Felhìvàsok

EXPO

logoExpo1

2015. május 1. és október 31. között rendezik a soros világkiállítást, az EXPO 2015 -öt Milánóban.
Az egész ország kiállításlázban ég, és “természetesen” nem hiányozhattak a botrányok: a szokásos beépülő maffia, ellopott és méregdrága közbeszerzések, nem folytatom, business as usual, Olaszországban vagyunk.
De most nem rontanék ünnepet, beszéljünk az EXPO-ról.

A kiállítás központi témája az étkezés, gasztronómia, a világ táplálkozása.
Nagyon eltalált téma, Olaszország talán a legnagyobb étkezési kultúrával rendelkező ország Európában, és mondhatjuk, hogy a világon is a legjobbak között van (sajnálom, hogy ezt kell mondjam, mert a francia konyháért is rajongok, de az olasz egészségesebb – köszönhetően a klímájának, a helyben megtermelhető termékeknek).

Ez az az olasz dolog, amit fenntartások nélkül és meggyőződéssel védek, mert sokminden van ebben az országban, ami nem vagy rosszul működik, de az étel, a gasztronómia elképesztő.
Nem, nem az az “olaszos” konyha, amit otthon, Magyarországon ismerünk, ez itt egészen más.
A tészta mindig durum, a pizzán nincsen ketchup (meg ananász sem :)), az átlagember által fogyasztott zöldségek típusa és mennyisége magasan ver sok más nemzetet, halak – tengeri herkentyűk, kiváló minőségű húsok….
Sok szakértő szerint az, hogy az olaszok a világ egyik leghosszabban (és leghosszabb ideig egészségesen) élő népe, az nagyban ennek az étkezési kultúrának köszönhető. (A japánokkal verseng az elsőségért, és hát igen, a japán konyha is magáért beszél…)

Mert az olasz konyha változatos – az északi kontinentális ételektől az arab hatásokat beépítő déliekig elképesztő a választék.
Mert az olasz konyha rengeteg zöldséget és gyümölcsöt használ. (Épp a napokban gondolkoztam el, hogy itt a téli zöldségek típusa hányszor több, mint mondjuk Mo-n. Napi szinten esszük az articsókát, radicchiot, rucola-t, pagodakarfiolt, édesköményt, 10 féle salátát, 5 féle káposztát, 3-4 féle hagymát, cikóriát, mángoldot, hogy a ritkább zöldségekről ne is beszéljek).
Mert itt a legszegényebbtől a gazdagig mindenki leül napi háromszor enni, és figyel arra, hogy mit.
Mert az átlagfogyasztó meglehetősen tudatos, megkeresi a legjobb minőséget, odafigyel arra, hogy jól egyen.

Szóval igen, ha ez az ország valami érvényeset mutathat a világnak, az az étkezés lesz.

És hogy a primér élvezetektől egy kicsit általánosabb felé evezzünk, a legtöbb jövőkutató közgazdász szerint a jó minőséget termelő mezőgazdaság lesz a jövő húzóágazata.
Ez meglátszik már most is, tendencia, hogy sok (a munka világából egyébként kiszorult) fiatal visszafordul az agrárium felé (nem könnyű, mert méregdrága a terület), és egyre többen biót, vagy valami speciális “résterméket” kezdenek termelni.

Két irányban lehet gondolkozni: egyrészt a gazdag nyugaton egyre fontosabb az étel minősége (nemhiába mennek naponta különrepülők egyes amerikai nagyvárosokba Pugliaból, hogy altamurai kenyeret, vagy burrata-t szállítsanak frissen a jó olasz vendéglőknek, és deli-knek). Ugyanakkor a túlnépesedő Afrikában, Ázsiában egyre nagyobb mennyiségű ételre (meg termelő technikára) lesz szükség.

Minderről szól majd az EXPO.
Jegyeket, akár elővételben, valamint a programot az EXPO honlapján találtok: http://www.expo2015.org/it
Én már tervezem a látogatást… 🙂

Reklámok
Étel - ital

Fogytán az olaj

olaj
Na nem a nyersolaj, hanem az olívaolaj.
2014. sokak szerint az emberemlékezet óta legrosszabb olívatermést hozó év volt, így most év elején már kezdenek fogyni a régebbi készletek.
Toszkána Olaszországon belül is kiemelkedő olívatermelő vidék.
15 millió olívafájával, 70 000, a szektorban dolgozó kisebb-nagyobb céggel, és 4 DOP (denominazione d’origine protetta) + 1 IGP (indicazione geografica protetta, mindkettő eredettvédett termékeket jelöl) márkával rendelkezik, most mégis máshonnan származó olajjal kell majd beérnie – legalábbis a következő szüretig.

Sok termelőterületen a 2014-es szüret (vagy egyenesen annak hiánya) akár 90%-kal kisebb termést hozott, mint egy átlagos évben.

A felmérések szerint a toszkán fogyasztók 53%-a már most bevásárolt és készletezett a régebbi évek vagy más olasz termőterületek olívaolajából. 25%-uk csökkenti a fogyasztását, és csak 16% mondta azt, hogy szívesen megvesz más (akár kevert forrásból származó olívabogyóból készült, külföldi eredetű) olajat.

