Étel - ital, Mindennapok

Karácsonyi menü

Az elmúlt két évben a karácsonyt Olaszországban töltöttük. Addig valahogy mindig inkább Bp-en karácsonyoztunk, de most, hogy a nipotini-k olyan korban vannak, hogy miattuk és velük élvezet ünnepelni, változott a stratégia.

Így végre egy igazi olasz karácsonyi menüt is láttam testközelből – méghozzá dél-olasz sógornőm jóvoltából, aki remekül készíti a halat és tenger gyümölcseit, lévén a tengertől karnyújtásnyira nőtt föl.

Mielőtt továbbmennék, azért ajánlom az elmúlt években karácsony témában írt bejegyzéseket, ott már sok recept van, ezeket nem írom le ismét.

Panettone, variációk maradék panettone/pandoro-ra, karácsonyi szokások, receptek.

De visszatérve a menühöz, nagyon elegáns ételsort ettünk végig 24-én este, a tenger jegyében.

Előételként kagylólevessel  (zuppa di cozze) kezdtünk. A receptjét megtaláljátok, ha rákattintotok, ez fekete kagylóból készül, amit mélyhűtve is megtaláltok a boltokban – persze akinek lehetősége van a frissre (és olaszra, nem spanyolra), az mindenképpen azt használja.

Volt aztán spaghetti alle vongole – az a kisebb, világos kagylófajta.

Ennek elkészítéséről találtam egy videót is:

Magyarországon valószínűleg már a kagyló beszerzése is akadályokba ütközhet, de ezt azért el lehet készíteni a fekete nagyobb kagylóval is (bár ebben a menüben az kicsit ismétlés lenne). Viszont, ha frissen vesszük a kagylót, irdatlan sok időbe telik a tisztítása – sógornőm becsületére legyen mondva, ő a két gyerek és a négy felnőtt vendég (családtagok, annyira azért nem vendég) mellett is nekiállt tisztogatni. Az is igaz, hogy tenger mellett laknak, kár lett volna kihagyni az aznapi friss hal- és kagyló-ételeket.

A tisztítás után maga az étel elkészítése nem nagy kunszt, hamar megy és nagyon finom.

Ezután jött persze a secondo, szintén hal: filetto di pesce in crosta di patate.

Ehhez friss tengeri hal-filét használtunk  – ez szintén gondot okozhat Mo-n, akik viszont itt élnek, azoknak akár a dorata-t, akár a spigola-t de még a baccalá-it is csak ajánlhatom (errefelé kevesen eszik meg a folyami halakat, a tengerihez képest zsírosnak és mocsárízűnek találják).

Ugyanakkor ez az étel akár fagyasztott halból is elkészíthető, ha otthon nehéz hozzájutni frisshez. Viszont: nagyon erős fokhagyma-íze van, amitől az este mondjuk nem feltétlen lesz romantikus, de az étel mennyei.

Tehát: egy kisebb tepsit kiolajozunk (csakis olíva :)), jó adag aprított fokhagymát rászórunk, és hajszálvékony (kb. 1 mm-es, vagy kisebb, ha sikerül) krumpliszeletekkel kitapétázunk (lehet reszelni is a krumplit…). Sózzuk, borsozzuk, és erre fektetjük a halfilét. Erre ismét krumpliszeletek jönnek, meg fokhagyma. Olajjal megöntözzük és forró sütőbe tolva (180 fok) kb. 20 percig sütjük. (Ha nagyon nagy adagról van szó, akkor persze hosszabban.)

Kívül ropogós lesz, belül nagyon ízes a hal, hmmmm. Én esetleg kevesebb fokhagymával készíteném és mondjuk rozmaringot tennék hozzá – az alaprecept variálható.

Ezután már csak az édesség maradt, amit én készítettem, volt ott krémes meg aprósütemény, de igazándiból ezt az olaszok nem igazán értékelik. Ha én nem készítettem volna édességet, akkor lett volna panettone meg pandoro, és ennyi. Az is igaz, hogy mire idáig értünk, már nem volt nagyon hely a gyomorban, de nálunk Mo-n elképzelhetetlen bármi ünnep krémes sütemény nélkül.

Érdekes volt, hogy amikor  éjfél tájban felértünk Carpegnaba, ahol aludtunk, akkor a helyi bárok nemhogy nyitva voltak (szépen kidíszítve, gyertyákkal és karácsonyi égőkkel éppenhogy megvilágítva), hanem mindenkinek, aki az éjféli miséről jött panettone-t és némi likőrt kínáltak (ingyen). Hihetetlen hangulata volt ennek az éjféli evés-ivásnak, karácsonyi köszöntéseknek.

Talán még nem késő hasonló menühöz beszerezni a hozzávalókat, én mindenesetre boldog karácsonyt és jó ünneplést kívánok mindenkinek 🙂

Reklámok