Infrastruktúra, Munka-tapasztalat

A pratoi tragédiáról

tessuti1Prato egy viszonylag nagy város Firenzétől 15 km-re (Közép-Olaszországban a 3. legnagyobb), az azonos nevű megye székhelye. A középkortól az európai textilkészítés központja. Textilt gyártani nagyon virágzó vállalkozás volt már akkoriban is, főleg, ha az európai királyok udvarából jöttek a megrendelések. Ehhez persze a Francesco Datini (1335-1410) által kitalált “lerakatok” nagyban hozzájárultak (nem véletlen, hogy  a megyében sok utca, tér, és néhány iskola a nevét viseli).  A textilipar aztán kitartott, egyes századokban nehezebben, máskor szárnyalva, de egészen az 1980-as évekig megalapozta a helyiek jólétét.  

Manapság kb. 15 000 olyan vállalkozás van Prato környékén, ami  a textiliparhoz köthető, nagyon sok ezek közül családi vállalkozásként indult, és ugyan bővülve, de az is maradt. A cégek a HandM-től a Zaráig, a Gucci-tól Prada-ig bedolgoznak a divatiparba.

Csakhogy: az elmúlt húsz évben a könnyűipar, azaz a textilipar is inflálódott azzal, hogy Kína és más távol-keleti országok fillérekért legyártanak bármit, amit a divatipar kér. Tudjuk persze, hogy milyen körülmények között,  de – ahogy egy olasz cégvezető egyszer elmagyarázta nekem – itt századcentekért kell megküzdeni, és egy Zarát vagy HandM-et egyáltalán nem érdeklik a szociális szempontok, csak az, hogy az alapanyag minél olcsóbb legyen (hozzáteszem a minőség sem nagyon érdekli őket, lassan már viselhetetlenek a ruháik, és ehhez keményen kizsákmányolják a kelet-ázsiai dolgozókat- nem a Zara, ők még nagyban otthon gyártanak-, de inkább maradjunk Pratonál).

Kína nemcsak a távolból versenyez az olasz gyártókkal, az egyszerűség kedvéért ide is jön, tömegesen: kb. 4400 kínai textilcéget tartanak ma számon Pratoban (ezek egy része a válságba került olasz cégek átvételével lett kínai). Ezek egy része csak importál, azaz a Kínában legyártott termékeket idehozatja (esetleg itt varrja össze) és itt árulja, másik részük viszont gyárt is. Gyártani természetesen nem az olasz munkafeltételekkel gyártanak, hanem idehozzák a kínai munkásokat. és őket dolgoztatják kínai körülmények között itt, Olaszország közepén.

Ez persze elindított egy lefelé menő spirált, amiről mindenki tud, politika, szakszervezetek, rendőrség:   mivel nem fizetnek (annyi) adót, mint az olasz cégek, ellenben a munkásokat a végletekig kimerítve dolgoztatják – bejelentés nélkül, természetesen -, hihetetlenül kompetitívek az árakat tekintve. A bejelentés (fekete munka) terén még fejlődtek is. Az elején egyszerűen feketén dolgoztatták honfitársaikat, de mivel az az ellenőrzések során gondot okozott, most azt játszák, hogy néhány munkatársat bejelentenek 4 órára, aztán ha ellenőrzés van, rendőr (vagy munkaellenőr) legyen a talpán, ha be tudja azonosítani, hogy A) valóban az a munkás dolgozik-e ott, akinek a papírját mutatják, és  B) nem a 3. óráját tölti a gép előtt, hanem a  13.-at.

kinaiEz a szépen bejáratott rendszer: a kínaiak a termelőrésztől alig elkülönített részben alszanak (X matracon felváltva), ott élnek, amikor éppen nem a napi 15 órás munkájukat teljesítik. Mindezt persze fillérekért,  amiből sok dolgozó még így is tud spórolni és évek múltán hazamenve megvenni a kínai lakását. A munkaadó kínaiaknak meg nagyon megéri a biznisz, hatalmas és drága kocsikkal furikáznak és vásárolgatnak szabadidejükben, és persze a magas bérleti díjakat meg röhögve kifizetik, de adózni csak a minimumot hajlandóak.

Aki errefelé lakik, az egyszer nézzen körül a Via Prateseről az Ikea felé menet, hogyan élnek ezekben az ipari létesítményekben a kínaiak: elképesztő piszok, udvarra kiaggatott száradó ruhák, a földön ülve cigiző kínaiak. Nem sok filmet lehet erről látni, mert a tévék nem nagyon tudtak bejutni ezekbe a cappanone-kba, illetve egynek sikerült, évekkel ezelőtt, ma is azt szokták mutogatni, ha erről a témáról van szó. A youtube-on található pár kisfilm, itt lehet néhányat találni (katt).

