Mindennapok

Nő, anyós, társadalom

Lessy története kapcsán hosszabb vita / beszélgetés alakult ki az anyósokról.

Ez persze alapvetően fontos: én állítom, hogy statisztikailag (és értitek ugye, ezzel azt fejezném ki, hogy minden alól van kivétel, mindenki tud ellenkező példát mondani) itt sokkal nagyobb a szülők jelenléte, befolyása a gyerekeikre. Mivel egyedül, saját erőből nem nagyon lehet boldogulni és minden arra épül, hogy a családod erőforrásait, ismeretrendszerét  kamatoztasd (örökölt lakás, szülői segítség, protekció az álláshoz, munkanélküliség esetén a gyerek eltartása stb.) természetesen ennek fejében a család nagyobb szerepet kér és kap a fiatalok életében. Van ennek egy másik oldala is: a szolgáltatások hiánya: mivel nincs elérhető, olcsó gyerekvigyázó rendszer (meg gyes sem), idősgondozás, ahol tudják, családban oldják meg a problémákat (idős szülővel együttlakni, nagymama vigyáz a gyerekre stb.). Illetve nagy hátrányban vannak azok a párok, ahol nincsen meg ez a segítség (ez most objektív megállapítás, szerintem sok esetben bár anyagilag rosszabbul járnak, de legalább lelkileg egészségesen élnek…) .

A fentiek általában igazak, de ha ennél mélyebbre megyünk, akkor jön a nők szerepe ebben a társadalomban. A mostani anyósok (nagymamák) fiatalon leginkább még nem dolgoztak. Tudjátok az a “hagyományos” családmodell, amit egyes politikusok a mai napig követendőnek találnak (főleg, ha ők maguk is idősebb férfiak, gyerekekkel, akivel  persze a házimunkás feleségük foglalkozik, aki úgysem fog elválni, mert egyedül nem tudna megélni, szóval tuti rabszolga). Ez általában azt jelentette (és jelenti a mai napig), hogy a feleség gyereket gondoz, mossa a sz.rt a család után, majd amikor már nagyobbak a gyerekek, akkor két lehetősége van. Egy: feltalálja magát (önkéntes munka, barátnők, programok- persze ha a férje finanszírozza, és nem féltékeny), de ehhez némi intelligencia és jó kellem szükséges. Vagy – és sajnos ez a gyakoribb – inni kezd, depressziós lesz, folyamatos betegségeket produkál, rátelepszik a körülötte élőkre. (Nem viccelek, egyes felmérések szerint az ’50-es években az amerikai htb. nők között több morfinista volt, mint a “zülött” városrészekben).

Namost az olasz társadalom üzemszerűen arra modellre épült, hogy a nők nem dolgoztak az otthonukon kívül, de – főleg északon már nem feltétlen szültek sok gyereket – ami legalább lefoglalta volna őket. Egy átlag olasz nőnek 30 éves korára megvolt már a 2 db tíz év körüli gyereke, és onnantól unatkozott. Ja, persze, meg háztartást vezetett, de mondjuk nem hiszem, hogy azzal minden idejét lefoglalta (meg akkor sem, ha megavacsorákat szervezett, és ötször újravasalta a család cuccait. Annál is inkább, mert a háztartások már a ’60-as évektől gépesítettek, a gyerekek meg egésznapos+szombat délelőtt rendszerben jártak iskolába). És persze a társadalmi státusza attól függött, mennyire sikeresen adja ezeket a szerepeket. Ne tévedjünk persze, sokkal több jó kapcsolat / házasság akkor sem volt, csak akkoriban még nem lehetett válni (Oo.ban nagyon későn vezették be a válást), meg hát mi a fenét kezdett volna magával, ha mégis külön ment volna, és miből? (nem beszélve a társadalmi statuszáról…)

Szóval a nőnek az önértékeléséhez, a társadalmi igazolásához kellett a gyerek. Amiről persze nem fog lemondani csak azért, mert felnőtt. Különben halálra unná magát. Vagy esetleg gondolkoznia kellene, hogy mivel váltsa ki a szabadidejét. Ezért aztán egyszerűen nem tud leválni a felnőtt gyerekeiről sem. Akikbe persze azt nevelte kiskoruktól kezdve, hogy a mamma feláldozta értük az életét, tehát semmiképp nem szabad neki ellentmondani.

