Mindennapok, Munkakeresès

Elvándorol

Az EU kezd észbekapni, és végre foglalkozni kezd a munkanélküli fiatalokkal (egyelőre a 25 éven alattiakról van szó), mivel végre rájöttek, hogy ha valaki nem kezd el iskola után dolgozni, és mondjuk évekig nem is tud elhelyezkedni, előbb vagy utóbb feladja, és talán már soha nem fog tudni igazán beilleszkedni a munka világába, vagy ha igen, akkor esetleg képességeinek és eszének nem megfelelő állásokban. És az persze pénzbe kerül, mindenkinek. Kieső adóbevétel, szociális segélyek, ezt mind a többiek fogják megfizetni. Jöhet tehát a New Deal, és reméljük, célba talál.

Hogy addig is azért történik ez-az, azt az mutatja, hogy sokan a lábukkal szavaznak, nemcsak Magyarországon, hanem bizony Olaszországban is. Nemrég publikálták az adatokat: a Németországba (hozzátenném, hivatalosan. Mennyi lehet a nem hivatalosan, alkalmilag ottlévők száma?) kivándorló olaszok száma 1995 óta a legmagasabb. 2011-hez képest 40%-os a növekedés. És – csakúgy, mint Magyarországról – kik mennek el?, hát persze, hogy a képzett és fiatal munkavállalók. Ez nagy különbség a ’60-as évekbeli hatalmas elvándorláshoz képest, amikor is a munkások, napszámosok tömegei mentek Amerikába és Németországba, de nem csak oda, elég egy francia napilap tetszőleges cikkét felütni, a megnevezett személynevek 50%-nak olasz hangzású lesz, és nem véletlen. Belgium déli része is nagyon sok olasz származású családdal bír, és nem beszéltünk a kisebb országokról. Egyébként most a kivándorlóknak hatalmas segítség, hogy szinte minden családnak van rokona valahol északabbi országokban, van mire támaszkodni, kitől segítséget kérni.

Akkor persze a nagyipari termelésbe mentek munkásnak, most viszont a reménytelen olasz helyzet elől menekülnek az értelmiségi munkát végzők. Akik mindig meglepődve konstatálják ìj fogadott hazàjukban, hogy léteznek még normális munkaszerződések (és nem csak a hetes call center-es alkalmi munka), meg normális fizetés (és nem csak az évekig ún. tanuló szerződések a nevetséges hóvégi juttatásokkal), és előrehaladás a ranglétrán a képességek szerint, nem pedig urambátyám alapon.

Igen, nagy baj van errefelé, délen. Mégpedig strukturális, és kulturális. Ha egy ország nem ismeri fel, hogy muszáj neki a fiatalokat értelmes munkához engedni, akkor bizony megérdemli, ha azok a fiatalok elindulnak máshová. Aztán a maradó nyugdíjasok és az ide a világ rosszabb részeiről bevándorlók meg majd ellesznek valahogyan. Meglátjuk, hogyan.

Kapcsolódó bejegyzések:germaniadisoccupati1

Kétmillió elveszett fiatal.

Nem diplomásoknak való ország.

Munkaerőpiaci helyzet.

– Munkalehetőségek.

Szociális háló.

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s