AA Szállás Olaszországban

Szállás Milanóban

Milánóban kiadó szoba (központi, kényelmes) rövid időre, vagy egyetemista lánynak, aki Erasmussal jön Milanóba.   jutka.cs@libero.it és a honlap: http://www.jutkacsakanyi.com/

Reklámok
Firenze

A bankrendszer bölcsője

Aki volt már valaha Firenzében, tudja, hogy elképesztőek az épületek arányai. Az egymást érő palazzo-k impozánsak még mai szemmel is, ha pedig elképzeljük, ahogy a középkori utazó beérkezik a nyüzsgő középkori városba, igencsak nagy hatással lehetett rá a gazdagság, a hatalmas paloták és a lenyűgöző városi élet.

A 13. században Firenze már így nézett ki (1200-as évek! Magyarországon ekkor épp a tatár járt):

Firenze

A történészek úgy becsülik, hogy a középkorban nagynak számított az a város, amelynek 50 000 lakosa volt. Párizs kivételével – amely a 12. és a 13. század között “demográfiai szörnnyé” vált, 50 000-ről 200 000-re duzzadt lakossággal -, a kor minden nagyvárosa itáliai: Milano, Firenze, Venezia és Genova. Már az ókorban jellemző volt ez a lakosságkoncentráció Észak-Itáliában, és mivel a kora középkor Italiában kicsit könnyebb volt, mint a nyugat más részein, ez nagyban hozzájárult a városi élet jellemzőinek megtartásához.

A városi életforma megtartotta az a laikus (nem egyházi) írásos kultúrát amely az ókorban elterjedt volt: tudtak számolni, nyilvántartásokat vezettek, levélben kommunikáltak egymással. (Egészen más környezet ez, mint pl. a középkori Francia királyság településszerkezete, amit a vidéki, földműves kultúra, az írástudatlanság jellemzett.) Ez az írásos kultúra, amely a urbánus agglomerációs szerkezet fenntartásához szükséges volt, nagyban segítette az itáliai városok kora középkori újjászületését, míg közben a nyugat többi része még pár évszázadig szendergett.

De ez még önmagában nem lett volna elég – hiszen a helyzet hasonló volt Dél-Itáliában is, de ott az egy Nápoly kivételével mégsem jöttek létre ilyen virágzó központok.

A másik dolog, ami Észak-Itáliát előnybe hozta, az a virágzó kereskedelem kelet felé, amelyből a városok nemcsak részesedtek jó földrajzi fekvésüknek köszönhetően, hanem kimondottan a kelet-nyugat közötti központtá váltak. A Palesztinából visszatért keresztesek hozták a selymet, a fűszereket, az egzotikus földi jókat, Genova és Velence igen szoros kapcsolatot ápolt Konstantinápollyal és más keleti városokkal, minden adott volt tehát ahhoz, hogy ezek a városok egyfajta összekötő szerepet játszanak kelet és nyugat között, és íly módon jelentős vagyont halmozzanak fel.

Nem is a Mediciek az egyetlen fontos és gazdag család a 14. században Firenzében, a Strozzi, Peruzzi, Castellani, Albizi családok is fontos szerepet játszottak ezekben az évtizedekben.

De honnan volt ezeknek a családoknak a vagyona? 

A kereskedelemből, a termelésből biztosan. De aztán meg főleg abból a tevékenységből, amit ma banknak hívunk, és amit a 13.-14. században találtak ki Toszkánában.

A kereskedelmi tevékenység igen fontos volt ezekben a városokban, a kereskedők szerte Európában utaztak, adtak-vettek, mert a legfontosabb vásárok pl. Champagne-ban voltak (Franciaország), vagy a Hanza-városokban (Észak-Németország), és ehhez persze sok pénzt kellett magukkal vinni  Az akkori pénzek még ezüstből, aranyból voltak, ami igen súlyos volt, és nem fért el egy vékonyka pénztárcában. Utazni lóháton, lovaskocsival lehetett, és hát a közbiztonság, mint olyan sem létezett, így aztán fokozottan veszélyes volt a sok pénzzel utazni.

Igény mutatkozott tehát, hogy ezt a sok pénzt felváltsa valamilyen “papírigazolás” a pénz értékéről.

Nagyon leegyszerűsítve kellett valaki, aki(nek a képviselője) megjelent a vásárokban szerte Európában, és ahogy az eredeti lakhelyen, idegenben is kiadott papírigazolásokat a pénzről, amit beadtak hozzá. Vagy kiadta a pénzt a bemutatott papír alapján.

Mekkora zsenilalitás, nem? Persze kellett hozzá infrastruktúra, befektetés, erre a Medicieknek és a többieknek nyilván megvolt a kezdőtőkéje 🙂

Ez a szolgáltatás persze nem volt ingyen, és mivel sikeres volt, sokan használták, hát még jobban meggazdagodtak belőle a bankárcsaládok.

