Mindennapok

Jövőre választás

Úgy áll a helyzet, hogy jövőre választások lesznek Olaszországban. Persze már egy ideje beindult a harc,  és persze néhány napos felvonásokban elszórakoztatják a(z érdeklődő) jónépet olyanokkal, hogy lesz-e előrehozott választás vagy sem (nem), indul-e Monti vagy sem (nem), és a technokrata kormány maradhatna-e esetleg vagy nem (nem). De ha túllépünk ezeken az erősen választási kampányba illeszkedő kétoldali hergeléseken, akkor a következő a helyzet:

Hála az elmúlt évek válságának, amit Berlusconi az utolsó pillanatig tagadott, hogy aztán jól arcukba kapjunk mindent egyszerre, miután lemondott, (-atták) (na persze, azért nem volt akkora meglepetés, akinek volt szeme a nézésre…) jól kivéreztették Olaszországot.

Eddig sem (mondjuk az elmúlt fél évszázadban) volt a kiegyensúlyozott költségvetések, állami megtakarítások és a rendes adófizetők hazája, de amíg jól  ment a termelő szektornak, addig valahogy ezen túl tudtak lépni (be tudták tömni a lyukakat).

Az emberek dolgoztak, jó kis fizetésük volt (illetve akármilyen volt a fizetés, nagy volt a vásárlóereje), és gyarapodtak.

Sajnos az elmúlt évtizedben ez megakadt. A válság óta meg egészen drámaian magas lett a felszámolt, kitelepített, átmenetileg szüneteltetett cégek száma. Mivel Olaszország gazdasága (mint részben Németországé) kevésbé a szolgáltatásokra, inkább az ipari termelésre épül, ha ezeket nem tudja eladni, vagy esetleg Kína az itteni árak ezredéért megtermeli ugyanazt, akkor bizony annak következménye lesz.

Rengeteg ember munkanélkül maradt, vagy a biztos munkákból alkalmi, rosszabbul fizetett munkák lettek. A fiatalok egy része meg eleve be sem lép a munkaerőpiacra, vagy csak alkalmi munkákkal. A nőket meg visszazavarjuk a konyhába, mit nekünk… Ja, hogy nem szülnek gyereket? A társadalom meg öregszik, nahát! De ezzel most ne foglalkozzunk…

Lett viszont emelkedő adóztatás (áfa, ingatlanadó), egyre több fizetős ellátás (egészségügy, emelkedő vizitdíjjal, iskolák, ahol már a wc-papírt is a szülők veszik, és kötelező testnevelés helyett fizetős sportszakkörökre járhatnak a gyerekek). Meg egyre feltűnőbben pazarló állami rendszerek (a sok auto blu, a rengeteg parlamenti képviselő, a mindenhol sikkasztó politikusok, a barátok cégeinek adott megbízások, a “kézkezetmos” megállapodások – nézzétek a Reportot, még akkor is ha az “ezektől felrobbanok”-hatás állandó).

Mindez volt eddig is, biztos, de az új technológiák egyrészt segítik ezeket a tevékenységeket is, másrészt meg nagyobb eséllyel derítik ki a turpisságokat. A naponta az átlagembert bombázó hírfolyam láttán leginkább arra tud gondolni az ember, hogy ja, itt csakis az a lényeg, hogy valahogy a pikszisbe férkőzzünk, és mindebből részesedjünk.

Mindez persze nem javítja sem a hiányzó adófizetési morált (EZEKNEK fizessek én?), sem az Olaszországban lassan egy évszázada legyőzhetetlen (mit legyőzhetetlen? szinte már “normális”)  mafiaszerű képződményeket (amelyek most már nem az egymásra lövöldözgetéssel töltik az idejük nagy részét, hanem azzal, hogy minél több helyre invesztálják az eddig felhalmozott pénzt és mindenhova sikeresen beépüljenek).

Politikailag volt egy nagyon ciki bohóc 17 évig, akinek arra kellett ez az idő, hogy  a saját cégeit felpumpálja (állami) megrendelésekkel és persze megteremtse a hozzá szükséges törvényi hátteret (leggi ad personam). Meg azért közben egy rövid idejű olyan széles baloldali kormány, hogy szinte maguk sem tudták összeszámolni, hány politikai párt és irányzat volt benne. Meg is bukott persze, mert lehetetlen volt összetartani.

Most meg van egy nagyon kiábrándult, egyre legatyásodottabb társadalom (amely persze maga tehet erről, ha gondolkodott volna, talán nem jut idáig), és a következő jelöltek:

– jobbról egy kicsit még tülekednek, de most, hogy Berlusconi levonult a színről, szerintem ember nem lesz, aki megmenti az ő egyszemélyes pártját (hogy ez mennyibe került neki eddig!) a süllyesztőtől. Angelino gülüszemű Alfano (bocsánat, nem szoktam embereket megítélni a külsejükről, de őt annyra kifejezi ez a tulajdonsága) meg a leccaculoságon túl nem tud semmit felmutatni (nem meglepő a berlusconianizmus fő jellemzője, hogy ez a tulajdonság kellett az előrejutáshoz).

