Mindennapok

Válassz magadnak engedményt

A legújabb találmánya az olasz szupermarketeknek, hogy (persze bizonyos megkötésekkel és feltételekkel) az ember magának választhatja a kedvezményt.

Kezdte az Esselunga: azoknak, akiknek van hűségkártyájuk, a szupermarket bejáratánál találnak egy totemet, ahol a vásárlás előtt kiválaszthatják, hogy milyen termékekre kérnek 10-20-30%-os árengedményt. Akinek okostelefonja is van, az letöltheti az alkalmazást és még otthon kiválaszthatja azt a 6 terméket, amit olcsóbban venne meg.

Aztán most a COOP csavart egyet a dolgon: szintén hűségkártyával egy vásárlásnál kap az ember egy 6 db-os 30%-os kedvezményt jelző matricát, amit arra a termékre ragaszthat fel adott időszakon belül, amit olcsóbban venne meg, és ami részt vesz ebben a típusú akcióban. Mivel a COOP regionális szervezésű, nem biztos, hogy mindenhol így működik a dolog, mint Toszkánában.

coop

Munka-tapasztalat

Egészségügyi dolgozók MO vs OO

Az egészségügy az egyik olyan szektor, ahol sokkal jobban fizettettek az olasz alkalmazottak, mint a magyarok.

Két részre bontanám a dolgot: orvosok és ápolók.

ORVOSOK

Az orvosokból túltermelés van OO-ban, évente rengeteg orvost képeznek (a lakosság számához képest a legtöbb orvost itt képzik a világon), ezért sokan innen is elvándorolnak. Nem feltétlen anyagi okokból, mert ha bármilyen állásod van orvosként, szakorvosként (akár a szinted alatti, helyettesítés, alkalmi orvosi munka), nehéz nettó 3000 euró alatt keresni havonta.

Ha bekerülsz alkalmazottként a rendszerbe, akár állami, akár magánkórházba, ennél tuti többet fogsz keresni. A gond a bekerülés.

Itt olyan a rendszer, hogy a 30-40 éve alkalmazott orvosok ülnek a csúcson (osztályok vezetésében), és nem szívesen engednek a húsosfazékhoz közel fiatal, agilis orvosokat. Ezért sok szakorvos évekig csak alkalmi szerződésekkel, helyettesítésekkel  dolgozik.

Kivéve persze, ha orvosdinasztiából jösz, mert akkor mindig akad valami jó állás.

Az ország egyébként ebben is megosztott, északon többször hirdetnek versenyvizsgát adott orvosi helyen betöltésére, délen van olyan kórház, ahol 30 éve nem volt ilyen bejutási lehetőség.

Külföldiként be kell iratkozni az orvosi kamarába (diplomát elismertetni, stb) ahhoz, hogy állást keressen (egyáltalán praktizálhasson)  egy orvos.

A versenyvizsgáról egy szót. 

Az olasz állam (hasonlóan a franciához) úgy toborozza az állami alkalmazottakat (tanárok, orvosok, minisztériumi – regionális közhivatalnokok stb), hogy versenyvizsgákat hírdet. Aki így kerül be egy adott helyre, az általában határozatlan munkaszerződéssel, rendes fizetéssel végzi a munkát (és gyakorlatilag lehetetlen kirúgni).

Ezzel párhuzamosan mindenhol és egyre több embert alkalmaznak pl. helyettesítésre vagy adott, rövidtávú munka elvégzésére más típusú alkalmi munkaszerződésekkel. És sajnos egyre több olyan van, hogy nincsen már versenyvizsga, mert pl. létszámstop van, de a munkát el kell végezni, tehát rendszerszerűen az atipikus szerződésekkel (pár hónapos alkalmi szerződések sorával) felvett dolgozókkal fedik le a szolgáltatást évekig.

Immagine1

 

SZAKÁPOLÓK

Az orvosokkal ellentétben szakápolókból nagyon keveset képeznek, évek óta. Van is hiány belőlük, illetve rengeteg albán, román, stb ápolót látunk mindenhol, ahol betegséggel megfordulunk.

