Élet-történetek

Lessy története

Sziasztok,
Jó, hogy van ez a blog, Isten éltesse!
Remélem, aki most akar nekivágni a költözésnek, az otthon is rátalál…

Az, hogy otthonról nézve minden szebb, teljesen igaz! Ami onnan fénylik lehet, hogy amint innen közelebbről már látod, hogy csak egy eldobott csokis papír… :-)

Magamról és az én tapasztalataimról néhány szót, ha megengedtek:
3 éve ismertem meg a párom, és mivel őt az üzleti érdekeltségei teljességgel idekötik – egy bárt üzemeltet (illetve most már üzemeltetünk), szóval nem volt kérdés, ki költözik. Mivel én az otthoni életemmel is elégedett voltam (bizonyos szempontból most sokkal szebbnek látom azt, mint ami itt van, minden otthoni nehézség ellenére), sőt mondhatni, hogy bizonyos értelemben sokkal elégedettebb voltam otthon, nagyon meg kellett gondolnom, hogy valóban fel akarom-e égetni magam mögött a hidakat, mert a szakmám miatt, ha egyszer eljövök, nincs ugyanoda visszaút. Ráadásul kinőttem már a kalandozgatós korból, nem tartozom a legfiatalabbak közé… De ez nem panasz, szerencsére jól vagyok így, ahogy vagyok.

A kiköltözést megelőző évben 10-szer voltam itt, azt hittem mindent láttam, mindent megtapasztaltam, mindenre volt lehetőség kipróbálni, átgondolni. És nem tűnt olyan rémesnek.

De amikor véglegessé válik a dolog, már nem olyan egyszerű. Mert nemcsak a nyelvvel vannak gondok (munka az nincs, nekem is csak azért mert a bár tokkal-vonóval a miénk), hanem az összes többi mentalitásbeli különbséggel is. A magyar kicsit poroszos szemlélethez az olasz életvitel vagyon messze van. Nem a pontatlanságra, az ígérgetésekre gondolok, az sajnos otthon is gyakran előfordul. A hangoskodás is csak egy dolog, bár csöndes emberként ez nagyon nagy kihívást jelent, mert a mai napig (két éve vagyok állandó lakos Olaszországban) nem tudom mikor csak úgy hangosak és mikor követtem el valamit, amiért üvöltenek velem. Védekezni bizonyos esetekben nem is tudok, mert magyarul talán még menne, de olaszul…?
Nehezen szokom az olasz konyhát. Imádok főzni, de a itteni szokásokat segítség híján csak lassan tanulom. (erről érdekesebbnél érdekesebb sztorijaim vannak, de betöltené az oldalt… talán egyszer máskor)
Nehezíti a helyzetemet, hogy mivel közös a vállalkozás, közös a pénz is, a saját egzisztenciáról le kellett mondanom, akkor is, ha papíron szép summára vagyok bejelentve. Minden magyarországi kiadásomat (mert az azért maradt) meg kell beszélnem a párommal. Ez frusztrál.
Az anyósom a nyakunkra költözött, és sajnos úgy néz ki marad is élete végéig, ami az itteni magas átlag életkorra való tekintettel, hiába 86 éves, még úgy 10-15 év is lehet. Teljesen egészséges, gyorsabban szalad, mint én, mindezt bot nélkül teszi. Igaz, 31 éve (!!!) nyugdíjas. (Az ő korosztálya már van nem él, vagy csak 100 év körül halálozik el. Szerintem ezt minden itt élő meg tudja erősíteni). Nem gondoltam, hogy lehet ekkora kötődés anya és fia között, de van. Olykor azt érzem, hogy ők a család én meg a vendég, aki úgy tesz, mintha otthon lenne.
Tehát kedves ide költözni kívánó magyar nőtársaim, ezt is figyelembe kell venni, mert ez itt így működik. És sokkal inkább te mégy, mint a mama… (Ez gyötri a legtöbb olasz nőt is…) Engem már sokszor sikerült kihoznia a sodromból, pedig akik ismernek,azok azt gondolják, hogy ez szinte lehetetlen.
De ő már nem változik, azaz vagy elfogadom ilyennek, vagy szedem a sátorfám.

