Munka-tapasztalat

Egészségügyi dolgozók MO vs OO

Az egészségügy az egyik olyan szektor, ahol sokkal jobban fizettettek az olasz alkalmazottak, mint a magyarok.

Két részre bontanám a dolgot: orvosok és ápolók.

ORVOSOK

Az orvosokból túltermelés van OO-ban, évente rengeteg orvost képeznek (a lakosság számához képest a legtöbb orvost itt képzik a világon), ezért sokan innen is elvándorolnak. Nem feltétlen anyagi okokból, mert ha bármilyen állásod van orvosként, szakorvosként (akár a szinted alatti, helyettesítés, alkalmi orvosi munka), nehéz nettó 3000 euró alatt keresni havonta.

Ha bekerülsz alkalmazottként a rendszerbe, akár állami, akár magánkórházba, ennél tuti többet fogsz keresni. A gond a bekerülés.

Itt olyan a rendszer, hogy a 30-40 éve alkalmazott orvosok ülnek a csúcson (osztályok vezetésében), és nem szívesen engednek a húsosfazékhoz közel fiatal, agilis orvosokat. Ezért sok szakorvos évekig csak alkalmi szerződésekkel, helyettesítésekkel  dolgozik.

Kivéve persze, ha orvosdinasztiából jösz, mert akkor mindig akad valami jó állás.

Az ország egyébként ebben is megosztott, északon többször hirdetnek versenyvizsgát adott orvosi helyen betöltésére, délen van olyan kórház, ahol 30 éve nem volt ilyen bejutási lehetőség.

Külföldiként be kell iratkozni az orvosi kamarába (diplomát elismertetni, stb) ahhoz, hogy állást keressen (egyáltalán praktizálhasson)  egy orvos.

A versenyvizsgáról egy szót. 

Az olasz állam (hasonlóan a franciához) úgy toborozza az állami alkalmazottakat (tanárok, orvosok, minisztériumi – regionális közhivatalnokok stb), hogy versenyvizsgákat hírdet. Aki így kerül be egy adott helyre, az általában határozatlan munkaszerződéssel, rendes fizetéssel végzi a munkát (és gyakorlatilag lehetetlen kirúgni).

Ezzel párhuzamosan mindenhol és egyre több embert alkalmaznak pl. helyettesítésre vagy adott, rövidtávú munka elvégzésére más típusú alkalmi munkaszerződésekkel. És sajnos egyre több olyan van, hogy nincsen már versenyvizsga, mert pl. létszámstop van, de a munkát el kell végezni, tehát rendszerszerűen az atipikus szerződésekkel (pár hónapos alkalmi szerződések sorával) felvett dolgozókkal fedik le a szolgáltatást évekig.

Immagine1

 

SZAKÁPOLÓK

Az orvosokkal ellentétben szakápolókból nagyon keveset képeznek, évek óta. Van is hiány belőlük, illetve rengeteg albán, román, stb ápolót látunk mindenhol, ahol betegséggel megfordulunk.

A szakápolói munkához felsőfokú végzettség kell.

Ahhoz, hogy szakápolóként dolgozhasson az ember külföldiként, el kell fogadtatni a diplomát, és beiratkozni az ápolói kamarába. Ennek a neve az albo degli infermieri (IPASVI), és megyei szinten működik. Azaz, ha pl. egy magyar ápoló itt keresne munkát, akkor először is beszéljen olaszul (enélkül nincs esély). Aztán keresse fel a megyei albo (IPASVI) honlapját (pl. albo degli infermieri di Firenze). Ott talál információt arról, hogy hogyan tud beiratkozni. Általában a diplomákat el kell ismertetni, ehhez a magyar szakminisztériumtól kikérni a képzettséget igazoló dokumentumokat. Majd letenni egy vizsgát, amelynek van nyelvi része (tényleg beszél-e olaszul), etikai része és szakmai része.

Ha ez megvan és beiratkozik az IPASVI-ba, akkor már szabadon kereshet munkát a kórházak meghírdetett állásai között, ahová pályázik, és vagy felveszik, vagy nem.

Természetesen vidéken, az eldugott kisebb kórházakban, északon nagyobb az esélye, hogy felveszik. És természetesen ehhez elég okosnak és kitartónak kell lenni, hogy akár még otthon megtanuld a nyelvet és eligazodj a nagyon bonyolult rendszerben.

Egy szakápoló havi bére a pótlékokkal kb. 1500-1600 euró körül van.