A szakápolói munkához felsőfokú végzettség kell.

Ahhoz, hogy szakápolóként dolgozhasson az ember külföldiként, el kell fogadtatni a diplomát, és beiratkozni az ápolói kamarába. Ennek a neve az albo degli infermieri (IPASVI), és megyei szinten működik. Azaz, ha pl. egy magyar ápoló itt keresne munkát, akkor először is beszéljen olaszul (enélkül nincs esély). Aztán keresse fel a megyei albo (IPASVI) honlapját (pl. albo degli infermieri di Firenze). Ott talál információt arról, hogy hogyan tud beiratkozni. Általában a diplomákat el kell ismertetni, ehhez a magyar szakminisztériumtól kikérni a képzettséget igazoló dokumentumokat. Majd letenni egy vizsgát, amelynek van nyelvi része (tényleg beszél-e olaszul), etikai része és szakmai része.

Ha ez megvan és beiratkozik az IPASVI-ba, akkor már szabadon kereshet munkát a kórházak meghírdetett állásai között, ahová pályázik, és vagy felveszik, vagy nem.

Természetesen vidéken, az eldugott kisebb kórházakban, északon nagyobb az esélye, hogy felveszik. És természetesen ehhez elég okosnak és kitartónak kell lenni, hogy akár még otthon megtanuld a nyelvet és eligazodj a nagyon bonyolult rendszerben.

Egy szakápoló havi bére a pótlékokkal kb. 1500-1600 euró körül van.

Sajnos a rendszer elég perverz, mert egyre kevesebb a pénz, ezért sok kórház spórolni akar a béreken. Ezt úgy tudják megtenni, hogy nem rendes állandó dolgozókat vesznek fel, hanem kiadják közbeszerzési tenderben a munkát, mondjuk 10 szakápoló munkáját 2 évre. Ezt megpályázzák olyan szervezetek, amelyek valamilyen módon ápolókat tömörítenek. Ha megnyerik, elnyerik a tendert, akkor ők külső dolgozókkal látják el a munkát, kevesebbért, mint amennyibe 10 rendes állású nővér 2 éves bére lenne. Ez a kórháznak megéri, mert nem vesz a nyakába elbocsáthatatlan alkalmazottakat, a munka el lesz végezve, és kevesebbe is kerül neki.

Jellemzően cooperativa -k nyerik el a tendereket, amelyek aláígérnek annak az összegnek, amennyibe a kórháznak a rendes dolgozók kerülnének. Mivel olasz munkaerő kevés van (és aki van, eligazodik a rendszerben, keres magának rendes munkát), ezek a cooperativa-k  jellemzően keleti munkaerőt alkalmaznak. Mondjuk román, magyar, lengyel ápolókat toboroznak és kiképzik őket (nyelvtanfolyam még otthon, beíratás az IPASVI-ba, stb). Ez persze nekik pénzbe kerül, és hát nyerni is kellene valami az egész munkán, és eleve aláígértek a rendes fizetéseknek.   Ezért az így toborzott  keleti nővéreknek mondjuk 800-900 eurót fizetnek havonta.

És persze nem akarják őket elveszíteni, ha már ennyit belefeccöltek, tehát mindenféle trükkökkel magukhoz kötik őket. Pl. az IPASVI beiratkozást nem adják oda az ápolónak, hanem maguknál tartják (tudván, hogy enélkül nem tud mozogni az ápoló, ha más állást keresne). Lakás biztosítanak nekik (mondjuk olyat, hogy egy helyen 2-3 család is lakik), és úgy állapítják meg a “lakbért”, hogy az eleve kis fizetésből ne maradjon elég pénz spórolni, nehogy a saját lábukra álljanak. Pakolgatják őket egyik kórházból a másikba. Pl. egy cooperativa-nak van több helyen is elnyert tendere, akkor az ápolókat pár hónapos váltásokban mozgatják a helyszínek között, mert így természetesen nehezebb kiismerni a rendszert, megtanulni, hogyan kellene saját lábra állni.