Itt is fontosak a regionális különbségek: a ’70-es években a legnagyobb arányban Emilia-Romagnaban dolgoztak a nők, és – láss csodát – ez a régió a mai napig élen jár a gyerekellátási szolgáltatásokban (van bölcsőde és óvoda, több, mitn máshol).  Délen a mai napig kevés nő dolgozik, gyerekvállalás után meg drasztikusan csökken az arányuk, tehát ott a modell még inkább hasonló, mint 50 éve…

Hány boldogtalan meny mesélhetne erről…

Kapcsolódó közvéleménykutatás itt.

Reklámok

32 thoughts on “Nő, anyós, társadalom”

  1. Hu de jo amiket irtàl!!! Pont a napokban èrlelodott meg bennem is a Lessy tortènetèn elgondolkozva nagyjàbol hasonlo gondolat.Mièrt is ilyen az èn anyosom( a multkor èn is beszàlltam a sztoriba).
    Amikor o gyerek volt 9-en voltak testvèrek,az apa dolgozott az anya felàldozta magàt,mindenki besegitett ahol tudott(testvèrek nevelèse ,hàztartàs,stb) Miutàn fèrjhezment odakoltozott a fèrje csalàdjàhoz,mert azt hiszem igy volt szokàs ès àpolta az anyosàt meg mellette a sajàt apjàt.Annak idejèn ok egy hàzban èltek mint nagy csalàd de legalàbbis egy vàrosban.Szoval o azt a modellt làtta ès èlte hogy a gyerek kotelessège gondoskodni a szulorol majd mint asszony az anyos-aposrol.Ez volt az èlete hisz munkàja sosem volt.Na meg a fèrje totàlis kiszolgàùlàsa.Azota az idok vàltoztak,a gyerekek tobbszàz kilomèterre koltoztek mindenki melozik menni nem tudunk hàt jon o elvàrva hogy most ot istàpoljuk.Es miota ozvegy lett rà is èr fenemod.Bàr nem beteg de kitalàl mindent hogy figyelmet vonjon magàra.A rosszindultu megjegyzèsek meg viselkedès gondolom onnan jon hogy szerinte mi nem ugy viselkedunk ahogy kell-mint o annak idejèn.Az idok megvàltoztak de ezt o nem làtja.arrol meg ne is beszèljunk hogy nàlunk Magyarorszàgon màr a nagymamàk is dolgoztak egyàltalàn nem igy èltek nem emlèkszem hogy rànktelòepedtek volna.Mire nyugdijasok lettek orultek hogy nyugalmuk van ès èlveztèk a csalàdot,az unokàkat nem azzal voltak elfoglalva hogy figyelmet csikarjanak ki duzzogàssal,beszolàsokkal vagy betegsègek szimulàlàsàval.

  2. Úristen, mennyire találólan összefoglaltad a helyzetet! – ezt most nem magamra értettem, mert nekem szerencsére tündéri és egyáltalán nem kotnyeles anyós “jutott” – hálát is adok érte az égnek, látva a magyar ismerőseim anyósait meg hallva a ti történeteiteket. Ő mondjuk fiatal korában dolgozott, tanított egy általános iskolában, ezenkívül lakberendező is volt.
    Nem tudtam, hogy a déli anyósok ilyen oroszlánok, itt északon éppenhogy inkább azt tapasztaltam, hogy az anyósok le sem szar*ák (bocsi a csúnya kifejezésért) a menyeket, egy példa rá: ismerősömnek született kisbabája. A baba most 4 hónapos és az anyós csak egyszer jött meglátogatni, amikor egy hetes volt, azóta semmi. Másik ismerősöm is terhes, de az anyós felé sem néz, amikor meg találkoznak, mindig azzal cseszteti, hogy miért nem dolgozol, minek ülsz otthon stb. Elviselhetetlen. Én tényleg nagyon szerencsés vagyok az enyémmel 🙂

