Lessy utánanézett a nyugdíjra jogosultság feltételeinek Olaszországban, és érdekes (fájdalmas) dolgokat tudott meg. Köszönöm, hogy megosztottad velünk!
Szóval a mi választott hazánkban ismét egy szemétség, ami sok embert, közöttük bennünket, itt élő és itt dolgozó magyarokat is érint.
Tegnap hívta rá fel a figyelmemet a párom, miközben mosolyogva közölte, hogy a most kötelezően a majdani nyugdíjamra befizetett járulék kidobott pénz.
Lemásoltam a cikket (ld. alul, olaszul), amit egy tegnapi újságban olvastam.
Fornero legújabb – és remélhetőleg legutolsó – kedves ajándékáról van szó, ami sok ezer embert fog földhöz vágni, közöttük talán engem is.
A törvény számát persze nem írja a kedves újságíró, nehogy utána lehessen nézni valójában.
Szóval arról van szó, hogy aki ezentúl nem fizet minimum 20 évnyi nyugdíjjárulékot az INPS nevű rabló bandának, az nem kap nyugdíjat. De a befizetett összeget nem is igényelheti vissza – kivéve persze a politikusok… Che bello!
Nos a kérdés ugye magától adódik: én pl. 1990. augusztus 1-én kezdtem otthon hivatalosan dolgozni, azaz otthon is fizettem nyugdíjjárulékot, de azt vajon beszámítják-e itt? Otthon az itteni befizetéseket? Vagy ki kell csengetnem a különbséget? Hiszen otthon jóval alacsonyabb volt a járulék – főleg, hogy az utolsó években ECHO-s voltam.
De tényleg, itt beszámítanak az otthon ledolgozott évek? (Erről írok majd hamarosan, van vonatkozó EU-s direktíva…)
Én egy kicsit el vagyok keseredve, mert otthon dolgoztam 21 évet, itt már a harmadikat teljesítem hivatalosan. Itt ugye minimum 61 éves koromig kellene dolgoznom és fizetnem, amiből a munka része nem riaszt, de ott a kérdés, hogy mit fogok 61 éves koromig dolgozni és ki fog engem szívrepesve alkalmazni, amikor a mostani huszonéveseknek sincs munka…. hogy akkor 20 év múlva mi lesz, azt meg legfeljebb a Jóisten tudja.
Ez látod egy újabb érv az olasz állampolgárság megszerzése mellett, mert aki olasz állampolgár, az ugye öregségére kap szociális nyugdíjat – akkor is, ha egy napot nem dolgozott -, ami itt kb. a semmivel egyenlő, de ha elköltözöl Timuktuba, akkor még királyian is élhetsz belőle.
Illetve egy újabb indok a házasság mellett, főleg, ha a férjed, házastársad már közel van a nyugdíjhoz, vagy esetleg már jogosult is rá, mert akkor ugye azt megörökölheted, ha esetleg túléled. (Fújj, hogy egy házasságot az rohadt anyagiak miatt kelljen megkötni).
Mert aki azt hiszi, hogy itt tényleg kolbászból van a kerítés, az jó lesz, ha felébred.
Innentől kezdve jobban megéri nem dolgozni, és nem fizetni semmit. Akkor (olasz állampolgárként) megillet az ingyenes orvosi ellátás, a szociális lakás (majdnem vagy teljesen ingyen), akármilyen kicsi is.
Hát tudod, azt mondom, most komolyan elgondolkodom, mi a legjobb a jövő szempontjából.
És van folytatás is. Íme:
A tegnap olvasott cikk (ld. alább) miatt egy kicsit beleástam magam az olasz nyugdíjjárulék fizetés és az olasz nyugdíj fizetés rejtelmeibe.
RETTENETES, AMI ITT FOLYIK. (Lehet, hogy Te tudod, de sokan biztos nem).
Amint kiderült, elég nagy különbségek vannak, tekintettel a magyarországi eljárásra.
Ugyanis itt van egy INPS nevű nagyszekrény – idefizetjük a nyugdíjjárulékot -, amely nagyszekrénynek sok-sok kis fiókja van. Azaz, az INPS-hez befizetett nyugdíjjárulék nem mind egy fiókba kerül, hanem attól függően, ki milyen minőségben dolgozik – állami alkalmazott, valamely magán cég alkalmazottja, üzlettulajdonos és van még 1100 lehetőség – minden befizetés egy külön fiókba kerül.