– a Lega. Nna, a lega szerencsére rendesen bedőlt: ők, akik eredetileg meg akarták tisztítani a “római bagázst”, rendesen belenyúltak a mézesbe, és hát nem belebuktak? Az a Maroni, aki évek óta mindezeket végigasszisztálta (rosszabb esetben benne volt), hát nem újra jönne? és megtisztulásról beszél, meg hasonló – az ő szájából – teljesen hiteltelennek hangzó dolgokkal, hogy szerintem legista legyen a talpán, aki erre még vevő (esetleg azok, akik a mézesbödönből részesültek, mert nekik azért van egy jó okuk, hátha lesz még több is…).

– baloldal. Kezdjük onnan, hogy a haladó olasz baloldali hagyományok szellemében ezek most sem tudnak megegyezni. Nem volt elég nekik egy elvesztett kormányzási lehetőség, még mindig inkább egymással vitatkoznak, mint kitalálják, hogy lehetne együtt kormányozni. Mondjuk ilyen van Amerikában is: halálra szívatják egymást az előválasztások azonos oldalú jelöltjei, de a választás után mintha elvágták volna, képesek együtt dolgozni. Az olaszok eddig arra jutottak, hogy halálra szekálják egymást. A dolog másik, érdemi részét, az együttműködést még nem tanulták meg. Talán most lesz alkalmuk ezen is elgondolkozni.

De addig is: Renzi vagy Bersani? Bersani vagy Renzi? Hamarosan kiderül. A választás nem egyszerű, és a kisebbik rossz mentén fog eldőlni. Bersani nem egy szexi politikus. Mint Prodi volt annak idején, lehet hogy nem mond hülyeségeket, de azt olyan unalmasan teszi, ami ma a showbiz világában már egy politikustól sem elfogadható.

Renzi meg – ugyan bevallom az szimpatikus, hogy fiatal (37),dinamikus, és firenzei-,  nekiment a szocik establishement-jének, de neki ám! Csak nekem egyre gyanúsabb, hogy ha megkapargatjuk a felszínt, nem sok nagy idea marad mögötte. Mondjuk ez úgy általában elmondható minden politikusról. Olyan elvárás, hogy egy politikusnak legyen víziója arról, mit csináljon az állam, hogyan tudna a legjobban hasznára lenni a polgárainak, hogy tudja jól használni a pénzünket, és milyen rendszerszintű változtatás kellene ahhoz, hogy hosszabbtávon is sikeres legyen, na erről a legkisebb halvány segédfogalmuk sincsen ezeknek az embereknek. Túl bonyolult, tudom én. Meg kéne hozzá idő, hogy az ember beleássa magát a dolgokba és megpróbálja megérteni, hogy működnek ennek az igen nagy és bonyolult országnak az alrendszerei. Aki ezt megteszi, annak nincsen ideje politizálni (=jópofizni megfelelő helyen, beleásni magát az aktuális nagyember tevékenységébe, ahonnan majd kinőhetne ő is később, mindez túl sok időt felemészt…enélkül meg az életbe nem jutunk olyan pozícióba, ahonnan bármit is csinálhatnánk – de ez már inkább  a demokrácia problémája ).

Szóval Renzi. Ma megkockáztatom, hogy megnyerheti a következő választásokat – bár, aki erre mérget venne most novemberben, az legfeljesebb az ő kampányfelelőse lehet. Sok minden fog itt még történni, sok víz fog lefolyni a Tevere-n, meg az Arno-n, ja és a Po-n.

Ps. én nem szavazok ebben az országban, még nincsen állampolgárságom. Nagy gondban lennék, ha lenne…

Ps.2. Minden hasonlóság létező, más (M kezdőbetűs) országbeli viszonyokkal, csakis a véletlen műve lehet…

5 című bejegyzés “Jövőre választás” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. 🙂 🙂 🙂
    Gabi, nem az a baj, hogy Te nem szavazol, mert itt nincs hozzá jogod, hanem az, hogy a hölgy, aki ma bejött “lottózni” a bárba, de a lottószelvényt nem tudta kitölteni, mert annyira nem ismeri a számokat – saját maga mondta! -, ő fog. Valószínűleg úgy, ahogy a hasonlóan nagy tudású barátaitól hallja… Neki van joga….
    Valaki azt mondta: A demokrácia a legrosszabb dolog – minden többi után.

  2. Azt is mondta valaki (Winston Churchill), hogy a legmeggyőzőbb érv a demokrácia ellen egy 5 perces beszélgetés egy átlagos szavazóval. 🙂

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s