Mindennapok

Ítéletidő

Két napja nagyon rövid idő alatt hatalmas mennyiségű eső hullott Szardínia szigetén, ami nemcsak, hogy elmosott utakat, autókat, hidakat, a rengeteg víz sok házba is betört és elöntött egész városrészeket.

16 halálos áldozatról tudnak egyelőre, de sajnos van még mindig eltűnt személy.

Az információkat többek között itt találjátok, és képeket / videót is a neten, amit most azért nem rakok ide a bejegyzésbe, mert nem szeretem a “katasztrófaturizmus fílinget”.

Sajnos nem ez az első ilyen eset, globális felmelegedés-e vagy sem, mindenesetre Olaszország nagyon kiszolgáltatott a természeti eseményeknek. Egyrészt elég a térképre nézni, ott fityeg a mediterráneum közepén, állandó földmozgásoknak (ld. a két legutóbbi nagy földrengés, Aquila és Emilia-Romagna) és erős esőknek, szélnek kitéve. Az elmúlt években azért statisztikailag több ilyen esemény történt, nehéz tagadni, hogy valami változóban van az időjárással.

Ezért aztán a dissesto idrogeologico nagyon is előtérben lévő téma. A két évvel ezelőtt levezényelt (környezetvédelemhez, megelőzéshez stb. kapcsolódó) projektemben az olasz partnerek nagyon erősen hangsúlyozták, vissza-visszatértek erre, miközben persze a “szilárd” földön levő  országok inkább másfelé vitték volna el a dolgot.

Nota bene, ezért sem merülhet fel komolyan az atomenergia (amire egyébként szükség lenne, mert energiailag nagyon ki van az ország szolgáltatva – de hogy miért nem nyomják jobban a nap- és szélenergiát, ami van, lenne, az megintcsak szemellenzős politikai kalandorok érzéketlenségének kérdése. Meg hát dolgozni kéne vele,  rendszert átalakítani, stb. az már biztos. És tudom, azért még a technológis sem teljesen ok, azon is kellene dolgozni.)

De visszatérve a természeti csapásokhoz, az egyik tényező, az időjárás mellett azért nem szabad megfeledkenzi a másik nagyon fontos dolgoról sem: ez egy rettentően sűrűn lakott ország (Európai viszonylatban mindenképp, most nem Indonéziához képest, nyilván). Ennek megfelelően nagyon erősen beépített is, azaz minden szabadon levő, lapos (és nemcsak) területre építkeznek. Sokszor engedély nélkül. Az ország rákfenéje (délen főleg, de azért ne legyenek illúzióink, északon sem ismeretlen a jelenség), hogy mindig van az az összeg, amivel korrumpálni lehet az engedélyeket kiadó funkcionáriusokat – egész mafia épü erre is több régióban, Meg hát sokszor korrumpálni sem kell, egyszerűen felhúznak egy házat, mit házat, egész tömböket, és ha már ott van, akkor marad is. Mert szociálisan k.va érzékenyek vagyunk, és szegény embereknek nincsen hol lakni stb. Ja, meg hát ezek fognak a legközelebbi körben ránk szavazni, mégsem mehetünk ellenük. Tehát van egy csomó rossz helyen, rosszul felhúzott épület, amit nyilván elsőnek visz el bármi víz, szél, vagy rengés (kb. ártérre építkezünk).

Emellett a régebben mezőgazdasággal gondozott területeket is sokszor otthagyják csak úgy (itt pl. a csatornatisztításra, elvezető árkok megtartására gondolok elsősorban).  Ezek hiánya főleg akkor érezhető, amikor nem vezetik el a hirtelen lezúduló vizet, Békeidőben nyilván senki sem gondol rá.

Aztán ha megtörténik a baj (ami nyilván nem csak azokkal történik, akik rossz helyre építkeztek, történhet bárkivel), akkor először is sosem kielégítő a segítség. Nyilván van olyan, hogy nem elég jól szervezett a segítő rendszer, de azért azt se feledjük, hogy amikor többméteres víz hömpölyög a város egész területén (ideértve az utakat is), akkor vajon milyen módon tudna biztonságosan kijutni a mentő, rendőrség a bajbajutottakhoz? Van olyan, hogy ez lehetetlen (vagy értelmetlen a segítő emberek életét kockára tenni, mert biztos a kudarc). Tudom, hogy ahhoz vagyunk szokva, hogy majd mindig segít valaki, és valahogy úrrá leszünk a természeten, de mint látszik, ez bizony illúzió. Van olyan, hogy akkora a csapás, hogy nem lehet emberileg segíteni, egyszerűen nem. Ettől természetesen ha én kerülnék ilyen helyzetbe, nagyon rosszul esne, hogy nem segítenek, de objektíven meg kell állapítanom, hogy nem mindig lehetséges az azonnali segítség, és van, hogy az ember csak magára számíthat ilyen extrém szituációkban.

