Infrastruktúra

Olaszország és a hiányzó rendszer

Most az előbb olvastam Kata Diario Svedese-jét, annak is egy olyan bejegyzését, amely szerintem nagyon jól megragadja Olaszország lényegét. De mielőtt belevágok: Katáról azt tudom, hogy néhány évvel ezelőttig itt élt (nem is messze attól a helytől, ahol éppen most írom ezeket a sorokat – ismeri Luana-t, a mindennapi báromat, de egymást nem ismerjük személyesen), olasz a párja (sorstárs :)), éveket lehúzott itt, majd valós munkalehetőségek híján Svédországba költözött (párjával együtt). Olaszul írja a blogját, amit igyekszem követni.

Tehát, remélem, nem bánja, hogy idézem, ezt írja a svéd és olasz valóság összevetéséről (itt) – a lényeges gondolatokat összefoglalom, nem fordítom le szó szerint az egész szöveget, illetve amúgy “műfordítósan” fordítom:

“A nyaraláskor látott Olaszország csalóka.  Az tökéletes helynek tűnik. Tényleg tökéletesnek. Mindenhol szép dolgok, a természet és az épített környezet szépségei, finom és egészséges ételek, spontán és közvetlen emberek. Mit mást akarhatunk még?
De a nyaralás megtévesztő. Mert egy távoli országban méltó munkád és fix fizetésed van. Micsoda keserűség…
Olyan ország Olaszország, amely mélységesen emberi, jó és rossz értelemben egyaránt, ami Svédországban hiányzik. 
Svédországban a RENDSZER jól működik, a RENDSZER biztonságot ad, jogokat garantál, segít, jól bánik veled. És az emberek használják a rendszert. Öntudatosan. Általa érvényesítik jogaikat, általa jól élnek.  
Olaszországban a rendszer egész egyszerűen nem létezik. Vannak az emberek, akik egyénileg úgy próbálnak  boldogulni, ahogy tudnak. Semmit nem lehet előre látni, nem bízhatsz semmilyen rendszerben, legfeljebb más személyekben, a családban, barátokban. Ettől lesz Olaszország emberi, találékony és spontán (és sok más is, ami kevésbé szimpatikus).”
Eddig az idézet, és én egyrészt egészen eddig tökéletesen egyet tudok vele érteni (függetlenül attól, hogy nem ismerem Svédországot, csak felületes információim vannak róla. De Svédország lehetne Németország is, ahol laknak barátaim, és ahol közvetlenül is megtapasztaltam, mi minden joga van annak, aki dolgozik, vagy csak ott él – és azt is, hogy mennyivel nagyobb a rasszizmus, a mindennapi kirekesztésre való hajlam, ha innen északabbra megyünk).
És folytatni tudom a Kata által megkezdett gondolatmenetet. Itt nincsen rendszer, és ami maradványok (vagy inkább kezdemények) vannak, az is inkább csak annak függvényében van, hogy mikor melyik érdekcsoport mit tudott magának kilobbizni.
Nincsen egyenlőség, nincsen egyenlő jog.
Lehet, hogy dolgozol, de ha nem adott szerződéssel rendelkezel, nemcsak, hogy jogaid nincsenek, de még pénzt sem keresel annyit, ellenben konkrétan kizsákmányolhatnak. (A valódi Olaszországról című sorotaban sokat írtam erről, itt a legutóbbi rész, innen fel lehet göngyölíteni az addigiakat).
Az ellátások, szolgáltatások is random módon járnak (pl. pont ilyen szerződés függvénye, hogy jár-e tb, betegszabadság stb).
Igazándiból egy dolog számít az életben való boldoguláshoz: az, hogy a családodnak milyen erőforrásai vannak. Ebbe értsük bele nyugodtan az ismeretségeket, amelyek majd segítenek a gyereknek állást találni, a nagymamai rendelkezésreállást, ami majd kiváltja a bölcsőde/óvoda hiányát, az örökölt lakást (mert én még életemben embert nem láttam itt, aki egyedül/párban össze tudta volna spórolni a lakás önrészét).
Aki bevándorló, az bizony hátránnyal indul- főleg, ha keletről jön (mert nyilván van olyan középosztálybeli francia / német / amerikai család, amely ezt ki tudja váltani idevágyódó gyerekénél).
Ezen persze  enyhíthet, ha olasz fiú/lány a párja, és a párjának jók a családi erőforrásai. Erről is sokat írtam, nem ragoznám tovább.
Ami még nagyon idegesító ebben az “emberi” Olaszországban, az éppen az, hogy a rendszer hiányában az emberek teljesen önzően és önkényesen szerzik meg azt, amit éppen szeretnének.
Ha parkolóhely kell, akkor mindenki lerakja a kocsit a második sorba vészvillogóval. És míg utazás közben utamat ilyenek szegélyezik, dühöngök. Abban a pillanatban, hogy meg akarok állni, én is ugyanúgy leteszem az autót második sorba, mert azt gondolom, hogy nekem – akkor – ott – jó okom van erre. Apró példa, de minden így működik.
Pl. az adófizetés is. Nekem szükségem van a pénzre, az állam meg úgysem ad semmit, hát így lesz az adóelkerülésből büszkélkednivaló tett. És eszembe sem jut, hogy ebből sosem lesz rendszer, ami segít. Abból sem, ha azoktól, akik nem elég hatékonyan titkolják bevételeiket, erőszakkal elveszem, mert hát közben utálják azokat, akik nem járulnak hozzá a közöshöz, de ami mozdítható, azt viszik abból a közösből.
Minden megoldható, ha elég szimpatikus vagyok, vagy éppen eléggé az ügyintéző agyára tudok menni (mondjuk nem engedek, előbb vagy utóbb feladják, hogy előbb szabaduljanak), de ez nem életbiztosítás, mert mi lesz, ha legközelebb utálatos lesz az ügyintéző, vagy nem talál elég jó fejnek?  Semmi sem működik rendszertszinten,  minden az egyéni könyöklés hatékonyságától függ.
Nagyon fárasztó egy ilyen országban élni.
Tanulság nincsen, pozitív felütés is csak annyi, hogy még szerencse, hogy a klíma és a környezet olyan szép, hogy részlegesen kárpótol – legalábbis addig, amíg nem történik olyasmi, nem áll elő olyan helyzet, ahol nagyon is szükség lenne rendszerre és jogokra.
Reklámok