Mindeközben amit itt gyártanak, vagy varrnak össze (Kínából importált anyagokból), az bizony Made in Italy, amit vásárokban, boltokban fillérekért meg lehet találni. A minőséget inkább ne firtassuk, több olyan eset is volt az elmúlt években, hogy ezek a termékek (a színezőanyagok) komoly bőrkárosodást okoztak.

Prato az itt élő kínaiak számát tekintve a legnagyobb kínai központ Európában (bár erről olvastam több adatot, egyesek a párizsi kínai negyedet tartják annak,  ami valóban nagy, de a pratoi az, ahol mint gyártók / vállalkozók ilyen nagy a koncentráció. Hivatalosan 15 000 emberről beszélnek, akiknek van letepeledési engedélyük, nem hivatalosan 20-30 000 közötti számokat lehet hallani).

Ennek persze van egyéb vonzata: a pratoi iskolákban a gyerekek nagyrésze kínai (és nem csak, a gyerekek 50-60 %-nak vannak külföldi gyökerei, vagy csak azok vannak), és ugyan pont a kínaiak nagyon is elvárják a gyerekektől a jó iskolai teljesítményt, de a sok munka mellett idejük nincsen foglalkozni velük. Mikor egy iskolával írtunk közösen projektet, akkor mesélték, hogy a tanárok annyira nem tudtak kapcsolatba lépni a kínai szülőkkel (nem járnak szülőire, fogadóórára, nem foglalkoznak az ellenőrzővel, nem válaszolnak az iskola megkeresésére), hogy a tanári kar kínai nyelvórákra kezdett el járni, hátha úgy jobban tudnak majd kapcsolatot létesíteni velük. És ha már iskola, nagy karriert futott be az a pratoi hölgy, aki korrepetálja a kínai gyerekeket, ha gondban vannak a suliban. Állítólag ha egyszer elfogadnak, tömegesen járatják majd a gyerekeket hozzád.

Ahogy mondtam is, ezt a kínai kizsákmányolást a rendszer minden szereplője tudja, de “nem tudnak mit kezdeni vele”. Persze elhiszem, hogy nem tudnak minden üzembe ellenőrt állítani, de azért ennél többről van szó, nem is akartak igazán szembesülni a problémával.

2500800-pratoÉs az előre látható tragédia megérkezett menetrendszerűen: néhány napja egy kigyulladt üzemben  heten haltak meg, és többen megsérültek – mindenki ott az üzemben elképesztő körülmények között élő kínai volt.

És most, na most  mindenki (államügyész, rendőrség, hatóságok) a far west-ről beszél, arról, hogy ezt nem lehet tovább tűrni, hogy nem lehet így kizsákmányolni hagyni az embereket…. És mondják a helyi olasz vállalkozók, hogy az ilyen körülmények között dolgozókkal emberileg lehetetlen versenyezni, nem lehet ilyen szintre leszorítani az árakat, csak azon az áron, hogy így dolgoztatják a munkatársakat.

Én nagyon szorítok annak, hogy egyszer végre tegyenek rendet Pratoban a helyiek és a kínaiak érdekében. De hogy ennek mekkora az esélye, azt nem tudom…

prato-cinesi-scritta1

Advertisements

6 thoughts on “A pratoi tragédiáról”

  1. Ez mind így van…
    Gabi tudja, hogy elkezdtem tanulni egyfajta olasz csipke készítését. Egyébként is mindig a gyengém volt a divatipar, a kézművesség, a textilek. Voltam kiállításon többön is.
    Az egyiken épp az egyik csipkeverő manufaktúra áruját nézegettem nagy érdeklődéssel, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy szalagcsipke több kis darabbók van ÖSSZEVARRVA!!!! Kérdeztem, mi ez a “szemét”? (kicsit kedvesebben..) Mire a cégtulajdonos nagyon büszkén mondta, hogy ők bizony Kínában dolgoztatnak, és ezt a szalagcsipkét is ott csinálta több asszony, aztán darabonként összevarrták.
    Még szerencse, hogy a halasi csipke védve van…. És tényleg nem értem, hogy az olasz államnak miért nem éri meg levédeni ezeket a termékeket? Hogy csak az lehessen buránói, cantúi, goríziai, amit valóban ott, vagy szigorúan azzal a technikával csinálnak? (még szerencse, hogy carrarai márványt nem lehet Kínában “csinálni”. Bár, ki tudja?

    Nagyon sajnálom szerencsétlen embereket. De ez tényleg nem mehet így sokáig.
    Ha egy állatot tartanak így, az is büntetendő…

    De nem tudom, mi háborít fel jobban. Az értelmetlen halál, vagy a minőség ilyenfajta romlása.