A válásról:
3 év hivatalosan bejelentett különélés után indítható el a hivatalos válási procedúra. Ha ez nincs bejelentve, az nem számít bele a 3 évbe, akkor sem, ha közben a házas felek már rég a sokadik párjukkal élnek közösen és a sokadik gyerekük születik mástól. (Fura ország.) Viszont annak, ha hivatalos feleség vagy, sok előnye lehet később, akármerre is fordul a sorsod. Ezt a jogászok jobban tudják, nekem erről csak felületes ismereteim vannak.

Amiről lehet, hogy már esett szó, és csak én nem találtam: a betegellátás.
A háziorvoson és a valódi kórházi kezelésen kívül MINDEN VIZITÉRT, VIZSGÁLATÉRT FIZETNI KELL! Hiába vagy biztosított. Szerintem ez felháborító. A legutóbb egy véralvadás vizsgálat 178 eurómba került. Egy normál nőgyógyászati vizit 22 euró, és még sorolhatnám. Mondom, rendesen fizetem a betegbiztosítást. (Igaz, csak az megy orvoshoz, akinek feltétlenül szükséges, az emberek nem a váróban élnek társasági életet. A színvonalról most nem írok, nagyon eltérő.)
Tehát ezt is kalkuláld bele, ha itt akarsz élni.

Nos, ami jó:
van időm tanulni, s a német és francia mellé lassan begyűjtöm az olaszt is. Na nem amolyan nem adnak el szinten, hanem egy kicsit jobban, mert ami a kezdetektől hiányzik, az az olvasás. Szótárral a kézben, kifejezéseket nem ismerve pedig lehetetlen egy regény végére érni.
Ami megnehezíti a tanulást, hogy hiába a bár, kevés emberrel vagyok szóbeli kommunikációs viszonyban. A kiszolgálás alatt elhangzó néhány szó, mondat nem nevezhető hasznos gyakorlásnak. :-)

Gyönyörűséges, izgalmas dolgokat láttam.
Amikor elindulunk bármerre, bármilyen okból, a végén mindig valami váratlan helyre érkezünk – a párom utálja a GPS-t, s ha van egy kis időnk, nem használjuk a gyorsforgalmi utakat vagy az autópályát) rengeteg szép emlékem van mindenféle helyekről – igaz elsősorban innen egészen északról, de Padova, Bergamo Alta, Milano is ismerős már.
Itt is forró a nyár, a völgybe beszorul a meleg levegő, de elég csak “néhány száz” métert megtenni – igaz felfelé -, máris sokkal elviselhetőbb lesz az élet.( Másztam már bele júniusban mezítláb a hóba… :-)
Amit ki ne hagyjatok, az egy Vintage kiállítás. Én tavaly jártam egyen. Olyan, mint egy hatalmas turkáló, csak épp a nagy olasz tervezők ruháit is látni itt-ott. Kb 4-6 óra végig nézni, végig gyönyörködni az egészet.
De voltam az 5 évente megrendezendő genovai virágkiállításon is. Az is lélegzet elállító volt.
Vagy Monza -ban betévedtünk egy sportszer kiállításra a Formulaa 1-es pálya mellett, és épp lehetett menni mindenféle gépekkel a pályán is. Nekem egy Ferrari jutott. Öregecske, nem is túl gyors, de az élmény…

Szóval most ennyit.
Az én javaslatom, hogy csak olasz társsal és lehetőleg – ha valaki nem akar háztartásbeli lenni, mert az is jó lehet – biztos munka, (iskolai ösztöndíj), biztos lakás és nyelvtudás birtokában induljatok neki.
Egyébként…
Nem tudom.
Az is igaz, hogy nekem a származásom, idegen akcentusom miatt nem volt semmilyen megkülönböztetésben részem, pontosan tudják, hogy dolgozom, adót fizetek, igyekszem tökéletesre megtanulni a nyelvüket.

Bocs, kicsit hosszúra sikerült. Remélem, azért nem volt nagyon unalmas!

Ha bármi kérdésetek adódna, szívesen válaszolok…

Szeretettel:
Lessy

Advertisements

40 thoughts on “Lessy története”

  1. Ami a anyòst illeti,nem mindig ilyen sùlyos a helyzet,mert mostanra màr a fiatal fiùk mentalitàsa is vàltozòban van….(Nàlunk anyòsom àploja anyukàjàt,tehàt apòsom panaszkodik,hogy 70 èvesen mèg mindig az anyòsàval èl ès miatta nem mehetnek sehova).
    Hol is van az az èszak,ahol èlsz?

