Mindennapok

Lakberendez

Mivel munka miatt néhány napig Németországban voltam, és volt wifi a hotelben, lazulásként lakberendező oldalakat nézegettem lefekvés előtt. Különösképpen a kicsi ház blogot, meg a térkultúra oldalt, mindkettő tetszik egyébként, sok jó ötletet és tanácsot talál az ember a lakásfelújításhoz.
Pozitívum, hogy a ritka mediterrán stílussal foglalkozó bejegyzésekben nem a bevett “álmediterrán” stílusjegyeket nyomatják, amiről otthon mindenki azt gondolja, hogy ez így van délen, a mediterrán országokban. Aztán persze nem így van (meg nincs is egy egységes stílus, lévén több eltérő országról van szó), ahogy az otthon olasz konyha címszó alatt futó ételek nagy többsége sincs még köszönő viszonyban sem az igazival. De most nem is morogni akarok, én is kevés információval rendelkeztem minderről mielőtt ideköltöztem volna.
Tehát a cikkek kapcsán elgondolkodtam azon, mennyiben lakunk másként itt Olaszországban, mi az, amit egy hipotetikus jövendőbeli lakásomban megtartanék akár a magyar, akár az olasz lakások megoldásaiból.
(régebben is írtam már ilyesmiről itt).

Elöljáróban fontos tudni, hogy itt Oo-ban is sokféle lakástípus van, egészen mások a régi épületek felújításával kialakított lakások, mint a ’60-as években épült típusépületek.
Én laktam (-ok) mindkétfélében, most éppen a tipikus toszkán (és régi) épületben.

Tehát ami tetszik és megtartanám:

– az amerikai konyha. Persze legyen nagy, meg az sem baj, ha kicsit szeparált az étkező/nappalitól, de alapjában véve szeretek emberek közt lenni főzés közben, legyen az a párom esténként, vagy a meghívottak vendégség esetén. Persze ez utóbbi némi szervezést igényel, mert nem lehet csak lecsapni a piszkos edényeket, az elrontott kajákat a konyhába és rácsukni az ajtót,de mondjuk én gyakorlott szakács vagyok, ez nem gond. Épp ezért sokat is főzök, nem szeretném azokat az órákat elkülönítve tölteni. Ja, és legyen mosogatógép, ami elnyeli a használt edényeket 🙂
Egyébként itt is vannak cucina tinello-k, meg szeparált nagyobb konyhák, végülis egy jó nagy külön konyhával már kiegyezek 🙂
foto 4
– a két fürdőszoba. IGEN és IGEN. Ez az, amiről sosem gondoltam volna, hogy kell, de miután öt éve van, már nem szeretnék róla lemondani. A magyar lakásokban a fürdő általában amolyan szükséges rossz, gyakran ablaktalan, kis lyuk, és sosem értettem, hogy egy többhálós, elegáns lakásba is sokszor csak egyet terveznek. Pedig nagyon is fontos része a lakásnak, legyen benne ablak, tér, és legyen belőle kettő. Az sem baj, ha a wc is benne van (ahogy ez itt szokás), úgyis kettő van belőle 🙂
191220091638
– a mosogató fölé épített csukható csepegtető, ami még a legrégebbi, leglepukkantabb lakásban is van errefelé. Nagy királyság, ha mosogatás után szépen rácsukhatjuk a száradó edényekre az ajtót. Írtam már erről régebben is.
– és legyen bidé! nem is kell magyarázni, kényelmes, praktikus, legyen.

Amit inkább nem vennék át az olaszoktól:
– az előszoba hiánya. Bár ez a ’60-as, ’70-es években épült házakban nem jellemző, és igen, én is utálom a sok m2-et elfoglaló közlekedőket, a bejárathoz nekem hiányzik egy egészen kis előszoba, ahol a kabátot letehetjük, és átvehetjük a cipőt. Már ez utóbbi igény nagyon magyar, mert az olaszok jellemzően nem veszik át a cipőt, ruhát, amikor hazaérnek, csak este valamikor, lefekvés előtt. A kabátot is minden nap képesek beakasztani a szekrénybe.
Én viszont ebben magyar vagyok, átöltözöm, kényelmesebb így nekem.
– a mosógép teraszra száműzése. Persze ez Mo-n már csak a klíma miatt sem merül fel, de nem is nagy ötlet, még a melegben sem. Porosodik, ha hideg van, lefagy, takargatni kell és minden időjárásban a teraszra kell menni ki- és bepakolni.

Most ezek jutnak eszembe, nektek mi más?? 🙂