16 thoughts on “Olaszország és a hiányzó rendszer”

    1. Azon már gondolkoztatok, hogy vajon máshol nem ugyanilyen kétségek/nehézségek/feszültségek között őrlődnétek-e?
      Az egyik ember imádja Londont, a másik 2 hónap után menekül. Szerintem nem a hely, hanem sokkal inkább a személyiség határozza meg ki hogyan él meg egy szituációt.
      Félre ne értsétek, nem kötözködni szeretnék, csak megvilágítani egy kicsit más aspektust is 🙂

      1. E, szerintem nem erzekelted, hogy nem szemelyes benyomasokrol van szo, hanem a rendszerrol. Nem arrol van szo, hogy ne lennenek nehezsegek barhol, ahol elsz. De egeszen biztos, hogy Nemetorszagban, Svedorszagban – ha dolgozol es adot fizetsz -, akkor vannak olyan jogaid (normalis egeszsegugyi ellatas, betegszabi, munkanelkuli tamogatas, ha elveszted a munkad) es rendelkezesre allo szolgaltatasok (bolcsode, ovoda, idosgondozas), ami itt nincsen. Illetve sok dologtol fugg, hogy jar-e neked (nem csak attol hogy egyaltalan fizetsz-e adot, stb stb). Persze ettol meg erezheted magad szubjektiven rosszul, mert hideg van, nincsenek barataid, nem tetszik a munkad stb. De ez mas szint, nem errol szol a bejegyzes!. Ez joval tulmegy azon, hogy jol erzed-e magad, szereted-e, amit csinalsz. Strukturalis kerdes (tarsadalmi szinten), hogy hogy van az ellatorendszer / szolgaltatasok megszervezve.
        En egyebkent annak a hive vagyok, hogy ha kevesebb a penz ossztarsadalmi szinten, akkor mindenkinek egysegesen adjunk kevesebbet, es ne az legyen, hogy egyes csoportoknak megmaradnak a kivaltsagai, masok fejere meg magasrol teszunk. Pl. miert van az OO-ban, hogy ha kis cegnel dolgozol (hatarozatlan ideju szerzodessel), akkor kevesebb jogod van, mint ha nagyobb cegnel dolgoznal? Nem ugyanugy dolgozol? Nem ugyanugy adozol? Nem ersz annyit, mint egy nagy cegnel dolgozo ember? Miert? Ki mondja meg, hogy a te adod kevesebbet er, mint aze, aki nagyobb cegnel dolgozik?

