Ügyintézés

Állampolgár – 2

Ez egy hosszú saga lesz, mostanra már kiderült.

Az előzményekhez olvassátok el az év eleji bejegyzést, hogy lássátok, hogyan indult az ügyintézés.

A magyar részhez hozzátartozik, hogy a Magyarországon kikért erkölcsi bizonyítványt magyar címre postázzák, onnan küldték utánam ajánlva, és a kézbesítése két jó hétbe telt. Ez azért fontos, mert az erkölcsi 3 hónapig érvényes, tehát minden héttel ketyeg a virtuális óra…

De most persze az olasz rész kerül középpontba.

Összeszedtem az összes doksit (lista itt), és mielőtt pénzt adnék ki a fordításért, meg akartam kérdezni egy illetékest, hogy pontosan mit és hogyan kell lefordítani (mert erről nem szól a fáma a neten található dokumentumokban).

 

A lakcímem szerint illetékes polgármesteri hivatalnak van egy szolgáltatása, hogy segítsék az állampolgárságot kérő külföldieket. Írtam nekik mailt, amire nem válaszoltak tételesen, csak azt kérték, hogy menjek be személyesen. Nyitvatartás szombaton is. Remek, összeraktam mindent és most szombaton becsattogtam.

Azzal kezdődött, hogy elmondtam, miért jöttem, mire azt mondták, szombaton arra nincsen félfogadás. Mondtam nekik, hogy az általuk írt mailben viszont ők mondták a szombatot, mire azt mondták, hogy ja, akkor megkérdezzük a kollégákat.

Megkérdezték, így kerültem először egy olyan hölgyhöz, aki semmit, de semmit nem értett az egészből úgy, ahogy van. Megijedt és azonnal felhívott egy másik kolléganőt, aki éppen valahol piacolt a városban, de az ügyfél miatt visszajött dolgozni.

Ő, aki állítólag nagy tapasztalattal rendelkezik minderről, leginkább nem tudott kiigazodni a doksik között és a kérdéseket gyakorlatilag nem értette (sosem arra válaszolt, amit kérdeztem).

Így aztán biztos ami biztos alapon odaböffentette, hogy minden magyar dokumentumot a magyarországi olasz konzulátuson kell lefordíttatni ÉS a magyar külügynél apostille pecséttel elláttatni (ha minden igaz).

Mondtam neki, hogy a hivatalos eljárásrend szerint, amit mi végigolvastunk a neten, egyrészt a magyar dokumentumokat nem kell apostille-pecséttel ellátni (valami Hágai egyezmény szerint), másrészt az abszurd, hogy csak az olasz konzulátus fordítását fogadják el, és nem egy hiteles fordítást, amit pl. itt Olaszországban is megcsináltathatok. Illetve a két fentebbi eljárásból az egyiket szokták kérni, mindkettőt nem.     

Erre bedurcizott, és azt mondta, hogy márpedig ő mindent tud, és mindig így szokták csinálni. És neki rengeteg ilyen ügye van. Meg mertem kérdezni, hogy magyar is (mivel előtte azt sem tudta, hogy Eu-s állam vagyunk-e)? Válasz: természetesen igen.

Ebbe már nem mentem bele, de a kisvárosnak, jó, ha 6-8 magyar lakosa van, akik közül 2-3 már régesrég (EU-s csatlakozás előtt) állampolgár lett a férje révén, a többieknek meg eddig eszük ágában sem volt kérni az állampolgárságot. Szóval MIRŐL beszél? Valószínűleg még egyetlen egy magyar kérelmet sem látott, viszont az meg fárasztó neki, hogy utánanézzen, ránk is ugyanaz vonatkozik, mint mondjuk a marokkóiakra?

Ezen a ponton azt gondoltam, hogy hagyjuk a nénit, megyek egyenest a prefektúrára, végülis ők végzik a munkát, csak többet tudnak. (Persze azt gondoltam, hogy ha valakinek ez a munkája a városházán, hogy a kérelmeket segítse összeállítani és benyújtsa, akkor majd tudni fogja mi, merre, meddig, de ez kérem Olaszország, természetesen nem tudta).

Következik a prefektúra-kör, ami most nem hívható, mert csak kétnaponta két órát tart nyitva (nem szakadnak bele)….