    1. Anyos-ugyben tenyleg valtozo a dolog. Ahol az anyos jelen van, ott nem erdemes arra szamitani, hogy majd jobb lesz – szamos ismerosom ferje MINDEN NAP beszel telefonon az anyjaval, ha torik, ha szakad (20-30 eve). De a legrosszabb valoban az, ha a mamanak bejarasa van (netan egyutt lakik) a fia hazaba. Olyan ismeros is van, aki a kikoltozes utan ertette meg, hogy a szulok barmikor, elozetes ertesites nelkul, sajat kulccsal megjelennek az otthonukban, esetleg kimossak a dolgaikat (ertst: a lany fehernemujet is), rendet raknak stb. Foleg, ha a ferjnek volt egy elozo hazassaga, es esetleg abbol gyereke, mert sokszor a nagyszulok tovabbra is az elso feleseget tekintik “igazinak”. Arrol irtam mar sokat, hogy szinte mindenhol, ahol sajat lakasa van az olasz felnek, az valahogyan csaladi segitseggel lett (orokolte a nagyszuloktol, a szuloknek volt tobb lakasuk is, anyagilag segitettek). Ebben az esetben sokszor ugy erzi, kotelessege a szuloket beengedni az eletebe, mert hat annyit segitettek neki. Esetleg a szulok tulajdonaban van meg a lakas, tehat eladni, atalakitani nem lehet, mert ugye megsem sajat.
      En – ezt mar irtam- szerencsere nem ilyen csaladban talaltam magam (mas kerdes, hogy ki sem koltoztem volna, ha ezt lattam volna, de ez nyilvan az en szemelyisegemtol fugg), de gyakorlatilag minden korulottunk levo parnak ilyesmi sztorijai vannak, mar ha a szulok kozel laknak. Ambar meg a nagy kozelseg sem kell. A szomszedunknal (abszolut olasz par, kisgyerekkel) hetente megjelenik a ferj apja (kb. 150 km-re laknak), hona alatt valami ocskas piacon vasarolt (“szuper jo vetel”) hasznalt butordarabbal / dekoracioval. Ezek a butordarabok regiek ugyan, de nem antikok (ha antik lenne, lehet, hogy nem tetszik, de legalabb erteket kepvisel), azaz ertektelen vacakok, egymástol eltero stilusban, leginkabb lathatoan hasznalt allapotban (piros afrikai stilusu kisasztal torott csempebetettel, kopott bordo tevesasztalka, kommunista barna fesulkodoasztal meghatarozhatatlan stilusban, es kepek, kepek minden mennyisegben, mint gregorian dallam kottaja bekeretezve, ismeretlen no 50 eves portreja remenytelen tekintettel, stb). Ebbol szepen telik a lakasuk (mar total tele van, minden falfeluleten van valami), de a lany nem tud mit tenni, “hiszen ajandek, nem serthetem meg oket azzal, hogy ha legkozelebb jonnek, akkor nem talaljak X ajandekukat…”.
      Szerintem borzalom igy elni, meg szerencse, hogy o ezt jol turi…

    2. Szia Zsu!

      Ez a hely annyira észak, hogy majdnem Svájc (a határ 40 km…), azaz Lombardia, Valtellina, Sondrio…
      Amikor jövet Triesztnél átlépem a határt, és felhívom az anyukámat, mindig meg kell mondanom, hogy még 6 óra “hazáig”, mert ez egy “otthoninak” felfoghatatlan.

