Étel - ital, Mindennapok

Karácsonyi menü

Az elmúlt két évben a karácsonyt Olaszországban töltöttük. Addig valahogy mindig inkább Bp-en karácsonyoztunk, de most, hogy a nipotini-k olyan korban vannak, hogy miattuk és velük élvezet ünnepelni, változott a stratégia.

Így végre egy igazi olasz karácsonyi menüt is láttam testközelből – méghozzá dél-olasz sógornőm jóvoltából, aki remekül készíti a halat és tenger gyümölcseit, lévén a tengertől karnyújtásnyira nőtt föl.

Mielőtt továbbmennék, azért ajánlom az elmúlt években karácsony témában írt bejegyzéseket, ott már sok recept van, ezeket nem írom le ismét.

Panettone, variációk maradék panettone/pandoro-ra, karácsonyi szokások, receptek.

De visszatérve a menühöz, nagyon elegáns ételsort ettünk végig 24-én este, a tenger jegyében.

Előételként kagylólevessel  (zuppa di cozze) kezdtünk. A receptjét megtaláljátok, ha rákattintotok, ez fekete kagylóból készül, amit mélyhűtve is megtaláltok a boltokban – persze akinek lehetősége van a frissre (és olaszra, nem spanyolra), az mindenképpen azt használja.

Volt aztán spaghetti alle vongole – az a kisebb, világos kagylófajta.

Ennek elkészítéséről találtam egy videót is:

Magyarországon valószínűleg már a kagyló beszerzése is akadályokba ütközhet, de ezt azért el lehet készíteni a fekete nagyobb kagylóval is (bár ebben a menüben az kicsit ismétlés lenne). Viszont, ha frissen vesszük a kagylót, irdatlan sok időbe telik a tisztítása – sógornőm becsületére legyen mondva, ő a két gyerek és a négy felnőtt vendég (családtagok, annyira azért nem vendég) mellett is nekiállt tisztogatni. Az is igaz, hogy tenger mellett laknak, kár lett volna kihagyni az aznapi friss hal- és kagyló-ételeket.

A tisztítás után maga az étel elkészítése nem nagy kunszt, hamar megy és nagyon finom.

Ezután jött persze a secondo, szintén hal: filetto di pesce in crosta di patate.

Ehhez friss tengeri hal-filét használtunk  – ez szintén gondot okozhat Mo-n, akik viszont itt élnek, azoknak akár a dorata-t, akár a spigola-t de még a baccalá-it is csak ajánlhatom (errefelé kevesen eszik meg a folyami halakat, a tengerihez képest zsírosnak és mocsárízűnek találják).

Ugyanakkor ez az étel akár fagyasztott halból is elkészíthető, ha otthon nehéz hozzájutni frisshez. Viszont: nagyon erős fokhagyma-íze van, amitől az este mondjuk nem feltétlen lesz romantikus, de az étel mennyei.

Tehát: egy kisebb tepsit kiolajozunk (csakis olíva :)), jó adag aprított fokhagymát rászórunk, és hajszálvékony (kb. 1 mm-es, vagy kisebb, ha sikerül) krumpliszeletekkel kitapétázunk (lehet reszelni is a krumplit…). Sózzuk, borsozzuk, és erre fektetjük a halfilét. Erre ismét krumpliszeletek jönnek, meg fokhagyma. Olajjal megöntözzük és forró sütőbe tolva (180 fok) kb. 20 percig sütjük. (Ha nagyon nagy adagról van szó, akkor persze hosszabban.)

Kívül ropogós lesz, belül nagyon ízes a hal, hmmmm. Én esetleg kevesebb fokhagymával készíteném és mondjuk rozmaringot tennék hozzá – az alaprecept variálható.

Ezután már csak az édesség maradt, amit én készítettem, volt ott krémes meg aprósütemény, de igazándiból ezt az olaszok nem igazán értékelik. Ha én nem készítettem volna édességet, akkor lett volna panettone meg pandoro, és ennyi. Az is igaz, hogy mire idáig értünk, már nem volt nagyon hely a gyomorban, de nálunk Mo-n elképzelhetetlen bármi ünnep krémes sütemény nélkül.