Olyannyira, hogy kölcsönözni kezdtek, nagyban, a királyi családoknak is. Pl. az angol vagy francia királynak. Az aztán még nagyobb biznisz volt. Volt miből építeni a csodásabbnál csodásabb, hatalmukat hirdető palotákat.

Mígnem  beütött a krach. A történelem első bankválsága.

Az 1300-as évek közepén Európán végiseprő pestis megtette a magáét. A lakosság egy nagy része meghalt, kiesett a termelő rendszerből, így a királyok bevétele drasztikusan megcsappant. Nem tudták hát visszafizetni a kölcsönöket… ami természetesen erősen megviselte a bankárcsaládokat.

Ez volt az az időszak, hogy ismét visszatértek a biztos termeléshez, az agráriumhoz, kicsit kivonulva a városból, egymás után építve a villákat Firenze környéki birtokaikon. (pl. Villa Corsini és Villa Petraia). (Villa, mint a termőföld birtokközpontja, az agrár tevékenységhez kötött épületforma.)

Csak érdekességként, arra emlékeztek még iskolai tanulmányaitokból, hogy Boccaccio Decameron-ja pont az 1348-as firenzei pestis idején játszódik, és az a kerettörténete, hogy néhány nemes a pestis elől menekülvén Fiesole-ba húzódik vissza, ahol mondák mesélésével szórakoztatja magát? (olaszul erről itt,  magyarul meg itt).

Persze a Mediciek nemcsak túlélték a bankválságot, hanem a történetük java csak utána jött – nemsokára jön a folytatás…

Ez az 1459-es Medici hatalmat (Signoria dei Medici) ábrázoló freskó Benozzo Gozzoli-tól, sokmindent elmond.

800px-Cappella_dei_magi,_corteo_con_lorenzo,_piero_e_giovanni_de'_medici

A propos középkori utazók: a Bargello múzeumban június elejéig látogatható a középkori utazással kapcsolatos kiállítás. Érdekesnek ígérkezik.

Étel - ital

Édes húsvétot!

Szép húsvétot  mindenkinek!

Néhány hagyományos ételről írtam már (katt ide), most írok kicsit a készen vehető húsvéti édességekről.

A hagyományos húsvéti sütemény a colomba, azaz galamb – ilyen formája van. Szerintem nagyjából ugyanaz, mint a karácsonyi panettone, csak a formája más. Kelt kalácsról van szó, amelybe kandírozott gyümölcsöket ls  mazsolát tesznek. Ez eddig logikus, Magyarországon is a karácsonyi és húsvéti kalács volt AZ édesség régebben a földműves társadalmak konyháján, annak összetevőit mindenhol meg lehetett találni (mandula, dió, liszt, cukor, élesztő).

A most ismert és elterjedt colomba-t a Motta találta ki az 1930-as években Milánóban, és azóta a tipikus olasz ételek között előkelő helyet foglal el.

Az alap kalácsot fejlesztették sokféle egyéb apróság hozzáadásával azzá a mai colomba-vá, amit ismerünk.

Manapság szinte már senki sem süt otthon ilyen kalácsot (kivéve a  kenyérsütés fanatikusait :)), de a colomba minden elképzelhető ízben megtalálható a boltok pocain. Az ára a 3-4 eurós ipari kivitelűtől a 30 eurós kézzel készített colombáig nagy szórást mutat.

Ez lenne az alap:

colomba

Lehet persze olyat kapni, ami épp így néz ki, csak nincsen benne kandírozott gyümölcs, vagy mazsola. Van olyan, ami csokibevonatú, vagy csokikrémes, esetleg citromos, áfonyás és vaníliás.

Ha Gombóc Artúr csoki helyett colombaban utazna, lenne miben tobzódnia….

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Én néhányat kóstoltam ezek közül az ipari édességek közül, és hát azért nem mindig voltam elragadtatva az ízüktől.

Hogy kicsit finomabb legyen, és mégis saját készítés, simán megcsinálhatjuk mi magunk otthon a töltést. Veszünk egy colomba-t (sütési idő megspórolva), és csak a krémet készítjük el mi. Mascarpone krém, vagy csokimousse, bármi mehet bele (ami nem túl folyós).

Ilyesmi lesz (persze gyakorlattól függ, mennyire szabályos).

És persze el ne feledkezzünk a hatalmas (és csak Olaszországban szokásos) csokitojásokról.

Ezek mindegyike ajándékot is tartalmaz, a csomagoláson lehet megnézni, hogy melyik célcsoportnak (felnőtt nő, vagy férfi pl.). Gyerekeknek természetesen az éppen divatos (korosztálynak megfelelő) mesefigura ihlette az ajándékot.

Colombával, vagy csokitojással, de élvezzétek a szabit 🙂