      A “nem mehetnek sehová” nagyon igaz. Épp most került veszélybe a karácsonyi hazalátogatásom, pedig már több mint egy éve nem láttam az enyéimet… és két karácsonyt már a párom anyjával töltöttünk.
      De állítólag nem lehet már egyedül hagyni. Szerintem ha a templomba (3 km) el tud menni naponta kétszer, akkor azért nincs akkora baj…
      Na, de erről megint tudnék sokat és hosszasan mesélni, de nem akarok senkit untatni…

      Szeretettel:
      Lessy

      1. szia, köszönöm, hogy válaszoltál 🙂 szóval nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy sondrioban élsz, az én páriom sondaloban lakik. én még a kiköltözés előtti fázisban vagyok, tele kérdésekkel, kételyekkel. arra gondoltam, hogyha van rá időd, és pesze kedved,a kkor szívesen “beszélgetnék” veled a tapasztalataidról, nem segítséget szeretnék kérni, nehogy félreértsd! 🙂 szóval az e-mail címem, ha van hozzá kedved: ildiko.bondar@gmail.com

      2. Nem tudom, miert csinalja a rendszer??? A tegnapi hozzaszolasoknal mar rendben volt….

  2. Most örülök, hogy magyar a férjem:) Bár ifjonti koromban valami nagyon olaszt párt képzeltem el… De nem bántam meg a választásomat.
    Az anyósok… Hát, mi Magyarországon éltünk együtt anyósommal és nem lett jó vége. Türelem ide, szeretet oda, de más korosztály, generáció és ez bizony nagyon sok összeütközés forrása. Pláne, ha az anyós foggal-körömmel ragaszkodik a fiához és a saját elképzeléseihez, amit tűzön-vizen át megvalósít. Ha nem vagyok észnél, bizony nagyon rossz vége lett volna.
    Most érdeklődve olvasom, hogy bizony itt sincs ez másként, sőt még inkább ragaszkodnak. Nem irigylem a magyar lányokat, akik olasz párt és anyóst kapnak. Bár azért szerintem itt is vannak nagyon rendesek. 🙂

  3. idáig azt hittem az én párom is túlságosan ragaszkodik a mamához – mert elég sűrűn látogatja (Szardinián) – de a történeteket olvasva nem is annyira vészes a helyzet…
    én nagyon kedves vagyok amikor látogatóban vagyunk náluk, de azért a párom mindig nagyon jó érzékkel “látja meg” az arcomon mikor elég, mikor kell megvenni a hajójegyeket visszafelé…
    maradjon is ez így….

  4. Nekem egyszer anyòsom kerek-perec megmondta,hogy direkt nem szòl bele a dolgainkba,mert az “o èletèt megkeserìtette a rossz anyòs,”o nem akar hasonlìtani rà. A fèrjem hetente egyszer hìvje,de arra is fel kell nèha szòlìtani (inkàbb èn beszèlek anyukàjàval,foleg az unoka miatt) ès szabadsàgra is inkàbb M.o.-ra menne mindig,pedig anyòsomnak szerintem sok,hogy 2 karàcsonyt is M.o.-on toltottunk (nekem nincsenek szuleim,ùgyhogy annyira nem lenne fontos M.o.-on lenni unnepek alatt).

    1. Szia Zsu,

      szerencsés vagy. Az én anyósomnak a párom az egyetlen gyereke, férje soha nem volt – így anyósa se -, a szüleit nem ápolta, a testvéreivel soha nem törődött (mindezt a fia mesélte, tehát nem az én rosszindulatom.)
      Tehát semmit sem tud arról, mit jelent, ha valaki kéretlenül rád szabadítja magát…

  5. Sziasztok!

    Amint azt a történetemben írtam, annak, akit érdekel egy hatalmas turkáló némi divattörténeti kiállítással egybekötve, vagy aki rajong a régi idők (’50-60-70-es évek) viseletéért, esetleg szeretne szert tenni egy-egy neves divattervező eredeti – habár használt – művére, annak nem szabad kihagyni egy VINTAGE kiállítást.

    Nos, a következő ilyen rendezvény:
    Castello di Bellaggio (Pavia) október 12-15.
    Ha nincs más programotok, akkor egy barátnővel érdemes ellátogatni. (A férjeket, gyerekeket, lehet nem érdekli annyira…)
    Ha mindent látni akarsz, úgy 3-5 óra… és öltözz kényelmesen, ne túl melegen, mert nagyon sokan lesznek.