Csak a fogyasztók 3%-a mondta, hogy hajlandó részlegesen más olajat használni (napraforgó, egyéb magvak stb).

Azért is kár, hogy pont ez az év ilyen olívaolajszegény, mert a nemsokára Milánóban induló EXPO az étkezést, gasztronómiát tette meg központi témájává, amelyben az olasz olívaolaj meglehetősen fontos helyet foglal el.

Mindenesetre mindenkinek azt ajánlják, hogy ellenőrizze az olaj és alapanyagának eredetét, mert a megszokott jó minőséget csak a helyi olajak tudják garantálni. És készüljünk fel, hogy az éves átlagos fejenkétni 7 liter olaj helyett idén jó, ha 3,25 liter jut majd a fogyasztóknak.

Forrás itt.

Mindennapok

A legújabb tömegpusztító fegyver, a bevándorló

bevandorloBár a magyar újságok nem nagyon foglalkoznak vele, de Líbiában teljes a káosz. Van több – el nem ismert, illetve ide-oda visszavonult (menekült) – kormány, és tör előre az ISIS, amely meg akarja hódítani a teljes fejetlenséggel küzdő országot.
A többi mérsékelt arab ország (Egyiptom, Jordánia) nem nézi ezt jó szemmel, éppen most már bombázzák is az ISIS által elfoglalt területeket.
Olaszország déli részétől ez nincsen olyan messze – 400-500 km-ről van szó légvonalban -, így meglehetősen aggódunk, mi lesz ebből.
Az ISIS többedjére fenyeget azzal, hogy elfoglalja Rómát (ami ugye az ősellenség, a kereszténység központja), így teljes a készültség Rómában és a Vatikánban.
A napokban jött a következő fenyegetés, az ISIS nagy terve: káoszba dönteni Dél-Európát. Ennek eszköze, hogy minél több menekültet hajóra kényszerítenek és elindítanak Olaszország (Málta) felé, legyen csak minél nagyobb káosz.
Az illegális bevándorlás egyébként is nagyon megnőtt azóta, mióta nincsen Kaddhafi, és hatékony ellenőrzés a líbiai partokon.
A probléma egymásnak ugrasztja Olaszországot és az EU többi országát is, a feszültség folyamatos.

Olaszország 2013. októbere és 2014. novembere között a Mare Nostrum akcióterv szerint járt el, megmentette mindazokat, akik tengeri területeire érkeztek (a Mare Nostrum egyébként a Földközi-tenger neve volt az ókori rómaiaknál). Ez nagyon sok pénzt és emberi erőforrást igényel, a déli befogadó kampuszok nemhogy tele vannak, hanem sokszorosan túlterheltek. Orvosok, ápolók, katonák, tengeri rendfenntartók folyamatosan mentik a mindenféle úszó alkalmatosságon idáig eljutott embereket. Nagy tragédiákat láttunk az elmúlt években is: elsüllyedt hajók, kiszáradt, meghűlt emberek, holttestekkel befutó lélékvesztők, naponta jönnek a hírek. Az operáció egy éve alatt 160.000 embert mentettek ki a vízből, és sajnos 3360 halott is volt. Ez havonta 9,5 millió euróba került az országnak.

Az EU (és annak illetékes hivatala, a Frontex) 2014. novembere óta Triton nevű akcióval vette át az olaszok tevékenységét, amelyet sokan bírálnak. Elsősorban azért, mert az az alapvetése, hogy nem mentik a tengeren ideérkező embereket, hanem a határokat védik (ezt egyébként hogy is? Az érkező hajókat szépen visszaküldik a kiindulási pontra, vagy hogyan?). Nem mennek le a líbiai határok közelébe, és tavaly november óta összesen 6000 embert mentettek ki a vízből. A Triton havi költsége 2.9 millió euró.

Az olasz Guardia costiera (“vízirendőrség”) továbbra is ment, ha tud, ha szükség van rá – a Tritonnal párhuzamosan.

Nem megoldott, hogy mi lesz az ide dokumentumok nélkül, most már háborús övezetekből menekülő afrikaiak, arabok sorsa. Nyilvánvaló, hogy Olaszország egyedül ezt nem fogja elbírni. De nincs arról megegyezés, hogy esetleg más EU-s országok fogadjanak be menekülteket.

Libia:diffuso video che mostrerebbe la decapitazione di egiziani cristianiEzt látva nem véletlen, hogy az ISIS megtalálta a tömegpusztítő fegyverek új generációját: a bevándorlót. A szemtanúk arról beszélnek, hogy minden eszközzel (agresszióval, lövésekkel, bárhogy) hajókra kényszerítik a líbiai partokon az embereket és elindítják észak felé. Minél több ember küldenek ide, annál nagyobb lesz a káosz. Meg majd jól összeugranak az EU-s országok, ami szintén az ő malmukra hajtja a vizet. Megoldás egyelőre nincs, de a humanitárius katasztrófahelyzet alakulóban.