Érdekes volt, hogy amikor  éjfél tájban felértünk Carpegnaba, ahol aludtunk, akkor a helyi bárok nemhogy nyitva voltak (szépen kidíszítve, gyertyákkal és karácsonyi égőkkel éppenhogy megvilágítva), hanem mindenkinek, aki az éjféli miséről jött panettone-t és némi likőrt kínáltak (ingyen). Hihetetlen hangulata volt ennek az éjféli evés-ivásnak, karácsonyi köszöntéseknek.

Talán még nem késő hasonló menühöz beszerezni a hozzávalókat, én mindenesetre boldog karácsonyt és jó ünneplést kívánok mindenkinek 🙂

Advertisements

18 thoughts on “Karácsonyi menü”

  1. A fèrjem is a tengertol egy karnyujtàsnyira n”ott fel,de nemhogy f”ozni,ùszi sem tud……na,jò a kagylòpucolàst azèrt beszokta vàllalni.

  2. Szerintem az itteni Karacsony a mienkhez kepest sokkal szurkebb.Az hogy a fa mar all 3 hete mire eljon az unnep,vagy a rengeteg mufenyo,vagy az hogy itt a Szent Este nem is igazan nagy unnep mint nalunk.Talan en lattam pont rossz peldakat de fa korul eneklo csaladot,vagy csengot amire bejonnek a gyerekek en itt meg nem lattam nem hallottam.AZ a mondat pedig nagyion talalo amit irtal hogy itt az edessegeket nem ertekeik, ok tenyleg beerik a szokasos bolti panettoneval,hiaba keszitek en beiglit,vagy mezeskalacsot vagy barmi mast nem igazan arat semmi sem sikert.Bar ez nem csak a karacsonyi edessegekre igaz…

    1. a 24 . e Vigilia-t(Szentestèt) csak Dèl Olaszorszàgban unneplik, èn bevezettem a gyerekek ès magam miatt itt ahol lakunk èszakon , nekem semmi hangulata nincs a 25 èn reggeli ajàndèk-bontogatàsnak..(de Amerikàban is reggel bontogatnak…)
      Egyszer hazautaztunk a pici fiammal ès itthagytuk ozvegy anyòsomat, akit luganoi baràtnoje(protestans) elhìvott a Szentestère, akkor dobbent rà , hogy ez màs orszàgban is lehet(3 km!!!) ìgy, ès nem csak Terroniàban(bocs a rasszizmusèrt!)

      1. Szerintem ez mind csak szokas kerdese. Kinek mi volt gyerekkoraban a karacsony, ahhoz kepest meri a tobbit. Aki Ausztraliaban ilyenkor furdoruhaban az oceannal unnepel, nyilvan azt szereti.
        Nekem mindegy, mikor, mi tortenik, a lenyeg, ha jo hangulatban vagyunk egyutt a csaladdal (esetleg ismerosokkel, bar ez errefele sem szokas). Ertekelem, ha nem kell minden nap halalra fozocskezni magunkat, hanem el tudunk menni egy vendeglobe, es van idonk beszelgetni.
        A tobbi mar csak reszlet :))

  3. Szerintem is jo hogy nem fozocskeznek egesz nap az olasz nok,egy vendegseget nyugodt lelekkel ellehet intezni egy pizzaval vagy a legegyszerubb pastaval es ez jo.De ami a Karacsonyt illeti nekem a meghittseg hianyzik mintha mire odaernenek a nagy naphoz addigra mar nem is lenne annyira “erdekes” nekik.De a lenyeg hogy mi ugy tarthatjuk ahogy mi magunkkal hoztuk a szokasainkat.Bar az en ozvegy anyosom ertetlenul nezett hogy mit ulunk ott a fa korul24-en es enekeljuk a Kis Karacsonyt meg bamuljuk a csillagszorokat.Ahogy vege lett a dalnak osszeszedte a szekeket es irany a konyha…persze lehet hogy csak az en kapott csaladom ilyen….Azota nem hivok olasz rokonokat legalabb a Szent estet ugy tartjuk ahogy mi szoktuk .Tenyleg csaak reszlet de ahogy visszaemlekszemm a gyerekkorunkra nekunk fontosak voltak ezek-remelem az en gyerekeimnek is az lesz