Ez, ahogy már mondtam, a kórháznak jó, mert kevés pénzért, kötöttségek nélkül el van látva a munka. A cooperativa keres egy jó csomó pénzt az ápolókon. Az ápolók meg külföldről jőve, esetleg csak épphogy elégséges olasztudással egy ideig nem fogják kiismerni magukat a rendszeren, és eleve örülnek, hogy eljöttek a nagyon rosszul fizetett keleti országokból, tehát maradnak.

Ezért én minden ide vágyakozó áplónak azt tanácsolom, hogy a maga erejéből tanuljon meg olaszul és keressen munkát, mert különben évekig tartó “rabszolgatartás” az alternatíva. Ez még akkor sem éri meg, ha természetesen könnyebbnek tűnik még otthonról az elején egy ilyen cooperativa-val szerződést kötni, mint saját jogon eljárni.

 

Ügyintézés

Állampolgár – 6

LEADTAM A KÉRVÉNYT! 🙂

Hat hónap várakozás, papírok többszöri kikérése, egy csomó pénz (500+ euró) rááldozása után 5 perc volt, míg bevették a doksikat.

Közben a következőket tudtam meg:

– évente kb. 100 000 kérelem érkezik Rómába egész Oo-ból, amit összesen 30 ember dolgoz fel

– kb. másfél év lesz, mire küldenek egy levelet a kérelem befogadásáról

– kb. 4 év lesz, mire eldöntik, hogy megadják-e az állampolgárságot

– az elmúlt 8 hónapban Firenze megyében megkétszereződött a kérelmek száma, ezen maga az ügyintéző is csodálkozik. Firenzében ketten foglalkoznak a kérelmek befogadásával, és – ahogy én is tapasztaltam – 6-7 hónapra előre adnak időpontot. Most van két gyakornokuk, akit ráállítottak erre, ezzel meghírdettek 500 plusz időpontot (appuntamento) novemberre, ami 2 nap (!) alatt betelt.

–  ő úgy látja, hogy az uniós állampolgárok közül szinte csak arománok kérik az állampolgárságot, a többieknek nem olyan fontos, akkor sem, ha évek óta itt élnek.

Teljesen értelmes volt a nő, amin nagyon csodálkoztam, mert eddig bármilyen állami, polgármesteri alkalmazottal beszéltem ügyintézés céljából, mindig az volt az érzésem, hogy ezeket azt alkalmazottakat erősen kontraszelektálják.

Ennyi. Várhatok most újabb hosszú hónapokat.

Ügyintézés

Állampolgár – 5

Közeledik a data fatidica….

Az eddigi hatalmas agy- és idegmunkával kiderített eljárásrend most úgy tűnik ez (abban az esetben, amikor saját jogon kéred az állampolgárságot, per residenza):

 

Dokumentumok: 

  • erkölcsi (MO – lejárati idő 3 hónap) + hiteles fordítása
  • születési anyakönyvi kivonat (MO – nem jár le) + hiteles fordítása
  • !EZT NEM KÉRTÉK VÉGÜL! – családi állapotigazolás (MO – lejárati idő 6 hónap) + hiteles fordítása
  • az elmúlt 3 év adóbevallásai (OO – min. 8500 euró bruttó éves bevétel)
  • attestato di residenza storica (OO – amit a residenza kérésénél kiadtak) – ehelyett attestazione di residenza permanente kell mégis, amit az olasz lakóhely polgármesteri hivatala ad ki. *
  • kérelem, netről letölthető
  • a magyar útlevél másolata

(* az állampolgárság elméletileg 4 év residenza-val kérhető, de az attestazione di residenza permanente, amit a kérvényhez be kell nyújtani,  csak 5 év után kiadható. Na erre varrjatok gombot 🙂

* időben menjetek a polgármesteri hivatalba kikérni ezt is, mert nem garantált, hogy meglesz pár nap alatt).

Az egész csomagot egy eredeti és egy másolat példányban kell beadni.  

