Mindennapok, Vállalkozó - nõk

Nők olasz módra

Akartam már írni, hogy két nagyon nagy hír is van nőfronton az olaszoknál 🙂

Samantha_Cristoforetti_portraitAz első olasz űrhajósnő tegnap este érkezett meg a Szojuz űrhajóra, ahol 6 hónapot fog eltölteni (férfi kollégáival), a tervek szerint.

Samantha Cristoforetti 37 éves, mérnök, öt nyelven beszél és egyébként egy megnyerő, szimpatikus ember (a vele készült interjúk alapján). Olaszországban két fontos feltétele van annak, hogy valaki  űrhajós legyen, a szakmérnöki végzettség és a katonai pálya. Ez utóbbi nem is volt olyan egyszerű, mert amikor Samantha az egyetemet kezdte, nők még nem jelentkezhettek az olasz Katonai Akadémiára. Így ő is évekig tanult külföldön (Amerika, Németország), ahol mindkét vonalon haladt előre.

Végül 2009-ben az Európai Űrügynökség  8000 jelenkező közül őt választotta űrhajósnak (5 másik kollégával együtt, köztük egy másik olasz, Luca Parmitano).

Che dire? Brava!

Fabiola-gianottiSzintén egy olasz nő lett a genfi székhelyű CERN vezetője. Fabiola Gianotti 54 éves, fizikus kutató. 1987 óta a CERN-ben dolgozik, tavaly a Higgs-bozon felfedezését ő jelentette a világnak. Ő az első nő a CERN élén.

Repedezik az üvegplafon, még ha csak hajszálrepedésekkel is…

Reklámok
Infrastruktúra, Munka-tapasztalat

Jobs act-1

jobs act

Az olasz közéletet lázban tartó nagy törvénytervezetről írok majd több részletben, amit a jövő héten kellene megszavaznia a parlamentnek. A jobs act nagy vitákat generál és tömegeket állít szembe egymással meg a kormánnyal,  ezért érdemes róla beszélni. Íme az első rész.

___________________________________________________

Az olasz munkaerőpiac nagyon rosszul működik és igazságtalan. Ezen évek óta próbálnak segíteni (?) különféle munkaügyi miniszterek és kormányok, végülis nagyobb siker nélkül. De miről beszélünk tulajdonképpen?

Az alap probléma (nem fogok minden részletre kitérni, mert annál sokkal bonyolultabb a rendszer, de a makroszkópikus problémákat említsük meg) a következő:

A határozatlan idejű szerződéssel dolgozók túlvédettsége- articolo 18 (dello statuto dei lavoratori), illetve a hatalmas különbségek a különböző típusú szerződéssel dolgozók között. (Ez persze így politikailag nem korrekt, de most nem a porhintés a lényeg.) Tehát, akinek ilyen szerződése van, az gyakorlatilag elmozíthatatlan a munkahelyéről. Akkor is, ha rosszul dolgozik, nem hatékony stb, stb. Ilyen az állami alkalmazottak nagy része, és sok privát vállalalatnál dolgozó is. Sokakra egyébként valójában nem is érvényes az az articolo 18, mert a dolgozóknak csak kis részét védi hivatalosan ez a törvény (a 15 főnél nagyobb cégekre vonatkozik), de  erejét jelzi, hogy a köztudatban gyakorlatilag mindenkiről, akinek határozatlan szerződése van, azt gondolják, hogy lehetetlen elbocsátani.

Valójában az az articolo 18 csak annyit mond ki, hogy akit diszkriminatívan, vagy nem megokoltan bocsátanak el, azt vissza kell helyezni az eredeti munkakörébe, és kártalanítani kell.

Annak idején azért volt nagyon fontos ez a védelem, mert a dolgozókat nem védte semmilyen más törvény a munkaadóktól, és nagy fegyvertény volt, hogy 1970-ben a szakszervezeteknek sikerült ezt végigverekedni a törvényhozáson. Akkor azonban a dolgozók nagy része nagy termelőcégeknél dolgozott, könnyen szervezhetők voltak (szakszervezetileg) és úgy nézett ki, a gazdaság és a tömegtermelés sokáig felívelőben lesz, előre kiszámítható módon tervezhetővé teszi a cégek tevékenységét.

A gazdaság azóta sokat változott, meg hát itt ez a fránya globalizáció is, de ez az articolo 18 olyannyira bekövült a rendszerbe – méghozzá így átértelmezve -, hogy  manapság aki határozatlan időre vesz fel embereket, az gyakorlatilag elbocsáthatatlan dolgozókkal terheli meg a cégét.

