Infrastruktúra

Lakóautó

camper1Nemrég az olaszok nyaralási szokásairól írtam, most egy speciális formájáról, a lakóautóról ejtsünk szót. Nem marginális szórakozásról van szó, akár a számokat, akár a nyaralás minőségét nézzük: a Toszkánában eltöltött vendégéjszkák 20%-a (!) lakóautóhoz köthető.

Az olaszok Európában a harmadik legnagyobb lakóautó gyártók (a németek és a franciák után), és országon belül Toszkána egyedül lefedi az összolasz lakóautógyártás 80%-át.  (Valdelsa a gyártóhely, ahol 1500 dolgozót alkalmaznak a lakóautó-gyártáshoz köthető cégeknél.)

Maga Toszkána kedvelt célpont a lakóautóval utazóknak (Veneto, Lombardia, Trentino Alto Adige társaságában). A francia utazók pl. mindenekelőtt Toszkánát célozzák a lakóautóval, ide érkeznek a legnagyobb számban, ha külföldre indulnak. Sok holland, német és osztrák is szeret így utazni.

És persze az olaszok is: tavaly 6156 új lakóautót helyeztek forgalomba Olaszországban (ami a 2011-es adatokhoz képest alacsony, de mivel sok használt lakóautót is vettek, végülis szinten maradt a lakóautóhasználók száma).

Ha lakóautóval utazunk, akkor Olaszországban 2000 pihenőhely áll a rendelkezésünkre, ebből 179 Toszkánában.

Info erről és másról itt.

Hogy személyes élményt mondjak, egyrészt ismerek olyan nagycsaládos olaszokat (ami ugye önmagában ritka kategória), akik lakókocsival járják az országot és a világot, mert így viszonylag olcsón meg tudják oldani a család nyaralását.

És ismerek olyan családot is, akik egész évben a tengerparton bérelnek kempingben leállított lakóautot (mintha lakás lenne), mert így jön ki olcsóbban az, hogy nyáron az egész család ott tölti a hétvégéket és a nyaralást (ebben az esetben persze kicsit lényegét veszti a lakóAUTÓ, de spórolási szempontból nem rossz).

camper

Reklámok
Étel - ital

Méhek

Nemrég beszélgettem egy itteni méhésszel az itteni mézről. Két dolgot tudtam meg: egyrészt az olívafák virágjának a porából nem lesz méz (azt nem tudom, miért nem tudják ezt átalakítania  méhek?). Másrészt onnan lehet tudni, hogy egy méz valóban toszkán-e, hogy azért van benne olívapollen (na persze ehhez laboratóriumi vizsgálatok kellenek, de hamisítás esetén meg szokták vizsgálni).

Egyébként nagyon jó a toszkán méz, sok helyen foglalkoznak a készítésével (akár kisebb agriturismo-k is), érdemes venni, ha láttok. Az ára átlagos, a környékünkön termelt bio mézet félkilónként kb. 5 eurós áron veszem.

miele_toscano_toscana

Infrastruktúra

Olaszország és a hiányzó rendszer

Most az előbb olvastam Kata Diario Svedese-jét, annak is egy olyan bejegyzését, amely szerintem nagyon jól megragadja Olaszország lényegét. De mielőtt belevágok: Katáról azt tudom, hogy néhány évvel ezelőttig itt élt (nem is messze attól a helytől, ahol éppen most írom ezeket a sorokat – ismeri Luana-t, a mindennapi báromat, de egymást nem ismerjük személyesen), olasz a párja (sorstárs :)), éveket lehúzott itt, majd valós munkalehetőségek híján Svédországba költözött (párjával együtt). Olaszul írja a blogját, amit igyekszem követni.

Tehát, remélem, nem bánja, hogy idézem, ezt írja a svéd és olasz valóság összevetéséről (itt) – a lényeges gondolatokat összefoglalom, nem fordítom le szó szerint az egész szöveget, illetve amúgy “műfordítósan” fordítom:

“A nyaraláskor látott Olaszország csalóka.  Az tökéletes helynek tűnik. Tényleg tökéletesnek. Mindenhol szép dolgok, a természet és az épített környezet szépségei, finom és egészséges ételek, spontán és közvetlen emberek. Mit mást akarhatunk még?
De a nyaralás megtévesztő. Mert egy távoli országban méltó munkád és fix fizetésed van. Micsoda keserűség…
Olyan ország Olaszország, amely mélységesen emberi, jó és rossz értelemben egyaránt, ami Svédországban hiányzik. 
Svédországban a RENDSZER jól működik, a RENDSZER biztonságot ad, jogokat garantál, segít, jól bánik veled. És az emberek használják a rendszert. Öntudatosan. Általa érvényesítik jogaikat, általa jól élnek.  
Olaszországban a rendszer egész egyszerűen nem létezik. Vannak az emberek, akik egyénileg úgy próbálnak  boldogulni, ahogy tudnak. Semmit nem lehet előre látni, nem bízhatsz semmilyen rendszerben, legfeljebb más személyekben, a családban, barátokban. Ettől lesz Olaszország emberi, találékony és spontán (és sok más is, ami kevésbé szimpatikus).”
Eddig az idézet, és én egyrészt egészen eddig tökéletesen egyet tudok vele érteni (függetlenül attól, hogy nem ismerem Svédországot, csak felületes információim vannak róla. De Svédország lehetne Németország is, ahol laknak barátaim, és ahol közvetlenül is megtapasztaltam, mi minden joga van annak, aki dolgozik, vagy csak ott él – és azt is, hogy mennyivel nagyobb a rasszizmus, a mindennapi kirekesztésre való hajlam, ha innen északabbra megyünk).
És folytatni tudom a Kata által megkezdett gondolatmenetet. Itt nincsen rendszer, és ami maradványok (vagy inkább kezdemények) vannak, az is inkább csak annak függvényében van, hogy mikor melyik érdekcsoport mit tudott magának kilobbizni.
Nincsen egyenlőség, nincsen egyenlő jog.
Lehet, hogy dolgozol, de ha nem adott szerződéssel rendelkezel, nemcsak, hogy jogaid nincsenek, de még pénzt sem keresel annyit, ellenben konkrétan kizsákmányolhatnak. (A valódi Olaszországról című sorotaban sokat írtam erről, itt a legutóbbi rész, innen fel lehet göngyölíteni az addigiakat).
Az ellátások, szolgáltatások is random módon járnak (pl. pont ilyen szerződés függvénye, hogy jár-e tb, betegszabadság stb).
Igazándiból egy dolog számít az életben való boldoguláshoz: az, hogy a családodnak milyen erőforrásai vannak. Ebbe értsük bele nyugodtan az ismeretségeket, amelyek majd segítenek a gyereknek állást találni, a nagymamai rendelkezésreállást, ami majd kiváltja a bölcsőde/óvoda hiányát, az örökölt lakást (mert én még életemben embert nem láttam itt, aki egyedül/párban össze tudta volna spórolni a lakás önrészét).
Aki bevándorló, az bizony hátránnyal indul- főleg, ha keletről jön (mert nyilván van olyan középosztálybeli francia / német / amerikai család, amely ezt ki tudja váltani idevágyódó gyerekénél).
Ezen persze  enyhíthet, ha olasz fiú/lány a párja, és a párjának jók a családi erőforrásai. Erről is sokat írtam, nem ragoznám tovább.
Ami még nagyon idegesító ebben az “emberi” Olaszországban, az éppen az, hogy a rendszer hiányában az emberek teljesen önzően és önkényesen szerzik meg azt, amit éppen szeretnének.
Ha parkolóhely kell, akkor mindenki lerakja a kocsit a második sorba vészvillogóval. És míg utazás közben utamat ilyenek szegélyezik, dühöngök. Abban a pillanatban, hogy meg akarok állni, én is ugyanúgy leteszem az autót második sorba, mert azt gondolom, hogy nekem – akkor – ott – jó okom van erre. Apró példa, de minden így működik.
Pl. az adófizetés is. Nekem szükségem van a pénzre, az állam meg úgysem ad semmit, hát így lesz az adóelkerülésből büszkélkednivaló tett. És eszembe sem jut, hogy ebből sosem lesz rendszer, ami segít. Abból sem, ha azoktól, akik nem elég hatékonyan titkolják bevételeiket, erőszakkal elveszem, mert hát közben utálják azokat, akik nem járulnak hozzá a közöshöz, de ami mozdítható, azt viszik abból a közösből.
Minden megoldható, ha elég szimpatikus vagyok, vagy éppen eléggé az ügyintéző agyára tudok menni (mondjuk nem engedek, előbb vagy utóbb feladják, hogy előbb szabaduljanak), de ez nem életbiztosítás, mert mi lesz, ha legközelebb utálatos lesz az ügyintéző, vagy nem talál elég jó fejnek?  Semmi sem működik rendszertszinten,  minden az egyéni könyöklés hatékonyságától függ.
Nagyon fárasztó egy ilyen országban élni.
Tanulság nincsen, pozitív felütés is csak annyi, hogy még szerencse, hogy a klíma és a környezet olyan szép, hogy részlegesen kárpótol – legalábbis addig, amíg nem történik olyasmi, nem áll elő olyan helyzet, ahol nagyon is szükség lenne rendszerre és jogokra.
Mindennapok

– áció, – káció….