 

A dokumentumok ára:

  • erkölcsi:  3300 Ft 
  • családi állapot igazolás: 4000 Ft
  • születési anyakönyvi kivonat: 2000 Ft

(ha otthon kéred a dokumentumokat, akkor olcsóbb, a konzuli / nagykövetségi kérelem jóval drágább)

  • a hiteles fordítás itt Oo-ban 270 euróba került. Az OFFI olcsóbban megcsinálta volna, de sajnos a posta Mo-ról kifelé olyan lassú, hogy nem mertem bevállalni az otthonról postázást
  • attestazione di residenza permanente: 16 euró di marca da bollo + 16,52 euró ügyintézés díja
  • a kérelemhez: 200 euró postán befizetve + 16 euró marca da bollo

 

Izgalommal várom, mit fognak kitalálni a továbbiakban 🙂

Mindenesetre 500+ eurót már elköltöttem eddig az állampolgárságra…

 

Ügyintézés

Állampolgár-4

Amikor tegnap már éppen elkeseredtem volna, hogy én ebben az életben sosem fogok tudni egy állampolgársági kérelmet beadni, ahogy az lenni szokott, ismét történt valami.

Az történt, hogy a párom ráült  a telefonra, és mivel a firenzei prefektúra nem válaszol az illetékes telefonszámon, elkezdett telefonálni. Kisebb városokba, amelyek a honlapukon valami információt megjelentettek a kérelemmel kapcsolatban. Majd Firenze polgármesteri hivatalába (kapcsolgatták persze), ahol ugyan egyből elmondták neki, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, még közvetítőként sem járnak el. DE:  adnak egy telefonszámot a prefektúrára. Nem azt, ami mindenhol szerepel, hogy ez ügyben hívható és ahol sosem válaszolnak. Egy másikat.

Namost ez már sokadik alkalom Oo-ban, hogy azt látom, mindegy, mi a szabály, mindegy, mi a szokás, egy dolog számít: nem szabad tágítani. Addig kell bárkinek a fülét rágni telefonon / személyesen, amíg nem ad egy használható információt. Adni fog, ez szinte 100%. Hívni kell a főnököt, a felettesét, mindenkit. Előbb vagy utóbb egyszerűbbnek fog nekik tűnni eljárni, mint továbbra is szenvedni a kedves ügyféllel.

Persze nem árt ehhez olasznak lenni, mert mégis más, hogy egy egyenrangú honfitársnak adnak infot, mint annak, aki esetleg hallhatóan külföldi és ki van szolgáltatva, kegyelmet keres, miután belebukott az egymásnak ellentmondó szabályokba és ügyintézőkbe.

Szóval adtak egy telefonszámot  a prefektúrán, amit – csodák csodája – felvettek!!!!

A pasi pedig elmondta, hogy időpontot kell foglalni, sőt adott egy egyből október 23-ra (szimbólikus? 🙂

És elég a traduzione giurata, azaz nem kell apostille, nem kell konzuli pecsét, semmi.

Ezt persze eddig is sejtettem, de ha az mondja, aki majd átveszi a kérelmet, az mégis más. (A lakcím szerint illetékes polgármesteri hivatal eljáró ügyintéző nénije meg kenje  a hajára az apostille-t, lehetőleg máma még).

Most tehát újra megvehetem Mo-n az erkölcsit és a családi állapot igazolást (majd nyáron), aztán fordíttathatom októberig.

Amit még mondott a pasi, és ami SEHOL SOSEM VOLT LEÍRVA: hogy mielőtt egyáltalán ügyintézésbe kezdenél, jelentkezz be a kérelem beadására. Mivel úgyis hónapokra előre tudnak időpontot adni, lesz időd a többire.

