Kultúra

San Giovanni ünnepe Firenzében

Szent János Firenze védőszentje, és minden évben illően meg is ünneplik. Szerte a városban felvonulnak a különböző negyedek képviselői hagyományos ruhákban, zenével. Délután calcio storico, este tűzijáték….

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Firenze

Spazio Glicine

A tegnap este nagy felfedezése volt a Spazio Glicine, tudjátok, olyan, mint amikor bementek gyanútlanul egy üzletbe, és három kanyar után egy kicsi belső udvaron találjátok magatokat, ahol már kérdezik is, hogy kávét kérsz vagy egy pohár bort….

Az üzlet alapvetően művészi papír- és festéküzletet, másolda és számítógépes dolgokat is árul (cartoleria, stamperia, etc), de a benti helyiségből nyílik egy teljesen zárt kis udvar, amit nagyon szépen berendezett a tulaj, és éppen az engedélyeket várja, hogy a bárt megnyissa benne.

Egyelőre kávét, italokat lehet kapni és bármeddig elüldögélni benne, baráti beszélgetésre, meditálásra tökéletes.

Este programok is vannak, mert a tulaj nagyon lelkesen egy összművészeti teret szeretne létrehozni, beszélgetésekkel, zenével, irodalommal, és még mi mindennel…

Nézzetek be hozzá, megéri – támogatni is az ilyen kezdeményezéseket.

Cím: Via San Gallo 2R, Firenze (Copisteria). Honlap és facebook oldal.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

AA Szállás Olaszországban, Országjárás

Kiadó ház a toszkán tengerparton

Nagyon baráti áron, egy teljes ház kiadó agusztus hónap kivételével.

A ház Marina di Pietrasanta-ban található, a felkapott toszkán tengerparton.

10 fő elfér benne (3 hálószoba, és nyitható dívány a nappaliban), tehát két család is kényelmesen elvan benne. A külső terei is nagyon kellemesek: udvar, terasz a vacsorához vagy esti borozgatáshoz. Parkolni ingyen lehet az utcában.

Itt találjátok: https://www.airbnb.it/rooms/6429667?s=O_4k

Ha nekem szóltok, hogy jönnétek, az airbnb-nél jobb árakat tudok mondani.

terkep

Firenze

Egy nap Firenzében – sportosan

Igen, nyár van, mindenki nyaralást tervez. Sok esetben egy nagyobb utazás része a firenzei városlátogatás, és épp csak egy nap jut rá.

Mit érdemes egy nap alatt megnézni? Attól függ, milyen típusú turista vagy. Sorozat lesz tehát ebből az Egy nap Firenzéből, az első rész a sportos turistáknak szól, sok gyaloglással. Azaz egy nap a városban, de múzeumlátogatás nélkül.(Kattints a képekre, hogy jobban megnézhesd őket.)

A Santa Maria Novella elől indulunk, ahová a buszok, vonatok is beérkeznek, és ahol parkolni is lehet (igaz, méregdrágán: 3 euró/óra).

Délelőtt 9h – egy gyors kávé az állomáson, ez még nem a reggeli, de ha valaki már most fáradt, akkor egy gyors kávé belefér – olaszosan, azaz állva a tömegben.

1293546922_tn_caffe_al_bar

Innen felgyalogolunk a Via Nazionale-n a Mercato centrale-ig, azaz a piacig. Annak az első emeletén megejtjük a reggelit, ülve – briosche és kávé. Nagyon finom a mandulás (marcipános) croissant a  pékségben!

Mercato Centrale-ig

Ha a hasunk tele van, akkor tegyünk egy kört a piacon a reggeli forgatagban. Érdemes megnézni a halas részleget, és persze a felvágottakat, kenyereket, mindent, mi szem-szájnak ingere.