  3. hehe.. megnézném néhány olasz asszony, anyós fejét miután elolvasta ezt a bejegyzést…persze szóról szóra olaszra fordítva..:)

    1. Felka,

      akiknek szól, azok nem tudnak olvasni…. Mert ugye épp elvégezték az első 4-5 osztályt. Aztán a fenti okok miatt – vagy készakarva kimaradtak az iskolából.
      Hidd el, nem egy 50-60 év közötti analfabéta, vagy majdnem analfabéta asszonyt ismerek (itt északon).

      🙂

      1. Lessy: alàìrom..anyòsom 3 elemivel nagggyon jòl tud ìrni-olvasni meg elmesèlni, ki a legVIP-ebb a faluban..csak akkor lèp ki a hàzbòl, ha az osszes aranykarkoto”je rajta van ès a màrkàs cuccai 82 èvesen.. èn meg vagyok a “sempliciotta” menye, akit az o:lto:zko:dès nem èrdekel…

  4. Kedves Kinga,
    mindig ledöbbenek a te anyósodon mennyire jellemző prototípusa az olasz asszonyoknak…fuksz, fuksz+ pelliccia..annyira tipikus..
    (miután itt sűrűn olvaslak megpróbáltalak bejelölni a Fb-on, egy csoportban vagyunk…de nem tudlak…)

  5. ..mondjuk az én szárd anyósomnál a csiricsáré nincs jelen (szerinte nem is illene, mert özvegy…) ellenben ő igazi konyhafanatikus….

    1. …. legalább….
      És remélem, a fanatikussága nem abban áll, hogy a te főztödet kritizálja, hanem, hogy JÓL főz és legalább ellát használható tanácsokkal… mert az már valami.

      1. Tulajdonképpen nem tud kritizálni, mert náluk nem igazán főzök. egyszer csináltam paprikáscsirkét, az ízlett.bár nem kérték az ismétlést…. nem adná ki a kezéből a fakanalat…már hajnalban még komásan ülünk a kávé felett, de már dugdossa az orrunk alá a frissen szüreltelt cukkinit meg padlizsánt a kertből…meg az újonnan beszerzett sajtrepertoárt.persze örülünk….és igen van hogy megkérdezem hogy csinál ezt-azt, és utána már a saját otthonunkban elkészítem.
        Engem egyszer kritizálna valaki,(rosszindulatúan, nem építő szándékkal) többet soha nem ehetne a főztömből…
        Nem igazán lehet ebbe beleszólni, és tudom hogy nem vagyok a helyetekben, de azért innen egy-két anyós miatt már néhányszor kivertem volna a palávert, de úgy istenigazából…..álljon már meg a menet…az ember lánya elhagyja a hazáját, hoz egy csomó áldozatot, szereti, ellátja a kisfiukat, nehogy már ilyen bánásmódot érdemeljetek…és külön remélem, hogy főleg nem annak szól ez hogy külföldi, kelet-európai asszonykák vagytok-vagyunk….

  6. A “boldogtalan menyekhez” szeretnék kapcsolódni egy gondolat erejéig. Az, hogy az életünk hogyan alakul rajtunk is múlik, a korábban elhibázott döntésekből pedig az ember előre magírja az élete történetét. Azonban ha megvan a felismerés és a bátorság a változáshoz akkor az élet másabb/ jobb is lehet. Egyszer élünk és azt jól kell csinálnunk. El kell gondolkozni azon, ha ez lenne az utolsó nap és végig kellene gondolni az életünket, hogy miket tettünk-nem tettünk meg elégedettek lennénk- e vagy sem. És a válasz tükrében egyértelművé válik minden.