  4. áá az olasz karácsony egy nagy rakás (….) a mienkhez képest..már ott kezdődik, hogy előre felállítják a fát…nos, most én is így tettem, a párom épp most landol le itt Budapesten, legyen már neki kész a fa…de anyunál tartjuk a szentesét, ott szigorúan 24-én este állítunk fát, bár műfenyő, sajnáljuk az igazit. de a hangulat az Az lesz…

  5. èn is csak 24 èn àllitok fàt ès fènyeket, mindig azt hiszik a szomszèdok, hogy elfelejtettem. ès igenis van zene este, halvacsora(na jò-nem magyar menu) ès csillagszòrò-atmoszfèra

    1. Igen, ez az, rajtatok mulik, hogy szervezitek a dolgot!! En azt szeretem, hogy mindket szokasrendbol azt lehet atvenni, ami tetszik… es elhagyni, ami nem annyira jo.

    2. En is eddìg szigoruan csak 24 èn àllitottam a fàt, meglepetèskènt a tòbbieknek, ahogy otthon szoktuk…csak most màr a gyerekek nagyobbak ès nem nagyon èrtik, h mi mièrt nem àllitjuk a fàt elòbb, hisz mindenkinèl van otthon, csak nàlunk nincsen…ès hogy nekunk mièrt a Jèzuska hozza mikor a tòbbieknek nem…szòval attòl is fùgg, hogy hàny èvesekbòl àll a csalàd, èn szìvem szerint òriznèm a magyar hagyomànyokat, de az sem tùl vidàm, hogy a gyerekeimet csalòdottnak làtom, hogy nekik otthon kèsve èrkezik a fa a baràtaikhoz kèpest….persze idèn szerencsère kicsit konnyebb a helyzet, hisz Magyaro-ra megyunk Karacsonyra, ìgy mondhatom, h nekunk oda jòn a Jèzuska…

  6. Az elòbb kimaradt, a magyar Karacsonnyal kapcsolatosan, az olasz fèrjem is elismeri hogy nàlunk sokkal meghittebb a hangulat…nemhiàba tòbbszòr tòltjuk Magyarorszàgon az unnepet mint itt.

  7. Vedjuk meg az olaszokat:nalunk meg nincs karneval 🙂
    Ahany nep annyi szokas-es lassuk be itt mi vagyunk a vendegek.
    Csak rajtunk mulik mennyit mentunk at az otthoni hangulatbol ide!Ehhez mindenkinek sok sikert es Boldog Karacsonyt!

  8. Akkor megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen “nyafka”! 🙂 Idén volt először, hogy nem mentem haza Karácsonyra, és egy kicsit úgy tűnt, hogy idén nem is volt Karácsony 😮 Ahogy Katalin írja, nincs csillagszóró bámulás, kiskarácsony, mennyből az angyal, stb. …és eddig talán sokan azt hittük, hogy mindenhol olyan a Karácsony, mint nálunk. 🙂

