Mindennapok

Zaj

Azt ugye tudjuk, hogy az olaszok hangosak, ez a jellemző része a róluk alkotott sztereotípiáknak. De hogy egyenesen lehetetlen élvezni egy éttermi vacsorát, az azért már sok a jóból.

Az elmúlt időszakokban többször mentünk az itteni magyar lányokkal is pizzázni, vagy kávézni. Mindannyiszor félig süketen, hangunkat vesztve hagytuk el a helyet. Azt hittem, ez a péntek miatt van, azaz pénteken / szombaton sokan vannak és emiatt nagy a hangzavar. De miután megpróbáltuk a hétköznapokat, most már biztosan jelentem, hogy elviselhetetlenek. Talán Toszkána ilyen (általában az olaszok is hangosnak tartják a toszkánokat), vagy ennyire pechünk volt mindannyiszor, de egyszerűen lehetetlen beszélgetni ezeken a helyeken (piizzéria, étterem, kávézó, akármi…).

A múlt héten kettesben ültünk be egy barátnőmmel egy helyre, szerdán, és ott még egy jellemző helyzetbe csöppentünk. Szokás ugyanis, hogy több család együtt megy vacsorázni, egy asztalhoz kerülnek a szülők, egy másikhoz meg a gyerekek (kicsi gyerekek, 4-5-6 évesek). De nem ám egymás mellett vannak az asztalok, hanem lehetőleg jó messze, hiszen a szülők lazítani jöttek. A gyerekek ricsaját meg hallgassa más…

Egy ilyen gyerekasztal mellé kerültünk, iszonyatos ricsajba. De ez még hagyján, amikor viszont az asztalunkon landolt valami gumibigyó – amit a gyerekek hajigáltak, akkor egy kicsit bekattant az agyunk. Az egyik apa, aki erre valahogyan előkerült, futtában odabökött (3-4 per  elteltével) egy bocsánatot, mi viszotn inkább elindultunk haza.

Nevelés, együttélési kultúra, ugyanmár…

 

Reklámok

13 thoughts on “Zaj”

  1. Tudod Gabi, nekem ezt a legnehezebb megszoknom. Figyelem őket és próbálom megfejteni, hogyan beszélgetnek.
    1. üvöltenek – olyan, hogy halkan csevegnek, nem létezik. Se a nők, sem a férfiak nem képesek rá. Lehet, hogy ez valami anatómiai elváltozás a hangképző szervekben…(Ma voltam orvosi vizsgálaton, a váróban is olyan hangosan ment a diszkurzus, hogy ihaj!)
    2. mindenki egyszerre beszél. Nem is értem, hogyan képesek megérteni egymást, hiszen mindenki a saját nótáját fújja, meg sem várva, míg az egyik befejezi és nem is zavar senkit, ha nem hallgatják, az a lényeg, hogy ő hallja a saját hangját.
    Ez egyébként a TV vitaműsorokban is így van. Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, engem ez rendkívül fáraszt.

    (Csak halkan jegyzem meg, itt jöttem rá arra, amit évekig képtelen voltam megfejteni: vajon egy olasz – vagy olasz témájú – operában miért van, hogy amikor 4-en, 5-en együtt énekelnek mindenki más dallamot énekel és más szöveget mond? Hát ezért. Mert itt ez a szokás.)

    1. Azt hittem (remeltem :)) hogy eszakon jobb a helyzet…
      Igen, szerintem ezert elviselhetetlenek az olasz filmek, mert magyarra forditva nem ertelmezheto a folyamatos parhuzamos beszelgetes.
      A tv-rol irtam mar regebben https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/02/05/olasz-virtus/
      Altalaban az a benyomásom, hogy senkit nem erdekel a masik mondanivaloja, ezt ok ugy nevezik, hogy “siamo autorefereziali”. De a munkaban ez nagyon faraszto – mert pl. honapok telnek el ugy, hogy ahányszor leulok egy kollegaval, akivel egy projekten dolgozunk, annyiszor hiaba probalom neki elmagyarazni, mit kene csinalni a munkak javitasa vegett, amit o meg sem hallgat (es persze nem tortenik semmi erdemleges a munkaban). Mar odaig jutottam, hogy altalaban azokat a projekteket csinalom (ugy irok projektet), ahol egyedul en vagyok a menedzser, mert kulonben csinalhatom ketto helyett a munkat.