Már régen írtam statisztikákról, és hát tudjátok, hogy én szeretem a statisztikákat. Hát legyen most egy kis vakáció-statisztika (ha már július közepén járunk).

vacanzaCentro Studi del Touring Club Italiano vizsgálódott, felmért, és érdekes adatokat publikált az olaszok nyaralási szokásairól.

Az olaszok – már akik nyaralni mennek,  75%-ban maradnak itthon, Olaszországban. Méghozzá legalább 13 napra.  A legkedveltebb régiók: 1) Trentino-Alto Adige (20%), különösen Val Pusteria, Val di Fassa e Val Badia (a hegyek szerelmeseinek, akik úgy látszik, meglehetősen sokan vannak), 2) Puglia (14%), leginkább Salento, amely valóban az egyik legszebb (és sajnos egyre felkapottabb) dél-olasz rész (és tengerpart), 3) Tremiti/Gargano és Toscana (13%) – ott is leginkább Maremma (azaz Toszkána déli része), majd Elba szigete, és a Costa degli Etruschi (nahát, hogy mi is pont ide járunk tengerre :)).

A nyaralók másik 25%-a külfödre megy, leginkább Franciaországba (16%), Görögországba (12%), Spanyolországba (9%) és Horvátországba (7%). A legtöbb olasz által látogatott Európán kívüli ország az Egyesült államok (5%, ebből szerintem sokak mennek családlátogatásra is).

2013-ban nagyon számít az ár, egyre jobban meg kell húzni a nadrágszíjat és egyre többüknek. De akik utaznak, azoknak csak 10%-a szán 500 eurónál kevesebbet a nyaralásra, 25%-uk 500-1.000 euróig fog költeni (személyenként).

Hogy mi dönti el, hova indulnak nyarlani? A helyek szépsége  (88%), a környék jó kulturális választéka (26%) és a jó gasztronómiai és borválaszték (23%). Azért 13% szerint nem árt, ha jó a sportolási és egyéb nyílt térben végezhető szabadidős tevékenységek felhozatala, és 11%-uk számít a helyi eseményekre (fesztiválok, sagra-k, időszakos kulturális programok).

Hogy hova mennek? A hotelt még mindig sokan keresik  (31%), aztán jönnek a barátok, ismerősök, családtagok kölcsönbe vett házai (23%). De a nagyobb részük az olyan megoldásokat keresi, ami nem hotel, családiasabb, de nem ismerősé, hanem üzleti alapon működtetett (41%): bérelt lakás / ház, kemping, turistafalu, Bed and Breakfast. Legtöbben persze a jó árat keresik (51%), de azért az ingyen wi-fi is fotnos (19%), és a gyerekeknek ajánlott szolgáltatások, valamint a mozgássérülteknek elérhető  helyek is fontosak (9-10%). Kb. 8-8% olyan helyet keres, ahol vele lehet a háziállata is, illetve wellness szolgáltatásokat talál.

Manapság a legtöbben a neten szervezik a nyaralást (42%). 23%-uk a hagyományos csatornákon keres információt (újságok, útikönyv), 14% az ismerősök tanácsai alapján indul el.

56%-uk egyedül intéz mindent, csak 8%-uk bízza utazási irodára a szervezést.

Az utazó olaszok nagy része továbbra is autóval vág neki az útnak (64%), 22%-uk repülővel utazik, ezután jön csak a hajó, a camper (8%) és a vonat (6%).

Az olaszok “dinamikusak” utazás közben is, 64%-uk úgy tervezi, hogy folyamatosan úton lesz (kirándulás, programok), és csak 36% gondolja, hogy egy helyben pihenne.

Olaszul itt:  http://www.nove.firenze.it/vediarticolo.asp?id=b3.07.13.16.58#ixzz2ZBudEaZM

Infrastruktúra

Balesetei biztosítás ügyintézés Olaszországban

Hozzászólásban kaptam, de szerintem érdekes lehet, ha magyar rendszámú autóval esetleg (reméljük, nem!) Olaszországban balesetet szenved valaki.

WOLF Adrienn, Veneto, Padova. Jogi mediációval foglalkozom, azonfelül a férjem infortunistica stradale cégében közreműködök, valamint a kettőt kombinálom. Pontosabban ha bárkinek Olaszországban autóbalesete van (remélem, a kocsin kívül nem sérül senki…), a biztosítótól való kárbehajtást intézem. E-mail: adrienn.wolf@libero.it.