Ha ezt meguntuk, akkor irány az utca, végigmegyunk a Via dell’ariento-n, ahol folytatódik a piac, de már nem élelmiszert árulnak, hanem bőrárukat, kendőket, táskákat, ékszereket.

Jobbról elmegyünk a Medici kápolnák (Cappelle Medicee) mellett, amely kívülről is szép látvány, és máris a San Lorenzo templomhoz értünk.

Itt a térről (Piazza San Lorenzo) balra a Palazzo Medici Riccardi-t látjuk, ahol érdemes bekukkantani a belső udvarba mielőtt jobbra indulnánk a Borgo San Lorenzo-n, hogy a Keresztelőkápolnához (Battistero) érjünk.

A Dóm és a Keresztelőkápolna Firenze legfőbb látnivalói, A Keresztelőkápolna Paradicsomi kapuját kívülről megnézzük.

battistero

Ezután betérünk a Dómba (Cattedrale Santa Maria del Fiore vagy Duomo), ahol nem kell belépőt fizetni, de a kupola freskói csodálatosak.

Dom

Innen irány a harangozótorony – Campanile di Giotto, ahol 10 euróért és némi lábmunkával (néhány száz lépcső) csodás kilátást kapunk.

Már dél felé jár az idő, ezért elsétálunk a Piazza Repubblica felé, ahol megcsodáljuk a teret, a diadalívet, majd kis kitérőt teszünk a Palazzo Strozzi felé.

Strozzi

Ebédelni szeretnénk, így a Viale degli Strozzitól, étszelvén a Piazza repubblica-t a Via del Corso-n, majd a Borgo Albizi-n folytatjuk, mígnem balról megtaláljuk a Maestri di fabbrica-t, ahol 8 euróért egy büféebédet kapunk. Kicsit kifújjuk magunkat, mert a délután is sportos lesz!

Kettő körül indulunk újra neki, de még hiányzik az ebéd utáni kávénk, amit a Piazza San Pier Maggiore-n iszunk meg valamelyik bárban, és közben megcsodáljuk, hogy lesz egy templomból utca, és bekukkantunk a szép kis árkád alá, ami innen indul.

Továbbmenvén a Via San Pier Maggior-en, aztán jobbra a Via Giuseppe Verdi-n, elérünk a Santa Croce (Szent Kereszt) templomhoz. Egy kör a téren, elábrándozunk az ide nyíló teraszokon, majd a Borgo dei Greci-n visszaindulunk a Palazzo Vecchio felé.

A Piazza della Signoria-n friss vizet vételezünk (a Palazzo Vecchio oldalán, ingyenesen), majd körülnézünk, van mit nézni:

Piazza della Signoria

– Loggia dei Lanzi

– Palazzo Vecchio. 

Ez utóbbi bejáratánál Dávid szobrot látunk (másolat), majd beugrunk a Palazzo Vecchio belső udvarába, megnézzük a freskókat (a Lotharingiai uralkodócsalád idejében fontos városokat találjuk, köztük Graz és Pozsony is).

Innen az Uffizi irányában indulunk el, és kiérünk az Arno folyóhoz.

Megcsodáljuk a Ponte Vecchio-t és a Corridoio Vasariano-t, már ami látszik belőle.

És átmegyünk az Arno-n, a Ponte Vecchio-n. Kötelező a fotózkodás a híd közepén!

A Via dei Guiccardini-n haladva elérünk a Palazzo Pitti-ig.

pitti

Fagyiszünet. Esetleg egy kávé a délutánhoz.

Lelkesebbeknek érdemes a Palazzo Pitti parkjába, a Giardino Boboli-ba befizetni a belépőt és egyrészt megcsodálni a csodás parkot, másrészt felmászni a Rózsakerthez, ahonnét két oldalra is csodás kilátás nyílik.