Szórakoztató ez az ország, mondom én mindig…

Összefoglalva, az alábbi dokumentumokat kell összeszedni (ha nincsen olasz házastársad, és legalább 4 éve residente vagy Oo-ban) : 

  • erkölcsi (MO – lejárati idő 3 hónap) + hiteles fordítása
  • születési anyakönyvi kivonat (MO – nem jár le) + hiteles fordítása
  • családi állapotigazolás (MO – lejárati idő 6 hónap) + hiteles fordítása
  • az elmúlt 3 év adóbevallásai (OO – min. 8500 euró bruttó éves bevétel)
  • attestato di residenza storica (OO – amit a residenza kérésénél kiadtak)
Ügyintézés

Állampolgár – 3

Itt olvashatjátok a  saga első és második részét, ami nélkül valószínűleg érthetetlen lesz a mai bejegyzés. Sőt, még azokat elolvasva is érthetetlen lesz, szerintem ez egy dadaista – szürrealista történet, ez az olasz állampolgárság kérvényezése itt, Oo-ban.

Tehát az eddigiek és  a jelenlegi problémák/kérdések összefoglalhatóak az alábbi módon:

Az állampolgársági kérvényhez beadandó, Mo-n beszerzett dokumentumok tekintetében az olasz szabályozás nem világos: egymásnak ellentmondó törvényeket és szabályokat találtunk arról, hogy a dokumentumok fordítása ÉS legalizálása milyen módon történjen meg.

A) A legvalószínűtlenebb az apostille (Mo-n kérhető, azt igazolja, hogy adott dokumentumot tényleg a magyar hatóságok állították ki), ezt elvetettük, mert Mo tagja olyan nemzetközi egyezményeknek, amelyek kizárják az apostille kötelező voltát.

B) Olasz konzuli felülhitelesítés Budapesten. Ezt több helyen említik, mint megoldást, de mivel csak Bp-en intézhető, keressük az esélyét, hogy elkerüljük.

C) Egy itteni bíróságon bejegyzett hivatalos fordító által lefordított magyar dokumentum (traduzione legalizzata). Értehető, hogy ez lenne a legegyszerűbb, és van olyan hivatalos dokumentum, amely szerint elég is lenne, de  mivel személy szerint még senki illetékes nem mondta ki, hogy megfelelő lenne, nem vágnék bele, és költenék cca. 100 eurót, amíg nem biztos.

Hogy miért én (meg a párom, meg az apukája) találgatjuk és próbáljuk összehasonlítani a vonatkozó törvényeket?

Nos hát azért, mert:

1) ahol leadhatnám a kérelmememet, mert mint lakhely szerint illetékes önkormányzat eljárna  a nevemben, ott az illetékesnek halvány segédfogalma sincsen arról,  mi a megoldás. Ezért apostille-t ÉS konzuli hitelesítést is kér (ld. a legutóbbi bejegyzés).  Ez egyrészt nem kevés pénz, másrészt Bp-en intézhető, nem kevés idő alatt. Ami ugye az életvitelszerűen nem Mo-n élő személynek enyhén szólva nehézkes. Mivel ezt mondtam is a hölgynek a polgármesteri hivatalban, azt mondta, menjek a Prefektúrára, mert végülis ők foglalkoznak vele, ők tudják megmondani, mit fogadnak el.

2) a Prefektúra, ahol befogadják a kérelmeket, tehát elméletileg kompetensek, elérhetetlen. De szó szerint ám! Heti 3-szor két órát tart nyitva (egy másfél milliós nagyvárosban), telefonon nem válaszolnak (hetek óta próbáljuk), a legközelebbi szabad időpont, amikorra be lehet jelentkezni, 2014. augusztus /szeptember. (Addigra ugye minden magyar doksim lejárna).

3) Amikor egy másik hivatallal beszéltünk végre telefonon (már mindenkit felhívtunk, aki minimálisn is kompetens lehet és felveszi a telefont), azt mondták, hogy én csak ne foglalkozzam ezzel,  adjak be valamit, aztán majd később szólnak, ha másként kellene csinálni, de addigra már az eljárás legalább megindult. (Nota bene, tök értelmetlen a három hónapig érvényes magyar erkölcsivel meg a fordításával szenvedni, mert amikor elbírálják a kérelmem – kb. 3 év múlva -, akkor felveszik a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, hogy megbizonyosodjanak, nem követtem el semmi törvénybe ütközőt).

A fentiekkel csak az a gond, hogy mivel a Prefektúra elérhetetlen, mégis az illetékes önkormányzat szolgáltatásait kell igénybe vennem, ahol viszont nem fogadják el a szerintük hiányos dokumentációt.