És van blogja is, gasztro: http://olaszkonyha.blog.hu/

Országjárás

Populonia

Ahogy régebben írtam már, mi Populoniába járunk a tengerhez. Járunk, ez kicsit túlzás, nem vagyunk annyira tipikus olaszok, hogy minden hétvégét ott töltsünk, de nyaranta többször is lemegyünk egy-egy napra.

Igazándiból az Etruszk-partra járunk -valahol San Vincenzo és Golfo di Baratti között -, de mindig beugrunk utána Populoniába, ha másra nem, egy kávéra meg egy sétára.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ahogy a képekből is látszik, gyönyörű a hely. Egy félszigeten található a városka, kilátással a mélykék tengerre és Korzikára. Az autót a városfalon kívül kell letenni (1 euró a parkolás) és gyalog lehet bemenni a zsebkendőnyi területű városba. Középkori városfal veszi körül, de a település sokkal régebbi, az etruszkok lakták, és építettek a magasban egy akropoliszt, a tenger mellett pedig egy nekropoliszt. Ezek az ásatások ma látogathatók, mindenképpen megéri megnézni.

Akkoriban is már különféle fémeket, főleg vasat  bányásztak, és ez olyannyira maradandó volt, hogy már a római korban a pun háborúkhoz is innen küldtek vasat.

A középkorban épült tehát a városfal, ami egy immár jóval kisebb és jelentéktelenebb városkát vett körül. A falon belül csak pár utcát találunk, ami manapság csak nyáron elevenedik meg, éttermekkel, kávézóval, és kisebb üzletekkel. De érdemes besétálni a templom előtti térre és megcsodálni az épületeket, és a kilátást, amely minden oldalról csodálatos.

Ügyintézés

Kötelező biztosítás Olaszországban

 

macch

Azt hamar fel tudjuk fedezni, hogy Olaszországban a használt autók ára jóval alacsonyabb, mint Magyarországon, ámde a biztosítás!!! Mint minden szolgáltatás, drágább, sőt, jóval drágább, mint Magyarországon.

Kezdjük onnan, hogy ha valakinek otthon már volt autója, akkor elméletieg a bónuszbesorolását hozhatja magával. Azért írom, hogy elméletileg, mert személyesen nincsenek erről tapasztalataim, de a biztosítási ügynök külön rákérdezett erre, mikor az itteni autó biztosítását kötöttük, valamint ezt Eu-s direktva is kimondja.

Ha nincsenek otthoni bónuszaid, akkor sajnos a legrosszabb besorolásból startolsz, ami igen magas biztosítási költségeket eredményez.

Érdemes tudni, hogy nagyon számít a földrajzi hely, az északi régiók és a nagyvárosok sokkal drágábbak, mint a vidék, vagy dél. Mivel a biztosítás árat befolyásolják az adott környék baleseti statisztikái (ahol több a baleset, ott drágább), sajnos a legforgalmasabb autópályák (leginkább az autostrade del sole mente – Miláno és Nápoly között) szintén megdobják az árat.

Számít persze a kor is, minél fiatalabb a tulaj, annál többet fizet.

Firenzében bónusz nélkül, egy tízéves ezres motorú autó éves biztosítása kb. 1500 euró.

Vannak viszont költségcsökkentő megoldások.

Pl. ha az ember nem a saját nevére veszi, hanem mondjuk olyan (olasz) családtag nevére, aki lehetőleg vidéken él és idősebb (ismerősöm családjában minden autó a szicíliai rokonok nevén van, így tartják évi 350-400 eurós szinten a biztosítást).

Közeli ismeretséget kötsz egy ügynökkel (biztosítási brókerrel). Mivel minden brókernek van éves szinten adott számú nagyon olcsó biztosítása, ha elég közel állsz hozzá, neked adhatja az egyiket.

Olyan valakivel laksz egy háztartásban (jellemzően férj, idősebb rokon), akinek jó a bónuszbesorolása. Van ugyanis egy törvény, amely lehetővé teszi, hogy az egy háztartásban élők autói (1-2 türelmi év után) mind a legjobb bónuszbesorolás hatálya alá kerüljenek. Ezt eredetileg arra találták ki, hogy ha (ugye milyen jellemző) a férfi mondjuk már jó besorolásban van, és vesz egy második autót a feleségének (amit jellemzően viszonylag keveset és rövidebb távokra fognak használni) , akkor ne kelljen előlről kezdeni a bónuszozást.

És persze vehetsz egy autót Magyarországon, és ott köthetsz rá biztosítást. Ennek az a hátránya, hogy az autót X időnként haza kell vinni vizsgára.

A cikk 2013-as, néhány dolog változott az évek során, ezt a 2018. végi cikkben találod.