Mindennapok

Forradalom (?)

A tegnapi bejegyzésból láthattátok a választások eredményét.

A politológusok, szakemberek és elemzők természetesen azóta minden lehetséges szempontot felvetettek és kielemeztek.

Azt mondjuk még nem lehet tudni, lesz-e kormány a dologból. Nyilván lázasan egyeztetenek a háttérben a pártok. A Movimento 5 Stelle egylőre még maga sem tudja, mit kellene akarnia. Pl. néhány – nekik is – fontos kérdésben a baloldal (PD) felvetett egy lehetséges együttműködésre hívó javaslatot, de egyes tagjai egyszerűen csak kivárnák a következő választásokat és túlnyernék magukat.

A propos választások: mivel a köztársasági elnök mandátuma lejáróban, e pillanatban nem is írhatna ki újabb választásokat. Ezt hívják patthelyzetnek?

Azért néhány érdekes, és elsőre kevésbé látható tényt viszont kihámoztak a választásokból  az szakemberek.

11-eta-deputati-e-senatori-420x708Például azt, hogy az új parlament összetétele nagyon is változott. A nők aránya 30% fölé ment (a legutóbbi húsz százalékról), amivel egyből az EU 3. legjobb arányát tudják produkálni (Franciaország 17%, a magyarokról ne beszéljünk, mert szégyen…).

És sokkal fiatalabbak is lettek a képviselők. Az eddigi 54 éves átlagéletkor most 45-re csökkent.

Ezek fontos dolgok, mert egy ilyen öreg, és férfiközpontú országban valamit jelent, hogy mégis ezeket az embereket küldték a parlamentbe. Meglátjuk, mire lesz mindez elég.

És még egy szó a reprezentativitásról: kérem, itt az emberek 75,5 %-a elment szavazni! (2008-ban 80%-os volt a részvétel.) Az északi régiókban ennél többen  (Emilia-Romagna: 87 %), délen nagyobb a távolmaradók aránya. De ezzel együtt Olaszország világviszonylatban is az elsők között van a választási részvételével.

 

Reklámok
Mindennapok

Hát

Na az első gondolatom ez volt, és ezt most akkor is leírom, ha nem egészem professzionális megközelítés: ez az ország ezt érdemli. 

Mit is?

MOVIMENTO 5 STELLE: BEPPE GRILLO TAPPA A POMEZIA DELLO TSUNAMI TOURLett három fej fej mellett pártunk. Egy középbal, amely az előválasztások során szépen kisakkozta a fiatalabb, dinamikusabb, esetleg változást akaró jelöltet. Dehát ezen csodálkozunk? Mikor ez egy öreg ország, és leginkább azoknak is való. Baloldal, amely erőtlen, a politikában 20 éve tevékenykedő  listavezetőjével nem tetszett sokaknak (hánytól hallottam, hogy Renzire még csak-csak szavazott volna, de Bersani? akkor inkább Grillo).

Van egy középjobb egy (brrrrr) hataloméhes barommal (meg a bólogatójánosaival, hm, nem ismerős ez???), amely továbbra is ígér, ígér. Kinek? Hát az öreg Oo-nak: változatlan nyugdíjakat, meg persze az ingatlanadó eltörlését. Erre van szükségük, mi másra. Hogy válság van? hogy a fiatalok 30%-a munka nélkül? hogy zárják be – adják el a kínaiaknak – a sok kisvállalkozást, egymás után? korrupció? adóelkerülés? ….. Nem baj, az utolsó majd kapcsolja le a lámpát, de addig is mi élvezzük a (nyugdíjból hátralevő)  életet. És a bohócunk még szórakoztat is némi kiskorú prostituálással és arcore-i bulikkal, a saját bejáratú tévéjén.

