Élet-történetek

Hozd az olajos dobozt, itt még van egy kis hely…

Első felvonás (még Firenzében)

  • Pakoljunk be este, holnap reggel macerás lenne mindennel foglalkozni. Így reggel te csak leengeded a hűtőt (ki is kell mosni, na mindegy), én meg a maradékot beszuszakolom a kocsiba.
  • Betetted a Roziék csomagját is?
  • Be, persze, bár így végképp nem tudom majd lecsukni a csomagtartót.
  • Jó, de tudod, hogy ő is mindig hazaviszi hang nélkül a csomagot, amit anyunak küldök, természetes, hogy most mi visszük az övét.
  • Jó, reméljük Pesten értejön majd valaki. A múltkor is  az utolsó pillanatban jelent meg a rokona, miután hatvanszor felhívtad telefonon…
  • A szomszéd bioolaját már betetted? Tudod, amit Klárinak vettem, mert otthon nem lehet jó olívaolajat venni.
  • Be (sóhaj, mély). Persze ez sokkal jobb, mint a mindenféle olasznak mondott cucc. Én nem tudom, minden alkalommal mintha költöznénk.
  • Idén már végképp repülővel akartam menni, Te nem akartad.
  • Persze, hogy nem, aztán otthon vonatozhatunk anyukádhoz többször is. Meg egyébként is, azért van a kocsi. Na jó, nem azért, hogy teherszállítsunk, de mindegy.
  • Jó, a két bőröndöt is viheted, lezártam.
  • Mi ez a nagy cucc, nincsen otthon egy csomó ruhád?
  • De igen, de most hazaviszem amit itt már nem hordok, majd esetleg otthon…
  • Huhh. Persze, sosem fogod felvenni….
  • Reggelre marad a konyha, sajtok, felvágottak.
  • Azt miért is visszük? Minek utaztatunk még kaját is?
  • Egyrészt le kell engedni a hűtőt, itt nem maradhat. Másrészt, ha otthon olasz vacsorát főzünk a barátoknak, vehetem a rossz és méregdrága sajtot a Tescoban. Akkor inkább visszük. Az ajándékokat betetted már?
  • Be (sóhaj), de már megint minek / kinek viszünk ennyi mindent?
  • Tudod, megyünk látogatni Lizáékat, a két gyereknek vettem valamit, mert otthon csak a szokásos dolgokat kapnánk, azt is rohanva kellene megvenni fél nap alatt. Plusz az apróságok a családnak.
  •  Jó, a sapkámat is becsomagoltad?
  • Én nem, nem is tudom, hol van. Sőt, úgy emlékszem, otthonhagytad Pesten, mert itt sosem hordod, otthon van hideg, ezért otthon kell, hogy legyen.
  • Mondasz valamit. Tényleg, akkor csak a kesztyűt kell előkaparnom. Mit eszünk ma este?
  • Nem tudom, valami hideg maradékot, már egy hete nem vásároltam, hogy ne kelljen se kidobni, se magunkkal cipelni a maradék kaját..

Második felvonás (már Budapesten)

  • Mi a mai program?
  • El kell menni a bankba, mert új tokent adnak a netbankhoz, és már két hónapja náluk áll a dolog, mivel nem tudtam érte bemenni. A villanyt túlszámlázták, oda is be kell menni. És fel kellene hívni az új közös képviselőt.
  • Akkor már megint egész nap várunk valahol valami ügyintézőre.
  • Igen drágám, de ezt muszáj elintézni. A kéményseprők is minden évben be akarnak jutni a lakásba a nem használt kéményt ellenőrizni, nem tudom, ezek azt hiszik, a szolgáló állandóan itthon van?
  • Che palle. ..
  • Pontosan… És csöpög a csap is, kellene egy új csaptelep, aztán majd megkérek valakit, hogy szerelje be.
  • Jó, de nehogy megint az legyen, mint tavaly a gázszerelővel: ahogy meghallotta, hogy nem magyarul beszélünk, dupla árat mondott.
  • Jó, akkor ne beszélj, amíg itt van.
  • Lesz egy szabad délutánunk, vagy már betelt a program a találkákkal és az intézendőkkel?
  • Hááát, talán az utolsó nap délután. Akkor el tudunk menni valahova kettesben. De mindig olyan rövid ideig vagyunk itthon, és annyi az intéznivaló. Ja, de a Roziék küldenének egy csomagot hazafelé is.  A macera az, hogy ha a városban találkozunk velük, akkor egész nap vihetem a cuccost magammal.
  • Már megint….
  • Ja, és tegnap néztem, hogy lejárandóban a jogsim, gyorsan még el kell mennem egy egészségügyi vizsgálatra, és időpontot kérni az új jogsi igényléséhez – ha még lehet egyáltalán valahol. De jogsi nélkül nem tudok visszamenni….