Ügyintézés

Nyugdíj

Lessy utánanézett a nyugdíjra jogosultság feltételeinek Olaszországban, és érdekes (fájdalmas) dolgokat tudott meg. Köszönöm, hogy megosztottad velünk! 

Szóval a mi választott hazánkban ismét egy szemétség, ami sok embert, közöttük bennünket, itt élő és itt dolgozó magyarokat is érint.

Tegnap hívta rá fel a figyelmemet a párom, miközben mosolyogva közölte, hogy a most kötelezően a majdani nyugdíjamra befizetett járulék kidobott pénz.

Lemásoltam a cikket (ld. alul, olaszul), amit egy tegnapi újságban olvastam.

Fornero legújabb – és remélhetőleg legutolsó – kedves ajándékáról van szó, ami sok ezer embert fog földhöz vágni, közöttük talán engem is.

A törvény számát persze nem írja a kedves újságíró, nehogy utána lehessen nézni valójában.

Szóval arról van szó, hogy aki ezentúl nem fizet minimum 20 évnyi nyugdíjjárulékot az INPS nevű rabló bandának, az nem kap nyugdíjat. De a befizetett összeget nem is igényelheti vissza – kivéve persze a politikusok… Che bello!

Nos a kérdés ugye magától adódik: én pl. 1990. augusztus 1-én kezdtem otthon hivatalosan dolgozni, azaz otthon is fizettem nyugdíjjárulékot, de azt vajon beszámítják-e itt? Otthon az itteni befizetéseket? Vagy ki kell csengetnem a különbséget? Hiszen otthon jóval alacsonyabb volt a járulék – főleg, hogy az utolsó években ECHO-s voltam.

De tényleg, itt beszámítanak az otthon ledolgozott évek? (Erről írok majd hamarosan, van vonatkozó EU-s direktíva…)

Én egy kicsit el vagyok keseredve, mert otthon dolgoztam 21 évet, itt már a harmadikat teljesítem hivatalosan. Itt ugye minimum 61 éves koromig kellene dolgoznom és fizetnem, amiből a munka része nem riaszt, de ott a kérdés, hogy mit fogok 61 éves koromig dolgozni és ki fog engem szívrepesve alkalmazni, amikor a mostani huszonéveseknek sincs munka…. hogy akkor 20 év múlva mi lesz, azt meg legfeljebb a Jóisten tudja.

Ez  látod egy újabb érv az olasz állampolgárság megszerzése mellett, mert aki olasz állampolgár, az ugye öregségére kap szociális nyugdíjat – akkor is, ha egy napot nem dolgozott -, ami itt kb. a semmivel egyenlő, de ha elköltözöl Timuktuba, akkor még királyian is élhetsz belőle.

Illetve egy újabb indok a házasság mellett, főleg, ha a férjed, házastársad már közel van a nyugdíjhoz, vagy esetleg már jogosult is rá, mert akkor ugye azt megörökölheted, ha esetleg túléled. (Fújj, hogy egy házasságot az rohadt anyagiak miatt kelljen megkötni).

Mert aki azt hiszi, hogy itt tényleg kolbászból van a kerítés, az jó lesz, ha felébred.

Innentől kezdve jobban megéri nem dolgozni, és nem fizetni semmit. Akkor (olasz állampolgárként) megillet az ingyenes orvosi ellátás, a szociális lakás (majdnem vagy teljesen ingyen), akármilyen kicsi is.

Hát tudod, azt mondom, most komolyan elgondolkodom, mi a legjobb a jövő szempontjából.

És van folytatás is. Íme: 

A tegnap olvasott cikk (ld. alább) miatt egy kicsit beleástam magam az olasz nyugdíjjárulék fizetés és az olasz nyugdíj fizetés rejtelmeibe.

RETTENETES, AMI ITT FOLYIK. (Lehet, hogy Te tudod, de sokan biztos nem).

Amint kiderült, elég nagy különbségek vannak, tekintettel a magyarországi eljárásra.