  2. Köszönöm ezt a cikket! Most már értem, hogy miért volt olyan “kiváló” minőségű az a két ruhadarab, amit még évekkel ezelőtt Itáliában vettem… ma már pizsamaként is alig tekintek rájuk. Az előttem szóló utolsó mondataihoz kapcsolódva, mindkettő felháborító főleg annak tudatában, hogy egy nyugat-európai országról beszélünk, mely egyben divatirányító is.

  3. Azt azért ne feledjük, hogy amikor az európai, kézi gyártású csipkének (a halasin kívül van még jónéhány, amely legalább annyira büszke magára) komoly piaca volt, a csipkeverő asszonyok sem épp magas színvonalon éltek.
    A minőséget és a munkások jólétét, szociális ellátását a termék árában a vásárlónak kell megfizetnie…. szép dolog felháborodni, de tenni akkor tudsz ellene, ha a vásárlók tömegei hajlandóak és képesek (! – mert a halasi csipkét is csak egy szűk réteg engedhette meg magának, és mai megfelelőik sem a H&M-ből öltözködnek…) magasabb árakat fizetni a szociális, munkavádelmi, környezetvédelmi stb. szabályok betartásáért…

  4. Lessy, a vedes csak olyan termekek eseteben mukodik (ha mukodik), ami valamikepp jellemzo, helyi stb. Azaz a cantui csipket levedethetnek, de a fekete magasnyaku pulcsimat mar nehezebben. Fekete magasnyakut akarhol gyarthatnak. Ha nem tesznek ra ismert divatmarka-jelzest, akkor meg csak nem is buntethetok.
    Egyebkent az meg a jobbik eset, hogy a csipkek kozott latszik az osszevarrt szemet, azt egy igenyes vasarlo nem veszi meg. De a HandM-ben az osszes Pakisztanban gyartott cuccot megveszik, mert a ceg nevet adja hozza. Es csak remelhetjuk, hogy legalabb az osszetevoket (szinezek, akarmi) ellenorzi, hogy legalabb egeszseget ne karositson. Az ellen mar nem nagyon tudunk tenni, hogy Indiaban napi 18 orat dolgoztatja embertelen korulmenyek kozott a noket. Illetve de, nem kell naluk vasarolni. De – es itt jon azert az europai divatszektor szemellenzosege -: ha egy fekete magasnyaku alaoltozet teli pulcsit nekem 150 euroert akar eladni az X marka (kozepkategorias), akkor az termeszetes, hogy nem fogom megvenni. Nem er annyit. Nem ugy aranylik a fizetesemhez, hogy erdemes legyen megvennem. Es szerintem az arabol a jo esetben olasz dolgozok nem olyan mertekben reszesulnek, mint kellene, hanem nagyresze csak a profit. Tehat egyreszt igen, igazuk van a nyugati cegeknek, a kinai versenytars nem fair, masreszt ha esetleg o is csak decens mertekben akarna meggazdagodni, lehet, hogy jobban menne az uzlet. (es akkor nem beszelek arrol, hogy 800 euros taska, 1000 euros kabat, ami sztem egyszeruen nem er annyit, akarmilyen trendi es divatos is. Ha lenne penzem, akkor sem vennem meg annyiert.)
    Visszaterve: a gond ott van, hogy miota Kina szabadon exportalhat nekunk (Europanak) termekeket, azota minden szart rank soznak, nagyon olcson. Ok viszont nem engedik csak ugy be az europai termeket! Az a cegvezeto, akit emlitettem, meselte, hogy Kinaba probalt exportalni, es Kina semmilyen Eu-s minosegigazolast nem fogad el (!), hanem meregdragan kotelezi a ceget,hogy bevizsgaltassa a textilt a kinai hatosaggal, majd esetleg buntetovamok mellett beengedi a termeket a piacra.
    Es ezt az EU turi, nem szol semmit, elnezi, hogy a gagyi es egeszsegtelen termekek elarasszak az EU piacot, olyan olcson, hogy csak kapkodjuk a fejunket.

  5. Bocs, sajnálom, ha az jött le a hozzászólásomból, hogy az nem ember, aki megveszi a kínait. Én is megveszem – sajnos :-(. De nem márkás üzletházaktól…. Oda már rég nem járok… pont a minőség miatt. (Mert ha csak drága lenne, de kibírna 3-4-5 szezont, a fene bánná, vagy legalábbis nem mindig 🙂 )

    Egyébként a cantúi csipkét sem védik le. Próbálták, de nem ment…

    1. Oh, sztem nincs olyan manapsag, akinek nincsen kinai gyartmanyu ruhaja… hiaba igyekszem figyelni, nekem is 🙂

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s