A Boboli kertet magunk mögött hagyva a Sdrucciolo De’ Pitti utcán indulunk lefelé, a Via Maggio-n egy pár lépés jobbra, hogy megnézzük Bianca Cappello házát. Majd vissza a Sdrucciolo-ra, és máris a Santo Spirito téren vagyunk.

cappello

A Santo Spirito-n benézünk a templomba, majd a Volume bárban iszunk egy frissítő italt, sőt, ha már fél hét lenne, akkor jöhez a Cabiria-ban egy aperitivo (8 euró egy ital és büfévacsora). Ha szerencsénk van (vagy türelmünk), akkor elkapunk egy helyet a teraszon, és onnan nézzük a tér esti mozgolódását.

Innen a Via del Presto San Martino-n, majd a Santa Trinitá hídon visszaindulunk az Arno másik oldalára. Útközben ne felejtsünk képeket készíteni a Ponte Vecchio-ról, ezúttal kicsit távolabbról.

A Via de Tornabuoni-n megcsodáljuk a luxusüzletek kirakatait, a Via della Sapada-n, majd a Via del Sole-n eljutunk a Santa Maria Novella templomig.

SMN

Innen vissza a kiindulópontra, és máris elszaladt a napunk.

Jó sétát Firenzében!

Kultúra

Összeesküvés?

Corriere_repubblica_1946-300x172 Június 2-a a köztársaság ünnepe, nemzeti ünnep, valamint szabadnap. Úgy tűnik nekem, hogy az olaszok maguk nem “érzik” különösebben ezt az ünnepet, de akárkivel beszélgetni kezd az ember a háború végéről, vagy a köztársaság kezdetéről, előkerülnek az összeesküvéselméletek.

Mert mi is történt 1946. június 2-án és 3-án? A háború végeztével népszavazást írtak ki arról, hogy monarchia legyen-e továbbra is, vagy inkább köztársaság. 

Nem mellesleg ez volt az első alkalom, hogy a nők is szavazhattak a saját országuk sorsáról. A népszavazáshoz beleegyezését adta az aktuális király, II. Umberto, és hivatalosan minden polgár szavazhatott nemcsak az államformáról, hanem az Alkotmányozó Tanács (Assemblea Costituente) tagjairól is. A szavazók 54,3%-a voksolt a köztársaságra, eddig a hivatalos és konteómentes tartalom.

Csakhogy voltak érdekes momentumok is: nem mindenki szavazott ám, két régió (Venezia Giulia, Alto Adige) és két további olasz terület (Dalmácia és Líbia*) lakosai nem szavazhattak, a hivatalos verzió szerint azért, mert később lett volna náluk a szavazás – ami végül aztán sosem következett be. Ugyanígy nem szavazhattak a háborúból akkor még vissza nem ért katonák sem.

Szinte rögtön a népszavazás után támadták annak szabályosságát, olyan “részletek” miatt, mint pl. hogy több szavazólapot találtak, mint választót, vagy hogy a szavazatszámlálás közben már elindultak olyan táviratok, hogy a monarchia győzésre áll, majd mégsem ezt lett a végeredmény. A szavazatszámlálás zárását követően többezer bejelentést tettek a különféle szabálytalanságokról, amelyeket aztán soha nem vizsgált meg senki.

A másnapi lapok azonnal szétkürtölték a köztársaság győzelmét, de egy szót sem szóltak az esetleges felmerült kétségekről, problémákról. Amelyeket pedig nehéz volt elhallgatni, mert több helyen zavargások törtek ki a választások körüli szabálytalanságok miatt.

II. Umberto – aki kevéssel ezelőtt mondott le III. Vittorio Emanuele javára, természetesen sosem ismerte el ezt az eredményt, de a kétségeiben nem támogatták olyan fontos szereplők, mint az Egyesült Államok. (Csak a rend kedvéért: a királyi család aztán száműzetésbe vonult Portugáliába – jó hely ez a Portugália, minden vesztes fél oda vonult vissza, ld. még Horthy család… Előtte azért II. Umberto még kiadott egy szívhezszóló közleményt az ország sorsán aggódva).

