Firenze

Bicikli

Idén Firenzében rendezik a az országúti kerékpáros világbajnokságot. Erről és a magyar részvételről olvashattok ebben a cikkben, meg ebben is.

Az egész város bicikli-lázban ég, minden kirakat ezt a témát járja körül. Szombat este a városban ezeket láttuk:

Mindennapok

Pillanatképek a nyárból – 2

 

Ez a magyar része a vakációnak, ez képekben szegényes. Valahogy sosem érzem magam annyira turistának, hogy fényképezzek. Illetve ha fenykepezek, azon a barátok is rajta vannak, azt meg nem szoktam ide kitenni.

De azért: jó volt otthon lenni. Megnéztük a Balatont több oldalról is (na ezt dokumentáltuk -természetesen kifogtuk az egyetlen esős napot :)), meg Bécsbe is könnyen ki lehet ugrani a Railjet-tel (emberek, 25 euró oda-vissza! Egy Naschmarkt-i ebéddel kombinálva szuper). Felfedeztük a Tip-top bárt (gyorsan, probáljátok ki, míg meleg van), a Pagonyt, a Kobuci Kertet és az Opus Jazz Clubot. Ez utóbbit remek Tariqa koncerttel: Chalaban és Dresch Mihály keresztezése, csodálatos (a Kerekes Band viszont nem tetszett annyira). Ja, és megnéztem egy régebbi Virzí filmet, olaszul a Művészben 🙂 (erről írok sokat, hogy milyen itt a munka mindenféle komolytalan szerződéssel…)

Budapesten még mindig havonta teremnek jobbnál jobb helyek válság ide vagy oda, pedig már a régiek sem semmik. Szimpla, Gozsdu udvar, Ráday  és Hajós utca, meg persze a Vian, Sugar!, minden bevált helyen voltunk (meg persze a nagymarosi kikötő étterem-teraszán, és Szentendrén). Értékelem nagyon, hogy egyre több helyen lehet hétköznap 1000 ft-os jó ebédmenüt találni.  A kávé olcsóbb lett a legtöbb helyen. A CIB Bank szolgáltatásainak színvonala meredeken esik (az ügyintézők meg egyre bunkóbbak).  A pénzváltók helyenként nemcsak az állam által kivetett 0,3%-os sarcot kérik, hanem ha már, akkor maguknak is beszednek valamicskét – erre érdemes figyelni. Sokféle orvosi szolgáltatás még mindig olcsóbb otthon magánúton, mint Olaszországban az ún. ingyenes ellátás rendszerében. Mindig szíven üt, hogy az állítólagos agrárnagyhatalom (ez mi lennénk) mennyire nem képes normális minőségű zöldséget és gyümölcsöt előállítani. Vagy csak nem otthon adják el? Budapesti piacon sem üti meg azt a színvonalat és választékot, ami szerintem alap lenne.

Dolgoztam is, mert ez a szabadúszóság az olyan, hogy akkor sem vagy szabin, ha azon vagy.

Nem sikerült mindenkivel találkozni, ez sajnos mindig így van. Ez a külföldi lét egyetemes tanulsága: próbálsz, próbálsz mindenekivel beszélni és találkozni, de egyszerűen lehetetlen. Mert ugye így is rohansz jobbról balra és próbálod az éves szabadságodba pihenést is tölteni (ez csak szőmentén sikerül általában).

Vicces az, hogy mikor innen hazamegyek, akkor a jól ismert lakásban el kell gondolkozni időnként, hogy hol is tartom a tálcákat? Merre nyílik az ablak? El ne felejtsem, hogy van mikró is. Aztán mikor visszajövök, akkor meg itt zárom másik oldalra az ablakkilincset, keresem a nagyszemű sót, és csodálkozom, hogy honnan van az a sok szúnyog, mikor Pesten egy sem volt.

És hát a durva munkakezdés: egy hónapja átköltözött a cég, de még a mai napig nincsen sem net, sem telefon. Ezek nélkül ugyan gyakorlatilag lehetetlen dolgozni, de úgy látszik, a vezetőség nem érti, hogy a kieső projektek (amit nem tudunk megírni pl.) az pénzkiesés is. Ja, és ami nagyon kell, azt intézhetem a saját telefonomról és saját nettel a saját gépemről. Mivel az én érdekem, hogy legyen valami munka, és az attól is függ, mit csinálok most, na ezért a vezetőség lezser eleganciával elnézi, hogy fizessek azért, ha dolgozni akarok. A szokásos üzletmenet, éljen az olasz munkavalóság.

De hétfőn elindultunk a 14 fokból (reggel Bp), és megérkeztünk a 30 fokba (este Firenze). A meleg kitart, mintha júliusban lennénk. És ilyenkor mennyire jó, hogy este egy egész órával későbbig van világos.