És itt körbeért a kígyó.

Szerintem ma Oo-ban lehetetlen állampolgársági kérelmet leadni, ha nincsen ismerősöd, vagy nem vagy hajlandó ötszörös hitelesítési folyamaton végigmenni (időt és pénzt nem kímélve, utazgatva a saját országodba sokszor, sok időre).  

Direkt lenne ez így? Azért erősen felmerül a lehetősége…

Ügyintézés

Állampolgár – 2

Ez egy hosszú saga lesz, mostanra már kiderült.

Az előzményekhez olvassátok el az év eleji bejegyzést, hogy lássátok, hogyan indult az ügyintézés.

A magyar részhez hozzátartozik, hogy a Magyarországon kikért erkölcsi bizonyítványt magyar címre postázzák, onnan küldték utánam ajánlva, és a kézbesítése két jó hétbe telt. Ez azért fontos, mert az erkölcsi 3 hónapig érvényes, tehát minden héttel ketyeg a virtuális óra…

De most persze az olasz rész kerül középpontba.

Összeszedtem az összes doksit (lista itt), és mielőtt pénzt adnék ki a fordításért, meg akartam kérdezni egy illetékest, hogy pontosan mit és hogyan kell lefordítani (mert erről nem szól a fáma a neten található dokumentumokban).

 

A lakcímem szerint illetékes polgármesteri hivatalnak van egy szolgáltatása, hogy segítsék az állampolgárságot kérő külföldieket. Írtam nekik mailt, amire nem válaszoltak tételesen, csak azt kérték, hogy menjek be személyesen. Nyitvatartás szombaton is. Remek, összeraktam mindent és most szombaton becsattogtam.

Azzal kezdődött, hogy elmondtam, miért jöttem, mire azt mondták, szombaton arra nincsen félfogadás. Mondtam nekik, hogy az általuk írt mailben viszont ők mondták a szombatot, mire azt mondták, hogy ja, akkor megkérdezzük a kollégákat.

Megkérdezték, így kerültem először egy olyan hölgyhöz, aki semmit, de semmit nem értett az egészből úgy, ahogy van. Megijedt és azonnal felhívott egy másik kolléganőt, aki éppen valahol piacolt a városban, de az ügyfél miatt visszajött dolgozni.

Ő, aki állítólag nagy tapasztalattal rendelkezik minderről, leginkább nem tudott kiigazodni a doksik között és a kérdéseket gyakorlatilag nem értette (sosem arra válaszolt, amit kérdeztem).

Így aztán biztos ami biztos alapon odaböffentette, hogy minden magyar dokumentumot a magyarországi olasz konzulátuson kell lefordíttatni ÉS a magyar külügynél apostille pecséttel elláttatni (ha minden igaz).

Mondtam neki, hogy a hivatalos eljárásrend szerint, amit mi végigolvastunk a neten, egyrészt a magyar dokumentumokat nem kell apostille-pecséttel ellátni (valami Hágai egyezmény szerint), másrészt az abszurd, hogy csak az olasz konzulátus fordítását fogadják el, és nem egy hiteles fordítást, amit pl. itt Olaszországban is megcsináltathatok. Illetve a két fentebbi eljárásból az egyiket szokták kérni, mindkettőt nem.     

Erre bedurcizott, és azt mondta, hogy márpedig ő mindent tud, és mindig így szokták csinálni. És neki rengeteg ilyen ügye van. Meg mertem kérdezni, hogy magyar is (mivel előtte azt sem tudta, hogy Eu-s állam vagyunk-e)? Válasz: természetesen igen.

Ebbe már nem mentem bele, de a kisvárosnak, jó, ha 6-8 magyar lakosa van, akik közül 2-3 már régesrég (EU-s csatlakozás előtt) állampolgár lett a férje révén, a többieknek meg eddig eszük ágában sem volt kérni az állampolgárságot. Szóval MIRŐL beszél? Valószínűleg még egyetlen egy magyar kérelmet sem látott, viszont az meg fárasztó neki, hogy utánanézzen, ránk is ugyanaz vonatkozik, mint mondjuk a marokkóiakra?