Ugyanis itt van egy INPS nevű nagyszekrény – idefizetjük a nyugdíjjárulékot -, amely nagyszekrénynek sok-sok kis fiókja van. Azaz, az INPS-hez befizetett nyugdíjjárulék nem mind egy fiókba kerül, hanem attól függően, ki milyen minőségben dolgozik – állami alkalmazott, valamely magán cég alkalmazottja, üzlettulajdonos és van még 1100 lehetőség – minden befizetés egy külön fiókba kerül.

Ha az élet úgy hozza, hogy valaki a munkás évei alatt pl. állami alkalmazottként kezdi, de aztán semmi nem változik, csak a hivatala az adott munkakört „kiszervezi” (ahogy otthon mondják) egy magánvállalkozóhoz, akkor az ő nyugdíjjáruléka átkerül egy másik fiókba. Na nem az össze, csak az, amit mint nem állami alkalmazott fizetett.

Ha az illető nem eszmél, és nem kéri azonnal a két fiók általa befizetett összegének egyesítését, akkor a nyugdíjba vonuláskor nagy-nagy meglepetés érheti. Mert ha miután évekig nem egyesítette a két fiók tartalmát a nyugdíja összege jóval kevesebb lehet, mintha egyesítette volna… egyesíteni persze lehet a nyugdíjba vonuláskor is, csak igen költséges. (A párom rögtön, amikor elhagyta a mérnöki pályát és kereskedelembe fogott – ami abban az időben sokkal jobban jövedelmezett, mint alkalmazott vegyipari mérnökként tevékenykedni – másnap azonnal kérte a két fiók egyesítését. Így is kellett fizetnie, de sokkal kevesebbet, mintha most, a nyugdíjba vonulás előtt, a „fiók váltás” után 30 évvel kérte volna.)

Tehát, én most az én nyugdíj járulékom a „la gestione separata” feliratú fiókba kerül, de amint esetleg én leszek a bár tulajdonosa, már másnap kérnem kell a már befizetett nyugdíjjárulékom áthelyezését a „kereskedők” feliratú fiókba. Így is fizetnem kell, de nem annyit, mintha 30 év múlva tenném meg.

Amikor viszont – évek múlva, ahogy itt a dolgok haladnak – megérkezik a befizetnivaló (valószínűleg havi részletekre bontva), azonnal el kell kezdeni fizetni, mert ha 3 hónapig nem fizeted, akkor a kérvényed lenullázódik és az ismételt kérelemre már többet számolnak fel…

Tehát: meg kell nézni, hogy a befizetnivaló csekk az 1-es sorszámmal kezdődik-e, mert nálunk előfordult, hogy a kérvény benyújtása után 2 év elteltével a 13-as számú csekket küldték ki. Amikor megreklamáltuk, akkor a meleg irodában vakációzó semmit sem tudó „valakirokona”, azt merte mondani, hogy már egy éve fizetnünk kellene, mert ők bizony ajálottként elküldték az előző 12 csekket is. Kértük, hogy igazolja, hogy a csekkek átvételét igazoló ajánlott blankettát megkapták-e. Természetesen nem tudta igazolni, hiszen nem küldtek ki semmit, mi nem kaptunk semmit. De fenyegetőzni jó volt.

Nem hiszed el, megint eltelt egy jó idő, amíg végre megkaptuk az eredeti összeg befizetésére a csekkeket.

Küldök egy kis filmet.

Szerintem nem ártana minél több Olaszországban élő magyarral és olasz barátainkkal is megosztani, nehogy olyan meglepetések érjék őket, mint a filmben szereplő embereket. (Írhattam volna ignorate-kat is, de az egy kicsit bántó. Nem is értem, ki tud eligazodni ebben a félelmetes bürokráciában, ami itt van.)

Egyébként csak még egy apró megjegyzés:

Hiába valószínűsítem, hogy nem maradok Olaszországban még 20 évig, tehát nem fogok itt 20 éve nyugdíjjárulék befizetéssel nyugdíjjogosultságot szerezni, azt nem tehetem meg, hogy akkor nem kérem az olasz nyugdíjat, tehát nem is fizetek egy vasat sem. Annak még utána kell néznem, hogy ezt az összeget Magyarországon nem fizethetem-e… elvégre magyar állampolgár vagyok. Még.