  1. Nekem kicsit lóg a levegőben ez a poszt 🙂
    Vártam a végére valami kucsmondatot, üzenetet.
    Nem hiszem hogy ilyen felemás érzésekkel sokáig ki lehet húzni…
    Vagy ez inkább csak pillanatnyi rezignáltság?

    1. Hat nincsen kulcsmondat – pont ez van a vegen. Mert megoldas nincsen, evtizedek kerdese (es mentalitasvaltas) lehetne….

  2. Szerintem is jó írás. Teljesen igaz.
    És ahogy nézem itt változás nem lesz. 😦

    Mert ilyenek és kész. Nekem ez a mentalitás, amit nehezen emésztek. 🙂

    Épp valamelyik nap hallgattam egy olasz asszonyt, akinek a családja házat épített itt Olaszországban, minden engedéllyel. Most kitalálták, hogy az engedélyek nem jók, mindent le kell bontani!
    Ö mondta panaszkodva, majdnem sírva: “Németországban dolgoztam. Ott a törvények megvédtek, értem voltak, itthon úgy érzem magam, mint egy bűnöző… pedig nem csináltam semmi rosszat.”

  3. Ha nem tudnam, hogy mindezt Olaszorszagrol irtad, azt gondolhatnam, hogy Magyarorszagrol szol. Csak meg tengerpart sincs, ami karpotolna.

    1. Sajnos valoban sokban hasonlit a ket orszag. Olaszorszag lonye, h kb 50 evvel tobb jo periodus jutott neki. Ezalatt a csaladok egesz tekintelyes vagyonokat tudtak felhalmozni. Az prszag egy resze most azt eli fel. Ellenben hatrany, h valoban nincsen egyenlo jog, pont a berbol es fizetesbol elok koreben. Azert Mo-n ha dolgozol egy hatarozatlan ideju szerzodessel, akkor azonos jogaid vannak akar nagy, akar kis cegnel dolgozol. Itt nem. Pl kis ceg alkalmazottjakent kevesebb lesz a nyugdijad, tovabb kell dolgoznod, es meg munkanelkuli sem jar, ha elveszted a munkad.

      1. Főleg, ha még külföldi is vagy.

        Amíg egy állampolgárnak egy év munkaszerződés – tehát nem üzlettulajdonosként, üzlettársként, befektetőként! – ledolgozott idő után jár a 3 hónap (?) munkanélküli, addig egy nem állampolgárnak 2 évet kell alkalmazotti (!) státuszt igazolnia… (ok, ez lehet több időszakból álló is, tehát nem kell egyben 2 évet dolgozni)

        Üzlettársként – aminek pl. én is be vagyok jelentve – viszont SEMMI nem jár. SE munkanélküli a ha befuccsolnál, vagy nem jönnél ki az üzlettársaddal és otthagynád a vállalkozást, SE betegszabadság, ha pl. eltörnéd a lábad és otthon kellene feküdnöd…
        A többiről ne is beszélve.

        Viszont ha a szülőd, aki otthon maradt, orvosilag igazolhatóan nem hagyható egyedül, mert beteg és ápolásra szorul, és idehozod, bejelented, hogy itt a “residenza”-ja, akkor ő is megkaphatja az itteni betegeket illető “accompagnamento”-t, ami egy havi összeget jelent. Akár olasz állampolgár, akár nem.
        (Persze itteni orvosoknak kell igazolni!)