Június 18-án a Legfelsőbb bíróság kihirdette a szavazás hivatalos eredményét: 12.718.641 szavazat a köztársaságra, 10.718.502 szavazat a monarchiára, és 1.498.136. érvénytelen vagy üresen leadott szavazólap. Ekkor még azt is megígérték, hogy a későbbiekben megvizsgálják majd a beérkezett panaszokat. Ugyanakkor nem kiáltották ki a köztársaságot (ez hivatalosan azóta sem történt meg).  A szavazólapokat viszont megsemmisítették, elejét véve minden további vizsgálódásnak.

Miért és kinek volt érdekében mindez? Mivel nincsen hivatalos vizsgálati anyag, és a bizonyítékokat is elégették, szabad a pálya az összeesküvéselméleteknek. 

Egyesek szerint azért hozták ki győztesnek a köztársaságot, mert népfelkelés lett volna, ha a monarchia győz. Tény, hogy az ország nagyon megosztott volt. Mások (sokak) szerint az Egyesült Államok nyúlt bele az eredményekbe, mert érdekében állt, hogy itt a Mediterráneum közepén egy köztársaság jöjjön létre.

Az mondjuk tagadhatatlan, hogy Olaszország geopolitikailag mindig is nagyon fontos volt az USA-nak. Bőkezűen mérték a Marshall-segély pénzeit is: Olaszország a legtöbb támogatást kapó országok között van a háború után.

Ide tartozik még az is, hogy a kommunista párt nagyon erős volt Olaszországban a háború után (főleg a háború alatti ellenállásban – resistenza- kifejtett erőfeszítései miatt), és megvolt a veszélye, hogy az ország balra tolódik, amit az USA nem engedhetett meg magának, a Szovjetunióval a szomszédban.

Ezért aztán Truman 1947-ben elrendelte a szocialista/kommunista pártok kitessékelését Nyugat-Európa kormányaiból. Ez Olaszországban is megtörtént (De Gasperi, egy másik történet).

Talán nem tűnik olyan valóságtól elrugaszkodottnak, hogy a Köztársaság és a Marshall-terv olyan eszközök voltak, amelyek lehetővé tették az USA-nak, hogy ellenőrzés alatt és jobboldalt tartsa a stratégiailag olyan fontos Olaszországot.

___________________________

*Líbia ekkor még olasz gyarmat, Olaszország az 1947-es békekötésnél mond le róla.

Munka-tapasztalat

Munkatapasztalat

cercare-lavoroEltűntem egy kicsit, mert volt egy munkakalandom 🙂 El is mesélem, mert ismét sokat tanultam az olaszokról….

Nagyon röviden az történt, hogy csak úgy spontánul szétküldtem az önéletrajzomat, és egy helyről visszahívtak, majd fel is vettek. Hoppá! Mielőtt továbbmennék, szögezzük le, hogy azért ez elég megdöbbentő volt.

Én 7 éve itt élek, és időnként elkap a hév, elküldöm a CV-met akár hirdetésekre, akár spontánul olyan helyekre, ahol csinálnak olyasmit, amihez értek. Eddig gyakorlatilag háromszor jeleztek vissza valahogy, egyikből sem lett komolyabb interjú sem.

Egy elég spéci dologhoz értek egyébként, van benne jó sok gyakorlatom is: EU-s és helyi finanszírozású képzési projekteket csinálok már sok éve. Persze nem agysebészet, de azért évek kellettek hozzá, míg kitanultam a projektírás és menedzsment, az elszámolások minden csínját-bínját, majd Olaszországba érkezve beleástam magam a helyi viszonyokba is (jogi szabályozás, pénzalapok, elszámolási szabályok stb).