A cikk: 

Contributi INPS silenti – Fornero, ultimo regalo amaro

Salva i politici, non i giovani

 Gian Battista Bozzo

L’ultima ingiustizia del governo tecnico spunta tra le pieghe della riforma delle pensioni del ministro Fornero. Dopo il caos esodati, il pasticcio sui contributi silenti. Per riscoutere la pensione occorrerá aver lavorato almeno 20 anni (oggi sono 15). Chi non arriva al minimo non ottiene la pensione, ed é destinato perdere tutto. Non puó infatti richiedere la restituzione di quanto versato.

Un opportunitá che invece é rimasta solo per i politici.

La Riforma Fornero affinda i giovani e ingrassa i politici

Contribuiti INPS silenti, sale a 20 anni il tetto minimo. In ballo 10 miliardi. I vertici dell’istituto:”Restituirli? Rischiamo il crac.”

Roma

Travolta dal bruttó pasticcio degli esodati, la questione dei contributi pensionistici „silenti” é rimasta, per l’appunto, a lungo silente. Ma adesso rischiare di deflagrare, e si tratta di una bomba assai piú devastante, tanto da mettere l’INPS a richio fallimento. Il direttore generale dell’INPS Mauro nori, intervistato da Italia Oggi, amette infatti che il problema coinvolge „diversi milioni di persone”: cittadini che hanno versato ,agari decine di miglia di euro di contributi previdenziali, ma la pensione non la vedranno mai.

La questione dei contributi silenti non nasce oggi. Ma la riforma Fornero l’ha resa, se possibile, ancora piú ingiusta. In breve: la legge prevede che dal 1 gennaio 2012 debbano essere versati almeno 20 anni di contributi per ottenere la pensione. Una norma che colpisce in particolare i guovani che lavorano con contratti a progetto o a termone, magari con lunghi periodi di disoccupazione fra l’uno e l’altro; le donne, che spesso intervallano periodi di lavoro con peuse – basti pensare alle maternitá non protette – oppure con attivitá „in nero”; exautonomio o professionistici con una vita lavorativa irregolare; stagionali agricoli, e cosí via. Chi non arriva almeno minimo di annualitácontributive non ottiene la pensione, e perde tutto. Non puó infatti richiedere la restituzione dei contributi versati.

Di fatto, l’INPS incassa e tiene tutto. Perché non restituicse il maltolto? Perché, come ammette Nori, „in caso di retituzione di questi contributi, l’INPS rischierebbe il default; la questione – spiega –coinvolge diversi milioni di persone, di piú non posso dire”.

Cosí, come i contributi, anche le dimensioni del problema sono „silenti”.

Italia Oggi ipotozza un costo almeno 10 miliardi di euro. La gestione separata dell’INPS, alla quale versano i contributi collaboratori s i professionisti senza cassa previdenziale, venditori a domilicio, gli autonomi occasionali e varie altre figure, incassa, secondo le ultime ciffre disponibili, 8 miliardi l’anno e ne restituisce in pensioni solo 300mila.

La riforme Fornero, allungando il periodo di contribuzione, ha reso ancora piú ingiusta l’ingiustizia. Per chi non raggiunge i requisiti minimi c’é la possibilitá di versare contributi volontari (ma é molto costoso, perché si paga anche la quota del datore di lavoro, e dunque lo si puó fare per qualche mese, e comunque é necessario far valere almeno 5 anni di contribuzione). Oppure „totalizzare”, cioé cumulare, gli spezzoni contributivi. Ma nella maggiorparte dei casi é impossibile arrivare ai vent’anni prescritti dalla riforma.

In questi casi sarebbe corretto restituire all’interessato i contributi versati. ma l’INPS non lo fa, la legge glielo consente, e si tiene tutto. C’é peró una categoria esentata dalla norma, i politici. I parlamentari, ma anche i consiglieri regionali, possono riprendersi quanto versato. É sucesso poco tempo fa alla Regione Lombardia: unici consiglieri uscenti, fra quali Renzo Bossi, hanno chiesto la restituzione dei contributi versati (55mila euro per Bossi jr., Massimo buscemi 358mila euro, Monica Rizzi 200mila euro, solo per fare tre esempi). Per loro i contributi sono tutt’altro che „silenti”. Parlano da soli.