    Akit esetleg érdekel, Itt a kastély honlapja:
    http://www.belgioioso.it/?utm_source=Utenti+TOP+Belgioioso&utm_campaign=23a5fc5e22-Newsletter_Vintage_UTENTI_TOP10_9_2012&utm_medium=email

    és itt van egy térkép, merre található a kastély:
    https://maps.google.com/maps?hl=hu&ie=UTF-8&q=castello+belgioioso+pavia+vintage&fb=1&hq=castello+belgioioso+pavia+vintage&cid=0,0,6378808871917796377&ei=cbp2UI6PEM724QTF6YG4Dw&ved=0CHcQ_BIwAQ

    Jó szórakozást!

    Szeretettel:
    Lessy

    1. Sajnos ennek a megjelenése – moderálási okokból – egy kicsit elkésett.
      Ha legközelebb megrendezésre kerül, majd időben egyeztetek Gabival, hogy kikerüljön a hír…

      Üdv: Lessy

      1. Igen, pont azokon a napokon nem jartam a blog kozeleben es ki tudjam iert nem hagyta automatikusan megjelenni… Remeljuk, legkozelebb…

  6. Szia Lessy! Az egyik barátnőm is hasonló cipőben jár… Az anyósa fölöttük lévő emeleti lakásban él. A férje “egy szem gyermek”. A menye soha sem felelt meg neki és nem is fog. Ahol tud, keresztbe tesz. A férj hazajár ebédre és ha a mama levadássza a lépcsőházban, akkor az ő főztjét eszi, mert egyrészt nem sérti meg a mamát, másrészt mégiscsak jobb, mint a párjáé – mondja.
    Van egy tündéri unoka, nagyon szép és aranyos kislány. Heti egyszer fél órára átmehet az apukával nagyilátogatóba. A barátnőmnek lenne munkája, de a mama a megszokott időn kívül rá sem néz az unokájára…
    Mellesleg a férj drogos, a barátnőm nem engedi, hogy otthon használja a szert, le akarja beszélni róla hasztalan, így a “családapa” hazamegy a mamájához és ott “bódul”. A mama pedig természetesen védi a gyermekét… hiszen a családjukban más is használ ilyesmit és nincs belőle gond… Nos erre nem is tudok mit mondani?!
    Megoldás lenne, ha távolabb költöznének, akár városon belül is, de a fiú kerek-perec megmondta, hogy nem hagyja az édesanyját magára.
    Én is azt mondom, hogy mindenki szeresse, segítse a szüleit, de ha már egyszer családot alapított, véleményem szerint a házastársaknak egymás mellett kellene kiállniuk, időnként akár a szülőkkel szemben is.

    1. Szia Oanita,

      egyszer egy reklámban idézte volt főnököm ezt a Karinthy mondatot:
      “Milyen szép egy nagy család… valahol messze vidéken…” (azt hiszem így volt, bocs, ha nem szó szerinti.

      Nagyon sajnálom a barátnődet, de nemcsak a “mamma” miatt. A drog ennél is nagyobb probléma.
      Egyébként ezért is gyakran a “mamma” tehet. Itt a bárban sok szülő vásárol cigarettát a még nem 16 éves csemetéjének… Mert ugye a gyereknek kell… És még folytathatnám…

      1. Én nem is értem igazán a nevelési módszereiket ill. lehet, hogy csak szerintem, de azok majdnem teljes hiányát.
        Egyik oldalról felnöttként kezelik az akár 14-15 éves gyereket (nehogy már korlátozzuk valamiben), másik oldalról meg mint egy bébi…
        Gabi, írhatnál egy posztot erröl is, kíváncsi lennék a tapasztalatokra, a hozzászólásokra!

