Mindennapok

Berlin

20140123_121133Ami ugye nem Olaszország, de tanulságos onnan magunkra nézni. Hogy látnak mások minket, és mi magunkat mások tükrében (és itt bizony én “olaszként” utazom és  veszek részt a Study visit-en, tehát most olaszként nézem az ott látottakat, bonyolult, mi?).

Az a helyzet, hogy nem sok új dolgot tudok ám mondani 8 nap Berlin után, a szterotípiák egész működőképesek:

– a kaja, az összehasonlíthatatlanul jó Oo-ban. Ennyi, nincs mit ragozni. A currywurst (és ne kérdezzétek, mi van benne :(…), a kenyérknédli hideg krumplisalátával és fehérlisztes hagymaöntettel (a Berlini parlament menzáján), na az nem gasztronómia. A mérhetetlenül sós és adalékanyagokkal megnyomott koreai / vietnámi / thai (stb) konyha, ami ott menő, na az sem gasztronómia. Viszont kétnapos hasfájást garantál – bár biztos azért, mert ehhez egyszerűen nem vagyok szokva. Ők meg napi szinten eszik!

– az idő: az hideg, szürke. Nem kell hozzá sok (nekem 6 olasz év elég volt), és elképzelhetetlen, hogy ilyen telekben éltem 30 évig :))) Az egy dolog, hogy mínusz 10 fokban nincs kedvem várost nézni, de egyszerűen az agyam sem mozog. Viszont még a szar kaját is tömöm magamba, ez biztos a túlélési ösztön lesz…

ember-érték: Berlinben a pont. A munkaadók keresik a munkaerőt, megbecsülik, megfizetik, kiképzik. Az olaszok ellenben… hagyjuk is. Nincs mit ragozni, ha dolgozni akar az ember, menjen Németországba, Olaszországot meg felejtse el.

– A megújuló energiákat illetően: Berlinben kevés nap, hideg van, és még így is képesek ezzel foglalkozni, befektetni. Kétségkívül vicces a “Solar Berlin Tour” mínusz 10 fokban, és mégis megy ez nekik. Most képzeljük el, mi lenne, ha  a németek szerveznék az olasz megújuló energia-bizniszt….  Igen, lenne itt munka, pénz, energianagyhatalom. Lenne. De így, hogy olaszok laknak a világ ezen tájékán, így mindez nincsen.

És végezetül: Berlinig kellett mennem, hogy az alábbiakat megtudjam – ezennel átértékeltem az ittlétemet, hiszen ha más nem  is, kávé, az van Olaszországban 🙂

20140126_124826