És jött, mit jött! berontott az antiestablishment Grillo. 25%!!! Majdnem annyi, mint a PD! De megérdemlik. Nem tudjuk ugyan, ez most mit jelent, mert a Movimento 5 Stelle listavezetője nem lesz bent a parlamentben. Meg a sajtóval sem szeret beszélni. Ki fog itt e nevükben beszélni? Ki lesz az, aki a döntéseket meghozza, a parlamentben, a tárgyalásokon? Ráadásul mivel eddig az volt a programjuk (és nem egészen alaptalanul, valljuk meg, ami itt ment eddig politika címén, nagyon is erre sarkallt), hogy mindent szétvernek, hogy mindenkit hazaküldenek, hogy ezekkel nem beszélnek, hogy ne legyenek kiváltságok…. Ezek után bárkivel is tárgyalni? Koalícióra lépni? Lehetetlen, hitelvesztés nélkül. Egyedül meg nincsenek elegen. Ez a parti tehát elment, a lényegében van az ellentmondás, rendszerszinten.

És ennyi.

A parlament alsó házában még csak-csak lesz valami, legalább minimális előnnyel a PD nyert, és a szabályok alapján övé a többség (ami viszont nem lesz elég a nagyobb, fontosabb szavazásokhoz).

A jelen szavazási szabályok mellett viszont hiába nyert számszakilag egy párt, a szenárusban nem neki lesz többsége.

Kormányképtelenség? Kormányozhatatlanság? Van valaki, aki tudja, mi lesz ebből? Nekem úgy tűnik, erre azért senki nem számított, és most mindenki lázasan keresi a megoldást….

Lássuk, mire jutnak….

Előzetes esélylatolgatás a múlt héten itt.

Update: büszke vagyok szűkebb pátriámra (sic), ugyanis a toszkánok csak 14%-ot adtak Berlusconinak (a 2008-as 28 % felét!!! ezeknek bejutott valami az agyukba a külvilágból az elmúlt 4 évben).

Étel - ital

Édeskömény

Igen, ez lenne az:

finocchio

 

Otthon nem nagyon találkoztam vele régebben, de mostanság egyre több helyen látom. Igaz, hogy méregdrágán, és az is igaz, hogy sokszor nem friss (onnan felismerhető, hogy dohos szaga van. Ne vegyétek meg, ha érzitek. És persze ne vegyetek olyan darabot sem, ami nem teljesen és egyöntetűen fehér, vagy esetleg foltok vannak rajta. )

Hogy miért nem lehet ehhez a hideget egyébként remekül tűrő növényhez pont Mo-n hozzájutni, az persze rejtély, mint annyi minden más. Mindenesetre errefelé tipikus téli zöldség, mint mondjuk a répa.  Legnagyobb termelője Emilia-Romagna, Campania és Puglia.

A hozzáértők megkülönböztetik a fiú és a lány édesköményt. Előbbi gömbölyűbb, és állítólag finomabb nyers fogyasztás esetén, míg az utóbbi hosszúkásabb és főzve jobb.

Nagyon sokféleképpen felhasználható, tele van vitaminnal és finom is (tudom, jellegzetes az íze, így valaki vagy szereti, vagy nem, középút nem szokott lenni).

Kezdjük az elején. Mi gyakran csak megtisztítjuk és feldarabolva kínáljuk vagy előételként, vagy a vacsora lezárásaként. (Ez délen szokás, és hát a családunk olasz felének pugliai gyökerei vannak…) A tisztításnál fontos, hogy nem szabad sajnálni kidobni a felső, kemény rétegeket, és igen, nem sok marad a hatalmas bogyóból a végére.

Lehet salátaként is fogyasztani: vékonyra vágjuk, és a szintén vékonyra vágott naranccsal felváltva elrendezzük, megsózzuk, borsozzuk és olívaolajat löttyintunk rá. Lehet persze olívabogyóval gazdagítani.

salata

 

Most jöjjenek viszont a főtt változatok. A csőben sütés klasszikus, ehhez kicsit meg kell főzni a feldarabolt édeskoményt, majd némi besamellel, sajttal betakarva a sütében megpirítani. A variációk száma végtelen, lehet bele sonkát tenni, különféle sajtokkal kipróbálni.

Én a rakott változatát nem besamellel csinálom, hanem pirított zsemlemorzsában meghempergetve, a tetejére sajtot téve (mint a magyar rakott karfiolt).

finocchi-gratinati

 

Ha félbevágott darabokat előfőzzük, akkor azt lehet tölteni is.  A töltelék lehet húsos, rizses, sajtos, ami eszünkbe jut.