Ezen a ponton azt gondoltam, hogy hagyjuk a nénit, megyek egyenest a prefektúrára, végülis ők végzik a munkát, csak többet tudnak. (Persze azt gondoltam, hogy ha valakinek ez a munkája a városházán, hogy a kérelmeket segítse összeállítani és benyújtsa, akkor majd tudni fogja mi, merre, meddig, de ez kérem Olaszország, természetesen nem tudta).

Következik a prefektúra-kör, ami most nem hívható, mert csak kétnaponta két órát tart nyitva (nem szakadnak bele)….

 

Ügyintézés

Állampolgár – 1

Boldog, ügyintézèsben gazdag 2014-es évet kívánok mindenkinek, szeretettel.

Eldöntöttem, hogy idén kérvényezem az olasz állampolgárságot. Mások diétát fogadnak szilveszterkor, meg azt, hogy kevesebbet fognak inni és sárgára festik a körmüket. Én meg azt, hogy benyújtom a kérelmemet, halált és elszaladó kiadásokat megvető bátorsággal.

Az olasz állam elméletileg már állampolgárává fogadhat, mert EU-s állampolgárként több, mint 4 éve lakom itt állandó jelleggel. Adót is fizetek, nem követtem el bűntényt (egylőre, ha sok ügyintézővel lesz mèg  addig dolgom, fennáll a veszélye, de a kérelemre tekintettel most visszafogom magam).

Első lépésben online tudakozódtam arról, miféle papírokat kell beszerezni.

Mindenféle  hivatalos szervek oldalán találtam listákat, amiket összevetettem, kifiléztem, megcsócsáltam, mire összeállt, hogy nagyjából mit kell beadnom.

Ez most szépen hangzik, de egyáltalán nem vicces, hogy az egyik oldalon azt írják, elég a magyar állam által kiadott papír, máshol meg azt, hogy apostille pecséttel kell ellenjegyeztetni (de utána kivételek tekintetében átküld a C pontba, ahol először visszautal a B-be, majd azt mondja, nem kell).

Alkalmilag arról is beszélnek, hogy elég az autocertficazione, máskor kétszer kell ellenjegyeztetni. Most nem mondom el az ártatlan olvasónak, hogy ez micsoda rendszer itten, ez az autocertificazione, csak annyit, hogy sok hivatalos ügyintézéskor egyszerűen leírod, hogy te piros hajó vagy, vagy a mézes csokit szereted, aláírod és akkor az hivatalos iratként működik. De nem mindig. Logikátlan, hogy mikor igen.

Semmi listán nem szerepelt egyértelműen, hogy pl. az erkölcsi bizonyítványt én saját bevallással letudhatom-e. És ami még rosszabb, hogy ha elhiszem az egyik zavaros listáról, hogy igen, azt sehol nem említik, hogy ha hiányosan adom be a kérelmet, akkor van-e lehetőség a pótlásra. És hát vicces lenne, ha 3 év múlva azért utasítanák el a kérelmem, mert nem értelmeztem jól a hatvanadik kivételt.

Abból indultam tehát ki, hogy nem autocertificálok, mert egyszer az életben (most, befogadásomkor) csak meg kéne az olasz államnak tudnia, hogy tényleg hajadon vagyok-e, hol és mikor születtem, és büntetlen-e az előéletem.

Kezdtem tehát a magyar papírokkal.

1)      Családi állapot igazolás (3000 ft). Központi okmányiroda, lévén nem magyar ügyintézéshez kell a dokumentum. Gyorsan ment, a postára is odaértem 1 perccel zárás előtt, mert valami rejtélyes módon ebben a hivatalban mindenhol van bankkártyás fizetési lehetőség, csak a családi állapot igazolást kiadó ablaknál nincsen.  Tehát kitölt, postára rohan, visszamegy a papírért. Szólni kell, hogy mire kell pontosan, mert azt írják bele felhasználási célként.