Magával a munkával nincsen bajom, van, sok is van néha, szeretem – bár néha persze megőrjít-, változatos, szellemi része is van, és állandóan tanulok vele, rengeteg új embert megismerve. Egy dolog miatt keresek időnként állást: hogy végre ne álszabadúszóként csináljam azt, ami egyébként sima alkalmazotti munka lenne (Mo-n is az volt).

Természetesen ilyen típusú munkákat nem szoktak meghirdetni, mert miért is hirdetnék, ennél egyszerűbbeket sem szoktak az olaszok. mindig akad valami ismerős, akit “felveszünk, majd beletanul”.

Ezt sem hirdették, hanem csak jókor érkezett be a CV-m.

Egy nagy privát divatiskoláról van szó, amelynek van egy párfős progetti finanziati irodája, na itt kellett azonnal valaki. Mondom jókor, jó helyen.

Persze gyanút foghattam volna, amikor jelezték, hogy aug. 1-jéig vennének fel, aztán ha beválok, majd esetleg szeptember 1-jétől ismét (tudjátok, nehogymár szabadságot kelljen a dolgozónak fizetni). Természetesen a legalacsonyabb beosztotti sávba tettek, a legalacsonyabb fizetéssel (900 euró/hó), bár van két diplomám, 4 nyelven beszélek és 15 éves gyakorlatot is fel tudok mutatni. Hát ezen már hümmögtem, de tudjátok, nekem van azért más vállalkozásom is, gondoltam, hátha ez a beugró egy hosszabb távú munkához, befektetek. Kipróbálom, milyen errefelé alkalmazottnak lenni. Most úgyis kis szünet van a projektjeimben (programozási periódus zárása, új kezdése), lazább az élet, kalandozhatok.

És elkezdtem ott dolgozni. Úgy indult, hogy az első napokban azt hittem, titkolják előlem a munkát, mert olyan kevés projektjük van, hogy azt nálunk egy fél ember elvégzi, ők meg olyan leterheltnek mutatkoztak állandóan… azt hittem, hogy mindenki rengeteget dolgozik, csak engem nem akarnak bevonni. Hát természetesen tévedtem, az a két projekt, ami folyamatban volt, na az volt az idei tevékenységük cakkli pakli. Amihez viszont a főnök nem nagyon nyúlt, mert ismeretlen okokból állandóan nagyon elfoglalt volt. A másik kolléga viszont (akinek 30 évesen ez az első munkahelye), életében itt látott először projekteket, tehát szegény rettentő elveszett volt, mindenhez kétségbeesetten olvasta a szabályozást, és próbálta megérteni, mit hogyan kéne csinálni.

Na jó, elég hamar kiderült, hogy én ehhez értek, tehát a 10. nap környékén már minden folyó ügy a kezemben volt, és onnantól azt nem értettem, mivel töltik a többiek a napot.

Mert valahogy eltöltötték, de nagyon ügyeltek arra, nehogy velem bármit is meg kelljen osztaniuk. Jó messzire kerülték, hogy együtt menjünk kávézni, ebédelni, vgy egyáltalán beszélgetnünk kelljen. Ez elég érdekes és nehezen megoldható vállalkozás, ha összesen három ember van összezárva egy szobában. De szerencsére már van annyi munkagyakorlatom, meg már olyan sokféle embert láttam én, hogy derűsen végeztem a dolgomat, nem különösebben érdekelt, hogy miért nem beszélnek hozzám.

Ja, egyébként a folyó projektek mellett még kiosztották rám, hogy az eddigi nem sikeres EU  projekjeiket olvassam és írjam át, hogy jövőre benyújthassák, illetve két helyi projektet is írjak meg, rövid határidővel, ha már értek hozzá….

Még a kezdéskor jeleztem minden szinten, hogy lesz majd egy hét, amikor én szabadságot vennék ki, mert fix programjaim vannak. Akkor mindenki azt mondta, hogy ez természetes, és nem lesz akadálya.