Ha az élet úgy hozza, hogy valaki a munkás évei alatt pl. állami alkalmazottként kezdi, de aztán semmi nem változik, csak a hivatala az adott munkakört „kiszervezi” (ahogy otthon mondják) egy magánvállalkozóhoz, akkor az ő nyugdíjjáruléka átkerül egy másik fiókba. Na nem az össze, csak az, amit mint nem állami alkalmazott fizetett.
Ha az illető nem eszmél, és nem kéri azonnal a két fiók általa befizetett összegének egyesítését, akkor a nyugdíjba vonuláskor nagy-nagy meglepetés érheti. Mert ha miután évekig nem egyesítette a két fiók tartalmát a nyugdíja összege jóval kevesebb lehet, mintha egyesítette volna… egyesíteni persze lehet a nyugdíjba vonuláskor is, csak igen költséges. (A párom rögtön, amikor elhagyta a mérnöki pályát és kereskedelembe fogott – ami abban az időben sokkal jobban jövedelmezett, mint alkalmazott vegyipari mérnökként tevékenykedni – másnap azonnal kérte a két fiók egyesítését. Így is kellett fizetnie, de sokkal kevesebbet, mintha most, a nyugdíjba vonulás előtt, a „fiók váltás” után 30 évvel kérte volna.)
Tehát, én most az én nyugdíj járulékom a „la gestione separata” feliratú fiókba kerül, de amint esetleg én leszek a bár tulajdonosa, már másnap kérnem kell a már befizetett nyugdíjjárulékom áthelyezését a „kereskedők” feliratú fiókba. Így is fizetnem kell, de nem annyit, mintha 30 év múlva tenném meg.
Amikor viszont – évek múlva, ahogy itt a dolgok haladnak – megérkezik a befizetnivaló (valószínűleg havi részletekre bontva), azonnal el kell kezdeni fizetni, mert ha 3 hónapig nem fizeted, akkor a kérvényed lenullázódik és az ismételt kérelemre már többet számolnak fel…
Tehát: meg kell nézni, hogy a befizetnivaló csekk az 1-es sorszámmal kezdődik-e, mert nálunk előfordult, hogy a kérvény benyújtása után 2 év elteltével a 13-as számú csekket küldték ki. Amikor megreklamáltuk, akkor a meleg irodában vakációzó semmit sem tudó „valakirokona”, azt merte mondani, hogy már egy éve fizetnünk kellene, mert ők bizony ajálottként elküldték az előző 12 csekket is. Kértük, hogy igazolja, hogy a csekkek átvételét igazoló ajánlott blankettát megkapták-e. Természetesen nem tudta igazolni, hiszen nem küldtek ki semmit, mi nem kaptunk semmit. De fenyegetőzni jó volt.
Nem hiszed el, megint eltelt egy jó idő, amíg végre megkaptuk az eredeti összeg befizetésére a csekkeket.
Küldök egy kis filmet.
Szerintem nem ártana minél több Olaszországban élő magyarral és olasz barátainkkal is megosztani, nehogy olyan meglepetések érjék őket, mint a filmben szereplő embereket. (Írhattam volna ignorate-kat is, de az egy kicsit bántó. Nem is értem, ki tud eligazodni ebben a félelmetes bürokráciában, ami itt van.)
Egyébként csak még egy apró megjegyzés:
Hiába valószínűsítem, hogy nem maradok Olaszországban még 20 évig, tehát nem fogok itt 20 éve nyugdíjjárulék befizetéssel nyugdíjjogosultságot szerezni, azt nem tehetem meg, hogy akkor nem kérem az olasz nyugdíjat, tehát nem is fizetek egy vasat sem. Annak még utána kell néznem, hogy ezt az összeget Magyarországon nem fizethetem-e… elvégre magyar állampolgár vagyok. Még.