Sajnos a rendszer elég perverz, mert egyre kevesebb a pénz, ezért sok kórház spórolni akar a béreken. Ezt úgy tudják megtenni, hogy nem rendes állandó dolgozókat vesznek fel, hanem kiadják közbeszerzési tenderben a munkát, mondjuk 10 szakápoló munkáját 2 évre. Ezt megpályázzák olyan szervezetek, amelyek valamilyen módon ápolókat tömörítenek. Ha megnyerik, elnyerik a tendert, akkor ők külső dolgozókkal látják el a munkát, kevesebbért, mint amennyibe 10 rendes állású nővér 2 éves bére lenne. Ez a kórháznak megéri, mert nem vesz a nyakába elbocsáthatatlan alkalmazottakat, a munka el lesz végezve, és kevesebbe is kerül neki.

Jellemzően cooperativa -k nyerik el a tendereket, amelyek aláígérnek annak az összegnek, amennyibe a kórháznak a rendes dolgozók kerülnének. Mivel olasz munkaerő kevés van (és aki van, eligazodik a rendszerben, keres magának rendes munkát), ezek a cooperativa-k  jellemzően keleti munkaerőt alkalmaznak. Mondjuk román, magyar, lengyel ápolókat toboroznak és kiképzik őket (nyelvtanfolyam még otthon, beíratás az IPASVI-ba, stb). Ez persze nekik pénzbe kerül, és hát nyerni is kellene valami az egész munkán, és eleve aláígértek a rendes fizetéseknek.   Ezért az így toborzott  keleti nővéreknek mondjuk 800-900 eurót fizetnek havonta.

És persze nem akarják őket elveszíteni, ha már ennyit belefeccöltek, tehát mindenféle trükkökkel magukhoz kötik őket. Pl. az IPASVI beiratkozást nem adják oda az ápolónak, hanem maguknál tartják (tudván, hogy enélkül nem tud mozogni az ápoló, ha más állást keresne). Lakás biztosítanak nekik (mondjuk olyat, hogy egy helyen 2-3 család is lakik), és úgy állapítják meg a “lakbért”, hogy az eleve kis fizetésből ne maradjon elég pénz spórolni, nehogy a saját lábukra álljanak. Pakolgatják őket egyik kórházból a másikba. Pl. egy cooperativa-nak van több helyen is elnyert tendere, akkor az ápolókat pár hónapos váltásokban mozgatják a helyszínek között, mert így természetesen nehezebb kiismerni a rendszert, megtanulni, hogyan kellene saját lábra állni.

Ez, ahogy már mondtam, a kórháznak jó, mert kevés pénzért, kötöttségek nélkül el van látva a munka. A cooperativa keres egy jó csomó pénzt az ápolókon. Az ápolók meg külföldről jőve, esetleg csak épphogy elégséges olasztudással egy ideig nem fogják kiismerni magukat a rendszeren, és eleve örülnek, hogy eljöttek a nagyon rosszul fizetett keleti országokból, tehát maradnak.

Ezért én minden ide vágyakozó áplónak azt tanácsolom, hogy a maga erejéből tanuljon meg olaszul és keressen munkát, mert különben évekig tartó “rabszolgatartás” az alternatíva. Ez még akkor sem éri meg, ha természetesen könnyebbnek tűnik még otthonról az elején egy ilyen cooperativa-val szerződést kötni, mint saját jogon eljárni.

 

Reklámok

8 thoughts on “Egészségügyi dolgozók MO vs OO”