 

Reklámok

12 thoughts on “Állampolgár – 2”

  1. hahaha regen nevettem ilyen jot!!Mar majdnem 40 eve lakok Milanoban olyan jokat tudnek meselni. Nagyon primitivek es nem is erdeklodnek meg a sajat munkajukon belul sem, de naluk vagy liceo classico…tehat annal jobb a vilagon sehol sincs.
    Az egyik legjobb story az volt ( a kolleganom ment a postara es megkertem adjon fol egy ajanlott levelet Mo-ra) megkerdeztek a POSTAN MILANOBAN: Ungheria europaban van?? orulok hogy vele tortent meg mert ha en meselnem el talan nem hinnek el!!
    azert ez mar tulzas. gratulalni akarok hogy ennyi idot raszansz hogy minden temaba bevonjad a magyarokat!!!

  2. Na, nem semmi Gabi!
    De én nem nevettem. Inkább mérges vagyok. Elmennek a ….,- na épp oda! (a helyet most nem írom le, mert a többiek még azt gondolnák, hogy Lessy nem kulturált nő.)

    Még jó, hogy a párom már végig csinált itt Sondrioban egy állampolgársági kérelem huzavonát, és pontosan tudja kihez kell fordulni a leggyorsabb megoldásért. Ja és az egyik vendégünk – érdekes épp az egyik legértelmesebb – épp a prefektúrán dolgozik. Legközelebb majd észrevehetőbben mosolygok rá…

    1. En is mar azon gondolkozom, kitol lehetne szivesseget kerni. Komolyan, ez az egyetlen jarhato ut ebben az orszagban…. elkepeszto

    2. Ja, es a prefekturas pasinak minimum ingyenkave mar elore is :))) O fogja megoldani az eleted majd annak idejen 🙂

  3. Kedves Kálmán Katalin,
    én még csak a negyedik évemet taposom itt, de a tapasztalataim szerint szegény olaszok még mindig azt képzelik, hogy a Római birodalomban élnek. Azaz amit ők tudnak, az a tuti, ahogy ők csinálják az a jó.
    Talán ha Pannóniába akartad volna küldeni a levelet, akkor tudták volna, hogy hol van…

    De tényleg: a keletről, vagy a volt szocialista országokról senkinek nem jut eszébe Magyarország. Én néha barkóbáztatom azt, aki megkérdezi honnan jöttem. persze elmondom, hogy viszonylag közel van, Európa közepe, és nincs tengerünk. Erre a válasz sokszor Bulgária, vagy Románia (mindkettőnek van tengere), esetleg Fehéroroszország – mint közellévő.
    De volt már, aki Svédországra tippelt – mint Európa közepe…

    Mit mondjak? Ha nekem valaki azt mondja Honduras, lehet, nem tudom, hogy mi a fővárosa, de azt, hogy nem Európa, azt azonnal vágom, mint azt is, hogy Közép-Amerika, volt spanyol gyarmat…

    Nem tudom, én vagyok túl olvasott, vagy ennyivel többet tanultunk a magyar iskolákban???

    A magyar bevándorlási hivatalban egyénként jártam annak idején egy német ismerősömmel, aki Magyarországon akart letelepedni. A pécsi irodában a magyaron és a kötelező angolon kívül anyanyelvi szinten beszélték a német, a szerb a horvát és a román nyelvet. Ezekhez nem kellett bejelentkezni sem, kellett egy sorszámot húzni és kész.
    (A magyar állampolgárság kérése húzósabb, de egyértelműbb.)

    1. Azt azert mondtak a hivatalban, hogy ha sikerul benyujtani, akkor a ket eves torvenyben eloirt hatarido helyett 4-5 evre szamitsak. A gond tenyleg az, hogy ha igy haladunk, sosem fogom benyujtani. En nem gazdag ferj htb felesege vagyok, aki ugralgat haza, hogy ott beszerezze az eppen aktualis doksit hitelesiteset, forditasat, sot ha lejart a doksi, akkor elolrol kezdve az egeszet. Vicc egyebkent, hogy ha az lennek, az ok, de igy, hogy dolgozom es adot fizetek, igy meg nehezebb ugye.

  4. Már az is elég hülye dolog, hogy minden hivatalos ügyet csak munkaidőben lehet intézni.
    tehát ha valaki mondjuk – szerencsés esetben – alkalmazott és napi 8 órát kell dolgoznia (tegyük fel, hogy le is dolgozza és nem a piacon tölti az idejét), akkor SOHA nem jut el ügyet intézni, vagy szabadságot kell kivennie.
    Semmi könnyítés, hogy mondjuk ha már csak kétnaponta két óra, akkor az épp ebédidőben legyen….