  9. Sziasztok!
    Ne haragudjatok a kritikáért, de az itt megfogalmazott vélemények többsége szerintem erősen a nosztalgia kategóriába esik.
    Itthon már rég nem a meghitt karácsonyokról szól a történet (irigylésre méltóak azok a családok ahol még igen).
    Lehet hogy a fa meghittebb 24-én, de ami ezt megelőzi az több mint kiábrándító.
    (és abban is biztos vagyok hogy az országok többségében ez már így van)
    Már hettekkel korábban járhatatlan a város, az emberek ingerültek, minden apróságért egymásnak esnek. Az utakon rendszeresek a konfliktusok, anyázások, üvöltözések, s ugyanez a tömeg az üzletekben is csorda módjára viselkedik.
    Kevés az a család ahol 24-ére ne lennének mindenkinek pattanásig feszültek az idegeik, s ne a karácsonyi asztal mellett buknának ki azok a kellemetlen beszélgetések, amit egész évben igyekeztek elkerülni.
    Tiltakozhattok hogy nincs igazam, meg ez nálatok máshogy van, de ha kicsit is objektíven nézzük a dolgot, szinte mindenhol felszínre kerül valami.
    Szeretek erről a témáról beszélgetni másokkal, s az emberek 90%-a be szokta vallani hogy valójában soha nem olyan idilli a dolog mint amilyennek szeretnék.
    (Tegnap este a karácsony fun barátnőm is bevalotta – 50 perces telefonbeszélgetést követően – hogy idén már annyira kiakadt ő is, hogy egy hajszál választotta el attól hogy összepakolja a szűk családot és elmenjenek egy távoli vidéki helyre, mert már elege van a minden évben lefutott családi körökből. Valaki mindig megsértődik, valaki mindig beszól, mindig van olyan ajándék ami nagyon nem kellene, stb…)
    Én már kétszer töltöttem Európán kívül, s bár rám is rám törtek érzelmi hullámok, hogy milyen klassz otthon a hideg, a fehér hó, a karácsonyi menü, utána mindig beugrott az is amit nem szeretek benne, s máris nem tünt olyan csábítónak az otthoni dolog.
    Most itthon vagyunk a gyerek és a nagyszülők miatt, de minden nap felteszem a kérdést hogy biztosan jó ötlet volt-e?
    Bőven akad érv mellette és ellene is.
    Szerintem nem a szokások a lényegek és nem az hogy mikor áll a fa, hanem hogy tényleg békében, szeretetben teljenek az ünnepek.
    (Kifejezett kedvenceim azok a panaszkodások, amikor xy azt ecseteli hogy mennyire nincs kedve nagynéniéknél ebédelni 25-én, s anyagilag is mekkora teher ennyi embernek ajándékot venni, nem is beszélve a sok felesleges kacatról amit ő kap.)
    Lehet elítélni érte, de kölcsönösen utáltuk egymást anyóssal, így én 10 évig egyszer sem találkoztam vele még karácsonykor sem. Lehettem volna képmutató, s utána panaszkodhattam volna a barátnőmnek hogy megint milyen utálatos volt, de így legalább minden érintett fél nyugodtan tölthette az ünnepeket 🙂

  10. Szia SzE,
    egy előző kommentemben írtam, hogy az én családom is kiakadt évekkel ezelőtt az egész ünnepesdin.
    Na akkor elhatároztuk, hogy nincs több ajándék. Legfeljebb a gyerekeknek… Így nincs több tömegben lökdösődés, felesleges időtöltés a bevásárló központokban. (Igazad van, ez az ünnep már a pénzszórásról, a ki tud nagyobb ajándékot adni-ról szól. Elvesztette minden bensőségességét. Sajnos az üzletek idejekorán csillog kirakatai elveszik a gyerekektől a karácsony csodáját, a “Jézuska várás” örömét.”)
    Viszont otthon “szigorúan” együtt voltunk, legalábbis 24-én. Mindig másnál, persze. Karácsonyfa is csak ott volt. Egész nap együtt, az azt jelentette, hogy együtt mentünk reggel bevásárolni, együtt főztünk, takarítottunk, díszítettük a fát, és este együtt gyújtottunk gyertyát, énekeltük a “Mennyből az angyal”-t, ültünk le az ünnepi asztalhoz, és mentünk misére… Aztán 25-én és 26-án mindenki ment haza a saját otthonába. és azt csinált, amit akart.
    Így nem mentünk egymás agyára, nem volt veszekedés, senki sem maradt egyedül. Persze ez némi szervezést igényelt, de megoldottuk. Ez a mi döntésünk volt. Mert ilyennek akartuk az ünnepet.
    És ez most hiányzik. Mert akikkel szívesen együtt lennék – persze a páromon kívül – messze vannak. Egyetlen vigaszom, hogy csak egyetlen este… talán jövőre másképp lesz.

    Boldog, áldott ünnepet mindenkinek.

  11. A fèrjem inkàbb M.o.-on szereti tolteni a szabadsàgàt,de mivel ez lett volna a 3.-ik karàcsony,hogy az unokàt hatàron tùlra visszuk karàcsonyozni (ahol sajna-rèszemrol-nagyszulok màr nincsenek),meggyoztem,hogy jojjunk Calabria-ba,anyòshoz,apòshoz,dèdihez,3 sògornohoz,2 sògorhoz…..jò nagy a pereputty,de stresszmentesen sikerult megoldani a karàcsonyozàst….termèszetesen ajàndèk csak a gyerkocoknek,esetleg pàr apròsàg a tobbieknek,pl. mi Svàjc mellett lakunk,persze,hogy hoztunk csokit mindenkinek….DE semmi nem lett tùlbonyolìtva ès ìgy is mindenki orult.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s