  7. Az olasz anyosok tènyleg elèg kulonlegesek.Az èn anyosom arrol panaszkodott hogy mennyire megvàltozott a legkisebb fia(sogorom) amiota megnosult mert màr nem telefonàl minden nap.Talàn ok nem tudjàk felfogni hogy elkell engedni a gyerekeiket? Felesège van,gyereke ,munkàja vagyis sajàt èlete termèszetes hogy fontosabb dolga is akad minthogy az idojàràsrol csevegjen.Nekem is tobbszor szolt màr hogy hivogassam telefonon de annyira nincs kozos tèmànk hogy ezt a legminimàlisabbra koràltozom-de kèptelen ezt elfogadni.A fèrjem elèg gyakran hivja akkor arrol van szo hogy esik-e az eso vagy hideg van-e.Szoval elèg felszines az egèsz.
    Amiota ozvegy lett azota a hàrom fia kozt ingàzik,mindenkihez bekoltozik honapokra.Hàt az egy rèmàlom.Be sem lèp az ajton màr a hutot akarja làtni,hogy felmèrje a terepet.Beleszol a hàztartàsba ahol csak lehet,persze csak csupa segito szàndèkkal.A magyar kajàt nem fogadja el ha nincs pasta az nem is ètel.O viszont nem foz hogy ne làbatlankodjon….
    Ami az unokàkat illeti hàt jàtszani sosem tudott veluk nàla kimerult abban a foglalkozàs veluk hogy megfèsulte a hajukat mert szerinte a gondor haj kocos ès rendetlen.
    A legfuràbb benne hogy szeretetet adni nem tud(ès nem is nagyon akar szerintem)de èrzelmi elvàràsai vannak mintha neki az jàrna csak mert o a mamma.
    Szerencsère ritkàn làtom -igaz akkor non-stop-de annyira màs hogy nem is hiànyzik.ha itt van csak a veszekedèsek meg a feszultsèg no meg koztunk a fèrjemmel ès igazi fellèlegzès mikor àttelepszik a màsik fiàhoz vagy hazautazik.Minta nem is egy bolygonk èlnènk annyira nem vagyunk egy hullàmhosszon.Talàn o egy extra esetèn nem tudom de teljesen màs mint a magyar baràtnoim anyosai az biztos.

    1. Mintha magamat olvasnám – a különbség annyi, hogy nincsenek unokák, egyetlen fia a párom, és mióta itt vagyok (kb 25 hónapja) csak 3-mat volt otthon a saját lakásában. Fiiiiiiiiiiiiiiiiii!
      Mindenre van joga.
      De azt nem eszi meg, amit én főzök, mert fél, hogy megmérgezem.
      Főzni nem tud – ezért tanácsokat se tud adni, pedig én mindenre nyitott lennék -, mosni se, a porszívót csak látásból ismeri, éppen, mint a padlókefélő gépet. Ezzel nincs is baj, hiszen ne dolgozzon az én házamban egy 87 éves asszony, meg tudom csinálni egyedül is. (Az anyukám se segíthet…)
      A szeretet nála is csak egy szó. Azt elvárná, hogy szeressük, de ő utálkozik. (Meg se írom, hogy hívják, mert nem hinnétek el, hogy létezik ilyen. Pedig mások szerint vicces.)
      A dolog most úgy áll, hogy fel vagyok mentve mindenfajta szóbeli érintkezés alól, azaz köszönnöm sem kell neki. Mert a fia látja, mi a helyzet, hogy ha teheti folyamatosan provokál, de mégiscsak az anyja… Jaj. 🙂
      Elég szomorú történet, mert eddig mindenkivel sikerült kijönnöm, és a vasárnapi ebédnek szerintem jó hangulatban, nevetve kellene zajlania, nem veszekedve. (Mert a fiát is ki tudja hozni a sodrából.)
      Na, befejezem. 🙂
      Erőt neked – és magamnak is.

      1. De lanyok, azert mindenekelott en azt nem ertem, hogy a ferjetek / baratotok miert nem all a sarkara…
        Nyilvan nem tudtok egyedul az anyos ellen semmit tenni. De ha a ferfi (a gyereke) felismeri, hogy ez tarthatatlan, akkor lepnie kellene. Azert is, mert gondolom, nem anyukaval kepzeli el a hatralevo eletet, hanem Veled… de szornyu, ez kimondottan emberkinzas igy elni. Ne hagyjatok magatokat…

  8. ès èn bevàllaltam 21 ève, hogy az o” hàzàba ko:lto:zo:m ide.. (2 lakàs van) de most màr a tu”ro”hatàr szèlèn vagyok…nem megyek a kertbe, hogy ne kelljen csevegni…sajna, ahogy o:regszik, annàl rosszabb a helyzet..de o” nem èli igy meg…nem tudja , mi bajom van: mindent kritizàl a fo”zto:mo:n kìvu”l…