      1. Ja, meg az jutott eszembe, hogy mivel en nem vagyok kepes ilyen hangerovel beszelgetni, altalaban azt hiszik rolam, hogy egy felenk, introvertalt valaki vagyok (eleve a vilagos haj-, es borszin nekik valahogy a fiatalsag es torekenyseg szinonimaja). A mai napig megkapom a kollegaktol, hogy “nahat, hogy ilyen hatarozott vagy, nem gondoltam volna”… Ja, mert azzal, hogy egymas mellett orditotok, nem oldotok meg semmit, ugyebar… Valakinek a munkat is el kell vegeznie…

  2. Mi èszakon lakunk egy bifamiliare orizzontale hàzban ami ugye egy vizszintesen elosztott hàzat jelent.Az elosztàs eleve rossz de kifogtunk egy olyan szomszèdasszonyt aki ugy beszèl hogy gyakorlatilag uvolt.Ilyen az alaphangja tehàt èn a sajàt hàzamban ugy èlek hogy reggeltol estig az o szovegèt hallgatom.Borzalmas elhihetitek.Sose fàrad el neki ez a termèszetes.
    A fèrjem dèli az o hangja is iszonyu eros de szerencsère èvek alatt leszoktattam errol az ordibàlos stilusrol.Na persze ha osszegyulik a csalàd akkor aztàn hangoskodnak.
    Az elejèn mèg jopofa is a dolog de idovel piszok fàraszto tud lenni
    Sose szokom meg az biztos

    1. Én egy ideig azt hittem azért üvöltenek mert velem van bajuk…. de nem 🙂 Csak nagyot hallanak, és ezt szokták meg. Tényleg szörnyű.

  3. Tudok ajánlani egy lehetőséget arra, hogy mást elhallgattassunk! 🙂
    Nekem 2 szomszédom is van akik így ősz beköszöntével fát vágnak a lakásunk mellett fél méterre. Az egyik csak hétvégéken délben, a másik csak hétköznap este… mivel a szép szó nem ér semmit a rádióhoz folyamodtam. Az egyik vallási miseműsort kellett hogy hallgasson, a másik pedig komolyzenét… 🙂 Itt bevált. 🙂

      1. Természetesen csak addig a hangerőig mentem mint a favágás zaja. Ez jó megoldás, mert így ők sem “mernek” szólni, hogy én ne rádiózzak, mert tudják rá a választ, hogy én mit mondanék. Így inkább abbahagyják és akkorra időzítik a “munkát” amikor másokat nem zavarnak. -mondjuk ez az eset a kellemetlenkedőkre érvényes, folyamatos hangzavarra nem tudom beválik-e. (Ki kell próbálni)

  4. igen-mi a magyartalikat mindig megbànjuk, ha Pizzeriaban szervezzuk..akkor elviselheto, ha nyàron kerthelysègben zajlik…de magànlakàsban sokkal jobb….fèrjem to:k nyugin , de “emelt hangon beszèl”-mostanàban megkèrdezem,mert ansia-s leszek: fèlsz? mièrt kiabàlsz? :- éééééN????

  5. Mèg ok nèznek kukànak meg magadbafordulonak ha normàl hangnemben szovegelsz.Nekunk a gyerek szuletèsènèl jott ki nagyon:”na szolj màr hozzà!na beszèlj màr vele” persze hogy beszèltem csak nem folyamatos kurjongatàsok kozepette reggeltol estig.

  6. Az egyik sogoromèk egèszen èszakon laknak ott nem uvoltoznek,legalàbbis sogornom csalàdja nem annyira mint dèlebbi ismeroseim.Minnèl lejjebb mèsz annàl jobban az “utcàn èlnek” -lehet meleguk van odabenn
    Minnèl èszakabbra megyunk annàl bezàrkozosabbak.Persze biztosan nem lehet igy àltalànositani.De az biztos hogy mikor feljonnek hozzànk a dèli rokonok szinte szenvednek a csend miatt ès napi szinten hallgatom,hogy”hol vannak itt az emberek?” hàt itt mèg van aki dolgozik ès este 8-kor jàrnak haza igy az utcàk nàlunk a kertvàrosban tènyleg nyugisak.Namost aki pl. Palermo vagy Napoly,Roma kozpontjàhoz szokott annak ez fura.Es ami furcsa nekem hogy mèg ok szenvednek a csendtol.En ha lenn vagyok majd szèthasad a fejem az iszonyu zajtol; utcàn kinn az autoktol benn meg az emberek èjfèlig tarto làrmàzàsàtol.

    1. Az én olasz (toszkán) férjem halkan beszél. Néha rá kell szólnom, hogy beszéljen hangosabban mert nem hallom. 🙂 (Legalább itt Svédországban nem érzi magát különcnek…)

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s