Reklámok
Ügyintézés

Szerződésekről

Mivel a kommentekben felmerült, még egyszer összefoglalom, mit lehet tudni a legfontosabb contratto-król.

A legjobb szerződés, ami a legtöbb jogot biztosítja, az a contratto a tempo indeterminato. Azon túl, hogy szinte nem létezik, azt érdemes róla tudni, hogy ebben az esetben hó végén jár a fizetésed, jár fizetett szabadság és betegszabadság szükség esetén. Ha pedig megszűnik a munkahely, akkor mindenféle ellátások (cassa integrazione, mobilitá, annak függvényében is, hogy melyik szektorban dolgozol – az ágazati kollektív szerződés függvényében), és mióta. Gyakorlatilag kirúghatatlan vagy, ha ezzel dolgozol.

A contratto a tempo determinato adott időszakra (határozott idő) szól, és néhányszor hosszabbítható. (Évekig nem lehetne elméletileg ilyen szerződésekkel dolgozni, de sok munkaadó inkább kihagyat egy pár hónapot a dolgozóval és előről kezdi ismét  határozott időre szóló szerződésekkel). Jár fizetett szabadság – időarányosan, és betegszabadság is. Valamint, ha adott időt dolgoztál ilyen szerződéssel, akkor némi munkanélküli ellátás is jár, ha a szerződés lejárta után munka nélkül maradsz.

A leggyakoribb szerződéstípus manapság a contratto a progetto (régebben contratto a collaborazione continuativa). Ez a munkáltatónak kevesebbe kerül, mivel kevesebb járulékot kell a dolgozó után fizetni. A dolgozónak viszont nem jár fizetett szabadság, sem betegszabadság.

A szerződés nem írhatja elő, hogy hány órát kell és hol kell dolgozni, csak azt, hogy adott feladatot adott határidőig el kell végezni. Ha ilyen szerződéssel dolgoztatnak, akkor érdemes  figyelni, hogy ez így van-e, mert ha a munkaadó számonkér tőled olyat, hogy mettől meddig kell adott helyen lenned, és kiadja a konkrét feladatot napi szinten, akkor azzal a későbbiekben be tudod bizonyítani, hogy alkalmazottként kezelt, bár nem olyan szerződéssel vett fel. Be lehet őket perelni, vagy csak a szakszervezettel fellépni, mert ha évekig így dolgoztatnak, és nem változtatnak a szerződésen, akkor rád nézve hátrányosan járnak el, és a törvény kötelezi őket, hogy felvegyenek rendes szerződéssel.

Külföldiként fontos tudni, hogy a tb-kártya kiadása attól is függ, hogy milyen szerződésed van. Persze a contratto a tempo indeterminatonál semmi gond, hosszabb távra is megadják. A többinél figyelni kell, mert az ittléted első öt évében úgy adnak tb-kártyát, ameddig  tart a szerződésed. Ha a contratto a progetto-k jönnek egymás után, akkor minden alkalommal be kell menni az ASL-hoz, és új tb-kártyát kérni.

Egyik esetben sincsen automatikusan tb-kártyád (nem elég egy szerződés önmagában!!), hanem amikor a kezedben van a szerződés, akkor be kell menned a helyi ASL-hoz és ott kérni. Adni fognak, de csak arra az időre, ameddig a contratto tart.

Fontos: amikor bemész az ASL-hoz, ne csak a contratto-t vidd magaddal, hanem egy igazolást arról, hogy hol a residenzad – ezt a helyi anagrafe hivatalban allítják ki, enélkül nem tudsz intézkedni. Ha viszont mar több, mint 5 éve vagy (folyamatosan) residente Oo-ban, akkor több évre megadják a residenza-igazolást is és a tb-kártyát, akkor is, ha alkalmi munkaszerződéseid vannak.

A turizmusban és a mezőgazdaságban dolgozóknak nem ilyen típusó szerződéseik vannak, arra megint más szabályok vonatkoznak.

