Mindennapok

Nő, anyós, társadalom

Lessy története kapcsán hosszabb vita / beszélgetés alakult ki az anyósokról.

Ez persze alapvetően fontos: én állítom, hogy statisztikailag (és értitek ugye, ezzel azt fejezném ki, hogy minden alól van kivétel, mindenki tud ellenkező példát mondani) itt sokkal nagyobb a szülők jelenléte, befolyása a gyerekeikre. Mivel egyedül, saját erőből nem nagyon lehet boldogulni és minden arra épül, hogy a családod erőforrásait, ismeretrendszerét  kamatoztasd (örökölt lakás, szülői segítség, protekció az álláshoz, munkanélküliség esetén a gyerek eltartása stb.) természetesen ennek fejében a család nagyobb szerepet kér és kap a fiatalok életében. Van ennek egy másik oldala is: a szolgáltatások hiánya: mivel nincs elérhető, olcsó gyerekvigyázó rendszer (meg gyes sem), idősgondozás, ahol tudják, családban oldják meg a problémákat (idős szülővel együttlakni, nagymama vigyáz a gyerekre stb.). Illetve nagy hátrányban vannak azok a párok, ahol nincsen meg ez a segítség (ez most objektív megállapítás, szerintem sok esetben bár anyagilag rosszabbul járnak, de legalább lelkileg egészségesen élnek…) .

A fentiek általában igazak, de ha ennél mélyebbre megyünk, akkor jön a nők szerepe ebben a társadalomban. A mostani anyósok (nagymamák) fiatalon leginkább még nem dolgoztak. Tudjátok az a “hagyományos” családmodell, amit egyes politikusok a mai napig követendőnek találnak (főleg, ha ők maguk is idősebb férfiak, gyerekekkel, akivel  persze a házimunkás feleségük foglalkozik, aki úgysem fog elválni, mert egyedül nem tudna megélni, szóval tuti rabszolga). Ez általában azt jelentette (és jelenti a mai napig), hogy a feleség gyereket gondoz, mossa a sz.rt a család után, majd amikor már nagyobbak a gyerekek, akkor két lehetősége van. Egy: feltalálja magát (önkéntes munka, barátnők, programok- persze ha a férje finanszírozza, és nem féltékeny), de ehhez némi intelligencia és jó kellem szükséges. Vagy – és sajnos ez a gyakoribb – inni kezd, depressziós lesz, folyamatos betegségeket produkál, rátelepszik a körülötte élőkre. (Nem viccelek, egyes felmérések szerint az ’50-es években az amerikai htb. nők között több morfinista volt, mint a “zülött” városrészekben).

Namost az olasz társadalom üzemszerűen arra modellre épült, hogy a nők nem dolgoztak az otthonukon kívül, de – főleg északon már nem feltétlen szültek sok gyereket – ami legalább lefoglalta volna őket. Egy átlag olasz nőnek 30 éves korára megvolt már a 2 db tíz év körüli gyereke, és onnantól unatkozott. Ja, persze, meg háztartást vezetett, de mondjuk nem hiszem, hogy azzal minden idejét lefoglalta (meg akkor sem, ha megavacsorákat szervezett, és ötször újravasalta a család cuccait. Annál is inkább, mert a háztartások már a ’60-as évektől gépesítettek, a gyerekek meg egésznapos+szombat délelőtt rendszerben jártak iskolába). És persze a társadalmi státusza attól függött, mennyire sikeresen adja ezeket a szerepeket. Ne tévedjünk persze, sokkal több jó kapcsolat / házasság akkor sem volt, csak akkoriban még nem lehetett válni (Oo.ban nagyon későn vezették be a válást), meg hát mi a fenét kezdett volna magával, ha mégis külön ment volna, és miből? (nem beszélve a társadalmi statuszáról…)

Szóval a nőnek az önértékeléséhez, a társadalmi igazolásához kellett a gyerek. Amiről persze nem fog lemondani csak azért, mert felnőtt. Különben halálra unná magát. Vagy esetleg gondolkoznia kellene, hogy mivel váltsa ki a szabadidejét. Ezért aztán egyszerűen nem tud leválni a felnőtt gyerekeiről sem. Akikbe persze azt nevelte kiskoruktól kezdve, hogy a mamma feláldozta értük az életét, tehát semmiképp nem szabad neki ellentmondani.

Itt is fontosak a regionális különbségek: a ’70-es években a legnagyobb arányban Emilia-Romagnaban dolgoztak a nők, és – láss csodát – ez a régió a mai napig élen jár a gyerekellátási szolgáltatásokban (van bölcsőde és óvoda, több, mitn máshol).  Délen a mai napig kevés nő dolgozik, gyerekvállalás után meg drasztikusan csökken az arányuk, tehát ott a modell még inkább hasonló, mint 50 éve…

Hány boldogtalan meny mesélhetne erről…

Kapcsolódó közvéleménykutatás itt.