És persze maga az édeskömény is lehet töltelék (főzés után) pl. egy sós tortában.

A variációk száma végtelen, lehet  próbálkozni 🙂

 

Mindennapok

Válasszunk, de hogyan?

Tegnap a konkrét választási esélyeket latolgattam, ma azt nézzük meg, hogyan is zajlik a választás Olaszországban.

A hétvégén alapvetően a parlamenti választásokat tartják, de néhány régióban ezzel egyidőben lesznek a regionális választások is (Lombardia, Molise, Lazio). A helyi választások (regionális, városi stb. külön történet, csak néha és helyenként esnek egybe az általános választásokkal).

A parlament alsóházát és a szenátust fogják tehát az olaszok a hétvégén megválasztani. Nekünk, “idegeneknek” fontos info, hogy ha nincsen még olasz állampolgárságunk, akkor ezen a választáson nem vehetünk részt. Míg a helyi és az EU-s választásokon igen, amennyiben van olaszországi bejelentett lakcímünk (residenza).

Hagyományosan két napig tart a választás, vasárnap és hétfőn tartják. Ennek az lehet a logikája, hogy ha valaki hétvégére elutazik, akkor azért hétfőn még szavazhat. Ugyanakkor mivel sokan nem ott laknak valójában, ahol be vannak jelentve, így utazniuk kell, ha szavazni akarnak – ezt megtehetik a hétvégén. Nemcsak, hogy megtehetik, hanem még támogatást is kaphatnak a vonatjegyükre, ha emiatt utaznak.

Szavazni érvényes szavazói igazolvánnyal lehet (tessera elettorale). Ez a tessera névre szól, és 18 szavazásra érvényes (mindenféle szavazásra, tehát EU-s, helyi stb). Külön kell kérvényezni, a lakcím szerint illetékes önkormányzatnál. Személyesen adják át vagy a lakcímen, vagy az önkormányzatnál. Nincsen tehát automatikus választási jegyzékbevétel, aki szavazni akar, annak lépnie is kell azért, hogy ezt megtehesse.

elezioni-politiche-2013-partiti

Nagy különbség a magyar választásokhoz képest, hogy rengetegen vannak a szavazók. Én Bolognában láttam választást, ami kimondottan politikailag aktív régió, és garantálhatom, hogy ha Magyarországon ennyit kellene sorban állni a szavazásért, tizedennyi ember sem menne el szavazni.

Itt is főleg iskolaépületekben vannak a helyszínek, és olyan hosszas a felkészülés, hogy az iskolák általában előtte két nappal már bezárnak, hogy minden rendben legyen urnanyitásra.

A szavazó “lepedőket” kap, amin nagyszámú pártszimbólum, nevek, logók, szlogenek vannak – csak győzzön rajta eligazodni. Igaz ugyan, hogy éppen a parlamenti választások kevesebb jelöltet adnak meg, az igazi “lepedőzés” a helyi választásokon van.

Elméletileg a választó nem vihet be magával mobiltelefont a fülkébe. Ahol én jártam, ott ezt komolyan ellenőrizték, de azért abban nem vagyok biztos, hogy ez mindenhol így van (különös tekintettel a déli régiókra).

Ha valaki külföldön él, és előre bejelenti, akkor szavazhat a nagykövetségen, kunzulátuson. Ez nem elhanyagolható dolog, ugyanis Amerikában (északon és délen) nagylétszámú olasz közösség él (akik még olasz állampolgárok, bár esetleg sosem éltek Olaszországban), és számottevően befolyásolhatják a választások kimenetelét.