  7. De Andrea! az anyosom egy elhibàzott dontès? Mert èn a fèrjemet szeretem,jol meg is vagyunk de akàrhogy gondolkozom a vàltoztatàson ahhoz hogy boldogabb legyek a “mamma” nèlkul pàr drasztikus otleten kivul semmi màs nem jut az eszembe.Te mit tennèl a helyunkben hogy elègedett legyèl?Kiiktatnàd? Vagy konkrètan mire gondolsz?

  8. Hát a történeteiteket olvasva úgy tűnik én a legszerencsésebbek közé tartozom, nincs anyósom. Tizenkét évvel ezelőtt meghalt, de még így is itt kísért. Gyakran hallom: “la mia mamma”, és nem kis veszekedés lett belőle amikor a konyhaablak függönyét “eltávolítottam”, mert azt a legalább 30 éves műszálas vacakot még a mamma vásárolta. Mint szinte mindent a lakásban….

  9. nekem a szitu egyre rosszabb, nem azèrt mert fèrjem mammone, ide fel nem jo:n anyòs, de az o”vè az uralom ès hatalom ebben a kertes hàzban-àmen…
    21 èv utàn ko:lto.zzu:nk el ?? hova??? akkor a valamit valamièrt alapon lenyelem, de belesavanyodok, mnt a sòska..
    anyòs egy kàvère be nem invitàlnà a szomszèdot, minket sem..éLETéBEN EGYSZER SE fozott egy Karàcsonyi ebèdet…”tipikus olasz csalàd. hahaha …”a sajàt hùgàval nem beszèl a szomszèd faluban…az szàmìt ,akinek SUV ja van, sajàt hàza, vitatkozik, hogy èn nem papi magàniskolàba jàratom fiiaimat ès abbonata a CHI e Visto- pletykalapra, hogy le ne maradjon valami gossipròl …amikor konyvesfalat vettunk, feljott:—-JA eeeeeeez??????? kidobnà az osszes konyvet….porfogò…a zàrt kredencèben meg a dèdanyja porcelànja, lenvàszon kelengyèje…na neeeeeee..
    @felka : rengetegen jelolnek be, de ha nincs “tàmpontom” csak fantàzianèv, nem tudlak beazonosìtani..ez a worldpress is àllandòan azonosìttatgat engem: màr 2 nèven futtat:teljes ès Kinga nèven is..mah….

    1. Bordás Felicia a becsületes nevem… 🙂
      a fb-on is “felismertelek” itt is olvastam tőled sokat, ezért gondoltam…

  10. Nekem mákom van a mother in law, szuper trendi nagyvilági nő, irtó életvidám, egyfeszt programokat szervez a bnőivel, utazgat, akkor van otthon ha nagyon muszáj, csillagokat vizsgál és kávézaccból olvassa ki a jövődet 😉

    Az én keresztem az após.. aaahhjjj…
    az após aki 70 éves, aki egymaga jutott el a semmiből oda ahol most van, akinek csak azért lett felesége anno, merthogy ő 40évesen akart egy gyereket, aki hatalmaskodó, aki “tuttologo”, aki megfojtja a fiát aztán szidja, hogy semmirese jó, aki inkább megpusztul mintsem elismerje ha tévedett, aki üvölt, aki cukorbeteg, akinek mindenki hülye, akinek a “non vedo un cazzo” a “jónapot”; aki befolyásos és visszaél vele, akinek nem kell a garanciapapír és ezt fitoktatja, akinek 25 éve szeretője van és ez nyílt titok, aki nem látja be, hogy nem ő a mindenség közepe…

    és azt látom a fiában, hogy akármenniyre szidja is nekem sokszor az apját.. éhes szemekkel várja az elismerését.
    Hogy apa észrevegye, elismerje.

