Munka-tapasztalat

Munkatapasztalat

cercare-lavoroEltűntem egy kicsit, mert volt egy munkakalandom 🙂 El is mesélem, mert ismét sokat tanultam az olaszokról….

Nagyon röviden az történt, hogy csak úgy spontánul szétküldtem az önéletrajzomat, és egy helyről visszahívtak, majd fel is vettek. Hoppá! Mielőtt továbbmennék, szögezzük le, hogy azért ez elég megdöbbentő volt.

Én 7 éve itt élek, és időnként elkap a hév, elküldöm a CV-met akár hirdetésekre, akár spontánul olyan helyekre, ahol csinálnak olyasmit, amihez értek. Eddig gyakorlatilag háromszor jeleztek vissza valahogy, egyikből sem lett komolyabb interjú sem.

Egy elég spéci dologhoz értek egyébként, van benne jó sok gyakorlatom is: EU-s és helyi finanszírozású képzési projekteket csinálok már sok éve. Persze nem agysebészet, de azért évek kellettek hozzá, míg kitanultam a projektírás és menedzsment, az elszámolások minden csínját-bínját, majd Olaszországba érkezve beleástam magam a helyi viszonyokba is (jogi szabályozás, pénzalapok, elszámolási szabályok stb).

Magával a munkával nincsen bajom, van, sok is van néha, szeretem – bár néha persze megőrjít-, változatos, szellemi része is van, és állandóan tanulok vele, rengeteg új embert megismerve. Egy dolog miatt keresek időnként állást: hogy végre ne álszabadúszóként csináljam azt, ami egyébként sima alkalmazotti munka lenne (Mo-n is az volt).

Természetesen ilyen típusú munkákat nem szoktak meghirdetni, mert miért is hirdetnék, ennél egyszerűbbeket sem szoktak az olaszok. mindig akad valami ismerős, akit “felveszünk, majd beletanul”.

Ezt sem hirdették, hanem csak jókor érkezett be a CV-m.

Egy nagy privát divatiskoláról van szó, amelynek van egy párfős progetti finanziati irodája, na itt kellett azonnal valaki. Mondom jókor, jó helyen.

Persze gyanút foghattam volna, amikor jelezték, hogy aug. 1-jéig vennének fel, aztán ha beválok, majd esetleg szeptember 1-jétől ismét (tudjátok, nehogymár szabadságot kelljen a dolgozónak fizetni). Természetesen a legalacsonyabb beosztotti sávba tettek, a legalacsonyabb fizetéssel (900 euró/hó), bár van két diplomám, 4 nyelven beszélek és 15 éves gyakorlatot is fel tudok mutatni. Hát ezen már hümmögtem, de tudjátok, nekem van azért más vállalkozásom is, gondoltam, hátha ez a beugró egy hosszabb távú munkához, befektetek. Kipróbálom, milyen errefelé alkalmazottnak lenni. Most úgyis kis szünet van a projektjeimben (programozási periódus zárása, új kezdése), lazább az élet, kalandozhatok.

És elkezdtem ott dolgozni. Úgy indult, hogy az első napokban azt hittem, titkolják előlem a munkát, mert olyan kevés projektjük van, hogy azt nálunk egy fél ember elvégzi, ők meg olyan leterheltnek mutatkoztak állandóan… azt hittem, hogy mindenki rengeteget dolgozik, csak engem nem akarnak bevonni. Hát természetesen tévedtem, az a két projekt, ami folyamatban volt, na az volt az idei tevékenységük cakkli pakli. Amihez viszont a főnök nem nagyon nyúlt, mert ismeretlen okokból állandóan nagyon elfoglalt volt. A másik kolléga viszont (akinek 30 évesen ez az első munkahelye), életében itt látott először projekteket, tehát szegény rettentő elveszett volt, mindenhez kétségbeesetten olvasta a szabályozást, és próbálta megérteni, mit hogyan kéne csinálni.

Na jó, elég hamar kiderült, hogy én ehhez értek, tehát a 10. nap környékén már minden folyó ügy a kezemben volt, és onnantól azt nem értettem, mivel töltik a többiek a napot.

Mert valahogy eltöltötték, de nagyon ügyeltek arra, nehogy velem bármit is meg kelljen osztaniuk. Jó messzire kerülték, hogy együtt menjünk kávézni, ebédelni, vgy egyáltalán beszélgetnünk kelljen. Ez elég érdekes és nehezen megoldható vállalkozás, ha összesen három ember van összezárva egy szobában. De szerencsére már van annyi munkagyakorlatom, meg már olyan sokféle embert láttam én, hogy derűsen végeztem a dolgomat, nem különösebben érdekelt, hogy miért nem beszélnek hozzám.

