Mindennapok

Patt

Mármint a helyzet.

Komolyan mondom, ez izgalmasabb, mint egy nyakatekert jogi feladat, vagy mint egy olyan krimi, amit nagy műgonddal és hatalmas fejtörés után írt meg Dan Brown. Vagyis izgalmasabb lenne – ha nem a saját bőrünkre menne…

Olvassatok figyelmesen, a végén kikérdezem 🙂

Az van, hogy kormányt egyik párt sem tud alakítani. Nagyjából egyenlően oszlottak meg a szavazatok a PDL (jobbközép, Berlusconi), PD (balközép, Bersani) és a lázadó Movimento 5 Stelle (Grillo), de a remek (ouff) választási törvény miatt nem lehet győztesnek kihírdetni azt a pártot, amelyik valóban a legtöbb szavazatot szerezte (PD). Azért az államelnök nekik adta a kormányalakítás jogát, amivel nem tudnak élni, mert jobbra nem akarnak nyitni (nagykoalíció), az 5 csillagos Mozgalom meg eleve elzárkózik minden koalíciótól.

Itt álljunk is meg egy percre: ők, a M5S, azzal nyertek meg ennyi embert, hogy eleve elítélik az egész “saját érdeküket néző, a lehető legtöbb lehetőséget  kihasználó, a szavazókkal – ennnek az országnak a lakosságával – nem foglalkozó” politikai kasztot. Ezzel alapvetően egyetértenék. Itt (mint sok más országban) az elmúlt sok évben tényleg kialakult egy olyan politikuskaszt, amely a saját érdekei mentén törvénykezik, és fogalma nincs arról, mi lenne valóban fontos ebben az országban: lényeg, hogy a lehető legtöbbet lenyúlják. Nagyon undorító és nem csoda, hogy sok szavazó kiábrándult az egészből. Persze érdemes lenne meggondolni, hogy attól, mert egyesek a saját érdekeik mentén értelmezik a demokráciát, még nem feltétlen lesz rossz maga a demokrácia is. Bár tény, hogy nem ártana a rendszerét jobban átgondolni, a változó viszonyoknak megfelelően.

Tehát a M5S nem koalíciózik. Mert magát köpné szembe, ha belemenne a posztokról való alkudozásba azokkal, akik ellen létrejött. Igazuk van.
Ugyanakkor nincs az országnak kormánya, és elég bizonytalanok a kilátások (ld. a továbbiakat, hogy teljes legyen a helyzetkép), tehát az is jogos követelés a társadalom részéről, hogy ha az ország harmada megszavazta őket, akkor kutya  kötelességük lenne valamit tenni az ügyek előmozdítása érdekében. Pl. egy olyan kormányt alakítani, amelynek meghatározott, fontos dolgokra szólna  mandátuma, olyanokra, ami a M5S-nek is vállalható, sőt, amiért ők maguk kampányoltak. Ha nem ezt teszik, akkor gyakorlatilag ülnek a jó kis fizetésükön és várják, hogy majd lesz valami – és ez nem sokkal különb annál, mint amit az általuk kritizált politikusok tettek eddig is.

Szép kis dilemma, nem?

Egyébként hazárdjátékot űznek: új választásokat akarnak. Arra számítva, hogy sokkal többen fognak rájuk szavazni, látva ezt a tehetetlenséget. Amiért szerencsejáték mégis ez a várakozás, az az, hogy ugyanakkora eséllyel fogják az első körben rájuk szavazók azt a következtetést levonni eddigi (nem) ténykedésükből, hogy akkor menjenek a fenébe, ha ennyire destruktívok.

Ott tartunk tehát, hogy kormányunk nincs, és nehezen látható, mikor lesz. Rendben, lehetne újabb szavazást tartani (mondjuk rengeteg pénz, és sok idő, de a demokrácia néha bonyolult és drága tud lenni).

De a szavazást az államelnöknek kellene kiírnia, aki ezt nem teheti meg e pillanatban, mert május 15-én lejár a mandátuma (és van arra egy szabály, hogy X idővel a mandátum lejárata előtt már írhat ki választásokat). Felmerült, hogy akkor esetleg lemondhatna, és a következő államelnök majd kiírja a választásokat. De a következő államelnök személyéről nem lesz olyan egyszerű megegyezni – nyilván minden erőnek saját maga felé hajlana a szavazata, dehát mint láttuk, ez nagyjából három egyenlő harmadot jelent – a döntés esélye nélkül.

Ráadásul, ha a mostani törvánnyel megyünk neki az újabb szavazásnak, az ablakon kidobott pénz, mert ugyanilyen patthelyzetet eredményezthet, ami nem mellesleg igazságtalan is. (Hja, ha ezt Berlusconi tudta volna annak idején…)

Tehát ez sem opció e pillanatban.

Mi legyen tehát – kérdezi magában Napolitano (piccino). Tegnap kínjában összeszedett 10 okost (10 saggi) – egy nő sincs köztük (jajj, de mélyen gyökerezik ebben az országban az egyenlőtlenség), akik majd összeállítanak egy pártfüggetlen (?) javaslatcsomagot a legfontosabb és azonnali tennivalókról. Elméletileg.

A gyakorlat meg majd kiderül. Mondom én, hogy (némi képzavarral) egy Dan Brown könyv kellős közepén ülünk… és még ki tudja, meddig.

(Régebbi politikai témájú bejegyzések itt.)

images

Reklámok

1 thought on “Patt”

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s