2)      Születési anyakönyvi kivonat. Abban a faluban / városban, ahol a kórház van, ahol születtél (nem ott, ahol laktál rögtön utána). 2000 ft. Az ügyintéző az előttem levőt elhajtotta azzal, hogy nem működik a nyomtató. Mivel erősködtem, átült egy működő nyomtatóval rendelkező asztalhoz, ami tőle 2 méterre volt. De nagyon morcos volt, és utált erőst, hogy én erre kényszerítem.

3)      Erkölcsi bizonyítvány. Postán megveszed a kérelmet, 160 ft. Kitöltöd, befizetsz 3100 ft-ot, és mindezt feladod levélben. Aztán csak várni kell, hogy küldjék. (Egyszer már nekirugaszkodtam, akkor hamar megérkezett, de mivel cask 3 hónapig érvényes, lejárt, mire használhattam volna). Most várom, az ünnepek miatt nyilván lassult az intézkedés irama.

Most itt tartok e pillanatban, de tudom, mik a teendőim erre a hónapra Olaszországban.

1)      Itt is erkölcsit kérni (110-130 euró).

2)      Hiteles fordítások megcsináltatása. Ági, magyar honfitárs ezzel foglalkozik Toszkánában, legalább tudom, hogy vele csináltatom. Az ár nagyjából 100-120 euró lesz (illetékbélyegekkel, stb stb).

3)      Kérelmet kitölteni.

4)      200 eurót befizetni (még nem tudom, hogy. Elég vajon az átutalás? Meglátjuk. A postai ügyintézést alkalmanként 45 percnél kevesebb  idő alatt egyszerűen nem lehet abszolválni.)

5)     Legutóbbi  3 év adóbevallásait össszeszedni (amennyiben van elégséges bevételem. Van.)

6)    A letelepedési cím kérelmezésekor kiadott doksit előkaparni.

Az egészet benyújtani a prefektúrán. Hogy a magyar doksik eredetiben mennnek-e, ez eddig nem derült ki. Ahogy a hiánypótlás lehetősége sem.

De gyorsan kell eljárni, mert az erkölcsi 3 hónapig érvényes.

Biztos lesz pár köröm a prefektúrán. Majd beszámolok róla.

És hát ismét boldogat kívánok Nektek, ügyintézőset 🙂

images

Firenze

Mercato San Lorenzo

Nemrégiben még eggyel bővült a firenzei üldögélős, kajálós helyek száma. A San Lorenzo piac (hasonló a budapesti Nagycsarnokhoz) felső szintjét (első emeletét) alakították át olyan térré, ahol önkiszolgáló módon ételt és italt lehet beszerezni, majd letelepedni a tér közepén található asztalokhoz.

A választék nagy, az árak nem feltétlen alacsonyak:  van pizza (margherita 8 euró), pasta (5,50-10 euróig), sajttálak (8-10 euró), felvágott tálak (10 euró), frittura di pesce (7,50 euró, az egyik legjobb ár-érték arány), vega egytálételek (7-8 euró, a zuppa 5-6 euró). Van továbbá hús, fiorentina steak, lampredotto (tipikus firenzei pacal, szendvicsben) és sima paninok is. Lehet egy pohár bort kóstolni (3-5 euró), vagy csak kávézni (1 euró) egy süti (3-4 euró) vagy fagyi mellett.   Mivel nincsen coperto, azaz kiszolgálási díj, tulajdonképpen versenyképes az egyéb hasonló helyekkel.

Az ételen kívül van fiorentina (focicsapat)-bolt, könyvesbolt, bank, főzőiskola és Eataly is (helyi, kézműves termékeket áruló üzletlánc). Ez utóbbit én nem nagyon kedvelem, mert ugyan jó dolgokat árul, de drágán. Bár az is igaz, hogy az egyszeri turista, aki két napot tölt el a városban, nehezen tud szupermarketekben a termékek után járni.

Hétvégén és nagyobb városi események napján lépni sem lehet a tömegtől, de egyébként nagyon kellemes a tér.

Nyitvatartás: éjfélig.

Blog itt található.