Mindennapok

Belpol

Ismét a belpolitikai kérdésről írnék, mert nem hagy nyugodni a szappanopera fíling. Meg az sem, hogy hiába érezzük minden egyes nagy történésnél, hogy na ennél aztán már nem jöhet rosszabb, aztán mégis jön.

Ugye volt már olyanunk, hogy Berlusconi végleg kilép a politikai életből – hát nem mégis visszatért utána! -, volt váratlan választási eredmény,  volt érdekes kormányalakítási patthelyzet, akarata ellenére muszájból megválasztott ősöreg államelnök, és van persze az az öszvérkormány, amit azok alkottak, akik előtte százezerszer és minden fórumon megfogadták, hogy hát ők sosem és semmiképpen nem együtt (PD és PDL).

Ezt a kormányt a szabadidejével mit kezdeni nem tudó, de jogilag elítélt, nagy játékos Berlusconi majdnem megbuktatta a múlt héten. Bizalmatlanásig indítványával ki akarta pártját, a PDL-t hozni a kormányból, ezzel párhuzamosan megkérdőjelezte a bíróságok, az egész jogi rendszer érvényességét, mert valahogy nem megy le neki, hogy több perben, több fokon is elítélték.

Én itt azon álmélkodom egyébként évek óta, hogy hogy lehet, hogy egy mégoly gazdag és befolyásos ember íly  módon rángatja ide-oda ezt a 60 milliós országot, amelynek azért lennének úgy egyébként is problémái (ilyen potom dolgok, mint munkanélküliség, dolgozó tömegek jogok nélkül, eladósodottság, hatalmas adóelkerülés… á semmi, szóra sem érdemes…).

Mivel a bábjátékos Alfano valahogy feltámadt a múlt hétre és a bizalmatlansági indítványra (szerintem megértette, hogy ha valamikor, akkor ezzel az ellenszegülős pillanattal van neki egyáltalán lehetősége arra, hogy önálló személyként valaki is észrevegye – és ne B. leccaculo-jaként kezelje, amiként évek óta létezik, illetve lehet, hogy már megszokta a miniszteri széket, és egyelőre nem akart belőle felállni, de mindenesetre) szembement a főnökével, és támogatásáról biztosította a kormányt. Mint még jó páran a PDL-ből. MIre a bizalmatlansági indítványt benyújtó és napokig a kormány ellen hörgő Berlusconi másnap megszavazta a kormánynak a bizalmat. Ha ezt hálivúdi forgatókönyvíró írja, esküszöm, kirúgják azzal, hogy ilyen baromságot még filmen sem lehet megcsinálni. Nem is film ez gyerekek, hanem a valóság.

Szóval van (maradt) kormányunk. Berlusconi október 15-én majd választ, vagy házi őrizetben marad, vagy önkéntes közhasznú munkát fog végezni. Van még addig 5 napunk, meglátjátok, mi minden fog addig itten történni…

Azért félkézzel a válságos kormány csinált egy kis helyreigazítást (manovrina, milyen szemléletes ez a nyelv, nem?), alkalmilag kiárusít pár dolgot a családi ezüstből (pl. bizonyos partszakaszok üzemeltetését. Mi van???????????????), meg az áfát is felemelte, biztos, ami biztos. Hát nem egyre jobb nekünk, az alattvalóknak?  De a Merkel azért aggódik. Bevallom, én is…

Reklámok

5 thoughts on “Belpol”

  1. Gabi, tudod, ez az egész nevetséges – lenne, ha nem a mi bőrünkre menne… Néha tényleg elhiszem, hogy itt nincs nagyobb gond, mint Berlusconi…. 😦

    Azon csodálkozom, hogy ahogy a neten olasz nyelvtani feladatokat oldok meg, ott is előjön ez az egész probléma. Sok feladat szól a bürokráciáról, a bevándorlókról, az állami alkalmazottak alkalmatlanságáról, az adóemelésekről. (Egyszerű “ragozd az igét” feladatokról beszélek, nem elnöki beszédek írásáról, fordításáról….)
    Szóval még csak titkot sem csinálnak a szégyenükből… (nem mintha el lehetne titkolni, na de egy nyelvtanulónak ezzel csinálni kedvet…?)

    Én is aggódom. De nem fogok bele az aggodalmaim felsorolásába…

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s