Amikor az ominózus hét előtt jeleztem, hogy akkor szabira mennék, a főnök teljesen komolyan állította, hogy nem mehetek sehová, mert még nincs elég szabadságom. Lett volna egyébként, ha a folyó hóban szerzetteket is beleszámítják, de erre nem mutattak hajlandóságot. Kérdeztem, hogy akkor ez most hogy legyen, mert ezt előre megbeszéltük, hogy én elmehetek intézni a dolgaimat. Csak a vállát vonogatta, és közölte, hogy nem tud segíteni.

Azt hiszem, itt telt be végleg a pohár. Meg persze eddigre kiderült, hogy ha itt maradok, végezhetem minimális pénzért három ember munkáját (ami nem túl sok, elvégezhető, de milyen dolog már,  hogy a legjobban képzett, legtöbbet végző munkaerőnek a legkisebb a fizetese?!). Meg írhatom a projekteket, az ő nevük alatt, mert én ugye úgyis csak átmeneti munkaerő vagyok.

Úgy döntöttem, felmondok, kihasználva a próbaidő utolsó napját. (Fontos tudni, hogy a határozott idejű szerződéseknél ha nem a próbaidőben mondasz fel, akkor nem olyan egyszerű otthagyni a mh-t, de erről majd máskor).

Előkészített felmondólevéllel mentem aznap, csakhogy a közvetlen főnököm nem volt ott, mert hátfájás miatt otthon maradt. Kínomban (mert ugye meg kell ezt oldani), bementem a főfőnökhöz, akinek át akartam adni a felmondólevelet.

És képzeljétek, nem vette át!!!!! Olyan időszakban, amikor én, munkavállaló magyarázat nélkül felmondhatok (próbaidő), és miután elmagyaráztam neki, hogy az ottani munka nekem sem szakmailag, sem emberileg, sem anyagilag nem éri meg, ezért szeretnék felmondani. A főfőnök még azt is megpendítette, hogy a főnököm nyilván azért érzi emberileg rosszul magát, mert 10 évvel idősebb, de a CV-jében jóval kevesebb projekt van, mint az enyémben… ezt mondjuk már előtte is tudta, nem? Hogy ezért rosszul érzi magát? Legyen ez az ő problémája.

Egyszerűen értelmezhetetlen volt nekik, hogy egy munkaszerződést fel lehet mondani. Jó, hát tudjuk OO-ban vagyunk, a fenékmeresztős közszolgák és unatkozó határozatlan idejű munkások világában, ahol az elvégzendő munkát úgyis a rosszul fizetett atipikus munkaerővel csináltatják meg. De azért mi az már, hogy nem mondhatok fel!!! Polgári öntudattal az át nem vett felmondólevelet mailben elküldtem az illetékeseknek.

Pénteki nap volt, hétvége jött ez után. A mailben jeleztem, hogy hétfőn bemegyek elszámolni. Egész hétvégén jöttek-mentek a mailek, hogy lesz-e hétfőn a közvetlen főnök, és hogy hogyan tudnának meggyőzni arról, hogy maradjak.

De én nem zsarolópotenciálként mondtam fel, nem akartam tőlük a továbbiakban semmit, csak eljönni. Ezzel együtt vasárnap este még nem voltam biztos, hogy ezt megértik végre.

Hétfőn bementem, leszámoltam, megkaptam a közvetlen főnökömtől, hogy komolytalan a hozzáállásom :), majd eljöttem. Nagy boldogság 🙂

Tudom, luxus, hogy választhatok, eljöhetek, nem kell minimális pénzért mások helyett dolgoznom. Ugyanakkor ez nem csak úgy esett a nyakamba, ezt 7 év alatt építettem fel rengeteg munkával, és ennyi idősen talán nem extra kívánság, hogy jól érezzem magam munkavégzés közben…

De mit mondjak, azért érdekes egy tapasztalat volt.

Nektek milyen tapasztalataitok voltak/vannak?