 

Étel - ital

Schiacciata alla fiorentina

A cenci-hez kapcsolódva szeretném megosztani veletek ezt a szintén farsangi édességreceptet.
Most még hideg van, ráadásul hétvége jön, tehát elkészíthetitek – megéri, mert nagyon finom. Én általában a nehéz munkahelyi órák után szoktam magam megajándékozni egy darabbal a bárban -erről is írnom kell majd,  a bárunkról, ahol hihetetlen édességek vannak… de addig is a schiacciata…
Már a neve is zavaros, mert ugye schiacciatanak általában a kenyértésztából készült, olajjal öntözött sós dolgokat hívják, ez meg ugye édesség.
Dehát Toszkánában minden kitelik a lakosoktól 🙂
Egyszerű kevert tészta az egész, a következő hozzávalókkal:
20 dkg liszt
16 dkg cukor
8 evőkanál tej
6 evőkanál olaj (természetesen olíva!)
két tojás
1-1 cs. sütőpor és van.cukor
Elkészítése:
– felverjük az egész tojásokat a cukorral
– majd hozzáadjuk egyenként a többi hozzávalót is, a legvégén a sütőport.
Vajjal, liszttel kikent (vagy sütőpapírral bélelt 🙂 )  négyzetalakú tepsiben, előmelegített sütőben, kis lángon kb 30 percig sütjük (vagy amíg rendesen át nem sült).
Namost van, aki nem sütőporral, hanem élesztővel készíti, de nekem határozottan úgy tűnik, hogy a kedvenc báromban a sütőporos, nagyon jó változat kapható, tehát ahhoz tartanám magam.
Eddig tulajdonképpen egy rendes kevert tészta az egész.
Ezt szokták itt Toszkánában porcukorral vastagon megszórni, majd kakaóval a firenzei liliom formáját kialakítani a tetején (ld a fenti kép).
Az igazán deluxe változatba pedig vagy vaníliakrém kerül, vagy – ami nekem a top – felvert tejszínhab, valahogy így:

Ügyintézés, Mindennapok

Állampolgárság

Mivel az előbb egy kommentelő kérte, kicsit utánanéztem: 4 év olasz  lakhellyel rendelkezés után lehet olasz állampolgárságot kérni. Azért így írom, ilyen kacifántosan, mert nem elég, hogy itt tartózkodsz 4 éve, a hivatalos időszámítás onnan indul, hogy van lakhelyed (residenza). Mivel én érkezésem után szinte azonnal intézni kezdtem a dolgot, és még így is 8 hónap kellett hozzá, hogy hivatalos papírt adjanak róla (egy év ahhoz, hogy kézbe kapjak egy olasz személyit – limitált jogokkal, de pont úgy néz ki, mint a rendes olaszok személyije), ez egyáltalán nem triviális.

Mondjuk eddig valamiért azt hittem, 5 év kell hozzá, de így akkor már én is kérhetek, valóban. Amíg nem lehetett, nem is izgatott különösebben a dolog. Dolgozom, ami jár (az a kevés), az jár, ami nem jár, az akkor sem járna, ha lenne olasz állampolgárságom. De pl. nem kellene állandóan újabb és  újabb tb-kártyát kérnem, azért, mert contratto a progetto-val dolgozom, hanem az alapesetben járna. Ha olasz lennék (vagyis kettős állampolgár, I mean, nem szándékozom lemondani a magyar állampolgárságomról :)). Most nagyon nehéz belegondolnom, hogy ismét bele kell ugranom a totálisan inkompetens, bugyuta és bürokrata nénikkel való alkudozásba arról, hogy elég jó vagyok-e olasznak. De ezzel együtt, sosem lehet tudni alapon, asszem veszek majd egy nagy levegőt, és nekiállok. Valamikor a közeljövőben.