Hogy idén ez mi lesz, azt kedden meglátjuk…

Mindennapok

Hétvégén választás

ElezioniA fokozódó kampány végre lezárul, és szavaznak az olaszok. Hogy a gossip-tempóval kezdjük, tegnap a híradók (kínjukban, mert hát mit lehet napokig kitalálni, mikor ugyanarról van szó már hetek óta?…) jól körüljárták azt a nagyon fontos témát, hogy télen (sőt, a “tél közepén” – mondta a bemondónő) még nem szavaztak az olaszok, és hát ki tudja, mi lesz ennek a hatása a végeredményre. Merthát tudjuk, a szavazás olyan, mint a mezőgazdaság: ha meleg van, az sem jó, ha hideg, az sem, ha esik, ha fúj… na mindegy, megtartják, aztán majd kiderül.

Érdekesen alakult a verseny: egyrészt sokkal kiegyenlítettebb, mint én eredetileg gondoltam. Ki a fene gondolta volna, hogy az olaszoknak még mindig 25 %-a szavazna Berlusconira? Annak ellenére, amit itt majd 20 éven át alakított, meg persze a fiatalkorú prostituáltakkal való afférjai és stb. dacára. Ennyi. Ez az az Olaszország, ami szerintem szégyen (meg az, amelyik nem csak hogy egyes egyedül Berlusca tévéiből tájékozódik, hanem konkrétan olyannyira azon nőtt föl, hogy el sem tudja képzelni, hogy hírek máshol is vannak…).

Nem mintha a többi sokkal jobb lenne. Montit azért nem szeretik, mert ugye adóztat, és rendbehoz, méghozzá drasztikusan. Teszem hozzá az elmúlt két évünk személy szerint nekünk is arról szólt, hogy a bevétel egyre kevesebb, a kiadás egyre több. Munkahelyet meg nem hogy nem teremt a dolog, hanem most már tényleg szinte minden családban van valaki, aki (alkalmilag, vagy még el sem kezdte) munka nélkül van.  Ez persze nagyban rontja a megítélését, és akkor arról nem is szóltunk, hogy eredetileg azt hangoztatta, hogy sosem fog választáson indulni, aztán meg mégis megtette. Hozzátenném, hogy ez utóbbi döntés valószínűleg stratégiai volt – szavazatokat szerezni jobbról.

Van aztán a hőbörgő Movimento 5 Stelle.  (Vonatkozó HVG-cikk itt.) Persze olyan dolgokat nevez nevén, ami mindenkinek szúrja  a szemét. De sajnos olyan stílusban teszi, ami viszont sokaknak nem elfogadható. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy dolog (és nem is kicsi) megnevezni a problémát, de más dolog megoldási javaslatot is adni rá. Ez utóbbi megy kicsit nehezebben nekik.

Az esélyes befutó most a baloldal, annak is a Bersani vezette PD-je. Sokan persze “jobb híján” és “a szavazatvesztést elkerülendő” fognak rájuk szavazni, ami persze nem valami jó megoldás. Tény, hogy a felhozatal nagyon gyenge, és még az esélyes PD is szépen kiütötte a frissen érkezett és fiatalos tempót hozó Renzit a hatalom közeléből, persze demokratikus előválasztásokkal. Ez utóbbi csak annyit jelent persze, hogy ez egy öreg ország, ahol a létező fiatalok lehetőleg kivonulnak a politikából (mintha nem róluk lenne szó végeredményben), így aztán mindig minden marad a régiben: megszokott arcok (akkor is, ha 20 éve ott táncolnak és sosem tettek semmit a jobbításért), megszokott törésvonalak, megszokott érdekek – amit lehetőleg “senki ne értintsen, amíg az én érdekemről van szó”…

Most a kisebb indulókról nem szólnék, nagyjából úgyis mindegy, mit mondanak, majd legfeljebb szépen betagozódnak az új erővonalakba…

Muszáj ugyanakkor megemlíteni, hogy a Berlusconi által kialakított választási törvénnyel megyünk neki a hétvégének, amit csak porcellum-nak becéznek. Nomen est omen, arról van szó, hogy nem adott személyekre lehet szavazni,  hanem pártra, és a párt az elnyert helyek tudatában majd később nevezi meg a konkrét személyeket, akik képviselik az egyes választókerületeket. Ennek annak idején nyilván az volt a célja, hogy Berlusconi hitbizományként osztogathassa a zsíros parlamenti helyeket, és persze jó lett volna, ha ezt időben meg tudja változtatni a Monti-kormány, de ez a stabil támogatottság (illetve a zsarolós játékok) miatt nem sikerült az elmúlt egy évben. Ugyanakkor az ellenzéki pártok nagy része mégis listákat állított konkrét nevekkel, demonstrálandó, hogy a régi, demokratikusabb szabályok szerint játszanak.