Ja, egyébként a folyó projektek mellett még kiosztották rám, hogy az eddigi nem sikeres EU  projekjeiket olvassam és írjam át, hogy jövőre benyújthassák, illetve két helyi projektet is írjak meg, rövid határidővel, ha már értek hozzá….

Még a kezdéskor jeleztem minden szinten, hogy lesz majd egy hét, amikor én szabadságot vennék ki, mert fix programjaim vannak. Akkor mindenki azt mondta, hogy ez természetes, és nem lesz akadálya.

Amikor az ominózus hét előtt jeleztem, hogy akkor szabira mennék, a főnök teljesen komolyan állította, hogy nem mehetek sehová, mert még nincs elég szabadságom. Lett volna egyébként, ha a folyó hóban szerzetteket is beleszámítják, de erre nem mutattak hajlandóságot. Kérdeztem, hogy akkor ez most hogy legyen, mert ezt előre megbeszéltük, hogy én elmehetek intézni a dolgaimat. Csak a vállát vonogatta, és közölte, hogy nem tud segíteni.

Azt hiszem, itt telt be végleg a pohár. Meg persze eddigre kiderült, hogy ha itt maradok, végezhetem minimális pénzért három ember munkáját (ami nem túl sok, elvégezhető, de milyen dolog már,  hogy a legjobban képzett, legtöbbet végző munkaerőnek a legkisebb a fizetese?!). Meg írhatom a projekteket, az ő nevük alatt, mert én ugye úgyis csak átmeneti munkaerő vagyok.

Úgy döntöttem, felmondok, kihasználva a próbaidő utolsó napját. (Fontos tudni, hogy a határozott idejű szerződéseknél ha nem a próbaidőben mondasz fel, akkor nem olyan egyszerű otthagyni a mh-t, de erről majd máskor).

Előkészített felmondólevéllel mentem aznap, csakhogy a közvetlen főnököm nem volt ott, mert hátfájás miatt otthon maradt. Kínomban (mert ugye meg kell ezt oldani), bementem a főfőnökhöz, akinek át akartam adni a felmondólevelet.

És képzeljétek, nem vette át!!!!! Olyan időszakban, amikor én, munkavállaló magyarázat nélkül felmondhatok (próbaidő), és miután elmagyaráztam neki, hogy az ottani munka nekem sem szakmailag, sem emberileg, sem anyagilag nem éri meg, ezért szeretnék felmondani. A főfőnök még azt is megpendítette, hogy a főnököm nyilván azért érzi emberileg rosszul magát, mert 10 évvel idősebb, de a CV-jében jóval kevesebb projekt van, mint az enyémben… ezt mondjuk már előtte is tudta, nem? Hogy ezért rosszul érzi magát? Legyen ez az ő problémája.

Egyszerűen értelmezhetetlen volt nekik, hogy egy munkaszerződést fel lehet mondani. Jó, hát tudjuk OO-ban vagyunk, a fenékmeresztős közszolgák és unatkozó határozatlan idejű munkások világában, ahol az elvégzendő munkát úgyis a rosszul fizetett atipikus munkaerővel csináltatják meg. De azért mi az már, hogy nem mondhatok fel!!! Polgári öntudattal az át nem vett felmondólevelet mailben elküldtem az illetékeseknek.

Pénteki nap volt, hétvége jött ez után. A mailben jeleztem, hogy hétfőn bemegyek elszámolni. Egész hétvégén jöttek-mentek a mailek, hogy lesz-e hétfőn a közvetlen főnök, és hogy hogyan tudnának meggyőzni arról, hogy maradjak.

De én nem zsarolópotenciálként mondtam fel, nem akartam tőlük a továbbiakban semmit, csak eljönni. Ezzel együtt vasárnap este még nem voltam biztos, hogy ezt megértik végre.

Hétfőn bementem, leszámoltam, megkaptam a közvetlen főnökömtől, hogy komolytalan a hozzáállásom :), majd eljöttem. Nagy boldogság 🙂

Tudom, luxus, hogy választhatok, eljöhetek, nem kell minimális pénzért mások helyett dolgoznom. Ugyanakkor ez nem csak úgy esett a nyakamba, ezt 7 év alatt építettem fel rengeteg munkával, és ennyi idősen talán nem extra kívánság, hogy jól érezzem magam munkavégzés közben…

De mit mondjak, azért érdekes egy tapasztalat volt.

Nektek milyen tapasztalataitok voltak/vannak?