        Fura ország.

  4. Pont ez jutott az eszembe nekem is, mint, amit Kata írt! Bár Magyarország talán a két “rendszer” között áll, még! Jó írás, nekem tetszik, pedig eléggé fanatikus vagyok Olaszországgal szemben! 🙂

  5. Most látom csak a posztot. 🙂 Nem bánom, hogy idéztél, sőt, köszönöm a fordítást! Sokszor sajnálom hogy csak azok a magyarok tudják olvasni a blogomat, akik tudnak olaszul, de sajnos nincs időm két nyelven írni.

    SzE-nek válaszolva: pontosan, nincs itt konklúzió. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi a jobb. Ahogy azt a posztomban is írom (az a rész nem lett lefordítva, de talán olvastad az eredetit), nekem mindezek ellenére a szívem továbbra is Olaszország felé húz, és nagyon hiányzik.

  6. Szia!
    Nagyon kedvelem a blgodat. Annyit fűznék hozzá, hogy az olaszországi leírtakkal ellentétben, valóban nagyobb szociális biztonság van Moon, de…
    Bizony itt a keleti országrészben is jellemző, hogy nem jár semmi ha egy kisebb cégnél, de főleg ha egy magánvállalkozónál van az ember alkalmazásban, mert nincs bejelentve.
    Valamint:
    1. éhbérért dolgoztatnak, de így is örülnek, hogy van hol, mert 100-an várnak a nyomorult kis munkájára/fizetésére, ha neki nem tetszik
    2. ha táppénzre megy a dolgozó, az éhbér után kapott összeggel, örüljön, ha a gyógyszerét ki tudja váltani
    3. nem megy táppénzre, mert azonnal kirúgják vagy nincs bejelentve és éhezhet
    4….
    5….
    stb. stb. a variációk száma sajnos végtelen.
    A munkanélküli ellátást nagyon megnyírbálták, és egyébként szintén röhejes összeg, a röhejes munkabérek után.

    Nincs is munka ill. protekcióval lehet normálisat találni, a többi éhbéres, agyonhajszolt, totál kiszolgáltatottá tesz.

    Ez a keleti és északkeleti régiókra jellemző.

    Az egészségügy néhány területtől eltekintve katasztrófális.

    Szerintem csak idő kérése, hogy eljussunk az olasz szintre ezen a területen.

    Egyébként nagyon jó hogy leírtad ezeket, rendkívül tanulságos és elgondolkoztató.

    De akkor mitől olyan vidámak és tudják élvezni az életet? :-DDD

    1. Sajnos ez egesz Europaban egyre jellemzobb, dragak a joleti intezmenyek, vagnak belole. Nem mindegy, hogy egyebkent milyek kornyezetben, pontosan kiktol vesznek el. Ami az olaszokat egyelore megmenti (errol is sokat irtam), az az, hogy az elmult 40-50 evben a csaladok eleg nagy vagyonokat halmoztak fel, igy van meg mibol tulelni. Sajnos, aki nem ilyen csaladban el, az hatalmas hatranyban van. Ezt lenne hivatott az allami intezmenyrendszer kiegyensulyozni…

  7. Sziasztok! Ezt a BBC documentumfilmet nemreg lattam es szerintem nagyon erdekes. Aki beszel angolul, annak ajanlom, nezzen bele, mert ad egy eleg reszletes es kimerito kepet arrol, mi tortenik mashol Europaban a munkaeropiacon, jelen esetben konkretan Angliaban. Ez az angol verzio de biztos van a neten feliratos valtozatban is.
    Valahogy ugy tunik, hogy egyre inkabb repedezik a rendszer es a ‘meritocrazia’ azokban az orszagokban is, ahol tradicionalisan minden ezeken az ertekeken alapszik, mint Anglia. Vagy megsem? Persze ez megmarad egy dokumentumfilmnek, de azert elgondolkodtato es valahogy reszben azzal az erzessel kisert, hogy tutto il mondo è paese.. Mindenestre, erdemes megnezni.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s