2002-ben született erre egy nagyszabású válasz, a munkaerőpiac liberalizálása. Csakhogy az alapötlet az volt, hogy két fontos lépést tesznek meg: elsőként lehetővé teszik, hogy rövid időre és szinte jogok garantálása nélkül felvehessenek embereket a cégek (atipikus munkaszerződések rengeteg formája, amelyek nem jogosítanak fel betegszabadságra, fizetett szabadságra, munkanélküli támogatásra, anyasági segélyre stb stb), és ezzel a cégeket tehermentesítik (kicsit felszabadítják, mert a járulékok is alacsonyabbak ilyen szerződés esetén).

Ezzel egyidejűleg az állam garantálni akarta a munkaadó által meg nem megadott jogokat a dolgozóknak (pl. ha munka nélkül vannak adott ideig, akkor az állam fizeti majd nekik a segélyt/ támogatást), csakhogy a jó olasz állam pont félútig ment el, a jogokat elvette a dolgozóktól (lehetővé tette a munkaadónak, hogy ne “jó szerződésekkel” vegye fel a dolgozókat), de a támogatásokat már elfelejtette megadni. Na persze akkor sem volt sok pénze (hány évtizede van ez az állam eladósodva???), meg annyira mégsem volt fontos, hogy egyenlő jogokat garantáljon a dolgozóknak. Ez utóbbi sajnos nagyon jellemző Oo-ban: a különböző szektorok / nagyságú cégek dolgozóinak mind más és más jár, csak győzzünk eligazodni. Vagy még inkább: eleinte annyira kevesen voltak ezek az atipikus dolgozók, hogy nem lehetett rájuk egységes csoportként tekinteni, ezért jól el lehetett dugni a problémáikat.

Sajnos az elmúlt 12 évben minden  munkaadó rájött, hogy ez milyen kényelmes és olcsó módja a toborzásnak, így manapság gyakorlatilag lehetetlen rendes szerződéssel munkát találni. A rendszer elfajzott, nagy cégek akár napi szerződésekkel is foglalkoztatnak embereket, akik így minimális pénzért és jogok nélkül dolgoznak. Ugyan szabály van arra, hogy X időnél tovább ilyen formán nem lehetne foglalkoztatni egy embert, de pont ezt a szabályt sem ellenőrizni, sem betartatni nem lehet (ez is, vajon kinek az érdeke??).

Közben az évek során itt-ott adogattak kis jogokat az atipikus dolgozóknak is, de olyan minimális mértékben, hogy gyakorlatilag manapság ez a csoport viszi el a hátán a munkaerőpiac kockázatainak nagy részét, és még csak fóruma sem nagyon van, hogy tiltakozzék ezellen.

Érdekes, hogy maga az  állam is rájött, hogy ez mennyivel kényelmesebb és olcsóbb neki ez: a tanárok/orvosok/ ápolók stb. nagy részét már nem  rendes szerződésekkel foglalkoztatja, hanem egyéb alternatív megoldásokkal. Pl. a tanárt csak 9 hónapos szerződéssel veszi fel, így nyáron nem kell neki fizetést adnia. Az ápolókról itt írtam, az ő esetük is tanulságos.

És a nagy védelem árnyoldala, amelyel naponta mindenütt szembesülünk: az állami és  a privát szektor is telidestele inkompetens, lassú, béna, magát nem képző alkalmazottakkal, akiket azonban nem lehet kitenni, mert nekik, na nekik! vannak jogaik.

Renzi többek közt ezzel menne szembe a jobs act-tal. Méghozzá úgy, hogy kivezetné az atipikus szerződések nagy részét és csak nagyon indokolt esetben (és adott időre) lehetne így foglalkoztatni embereket. Illetve, ahol nem lehet ezt kiküszöbölni, több jogot/védelmet adnának az ilyen atipikus dolgozóknak.

Ezzel párhuzamosan az articolo 18-t is lazítaná. Ez az, ami természetesen nem megy le a védett dolgozóknak. Szolidaritás? Egyenlő esélyek, bérek és jogok? Ugyanmár! Minket védenek, a többiek meg haljanak nyugodtan meg, kb. ez a szakszervezetek és a védett dolgozók hozzáállása, amiért tüntetnek, felmelik a hangjukat mindenhol.