Ezzel együtt, a Protezione Civile vezetője még a kritikákkal kapcsolatos nyilatkozatát is elbénázta, mondván, ő nem meteorológus. Íme hogyan kell értelmes beszéd helyett teljesen lerombolni egy szervezet renoméját. Mert ugyan nem ő a meteorológus, de ő a vezető, aki megszervezi, hogy a szükséges információkat megkapják. Annak tudatában pedig eljárjanak, a lehető legjobban. Ezért fizetik ugyanis. Ezzel együtt fenntartom, hogy van, ahol nem lehet segíteni, mert olyan a helyzet. EZT kell elmondani, hogy emberileg lehetséges helyzetekben segítünk. Azon túl nem lehet, mert nem lehet kockáztatni a segítők életét. Hát ezt, mint látszik, nem sikerült neki végiggondolnia.

Másrészt amint elhangzott a kritika (rossz helyre építkeznek, nem tisztítják az árkokat), azonnal ledorongoltak mindenkit, hogy most segíteni kell, nem moralizálni. Ez így igaz, de sajnos olasz tendencia, hogy segítés és viszonylagos normalizálás után minden visszaáll ugyanúgy, krízishelyzet elmúltán ismét senki nem kérdezi meg,  ki engedélyezi és miért, hogy “ártérre építkezzenek”, és vajon lesz-e ebből baj? Erről szeretünk nem tudni  mindaddig, amíg valóban baj nem történik.

Sajnálom nagyon a szárdokat, azokat, akik elvesztettek mindent. Jó lenne ugyanakkor, ha egyszer végre előre gondolkoznánk, tudván tudva, hogy a terület, amin élünk, sokkal veszélyesebb, mint más, kontinens belsejében levő területek, és bizony fel kell készülni a lehetséges nehézségekre.

Ja, és még egy dolog: ilyenkor mindig azt mondják, hogy miért nem szóltak előre, így kiköltözhettek volna az emberek. De ezt pontosan hogyan lehet megvalósítani? Ha van egy előrejelzés, hogy hatalmas esőzés lesz egy viszonylag nagy területen (nyilván utolsó pillanatig nem lehet négyzetkm-re behatárolni a helyet), akkor mi lesz?Az emberek elköltöznek? Pontosan hova? Ha nagy számokról van szó, megoldhatatlan a logisztika. Pontosan hány embert kellene kitelepíteni? És ha ott mégsem esik le ennyi eső, akkor meg az lesz baj, hogy ennyit költöttünk a semmire? Van erre valami megoldás? Kérdem, nem vagyok szakember.

Reklámok

3 thoughts on “Ítéletidő”

  1. Ezek után csak halkan mondom, hogy a jövőévi EU-s költségvetésből Németország, mint katasztrófa sújtotta ország külön pénzt kap (saját fülemmel hallottam, magyarul és olaszul is!) Csehországgal és még két keleti országgal együtt. Olaszország semmit… Érdekes. Pedig itt – épp tegnap beszéltek róla valamelyik híradóban – szinte napra pontosan minden novemberre esik egy vízelmosás…

    Más kérdés, hogy ha kapnánk pénzt, hol végezné….

    1. Azert ne dolj be teljesen ennek a hirnek (ez az a tipikus csusztatasos hirnek tunik elsore…), meg kellene nezni, hogy alapbol nem jar-e tobb penz az olaszoknak, pont azert, mert fenyegetettek (es pl. a nemetek csak adott plusz dologra kertek). Tovabba, a deli orszagresz pl. a hivatalos EU-s besorolasban is a hatranyos helyzetubbek koze tartozik, tehat eleve mas strukturaban tamogatjak oket (most hadd ne mondjam, mennyi penz megy Szicilianak is, foleg, mert autonom tartomany, aztan hol tartanak a tobbi autonom taartomanyhoz kepest…). Szoval meg az is lehet, hogy igaz a hir, de nem vennek ra merget.
      A sajto meg szeret ilyen tipusu hireket lobogtatni, ha aztan meg kiderul, hogy nem “idd ki a bilit, hanem vidd ki a bilit”, akkor meg mar tulvagyunk az egeszen, senkit nem erdekel…. 🙂

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s