad, mintha félnének vagy ciki lenne orulni; a panaszkodàs meg trendi, akinek nagyobb baja van, vagy nehezebb az élete az menobb?? sosem értettem. Szerencsére a kozeli baràtaim nem ilyenek, de sokakat ismerek…
    Ezzel szemben az olaszok sztem kevsebbet panaszkodnak és ha vmi rossz torténik akkor is a “fel a fejjel” a motto!
    En azt mondom, h az utolso 1000 forintombol nem kenyeret, hanem egy uveg bort vennék és àthivnàm a baràtokat! 🙂

  3. hàt nem tudom.
    Itt Lazio-ban olyan mèla undorral jonnek-mennek az utcàn az emberek, hogy kèsz feludulès lesz a jovohèten hazamennem Budapestre…

  4. 14 ève èlek Olaszorszàgban ès teljesen egyetèrtek, ez az alapvetò kulonbsèg a kèt orszàg kòzòtt. Az olaszok màskèpp èlvezik az èletet, tudnak az aprò hètkòznapi dolgoknak is òrùlni. Ebbòl adòdòan sokkal kevèsbè idegesek ès ha vmi problèma adòdik (mert ugye itt is lèteznek ugyanazok a problèmàk mint màshol, sòt..) akkor is màskèpp àllnak hozzà..

  5. Teljesen egyetèrtek, ez az alapvetò kulonbsèg a kèt orszàg kòzòtt. Az olaszok màskèpp èlvezik az èletet, nagyobb fontossàgot tulajdonìtanak az aprò hètkòznapi dolgoknak is. Ebbòl adòdòan sokkal kevèsbè idegesek ès ha vmi problèma adòdik (mert ugye itt is lèteznek ugyanazok a problèmàk mint màshol, sòt..) akkor is màskèpp àllnak hozzà..

    1. hozzateszem meg, hogy ez a munkaban azt jelenti, hogy magasrol tesznek arra, hogy valamit tenyleg megoldjanak. Naponta kuzdok veluk (es minden szinten, a regionalis titkartol kezdve az adminisztrativ dolgozoig), hogy nem foglalkozik a porblemas uggyel. Majd csak lesz valami, majd megoldja valaki…

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s