  1. Udvozlok mindenkit, aki a blogot olvassa!

    23 eve èlek Oo-ban, es csak 5 eve dolgozok mint apolono. Otthon 1987-ben vegeztem, 4 evet dolgoztam az otthoni Szent Laszlo korhazban. 1991-ben jottem ki Oo-ba , mert annak idejen valoban nem volt sok olasz apolo, ezert az itteni Egeszsegugyi Miniszterium kulfoldrol toborozta az apolokat. Az otthoni apoloi oklevel elismeresehez vartam kb. 10 evet, senki nem tudta biztosra mondani, hogy èrvènyes e az oklevèl vagy sem. Addig huztak-vontak az idot, en belefaradtam a varakozasba,es ez ido alatt mas munkaval kerestem a kenyerem. Ferjhez mentem, szuletett 3 gyerekem. Egy par ève eszbe kaptam, mit csinalok majd, ha felnonek a gyerekek, en nem szeretnek allandoan “Hamupipoke” lenni dolgozni szeretnek. Elvegeztem egy OKJ-s apolo kepzot Magyarorszagon(igen hazamentem majdnem 2 evre, jottem-mentem). Sikeresen levizsgaztam, elismerek az oklevelet itt is, beiratkoztam az IPASVI-be, es akkor neki alltam munkat keresni. Csak erre az idore az olaszok is ezbe kaptak, es sokan elvegeztek az apoloi egyetemet. Ma màr nagyon sokan vagyunk, csak zarojelbe annyit emlitenek, hogy szerdan voltam egy vizsgaversenyen hogy sikeruljon bejutnom egy vegleges allami korhazba hatartalan ideju szerzodesre. Csak erre a versenyvizsgara ami Perugia-ban colt 16000, azaz TIZENHATEZER jelentkezo volt. Nem igaz hogy keves az àpolo, sot mar az egyetemeken letszam stoprol beszelnek. Rengeteg apolo kivandorol az Egyesult Kiralysagba, Nemetorszagba. A roman , lengyek, alban apolk viszont tenyleg sokan vannak, privat intezetekben havi 280 orakat dolgoznak, faradtan es allando stressznek kiteve, es ne adj isten hibat kovetnek el!!!!!!!! Itt emeberi èletrol van szo, nem holmi targyakrol. En 4 eve egy allami korhazban dolgozok hatarozott ideju munkaszerzodessel. Nem tudom, de gondoljatok at tobbszor mielott nekivagnatok, hogy erdemes e kijonni es varni, varni, varni, mert ez az orszag a varakozasok orszaga!

    Szep napot mindenkinek!
    Kriszti

    1. Szia Kriszti, köszi a hozzászólást.
      A végzettséged elismertetése azért tartott anak idején sokáig, mert az EU csak kb. 10 éve szabályozta az egészségügyi végzettségek kölcsönös elismertetését, addig nagyjából minden állam azt csinált, amit akart (azt ismert el, amit akart – nyilván a saját szükségletei mentén is). Az elmúlt években viszont kialakult és szabályozott lett folyamat.
      Az ápolói képzésem numerus clausus van, ahogy az orvosoknál is, de ez nem azért van, mert sokkal többen lennének, hanem mert ez egyfajta “minőségbiztosítás” (hogy van felvételi, nem csak úgy be lehet iratkozni, mint más szakokra). Ettől függetlenül a statisztikák azt mutatják, hogy kevés ápolót képeznek egész Oo-t tekintve és nemzetközi összehasonlításban is.
      A versenyvizsgák azért ilyen keresettek (azért vannak ennyien), mert egyre kevesebb a rendes (határozatlan idejű szerződéssel és rendes fizetéssel) foglalkoztatott ápolók száma, aminek éppen az az oka, hogy kiszervezik a tevékenységet úgy, ahogy a bejegyzésben is leírtam. A kevés normális állásra pedig sokan be szeretnének jutni. Tegyük hozzá, hogy délen sok olyan kórház van, ahol évek (évtizedek) óta nem volt versenyvizsga, ellenben sok a munka nélküli fiatal, akik szintén északra jönnek, ha bármilyen állami állásra lehet pályázni (tanár, ápoló stb).
      Üdv