Pl. ha házasodni akarnék, akkor egyszerűbb lenne az ügyintézés, mivel két olaszról van szó. De nem akarok házasodni. És most nem tenném hozzá, hogy jobb lenne Mo-n házasodni, mert ott nem kell 3 év separazione a válás előtt (meg sehol a világon, talán csak az iszlám országokban, de ott elég, ha a férj háromszor kimondja, hogy válni akar), valamint a gyerek jogait jobban figyelembe veszik magyar anya esetében a magyar hatóságok, mint az olaszok. Ezt most csak azoknak mondom, akik efelé tendálnak, hogy gondolják meg jól, ha olasszal házasodnak, mi várható egy válás esetén (esélye 50% körül, statisztikailag, csak hogy biztassalak titeket). Esetleg nem butaság Mo-n esküdni, mielőtt még olasz állampolgár leszel.

Na de mondom, sem házasodni nem akarok, sem gyerekünk nincsen, tehát ez nem probléma jelen esetben.

De: ugye az olaszoknak IMU-t kell fizetni (ingatlanadó). Ha olasz lennék, akkor a budapesti lakásom után is adózhatnék. Egy darabig abban a hitben voltam, hogy itt élő külföldiként nem kell. De természetesen tévedtem. Elméletileg az itt letelepedett külföldieknek is kellene adót fizetniük más országban lévő tulajdonuk után. Ami jogos, mert sok gazdag olasznak éppen külfödi ingatlanban áll a sok pénze, amit az olasz állam persze nem lát. De, felháborodom rendesen, hogy nem elég, hogy én itt rohadt sok albérletet kifizetek, még adózzak is az első lakásom után?

Utánanéztem ennek is.  Igen, kellene. De mivel az olasz állam e pillanatban nem tud arról hatékony információt adni, hogy mennyit ér egy lakás mondjuk Kisinyovban, vagy Burundiban (ráadasul évente up to date infoval kellene erről rendelkeznie, mert ez alapján fizetik az IMU-t), ezért leginkább mindenki szemérmesen elhallgatja ezt a dolgot.

Amíg nem kérdezik, én sem fogom mondani, még olaszként sem. Aztán majd meglátjuk.

Ti, akik már felvettétek az olasz állampolgárságot, meséljetek, mi miatt jó, hogy van, és miért esetleg nem? És mennyire volt macerás az ügyintézés?

italiano

Infrastruktúra

Concordia – egy évvel később

Tegnap volt a Costa Concordia zátonyrafutásának első évfordulója.

A HVG jól összefoglalja az alapinformációkat, és a hétvégén az olasz tévé is televolt a megemlékezéssel és magával a tragédiával kapcsolatos hírekkel (többek közt a “vada a bordo, cazzo” is gyakran előjött).

Ami nekem még hihetetlen, az a mentési munkák nagysága: a múlt héten emelték az árbecslést, most  már 450 millió dollárra tartják a mentés árát.

Egy pár számot is lássunk: február-márciusban kb. 30 000 tonna acélszerkezetet fognak letenni a hajóroncs környékén (kb. 4 db Eiffel-torony): 40*40 méteres, egyenként 1000 tonnás talapzatokat és 20-30 méter magas úszó szerkezeteket fognak telepíteni (4-7 emeletes házaknak felel meg). 17 hajókészítő telepről adták össze az anyagokat, és kb. 150 cég dolgozik a mentésen,  430 ember 19 országból, a hét minden napján.

Nagyvonalakban arra készülnek, hogy alulra (a megdőlt oldalra)  egy acélvázas betonréteget építenek, amire rátámaszkodik majd a Concordia, amikor megpróbálják visszaállítani az eredeti helyzetébe. Amikor ez megvan, kipumpálják a vizet a roncsból, úgy hogy csak 18 méter maradjon a hajó merülése.

Meglátjuk, mi lesz mindebből…

costa_concordia_giglio2

Infrastruktúra

Cserpes meg Frei

suti

Most sznob leszek… de had’ legyek már büszke valamire, ami nagyon jó ebben az országban, választott hazámban… (irónia kiérez!)

Tehát minden magyar sajtóorgánumban egyre csak olvasom, hogy ez a Cserpes tejivó micsoda szuper hely. Mert pl. tejből készült tejet használ (nohát, ezen még csodálkozunk!? nem ez lenne az alap?)

