Étel - ital

Természetes

Ugyan Firenzében élünk, de a napokban gondolkoztam el azon, hogy mennyivel több helyi termékhez és konkrétan a környéken termő növényhez férek itt hozzá, mint Budapesten.

Igaz, hogy nem a város közepén lakunk, hanem a környező dombok egyikén, olívafás, nagyon zöld parkban, de az is igaz ugyanakkor, hogy kocsihoz vagyok kötve (még ha csak napi pár km erejéig is, de a közösségi közlekedés addig már nem ér el), és a firenzei büdös, szennyezett levegőt szívom napközben.

Sajnos nem tudom kivonni magam a nagy olasz szeméttermelésből sem, bár ahol lehet, ott lázadok (pl. a szupermarketben nem veszek minden egyes zöldségvásárláshoz egy új kesztyűt, hanem minden kabátban tartok egyet, amit újrahasznosítok), alapértelmezetten szelektálom a szemetet, és eleve próbálok csak szükséges dolgokat venni, nem halmozni az értelmetlen, eldobható, nem lebomló dolgokat, sem pedig élelmiszereket, amit nem eszünk meg.

Lámpákat, energiát lekapcsolunk, kikapcsolunk, ha nem használjuk, a fűtés akkor megy fel 19 fokig a lakásban, ha valami nagy mázlink van (egyszerre anyagi megfontolásból és az energiatakarékosság jegyében). Kettőnk ruháival egy akkora szekrényt töltünk meg, amibe EGY átlag olasz ruhatárának a fele sem férne be.

Csapvizet iszunk, esténként főzünk (nem veszünk előre gyártott, félig kész ételeket). Veszem ugyan a mulino bianco-s reggeli merenda-t időnként, de szinte mindig van otthon házisüti – ha már az olaszoknak édes a reggeli, legalább ne iparilag gyártott legyen.

Próbálok minél kevesebb kemikáliát tartalmazó tisztálkodószert használni, mostanában még az enzimes tisztítószert is otthon készítem (bevált, főleg felmosáshoz). Ahol nem vált be a természetes szer, ott a boltit veszem, de abból legalább a környezetkímélőt. Vannak persze területek, ahol egyelőre nem sikerült megtalálni a jó megoldást: pl. a sminktermékek nehezen helyettesíthetők természetessel, mert hogy lényegüket tekintve nem természetes dolgok.

Siepe di rosmarino e muro a seccoAmi viszont nagyon könnyű itt – éljen a mediterráneum! -, az az, hogy zsályát, rozmaringot, babérlevelet, borsikafűt télen-nyáron a parkban szedek, medvehagymát csak tavasszal 🙂 A rozmaringot sövénynek is használják, mindenhol a környéken. Évente egyszer nekiállok bodzát gyűjteni, abból van a téli tisana.

A fügét szintén elég a környező fákról leszedni, abból lesz (többek között) a lekvár télire. Gránátalma is szembejön ősszel (legutóbb Calenzano utcáin), annyi mindenképp, hogy az éves 2-3 darabot letudjuk.

bietolaselvatica2Most van folyamatban az első olívabogyókészítő kísérletem (egyelőre nem állok jól, még ehetetlen, de folytatom a sós vízben áztatást…), és a legújabb őszi felfedezés az, hogy vadon nő a rengeteg vadspenót/mángold. Ez most hetente többször is étlapon van. Ahogy tavasszal a vadspárga volt hetekig a sztár.

A 78 éves szomszéd Danilo gombát szed ilyenkor, és ha összefutunk, mindig ránktukmál egy adagot (nem kell nagyon erőlködnie).

Mézet, olajat a saját vagy szomszédos parkban termelőktől vehetem, és a tőlünk kettővel odébb található birtokon zöldséget és tojást is kapok (bio és elég jó áron van). Nem beszélve a legújabb csodáról: bio durumbúzát is termel a bácsi, amit egy 900-as (nem 1900, hanem 900!) évektől működő malomban őröltet meg. Nagyon finom az íze, most próbálom többféle ételben felhasználni.

Szóval urbanizáció ide vagy oda, igyekszem… 🙂

Reklámok