Mindennapok

Állampolgári jogaimról

Tegnap meditáltam ezen, így hát megosztom, mondjátok el, ti hogy vagytok vele.

imagesAz állampolgári jogaimból most a szavazás jogát emelném ki, a többit hagyjuk e pillanatban. A helyzet az, hogy magyar állampolgárként szavazhatok minden rendű és rangú  magyar választáson és népszavazáson. Azzal hogy én már 6. éve nem Magyarországon lakom, ez a jogom eléggé elméleti lett. Nem azért, mert ne követném a  történéseket, követem, szerintem jobban, mint sokmillió magyar otthon (két- három  újságot mindennap átböngészek, online).

Csakhogy szavazni eddig úgy lehetett, hogy szólni kellett, hogy én szeretnék szavazni, majd elmenni a nagykövetségre  szavazás napján, és leadni a voksot.

Már az első lépéssel bajok vannak, mert én nagyon tudatos vagyok ám, de őszintén szólva sosem merült fel a lehetősége annak, hogy valóban regisztrálok – utánajárni, információt kérni, papírokat tölteni stb, na erre sosem jutott igazán idő. Ebből le is vonom azt a következtetést, hogy a regisztráció, mint olyan, nagyon sok embert eleve távoltart a szavazástól. Mennyivel egyszerűbb, hogy jön a papír a lakcímemre, hogy én pedig x hó y napján menjek már szavazni. Akkor mindig el is mentem.

A második lépés sem sokkal egyszerűbb: elmehetnék Milánóba vagy Rómába (ha mindkét helyre mehetek – lehet, hogy van kijelölt illetékes követség, ez Toszkána esetében nagy valószínűséggel Róma). Mindkét város innen kb. 270 km-re van, egy teljes árú oda-vissza vonatjegy 90 euró körül van. Persze, böngészhetném az akciós vonatjegyeket hónapokkal előtte, de ahhoz aztán már olyannyira elszántnak kellene lennem, amilyen nem vagyok, és ami valószínűleg kevés emberre jellemző úgy általában.

A legkényelmesebb a levélben, sőt, mailben szavazás lenne. Erre nincsen lehetőség e pillanatban (illetve ha lenne, biztos úgy lenne, hogy először menjek haza, regisztráljak személyesen valahol Budapesten, aztán majd esetleg – ahogy a magyar állam ezt szokta szervezni, ld. ügyfélkapu, amitől már akkor sírógörcsöt kapok, ha eszembe jut).

Ezt persze a mai magyar viszonyok között senki nem pártolja. Legfeljebb csak Erdély, Felvidék viszonylatban, hát én biztos kevésbé vagyon magyar, vagy nem érek annyit, nem tudom, az államnak biztos van erről koncepciója.

Persze kit érdekel, hogy én, egy személy hol és hogyan szavaznék. Csakhogy az elmúlt 5-6 évben nem kevés ember támolygott ki nyugatra, mindenféle okokból, sokan valószínűleg sokkal nehezebb és keményebb kürölmények közé, mint én vagyok e pillanatban, tehát kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy állampolgári jogaikat firtassák. Úgy látszik,  ez nagyon is megfelel a kormánynak, jobb, ha inkább nem szavazunk. Kár.

Reklámok

4 thoughts on “Állampolgári jogaimról”

  1. Akkor én most meggyónom, hogy bizony tizenéve szavaztam utoljára.
    Az oka elsősorban a bürokráciában keresendő, ugyanis hiába éltem és dolgoztam Pécsett, az állandólakhelyem egy olyan alföldi városka, ahol legfeljebb csak sátoros ünnepekkor tartózkodtam. Márpedig az otthon is nehézkes, hogy átkérd a szavazásod másik városba. Aztán ha sikerül, akkor egy óráig szavazol, mert hiába a kezedben az igazolás, azt bizony ellenőrizni kell, nehogy 300 km-rel odébb is leadjam a szavazatom. Ez a számítógép és internet korában szerintem két kattintás kéne hogy legyen, de nem veszett telefonálás kezdődött, és egy szavazásos vasárnap vajon ki ül a hivatalban a telefon mellett?

    Aztán a helyi szavazásra meg egyáltalán nem voltam kíváncsi. Az állandó lakhelyemen nem érdekelt ki kapirgál a szemétdomb tetején, ahol meg a munkahelyem, a parkolódíjam, a szemétszállításom díjáról, az utak minőségéről, a helyi – engem is érintő – beruházásokról, a közbiztonságról döntöttek, ott meg nem szavazhattam.

    Olaszországban? Egy szavazást már blicceltem.

    És mi a másik ok? Nem is lenne párt, akire tiszta lelkiismerettel tenném le a voksom. Vagy nem ismerem őket – vagy nagyon is. 🙂

    Így sodródom az árral. Tudom, ezért a görög városállamokban kizártak volna a falon kívülre. Így magam zárom ki…

  2. Valaki tudja, hogyan van ez más országokban? Sajna sztem ez globális (értsd: EU-s) probléma. 😦 nem értsétek félre! nem akarok senkit védeni.siralmas a helyzet ez tény.
    Persze lehetne ez egy olyan elérhető szolgálatás, amivel elsők lehetnénk 🙂
    A probléma az, hogy még az eEurope 2002 akciótervben szereplő CLBPS (common list of basic public services) sem tűzte ki célul az eVote megvalósítását (vagyis a “válság” előtt sem volt fontos ez). Szem itt kellett volna ezt már a célkitűzések közé felvenni. Nem hiszem, hogy azóta van új a témában… ha mégis, akkor van remény… 🙂 de a Europe2020-ben nem találtam erre vonatkozóan iránymutatást, javaslaott, előírást (az országonként készített “ajánlásban” sem)… a cél most a növekedés… a gazdaság stablilitása stb… minden más háttérbe került. Szóval egyelőre nincs remény.. sztem.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s