Na, nyáron elvittem az én olasz páromat a Cserpes tejivóba. Mondván, milyen jó kis program lesz, hát már otthon is vannak jó bárok (vagy annak valami megfelelője). Ehhez képest ezt találtuk: száraz, színtelen és taszító péksüteményeket. A kakaós csiga állaga és íze szégyen volt. Rossz kávét – de mondjuk ezt egy olasz (vagy itt élő külföldi) nyilván más szemmel nézi, mint Bp. éppen még fejlődő (eufemizmus!) kávékultúráját nap mint nap megtapasztaló ember.

Voltak még szottyadt szendvicsek és kornyadozó sajtok. Olyan, amire még véletlen sem fanyalodnék rá. Na jó, ha már nagyon éhezem, akkor esetleg, ámbár…

Meg lassú és kedvetlen kiszolgálás. És bizonytalan tisztaság. Jó, tudom, hogy sokan voltak aznap. De emberek, takarítsatok! Legyen erre ember. Nagyon fontos, hogy – ha már ülni is lehet- az asztalok le legyenek törölve, a padló meg gyakran átmosva, a reggel folyamán is!

És ezt éltetik! Egy olasz alsó-közepes bár is sokkal-sokkal többet tud ennél, napi szinten, alapesetben.

Nem kell hozzá nagy tudomány. “Csak” valóban jó termékek és felszerelés (kávégép, barista kiképzése). Ahogy itt szokták: a kicsit megfáradt péksüti azonnal kuka, a kávéból másikat adnak, ha valamiért nem kifogástalan. Ja meg hát a kiszolgálás is ugye: otthon kedvetlen, rád sem néző alkalmazottak, itt meg a vendég pillantásából értő emberek. És gyorsaság.

Ha már itt tartunk, most karácsonykor még egy csalódás ért minket. A Frei caféba ültünk be az Arénában. Mivel ugyanitt pár hónapja még iható kávét ittunk, bizakodtunk. De most az történt, hogy a viszonylag kevés vendég ellenére 10 percnél tovább készült a két kávé. Na jó, nyaralunk (nem is mondom, hogy egy olasz bárban azonnal érkezik minden, a baristák keze mint a motolla…). De ihatatlan volt a két fajta kávé mindegyike. Égetett gumiíz, rossz aroma, keserű, rossz. Nagyon rossz.

Érintetlenül adtuk vissza a pultra, ahol a srác közömbösen átvette. Eszébe nem jutott megkérdezni, hogy valami baj volt-e, adhat-e másikat. Igazándiból ezen rágott be a párom, de nagyon.

Én meg sajnálom a Freit. Az ötlet nem rossz, kedves a hely, a sütik jól néznek ki (nem kóstoltam még). Azaz a koncepció megvan (attól eltekintek most, hogy a kávés újságjukba néha hülyeségeket írnak -otthon sokminden eladható) és jó. De a megvalósítás! Olaszországban még a legrosszabb bárban is azonnal új kávét ajánlanának fel, és fél perc alatt eléd is tennék, ha valami hasonlót látnának. És az ízből az is kitalálható, hogy a géppel lehet probléma, tehát nyilván megoldható lenne. Ha valaki végre felfedezné magát a problémát.

És nem, nem minden olasz bár egyforma. Nagyon jól tudok már én is különbséget tenni közöttük. De azért itt a helyiek által bar schifoso-nak tartott helyeken meglehetősen jó minőséget tudnak, olyat, amitől otthon még rettenetesen messze vagyunk.

Olvassátok a firenzei bárokról írt sorozatot.

És most elmegyek egy kávéra a szomszéd bárba.

Mindennapok

Politika

Ilyen egyszerű kis témával rögtön az év elején…. de mivel nemrég írtam arról, mi várható idén a politikában, érdemes végignézni, hogy állunk most. Annyit mondhatok in anteprima, hogy pont mindennek az ellenkezője van ma, mint amit pár hete-hónapja még hinni lehetett. Ennyit a kiszámíthatóságról 🙂

Tehát előrehozott választások lesznek, februárban. Mivel a politikába ismét visszatért Berlusconi (még jó, hogy végleg visszavonult két hónapja) azt gondolta célszerűnek, hogy kihátráljon a szakértői kormány mögül, annál is inkább, mert ugyan vesztésre áll a felmérések szerint, de a visszatérése okozta meglepetést gondolta kihasználni a választásokra.