    Csak azt szeretném tudni, mi az a 4-5 év, ami kell az állampolgárság megszerzéséhez.
    Ennyi idő alatt gyalog el lehet menni a Holdra…

    1. Egyebkent azt azert elmondta a neni, hogy a Prodi kormany alatt altalaban tartottak a keteves hataridoket. A jobboldali kormanzok alatt erdekes modon nem. Nyilvan nem veletlen, hanem politikai akarat kerdese.

  5. “…. Italia é semplice e coraggiosa…” mondta Renzi.

    És ez így is van. Bár szerintem inkább “coraggiosa” mint “semplice”.

    Csak azért írom le a következő kis történetet, mert abban a tekintetben, hogy itt senki sem tud semmit, de azt nagyon, idevág:

    Össze szeretnénk házasodni, de a párom már egyszer házas volt. A házassága nem miattam ment tönkre, mielőtt valaki rosszra gondolna… :-). Amikor megismertem, már nem éltek együtt.

    Szóval: 3 év hivatalos separazione, majd amikor letelt a törvény által előírt idő (2012. november), már 2013 februárjára ki is írták a válópert. A feleség nem jelent meg, ezért az egészet megismételték májusban. A feleség ekkor sem jelent meg – egyszerűen nem találták (?). Ettől függetlenül májusban kimondták a válást – a párom minden kötelezettsége nélkül. A sentenza már szeptemberben (!) meg is született hivatalos leírt formában, amit a tisztelt bíróságon novemberben MÁR le is pecsételték.

    Kérdésem: ha májusban kimondták a válást de csak novemberben adták ki róla a hivatalos végzést, akkor a párom május és november között házas vagy elvált volt?????

    Az “egyszerűség” azonban itt még nem ért véget:
    a törvények fele azt írja, hogy a válás után is (!) van egy kötelező várakozási idő – ez miért azt nem értem, talán mert lehet, hogy a párom (férfi) terhes a volt nejétől??? vagy 3 év különélés plusz majd egy év válóper után meggondolja magát és mégis csak semmissé teszi a válást???? – az újra házasodás előtt.
    (Hozzáteszem, nem volt egyházi esküvő.)

    A törvények másik fele szerint viszont nincs várakozási idő.

    De ha van várakozási idő, akkor az májustól, szeptembertől vagy novembertől kezdődik?

    És bárkit kérdezhetsz – akár az ügyvédedet is – nem tud rá egyértelmű választ adni.

    Tehát ahogy Renzi mondta:”Italia é semplice e coraggiosa.” 🙂

    1. Semplice??????????????????? hat ezt rendesen benezte. Ha van gondja ennek az orszagnak, az az, hogy eszement sebesseggel termelik az egymasnak ellentmondo torvenyeket, amit aztan sem az allami alkalmazottak, sem a cegek, sem a konyvelo (meg o sem, ettol mondjuk en is kiborulok), des hat persze a lakossag sem tud kovetni.
      Eddig barmire kerestem torvenyt (pl. az allampolgarsagra is) rogton talaltam egy torvenyt, meg meg egyet, ami annak ellentmondott. Aztan hogy az ugyintezo ebbol mit ismer, es mit alkalmaz, az megint mas kerdes.
      Az kulon erdekes, hogy az en konyvelom eskuszik egy adott eljarasra pl a koltsegek elszamolasa tekinteteben, a kollegam konyveloje szerint az epp nem jo, hanem ugy kell eljarni, ahogy az en konyvelom nem akar (ez kulon erdekes. Ha valaki hibazik, ki viseli majd a felelosseget?).
      Ha komolyan utananezel barminek, megorulsz, es teljesen tanacstalanul varod, hogy kideruljon, mikor mi lesz az iranyado.

      1. Igen,igen!minden ugy igaz,ahogy leirtatok!ugyintezni itt tenyleg nem lehet,ezt mar korulbelul 6 eve en is tapasztalom.minden egyes alkalommal,amikor szeretnenk valamit elintezni,olyan erzesem van,hogy ez egy haboru,amire jol fel kell keszulni strategiailag (elolvasni az idevago jogszabalyokat,tapasztalatokat,korbekerdezni ismerosoket),majd tamadas!csakhogy az ellenseget elobb fel kell deriteni (elerhetoseg,nyitvatartas teljes hianya),majd a tobbfazisu ugyintezes soran ugy valtoztatni a taktikat,ahogy az elozo fazis diktalja.nagyon faraszto…es az,hogy en elinteztem valamit egy bizonyos modon nem garantalja azt,hogy holnap valaki mas az o ugyanolyan ugyet ugyanugy el fogja tudni intezni.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s