  9. Hàt igazad van Gabi a fèrjnek kellene kiàllni a felesèg mellett de ezekbe vmi hihetetlen modon beleneveltèk hogy elso az anyjuk aztàn minden màs.En sokàig harcoltam vele hogy segitsen màr de a fèrjem keruli a konfliktusokat vele ès nem vèletlen hogy csak az idojàràsrol cseverèsznek,az igazi tèmàkat kerulik -gondolom abbol nem lehet gond…Nincsenek igazi beszèlgetèsek az egèsz csalàdra ez jellemzo.En màr belefàradtam.Ràjottem hogy a fèrjemre ebben nem lehet szàmitani.Probàlkoztam anyosnàl kedvessèggel,kozvetlensèggel de ettol o nem lett kedvesebb csak mèg jobban beleszolt mindenbe,probàltam megbeszèlni is vele hogy mi lehet a problèma de az lett hogy èn vagyok egy hideg teremtès o nem tehet semmirol mèg konnyekre is fakadt ugyhogy a vègèn ot vigasztaltuk-szoval ha itt van az anyos èn is felszines vagyok vele,amit muszàj azt megteszem aztàn huzok el itthonrol minnèl hosszabb idokre.Ràjottem hogy o màr nem vàltozik meg sot csak mèg jobban rànk màszik ha hagyom ezèrt minimalizàlom az egyutt toltott idot.Kàr mert jo lett volna egy nagymama a gyerekeknek de sajnos aki szeretet adni nem tud az cserèbe hiàba vàrja.amugy mindhàrom fia hivatàsos katona lett szoval a kikèpzès jol sikerult 🙂 csak velem nem boldogul.Az eskuvonk elott egy nappal kijelentette hogy ezentul mint lànyàra tekint ràm ès azota is szent meggyozodèse hogy bàr o mindent megtett èn vagyok az osszefèrhetetlen.
    Aki kulfoldivel hàzasodik azt bizony hatalmas meglepetèsek èrhetik mert bizony nagy az Isten àllatkertje….
    Talàn csak èn fogtam ki egy extra pèldànyt-tèny hogy sziciliai ès ott bizony mèg 50 èvvel visszàbb jàr az agyuk.
    Nehèz kezelni oket de valahogy csak kell mert egyèbkènt a hàzassàga is ràmehet az embernek

    1. erdekes, hogy ismerek mas pont ilyen sziciliai ferjet…. (szinten katona). Az teny (persze, biztos vannak kiveletek, de…) hogy delen meg az egyebkent is nagyon hagyomanyos szemleletu olasznal is lemaradtabbak a ferfi/no szerepeket tekintve.
      Ezert csak mondom, mondogatom, hogy lanyok, ne ugorjatok bele semmibe meggondolatlanul..
      A fennallo viszonyokon nem nagyon lehet valtoztatni, es ebbol a harcbol ugyis az idegen no jon ki rosszul. Tehat: jobb, ha bele sem megy. Persze tudom, ti mar sajnos benne vagytok..
      Ajánlom Nektek ezt a blogot és bejegyzést (persze csak ha nem féltel szembenézni a családi életetek / párkapcsolatotok negatív oldalaival): http://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/28/o-mar-nem-fog-megvaltozni/
      ha igen, ne olvassátok, nem nektek való…

      1. Irj a szerzonek, valoban jelszot ker a rendszer, de o ad mindenkinek, aki megkeresi mailben. Bocsanat, ajanlottam es csak utana lattam, hogy ez jelszos…:(

  10. Sajnos az anyósok többsége önző, nem fogják fel, hogy a gyereküket akkor tehetik a legboldogabbá, ha szabadon engedik- ha szereti úgyis visszajár hozzá-, ha viszont következetesen a családjától elveszi, annak a feleség, de mindinkább a gyerekek látják a kárát. Én megkérdezném a férjemet, hogy kivel szeretne együtt élni, és ha a válasz a mamma, akkor egyértelmű hogy az irány eltérő. Ugyanakkor az is megfigyelhető, ha egy családban működik a házasság, akkor az anya nem feltétlenül akarja magához kötni a fiát, mert ott van neki a férje…