Na tehát azzal, hogy elveszett a parlamenti támogatása, Monti lemondott. Gondolkoztak, méregettek, majd a köztársasági elnök kiírta a választásokat, ahogy az feladata volt.

Monti kicsit lebegtette, indul, nem indul, de aztán elszánta magát.

Most tekintsünk el attól, hogy elég nehéz elmagyarázni, hogy ha valaki hónapokig azt magyarázza, hogy nem fog indulni, miért indul mégis a választásokon. De mondjuk ez manapság nem elvárás a politikusokkal szemben, mármint, hogy szavahihetők legyenek. Az egyik visszavonul végleg, majd visszatér. A másik csak erre a ciklusra vállalja, majd mégis a következőre is.  És most abba már nem is mennék bele, hogy 4-5 éve ki kivel volt koalícióban, és most kihez húz – “szerencsére” a választók emlékezete nagyon rövid. Meg persze baromira unják, hogy ugyanazok grasszálnak a politkai színpadon év(tized)ek óta, és az istennek nem lehet ezeket onnan kirobbantani.

Na de, azért Monti magára  húzott pár hendikepes helyzetet.

Nehéz lesz hitelesen képviselni az adócsökkentést, amikor az elmúlt egy év az adóemelésről szólt. Márpedig ember nem szavaz egy adóemelő kormányra. Mármint persze teljesen hipokrita a választó: ha valaki őszintén megmondja, hogy nagy szarban vagyunk és muszáj ezért áldozatot hozni, arra nem szavaz. Ha valaki nyilvánvalóan hazudik minderről, arra szavazunk, aztán majd sápítozunk, amikor megválasztott képviselőként mégis népszerűtlen intézkedéseket hoz.

De a ma reggel hírekben két dolog is megütötte a fülemet. Egyik hogy most úgy tűnik, a kampány fő pontja az IMU (az ingatlanadó). Namost menjenek a jó fenébe, amikor 30 %-os munkanélküliség van a fiatalok körében, ilyen mértékű adóelkerülés, rossz minőségű oktatás, drága “ingyenes” orvosi ellátás, meg maffia, és dolgozó tömegek jogok nélkül, na ebben a helyzetben az a legnagyobb gond, hogy éves szinten 100-200 eurót kell kifizetni egy már saját tulajdonú lakásért???? (miközben, aki bérel, az havonta sokszáz eurót kiszór az ablakon. Mert estleg nem adnak neki hitelt a bankok, mert nincs rendes munkaszerződése, bár a lelkét is kidolgozza…).

Ismét a lényegtelen, hülye kérdések uralják a kampányt.

Nyilván azért is, mert a sajtó tudatlan munkatársai felkaptak egy tegnapi hírt, miszerint egy EU-s jelentés szerint az IMU egyenlőtlenséghez vezet. Csak este kiderült, hogy az a 2006-os helyzetről szól, és nem pont ezt mondja. Ja, hogy senki sajtómunkás nem vette a fáradtságot, hogy elolvassa, amiről írt, ugyanmár, szokásos sajtómunkás igénytelenség.

És a másik, ami nekem nagyon problémásnak tűnik: Monti megnevezett pár jelöltet a listájáról. Többek közt egy olimpiai bajnok vívónőt. Na persze jól hangzik és népszerű, de könyörgöm, egy huszonéves, eddigi életét nagyrészt edzéssel töltő ember hogy a fenébe tudhat eleget bármi olyan rendszerszintű dologról, amit rá akarnak bízni (legyen az akár sport is)!? Ahhoz, hogy valaki minsizter legyen, ideális esetben kéne, hogy értsen – de mélyen és rendszerszinten – az adott dologhoz, és mondjuk legyen ismerete, de még jobb, ha tapasztalata arról, hogyan működik a közigazgatás. Aki soha életében még csak nem is dolgozott “hagyományos” munkahelyen, mert eddig a sportból élt, mit tudhat minderről?

És ezt az embert javasolja egy komoly jelölt?

Egyelőre ennyi lenne a problémám, de gyanítom, nem fog itt megállni a dolog… Sajnos.