Étel - ital

Ferrero

Tegnap meghalt a Ferrero birodalom tulajdonosa Michele Ferrero.
Olaszország leggazdagabb embere, az olasz gazdaság emblematikus alakja.

ferreroA céget 1946-ban alapította Pietro Ferrero (Michele nagyapja), de már előbb, 1942-ben elindult a kis édességgyártó üzem, amely mára az egész világon az egyik legjobban ismert édességipari brand-dé nőtte ki magát.
Az alapításkor éppen kakaóhiány volt (meg világháború), ezért a Torino-környéki részeken gyakori és olcsó mogyorót kezdte el használni a mester. Ebből dolgozta ki au igen olcsó giaduja nevű mogyórókrémes nugátot, amelyet sztaniolpapírba csomagolva stállított a boltokba, ahol kisebb-nagyobb darabokat szeltek le belőle. A vevők ezt a krémdarabokat aztán kenyérre kenték. Váratlan és hatalmas sikere lett, akkora, hogy egyszercsak már nem volt elég a kézműves módon előállítható mennyiség.
Így alapították meg a Ferrero céget 1946-ban, amely azóta is családi tulajdonban van.
A terméken kívüli nagy újítás volt az is, hogy a cég saját disztribúciós módszert dolgozott ki, a cégtől a viszonteladóhoz ment közvetlen a termék, nem bízták harmadik félre.

1950-ben már az első németországi gyártóüzemüket nyitják, ekkoriban a fő termék a Cremalba, majd később a Mon Chéri bonbon.

1957-től Michele Ferrero lesz a fő tulajdonos (több haláleset, és átszervezés után, de mindig szigorúan családban maradva).

Ferrero_Nutella1964-ben a mogyorókrém formát vált, sűrűbb lesz és más nevet kap: hivatalosan is megszületik a Nutella.
Innentől a terjeszkedés folyamatos, Hollandiában, Svájcban, Belgiumban, Dániában és az Egyesült Királyságban nyílnak üzemeik.

Elindítják a Kinder márkát is, többféle termékkel.
A cég talán egyik legismertebb bonbonját, a Ferrero Rocher d’Or-t 1983-ban dobják piacra, nagy sikerrel.

gigante buonoÉs megjelennek a tévében is: 1971 és 1976 között a Ferrero az egyik legnagyobb tévés hírdető, elsőként a televíziózás történetében.

A Gigante Buono rajzfilmek egész generációk emlékezetében élnek a mai napig.

1983-ban megalapítják a Ferrero alapítványt, amely a cég már nyugdíjas dolgozóit szeretné továbbra is a céghez kötni, szociális és kulturális tevékenységgel. Ez egy fontos vonása a családi tulajdonú cégnek, a kezdetektől megpróbált emberien, a “jó kapitalista” szellemében dolgozni a mindennapokban. Ez az, amit ma Corporate Social Reponsability-nek is hívhatnénk, az a szemlélet, hogy a munkások teszik a gyárat, ezért az ő jólétükre figyelni kell. Ez annak ellenére megmaradt, hogy ma már valóban egy multiról van szó.
A cég a kezdetektől szigorúan családi tulajdonban maradt, sosem vitték a tőzsdére.

Érdekesség, hogy az USA-ban nem árulhatják a kinder tojást, mivel a helyi hatóságok tiltják az ehető részeken belül található műanyag játékok árusítását.

Továbbá vannak olyan termékek, amelyek csak Olaszországon kívül találhatók, pl. a Ferrero Küschen (amit én is mindig Németországban szerzek be).
Az utóbbi időben sokan támadják a Nutellat, mert sok pálmaolajat tartalmaz, ami nem egészséges. A már nagyon édes, túl kommersz Nutella helyett valóban sokkal jobbak a kézműves mogyorókrémek, persze jóval drágábban, és nem sok helyen lehet hozzájutni.

Visszatérve a Ferrero-hoz, most jön majd az utódlás kérdése, meglátjuk, lesz-e változás a céges politikájukban. Addig is az biztos, hogy a cég az olasz ipar egyik legfontosabb pillére, sok elemző azért is nagyra értékeli, mert kézzelfogható termékeket gyárt a mai napig, nem ment el a spekulatív meggazdagodás (befektetések) irányába. A siker főbb jegyei a családi tulajdon, tőzsde kerülése, és a dolgozók iránt érzett felelősége.

Mindennapok

Az új államelnök, Sergio Mattarella

Ma teszi le esküjét az új államelnök.
Sergio Mattarella kereszténydemokrata politikus, aztán alkotmánybíró is volt.
Egyrészt azt a keresztény-konzervatív vonulatot képviseli, amely a mai napig jól ekladható Olaszországban. Másrészt saját élettörténete egyik fontos része, hogy a maffia ölte meg a testvérét, aki a karjaiban halt meg. Ezért szintén szimbólikus a megválasztása, és nagyon mély közösen megélt történéseket hordoz.
Írok majd hosszabban is róla, az olaszul tudóknak addig is wikipedia.