Reálisnak tűnik ugyanakkor az a veszély, hogy nem lesz kormányképes erő (az előzetes felmérések elég kiegyenlített viszonyokat mutattak). Na akkor jöhet az újabb kampány és választás….. dehát gazdagok vagyunk, és időnk mint a tenger… vagy nem?

(Holnap a választás hogyanjáról írok majd.)

Mai cikk erről a Nol-on.

Infrastruktúra

Nyaralás – 2

A tegnapi bejegyzés folytatása.

A tengerparti nyaralásról is ejtsünk pár szót.

A tengerparti szállások őszintén szólva sokszor hagynak kívánnivalót maguk után.  De itt mindenképpen meg kell különböztetni több régiót. Én kettőt ismerek közelebbről, és ez a kettő pont szöges ellentéte egymásnak.

Emilia Romagna (Rimini, Riccione) kimondottan ezekre a nyári tengerparti családi nyaralásokra van kitalálva. Viszonylag olcsón lehet szállást találni, gyerekeknek is jó (mint a Balaton déli partja), sok programot szerveznek. Hátránya, hogy kicsit olyan tömegnyomor-érzést kapunk (ld. még Görögország, Jesolo), sok mindenféle turista egymás hegyén-hátán, hatalmas hotelekben (esetleg kisebb panziókban), egyenszobákban, egyenreggelivel. És persze a tengerpart nem kimondottan szép. De a szolgáltatások színvonala jó, a tengerpart gondozott és 15 euroért már lehet kapni 2 nyugágyat egy napernyővel  – már ha jól alkudunk, és előre megígérjük, hogy egy hétig minden nap jövünk.

Toszkána tengerpartja nagyon más. Egyrészt sokszor köves, csak kevés homokos partot találunk. Másrészt helyenként olyannyira felkapott, hogy egy napernyő+2 nyugágy akár napi 70 euróba is belekerülhet. Ez különösen Viareggio-ra, Lido di Camaiore-ra vonatkozik.

Vannak persze szabadstrandok, de nem mindenhol gondozzák ezeket rendesen. Erről pl. érdemes előre tudakozódni.

Kicsit lejjebb, a Costa Etrusca-n, van szabadstrand, és a helybérlés is 25 euró/nap körül van.

A parkolás itt is nagy kérdés: nem lehet szinte sehol ingyen parkolni, és a napi díjak borsosak.

Sokszor csak egy hétre, de legalább egy hétvégére adják ki a szállásokat, és nem különösen izgatja őket, milyen véleménnyel megy el a turista, mindegy, lesz másik….

tengerről írtam néhányszor, erre keressétek:  https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2009/07/21/tengerpartok-olaszorszagban/

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2009/04/20/toszkan-tengerpartok/

Infrastruktúra

Nyaralás – 1

Óh, tudom én, hogy február közepén az ember még nem feltétlen foglalkozik a nyaralás tervezésével, de azért lenne itt néhány olyan dolog (tévhit, hiányzó információ), amit érdemes fejben tartani, ha olaszországi nyaralást terveztek.

Megyek sorban:

1) Olaszország, és különösen Toszkána nem olcsó hely. Sokszor találkozom azzal, hogy ha valaki otthonról keres szállást, nem akarja nekem elhinni, hogy a nagyon olcsónak ígérkező szállások egy része vagy olyan alacsony színvonalú, hogy nehéz benne már pár napot is eltölteni,  vagy első menetben nem számolnak fel olyan járulékos költségeket, amit aztán úgyis ki kell majd fizetni.

A színvonalról szólva nem mindegy, hogy pl. a szálláson van-e saját fürdőszobátok. Persze fiatalon, kalandvágyból az ember elvan a hostelekben is, de mondjuk családostul, kisgyerekkel már sokkal nehezebb a dolog.