  11. Igen, igazad van, ha van férje vagy társa. Azonban szerintem mindenki érzékeli a súlyát annak ha egy nő egyedül vállal gyereket. Nagy szenvedés és aztán az élete megy arra, hogy normális embert faragjon a gyerekéből, úgymond feláldozza magát és ezt viszont is elvárja. Azért mert ő anno elrontotta az életét még nem következik egyenesen az, hogy a másé is rossz legyen csaképp másképpen. Abba nem is gondol bele mekkora kárt okoz az unokáinak -saját élmény sajnos- és az apa is elgondolkodhat azon, ha már nem lesz az anyja, hogy kire számíthat,-mert az éveket nem lehet visszapörgetni és újból kezdeni a gyereknevelést. Családalapításban pedig szeretet nélkül nem is szabad gondolkodni szerény véleményem szerint. És egy utolsó gondolat, az olyan emberek akik gátolják egy kisebb közösség, család összhangját azoktól távol kell tartania magát az embernek, önmaga és kis családja lelki nyugalmának érdekében. Van elég baj más is a mai világban bőven.

  12. Sziasztok,
    szeretnék tájékozódni olaszországi tartózkodásrol
    nálam egészen más a helyzet mint akik munkavállalás szempontjábol költöznének ki
    én az olasz párommal tervezem az összeköltözést Torinóban a jövő évben..de nem tudom hogy már a kezdetektől lenne e munkalehetőségem..(igyekszünk előtte keresni valamit)
    de mi elég komolyan tervezzük a jövőnket és mivel korban már ott állunk (főképp ő) így a család alapitásról is szó esett az utána elkövetkező egy évben
    igazából a kérdésem az lenne..hogy kint tartózkodhatok e magyar állapolgárként több mint 3 hónapot, de munkavállalás nélkül.. mint családanya..és háztartásbeli
    ő tartana el minket..
    vagy ha már születik egy közös gyerekünk akkor már más szemmel néz az olasz állam? nem csak mint „bevándorlót”?
    házasságkötés nélkül megoldható e a kint tartózkodás hosszabb ideig..(5 év után ugye már igényelhetem az állampolgárságot..de remélhetőleg nem kell addig várni esküvővel)
    egy éve elvállt ember, és egy újabb házassággal még várni akarna pár évet
    Előre is köszönöm a tanácsokat
    Timi

    1. Szia Timi, azt hiszem, az itt olvasok nagy resze a parja miatt koltozott ki. 🙂 olvasgasd a sok munka-bejegyzest, tanulj olaszul (de nagyon 🙂 es izzitsatok a parod osszes ismeretseget, munkaugyben…. sok sikert!! 🙂

      1. Szia
        igen, a nyeltanulás folyamatos..igazából az ő cégük adja nekünk a munkát ugyhogy távmunkában de olaszokkal dolgozunk..így a nyelvet elkezdtem használni..de leginkább még csak írásban..ez a mindennapi..így úgy vélem az könnyebben rám ragad kinttartózkodásom alatt..az angolt pedig jobban tudom
        majd nem minden hozzászólást végig olvastam, de itt leginkább az anyósokról szóló történetek vannak 🙂 (ami elég hasznos)
        de a kérdésemre sajnos nem kapok benne választ… 😦
        ha mint háztartásbeli maradnék otthon, majd anyuka..(de házaságkötés nélkül) akkor jogom van kint tartózkodni 3 hónapnál tovább is? ha nem vagyok munkahelyre bejelentve..
        vagy hogy ha a jövőbeli közös gyerekünk megkapja a kettős állampolgárságot akkor részemről is változik valami?

  13. Szia Timi, nem pont erre a posztra gondoltam :-), rengeteg infot találsz a letelepedessel kapcsolatosan is. Röviden: ha nem dolgozol es nem vagy házas, akkor gyakorlatilag lakcímet sem kapsz hivatalosan. Ezért ot év mulva állampolgárságot sem kaphatsz ( kérelmet akkor nyújtható be, ha igazolni tudod a rezidenza-t. Es utana meg évekig tart, mig elbírálják). Mindegy, hogy van-e gyerek vagy sem. Sot, igazándiból meg kiszolgáltatottabb leszel gyerekkel (nem jár gyes, ha bármi gond van, az olasz allam apát pártolja. Stb). Szoval erdemes vagy a házasságot erőltetni, vagy nem rogton szülni, hanem elotte dolgozni. Mivel sokat kockaztatsz, mindenkeppen vedd magad, ne kerüli nehez helyzetbe). Udv

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s