    úgyh én nem a trigisanyuka tipikus olasz szimbólumát látom, hanem a “mindenható apáét”

      1. infatti..
        azt mondja anno azt hitte, h a gyerek miatt jobb együttmaradni.. aztán persze nagyon lassan de rájött, h mekkora baklövés volt.
        most meg már a sok hercehurca ami itt a válással jár, az akadályozza meg a jogi lépések megtételét… így hát egy háztartásban, de mindkettő éli a maga életét.. (még jó, h mi nem lakunk velük, mert nem hiszem h még együttlennénk) 😀

  11. Kedves Kati! A lentebbi hozzászólásban is van egy elgondolkodtató rész, konkrétan a “sóska” esete. Kinek jó az, ha egy ember ezt érzi? Az anyósnak, a férjnek, az elszenvedő alanynak vagy a gyerekeknek, akik ezt látva nőnek fel? Megalkuvás, ragaszkodás a biztoshoz (anyagiak és ami vele jár…) vagy merni dönteni és elindulni egy új úton mely ismeretlen- de akár a szeretett emberekkel közösen. Ez is egy “lehetőség” a BOLDOGULÁSHOZ. (elnézést a hozzászólótól-nem bántásként írtam)

  12. Még egy gondolat. Energiavámpírokról hallottatok már? Ők azok az emberek akik akkor boldogok ha másnak ártanak. Semmi másban nem lelik örömüket. Kifejezetten jellemző ez a jellemvonás az irigy emberekre és azokra, akik úgy érzik, hogy már kevés van hátra az életükből, ezért a másik ember energiáira “tartanak igényt”…a mai világ pedig kifejezetten kedvez ezeknek az embereknek, sajnos.

  13. Teljesen igazad van ezek energiavàmpirok! Màr csak ezèrt sem èrdemes kièlezni a konfliktusokat mert ezt direkt èlveznèk hisz igy làtjàk hogy hatàsuk van.Ha csak nem lakik veluk az ember egy fedèl alatt a legjobb minimalizàlni az egyutt toltott idott,az illedelem hatàràn belul megadni ami kell(koszonès,karàcsony stb…)aztàn ennyi.Ha jo a pàrkapcsolat nehogy màr egy harmadik belepiszkitson…
    .Amugy is elèg felszinesek itt a kapcsolatok ès inkàbb a kulsosègekre mennek.Ezt làtom sogornomnèl vagy a baràtsàgoknàl is(vacsoràk egyutt ezzel-azzal,de nem az az igazi mèly lelkizos kapcsolatok ezek).Szoval szerintem az olaszokat ugy àltalàban màshogy kell kezelni mint amihez mi hozzàszoktunk.Itt legalàbbis az èszaki noknèl ez a jellemzo.Rokon,,baràt” vagy szomszèd egyre megy nekem felszinesek.Majd megnèzem irt-e errol Gabi szivesen elolvasnàm hogy o is igy làtja-e 🙂

    1. Apropò mèly baràti kapcsolatok.Nekem ezek a baràtsàgok hiànyoznak a legjobban…..mert van annyi ismerosom,(mèg jò fejek is),hogy mindennap màst hìvjak vendègsègbe,de a kozhelyeken vagy gyerektèmàkon tùl nincs semmi. Mìg a règi otthoni baràtsàgaim hosszù èvek kihagyàsa utàn is ugyanott folytatòdnak.

  14. Nekem anyósom magyar… Amikor együtt éltünk majdnem ráment a házasságunk. Egy nyelven beszéltünk, de valahogy egymás mellett, egymás ellen. Nálatok pedig még a kulturális és nyelvi különbségek sem egyszerűsítik le a helyzetet… Minden tiszteletem a kitartásotoké. Mi most jól kijövünk “anyukával” kb. 1200 km-es távolsággal… Nem szép, hogy ezt mondom, de így van!

  15. De!! oanita szèp! az enyèm is messze van ès ezèrt gyakran hàlàt is adok az ègieknek.Ha jon ès rànktelepszik meg osszeszoritott fogakkal de az “egyszer csak hazatèr”gondolatàval kibirom.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s