  2. Sziasztok! A bejegyzés valósághűségét csak alátámasztani tudom. A párom 5 éve már, hogy egy cooperativa alkalmazásában áll, mint szakápoló. Az elmúlt 5 évben kb. 6 áthelyezése volt, így többször voltunk kénytelenek költözni a nagy távolságok miatt, iskolát már 4 alkalommal váltottunk.
    A dolgozók elbizonytalanítása, ellehetetlenítése attól, hogy saját lábra állhasson, valóságos. Csak megemlíteném a rendszeres belső “szintfelmérő” vizsgákat, amelyeket csak a külföldiekkel végeztetnek el… Párom olasz kolléganője egyszer kíváncsiságból elkérte a kérdéseket, nem értette, miért is “panaszkodnak” az idegen kollégák… Azóta szóba sem hozza a teszteket, már nem kíváncsi. Nem részletezem. Kiértékelés, a kérdések, hibák kielemzése soha nem történik meg és a tesztet elvégzők sok esetben komplett hülyének érzik magukat egy-egy vizsga után, holott folyamatosan minőségi munkát végeznek, rendszeresen továbbképzéseken vesznek részt.
    Ismerjük a “több család együtt” kategóriát is, 2-3 hónapig laktunk közös albérletben másokkal. Hatalmas toleranciát igényel és ha gyerekek is vannak, hát még nehezebb.
    Jelenleg, gyűrűzik a válság, felmerült némi sikkasztás a vezetők részéről, nincs már útiköltségtérítés, nincs 13. havi juttatás, a havi fizetés két részletben érkezik, ha érkezik… És munkalehetőség… Nem igazán kínálkozik. Folyamatosan keresünk, küldjük az önéletrajzokat, regisztrálunk munkakereső irodákhoz, de legtöbb esetben még válasz sem érkezik. Nem számít a az otthoni és itteni munkatapasztalat, a jó szakmai nyelvismeret… A párom munkaszerződése határozatlan idejű és az olasz ismerőseink azzal nyugtatgatnak, hogy nyugodjon meg, elküldeni nem lehet és munka mindig lesz… És ha most nem is, de egyszer (!!!!!) biztosan fizetnek… Itt már kinyílt a bicska a zsebemben… Szóval az “egyszer biztosan fizetnek”-ből nem lehet albérletet, iskolai menzát, iskolabuszt, rezsit fizetni. Ha eladják a céget, vagy csődöt jelent…
    Az ápolói szakma minden, csak nem hiányszakma már Olaszországban, más területein pedig munkát kapni, ha csak a saját példámat veszem alapul… Félreértés ne essék, mindig dolgoztam valamit, mert elvállaltam, ami az utamba esett, de egy bejelentett, céges és nem magánszemélytől függő, normális munkaidejű munka biztonságát ez nem pótolja. Diplomásként, fogösszeszorítva takarítani, badanteként “elkényeztetett” öregek minden rigolyáját elviselni, beazonosíthatatlan munkaidőben, láthatatlan, állítólag hivatalos munkaszerződéssel, havi bérkimutatás nélkül… Természetesen nem mondom azt, hogy minden és mindenki rossz. Ismerek nagyon kedves időseket, akiket szeretek, keresem a társaságukat. Időnként azonban beválasztottam a munkával és bizony a könnyeimet nyeldesve éltem és élem túl a mindennapokat. Munkámmal eddig mindig elégedettek voltak, nem akartak elengedni, amikor úgy hozta az élet, hogy költöznünk kellett a párom áthelyezgetése miatt. Amikor viszont referenciát kértem a jó “munkakapcsolatra” hivatkozással, nem adtak, amiért mertem felmondani a munkaviszonyt… Majd ennek ellenére többször megkerestek, hogy nem mennék-e vissza, mert a nehéz természetű nagynéni és a nagyapó, nem fogad el senkit maga mellé, vagy mindenkit elüldöz… A sors fintora…
    Olaszország csodálatos ország, de valóban a VÁRAKOZÁS országa, nyaralni, álmodozni nagyon jó, de itt élni, megélni, nem egyszerű.
    Így 5 év után most újra a munkaerőpiacot “bújjuk”, hogy itt tudjuk folytatni az életünket, nem gazdagon, de biztonságban. Talán ránk mosolyog végre a szerencse.
    Megérzésem szerint azonban az utolsó köröket futjuk ebben a csodálatos országban – gyermekeink nem kis kétségbeesésére -, aztán, ha úgy hozza a vakszerencse, továbblépünk.

    1. Szia, Köszönjük a hozzászólást, értékes, foleg, mert sajat tapasztalat. Kitartas a kereseshez… de concorso-ra nem iratkozott fel a parod? Az is lutri, de ott lehet olyan állást kifogni, hogy közvetlen neked fizet az allam es nem a cooperativa-nak. Ennyi idő után mar szerintem azt is meg tudna csinalni, foleg, hogy ilyen értelmetlen tettekkel “edzik” oket… sok üdv 🙂

      1. Köszönöm a biztatást! Még nem adjuk fel, csak a gyerekeink jövője érdekében gondolkodunk, hogy merre lépjünk tovább. Maradni szeretnénk mind, leginkább a gyerekek, letelepedni végre. De nem szeretnénk várni, amíg teljesen ellehetetlenül a helyzetünk.

  3. És még annyit… Nagyon jó ötlet volt a blog indítása, köszönöm a sok-sok információt. Rengeteget segített a kezdeti nehézségekben és bár már “vén rókának” számítunk olasz földön, inkognitóban sokszor benézek és olvasgatok. Köszönöm a munkádat és kívánok további sikereket!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s