A cikk:
Contributi INPS silenti – Fornero, ultimo regalo amaro
Salva i politici, non i giovani
Gian Battista Bozzo
L’ultima ingiustizia del governo tecnico spunta tra le pieghe della riforma delle pensioni del ministro Fornero. Dopo il caos esodati, il pasticcio sui contributi silenti. Per riscoutere la pensione occorrerá aver lavorato almeno 20 anni (oggi sono 15). Chi non arriva al minimo non ottiene la pensione, ed é destinato perdere tutto. Non puó infatti richiedere la restituzione di quanto versato.
Un opportunitá che invece é rimasta solo per i politici.
La Riforma Fornero affinda i giovani e ingrassa i politici
Contribuiti INPS silenti, sale a 20 anni il tetto minimo. In ballo 10 miliardi. I vertici dell’istituto:”Restituirli? Rischiamo il crac.”
Roma
Travolta dal bruttó pasticcio degli esodati, la questione dei contributi pensionistici „silenti” é rimasta, per l’appunto, a lungo silente. Ma adesso rischiare di deflagrare, e si tratta di una bomba assai piú devastante, tanto da mettere l’INPS a richio fallimento. Il direttore generale dell’INPS Mauro nori, intervistato da Italia Oggi, amette infatti che il problema coinvolge „diversi milioni di persone”: cittadini che hanno versato ,agari decine di miglia di euro di contributi previdenziali, ma la pensione non la vedranno mai.
La questione dei contributi silenti non nasce oggi. Ma la riforma Fornero l’ha resa, se possibile, ancora piú ingiusta. In breve: la legge prevede che dal 1 gennaio 2012 debbano essere versati almeno 20 anni di contributi per ottenere la pensione. Una norma che colpisce in particolare i guovani che lavorano con contratti a progetto o a termone, magari con lunghi periodi di disoccupazione fra l’uno e l’altro; le donne, che spesso intervallano periodi di lavoro con peuse – basti pensare alle maternitá non protette – oppure con attivitá „in nero”; exautonomio o professionistici con una vita lavorativa irregolare; stagionali agricoli, e cosí via. Chi non arriva almeno minimo di annualitácontributive non ottiene la pensione, e perde tutto. Non puó infatti richiedere la restituzione dei contributi versati.
Di fatto, l’INPS incassa e tiene tutto. Perché non restituicse il maltolto? Perché, come ammette Nori, „in caso di retituzione di questi contributi, l’INPS rischierebbe il default; la questione – spiega –coinvolge diversi milioni di persone, di piú non posso dire”.
Cosí, come i contributi, anche le dimensioni del problema sono „silenti”.
Italia Oggi ipotozza un costo almeno 10 miliardi di euro. La gestione separata dell’INPS, alla quale versano i contributi collaboratori s i professionisti senza cassa previdenziale, venditori a domilicio, gli autonomi occasionali e varie altre figure, incassa, secondo le ultime ciffre disponibili, 8 miliardi l’anno e ne restituisce in pensioni solo 300mila.
La riforme Fornero, allungando il periodo di contribuzione, ha reso ancora piú ingiusta l’ingiustizia. Per chi non raggiunge i requisiti minimi c’é la possibilitá di versare contributi volontari (ma é molto costoso, perché si paga anche la quota del datore di lavoro, e dunque lo si puó fare per qualche mese, e comunque é necessario far valere almeno 5 anni di contribuzione). Oppure „totalizzare”, cioé cumulare, gli spezzoni contributivi. Ma nella maggiorparte dei casi é impossibile arrivare ai vent’anni prescritti dalla riforma.
In questi casi sarebbe corretto restituire all’interessato i contributi versati. ma l’INPS non lo fa, la legge glielo consente, e si tiene tutto. C’é peró una categoria esentata dalla norma, i politici. I parlamentari, ma anche i consiglieri regionali, possono riprendersi quanto versato. É sucesso poco tempo fa alla Regione Lombardia: unici consiglieri uscenti, fra quali Renzo Bossi, hanno chiesto la restituzione dei contributi versati (55mila euro per Bossi jr., Massimo buscemi 358mila euro, Monica Rizzi 200mila euro, solo per fare tre esempi). Per loro i contributi sono tutt’altro che „silenti”. Parlano da soli.
Olaszországba jöttem 