A városok közepén található szállások általában nagyon zajosak – erről sok ismerősöm tudna beszélni, főleg, ha a nyári 40 fokokban nincsen benne légkondi, amit persze csak úgy lehet túlélni, ha az ablakot nyitva tartja az ember.

Ha a városon kívül (vagy a periférián) található a szállás, érdemes utánanézni, hogy pl. este/éjjel haza tud-e menni a turista. Mivel itt nem olyan a helyi BKV, mint Bp-en, ez egyáltalán nem olyan magától értődő. Pl. kevés az éjszakai járat, és ritkán járnak. Ha viszont kocsival kell bejönni egy esti programra, az drága lesz.

A rejtett költségek közül a következőket említeném meg (hozzàteszem, hogy nem mindenhol vannak ilyen költségek, de jò, ha ràkèrdeztek foglalàskor, különösen, ha olasz honlapon vagy közvetlenül a szàllàshelyen foglaltok):

parkolás. Ha egész napra parkolnátok pl. Firenze központjában, napi 25-30 eurónál olcsóbban nem tudjátok megúszni. Ha esti programra jöttök be a városba, akkor is legalább 10-15 euróval számoljatok.  Ezért fontos előre megkérdezni, hogy a szálláshelynek van-e saját parkolója vagy valami megegyezése egy közeli parkolóval, ahol olcsóbban adják a helyet. A tengerparton ez szintén fontos szempont, mert ott sem mindegy, hogy milyen messziről kell gyalogolni a teljes tengeri felszereléssel ahhoz, hogy kiérjetek a kiszemelt partszakaszra. Agriturismoknàl vagy vidéki apartmanoknàl ez nem gond.

idegenforgalmi adó. A szálláshelyeken gyakran idegenforgalmi adót is kell fizetni, ennek mértéke 0,50-5 euróig (a hoteleknél csillagtòl függ) terjedhet naponta és személyenként. Ezt a helyi polgàrmesteri hivatal dönti el, valahol a gyerekeknek nem kell  fizetni, valahol csak 4 / 7 éjszakàra, akkor is, ha tovàbb maradtok.

reggeli. Még a bed and breakfast ajánlatokban is előfordul, hogy reggeli bizony nincs az árban. Azért persze lehetséges megvenni ezt is, de az fejenként és naponta 5-8 euró körüli összegbe kerül. Persze ennél olcsóbb lemenni a szomszéd bárba, és 2 euróért kávét+croissant venni, de persze ehhez el kell készülni, elindulni stb.

takarítás díja. Ez általában 30-50 euró között mozog szobánként, és egyszeri kiadàs. Leginkàbb agriturismo-knàl ès apartmanoknàl kèrik.

– néhàny (kevés) helyen az ágyneműhuzatot és törölközőt sem adják, vagyis vinni kell. Ennek hátránya, hogy sem a párna, sem a paplan-takaró nem felel meg a magyar méreteknek.

– esetleges fűtési (télen, ősszel és tavasszal) / légkondi díj. Fontos tudni, hogy törvény tiltja, hogy november 1. előtt és àprilis 15 után fűtsenek, még akkor is, ha 15 fok van a szàllàson.

– sok esetben az árakat úgy adják meg, hogy ha legalább egy hétig marad az utazó. Ha ennél kevesebbre jönne valaki, akkor vagy oda sem adják neki a szobát, vagy többet számolnak fel egy északáért.

Folyt. köv. holnap.

images

Firenze

Trattoria Bordino

Tegnap újabb helyet fedeztem fel Firenze közepén, ahol normális áron enni lehet (ülve :)). (Köszi Ági!)

A Trattoria Bordino a Ponte Vecchio közvetlen közelében van, egy kis eldugott utcában. Bent le lehet ülni (egész sok asztala van), és ebédidőben 7 euróért (+ 1  euró coperto) primoból  és secondoból álló menüt kapunk. Választani is lehet, így a vendég maga állítja össze a menüjét. Ezen kívül nagyon csábító az édességfelhozatal – ez már menün kívül.

Szombaton is nyitva, vasárnap viszont nem.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.