Megjegyzem van egy nagy veszélye a jobs act-nak, illetve az atipikus szerződésformák kivezetésének a munkaerőpiacról, méghozzá az, hogy az eddigi atipikus dolgozókat nem fogják ám rendes szerződéssel felvenni a cégek, hanem belekényszerítik majd őket az egyéni vállalkozásokba / számlaadási kötelezettségbe. Ez azért lenne nagy gond, mert akkor a dolgozóknak nemcsak a mindenféle adót és járulékot kell megfizetni (és persze továbbra is kevesebb joguk lenne), hanem még az áfát is, ami további 22%-ot fog csökkenteni a nekik kifizetett béren (ugyanakkor gazdagítani az államot), és a bér – ne legyenek illúzióink!- magasabb nem lesz a jövőben sem.

Foly. köv.

 

A ESKÜVŐ TOSZKÁNÁBAN, Felhìvàsok

Esküvő Toszkánában

Sokan tudjátok, hogy esküvőket szervezünk Toszkánában, követtek facebookon is, ezt nagyon köszönöm Nektek.
De talán van, aki még nem tudja, nekik érdekes lehet az információ.

Akár tudjátok, akár még nem, akkor is érdemes az alábbi gyönyörű képeket megnézni, hátha kedvet kaptok 🙂 Akár megerősítéshez is…

Mi nagyon szeretjük ezt a tevékenységet, csodás helyeket, igazi olasz gasztronómiát és hangulatot adunk a magyar pároknak. Csak a legjobbakat…

A képeket profi fotósok: Sz.S. Photo, White wedding photo, Cseh Dániel, a bejáratott helyi olasz fotósaink, és mi magunk készítettük.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mindennapok, Tévé-kultúra

Az új 10 eurós

A napokban kisebb felháborodást keltett Olaszországban az alábbi videó.
A kisfilm az új 10 eurós bankjegyet reklámozza, és az alapötlete az, hogy több EU-s tagállam állampolgára elmeséli, mire használja a 10 eurós bankjegyet. Szinte mindenki valamilyen szabadidős tevékenységet végez, van benne első randevú, idősebb pár divatos autóban, kislány vattacukorral stb stb.
Az egyetlen, aki dolgozik, és borravalóként kapja a 10 eurós bankjegyet, az olasz szereplő.
Ez a tény azonnal felborította az olaszokat. Mi az, hogy mindenki szórakozik, csak mi dolgozunk, és még csak nem is a fizetést, hanem a borravalót kapunk (kb. mint alamizsna).
Mi tagadás, Olaszországnak sincs mindig kifogástalan imázsa a világban…
A videó itt található.

Firenze

Caffé di Firenze – 8

A Caffé Pasticceria Giorgio Firenze – elegáns és kicsit sznob – Soffiano negyedében található.

Van étterem része is, finomak és különlegesek a szendvicseik, és a pasticceria is csodás. Nagyon jók a croissant-ok, és a mindenféle krémes csodák is.

Terasza van, ahol nagy szerencsével (és türelemmel) ki lehet várni egy szabad asztalt. Érdemes, mert akár kávéról, akár sütiről van szó, Firenze egyik legjobb helye ez.

 Holnapja itt. 

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A sorozat legutóbbi része itt. 

Országjárás

Mercatello su Metauro

Tudom, azt kérditek, hogy micsoda???

Igazatok is van, ez egy jelentéktelen falu az Appeninek oldalában (kb. 1400 lakos). Mercatello su Metauro, a Metauro folyón az i.e. (!) 12. század óta létezik, amikor az umbro-k (umbro nép, még a rómaiak előtt itt élt népcsoport, a mai Olaszországban Umbria régió őrzi a nevüket) megalapították. Augustus császár idejében a Regio VI Umbria része lett, aztán a barbár invázió megsemmisítette. A longobárdok építették újjá a 6. században.  Hosszú történelme sok épületet megőrzött, ilyeneket:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mindennapok

Temetkezés Olaszországban

Ugyan elmúlt már halottak napja, de azért ejtsünk néhány szót a temetkezési szokásokról Olaszországban.

Nyilván itt is régiója válogatja, hogy hogyan temetkeznek és milyen sírkerteket alakítanak ki, de északon azért jellemző, hogy egyforma sírkövekből álló rendezett sorokat találunk a temetőkben.

Olyan falak, ahol több sorban emléktáblák jelzik az ott nyugvók nevét, nem csak a hamvasztásos temetéseknél jellemzőek, hanem ide is temethetnek teljes nagyságú koporsókat. És itt is egyforma lesz a dekoráció.

A családok kisebb kápolnákat vehetnek maguknak, ahová évtizedekig temetkeznek.

Magán a temetésen való részvétel általában a temetési misét jelenti, a temetőkbe  már csak a nagyon szűk család megy ki.

Északon már nem jellemző feltétlenül a fekete viselet, sem a temetési  misén (ott csak a szűkebb család, közeli ismerősök öltöznek feketébe), sem a gyászév alatt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.