Munka-tapasztalat

Munkatapasztalat

cercare-lavoroEltűntem egy kicsit, mert volt egy munkakalandom 🙂 El is mesélem, mert ismét sokat tanultam az olaszokról….

Nagyon röviden az történt, hogy csak úgy spontánul szétküldtem az önéletrajzomat, és egy helyről visszahívtak, majd fel is vettek. Hoppá! Mielőtt továbbmennék, szögezzük le, hogy azért ez elég megdöbbentő volt.

Én 7 éve itt élek, és időnként elkap a hév, elküldöm a CV-met akár hirdetésekre, akár spontánul olyan helyekre, ahol csinálnak olyasmit, amihez értek. Eddig gyakorlatilag háromszor jeleztek vissza valahogy, egyikből sem lett komolyabb interjú sem.

Egy elég spéci dologhoz értek egyébként, van benne jó sok gyakorlatom is: EU-s és helyi finanszírozású képzési projekteket csinálok már sok éve. Persze nem agysebészet, de azért évek kellettek hozzá, míg kitanultam a projektírás és menedzsment, az elszámolások minden csínját-bínját, majd Olaszországba érkezve beleástam magam a helyi viszonyokba is (jogi szabályozás, pénzalapok, elszámolási szabályok stb).

Magával a munkával nincsen bajom, van, sok is van néha, szeretem – bár néha persze megőrjít-, változatos, szellemi része is van, és állandóan tanulok vele, rengeteg új embert megismerve. Egy dolog miatt keresek időnként állást: hogy végre ne álszabadúszóként csináljam azt, ami egyébként sima alkalmazotti munka lenne (Mo-n is az volt).

Természetesen ilyen típusú munkákat nem szoktak meghirdetni, mert miért is hirdetnék, ennél egyszerűbbeket sem szoktak az olaszok. mindig akad valami ismerős, akit “felveszünk, majd beletanul”.

Ezt sem hirdették, hanem csak jókor érkezett be a CV-m.

Egy nagy privát divatiskoláról van szó, amelynek van egy párfős progetti finanziati irodája, na itt kellett azonnal valaki. Mondom jókor, jó helyen.

Persze gyanút foghattam volna, amikor jelezték, hogy aug. 1-jéig vennének fel, aztán ha beválok, majd esetleg szeptember 1-jétől ismét (tudjátok, nehogymár szabadságot kelljen a dolgozónak fizetni). Természetesen a legalacsonyabb beosztotti sávba tettek, a legalacsonyabb fizetéssel (900 euró/hó), bár van két diplomám, 4 nyelven beszélek és 15 éves gyakorlatot is fel tudok mutatni. Hát ezen már hümmögtem, de tudjátok, nekem van azért más vállalkozásom is, gondoltam, hátha ez a beugró egy hosszabb távú munkához, befektetek. Kipróbálom, milyen errefelé alkalmazottnak lenni. Most úgyis kis szünet van a projektjeimben (programozási periódus zárása, új kezdése), lazább az élet, kalandozhatok.

És elkezdtem ott dolgozni. Úgy indult, hogy az első napokban azt hittem, titkolják előlem a munkát, mert olyan kevés projektjük van, hogy azt nálunk egy fél ember elvégzi, ők meg olyan leterheltnek mutatkoztak állandóan… azt hittem, hogy mindenki rengeteget dolgozik, csak engem nem akarnak bevonni. Hát természetesen tévedtem, az a két projekt, ami folyamatban volt, na az volt az idei tevékenységük cakkli pakli. Amihez viszont a főnök nem nagyon nyúlt, mert ismeretlen okokból állandóan nagyon elfoglalt volt. A másik kolléga viszont (akinek 30 évesen ez az első munkahelye), életében itt látott először projekteket, tehát szegény rettentő elveszett volt, mindenhez kétségbeesetten olvasta a szabályozást, és próbálta megérteni, mit hogyan kéne csinálni.

Na jó, elég hamar kiderült, hogy én ehhez értek, tehát a 10. nap környékén már minden folyó ügy a kezemben volt, és onnantól azt nem értettem, mivel töltik a többiek a napot.

Mert valahogy eltöltötték, de nagyon ügyeltek arra, nehogy velem bármit is meg kelljen osztaniuk. Jó messzire kerülték, hogy együtt menjünk kávézni, ebédelni, vgy egyáltalán beszélgetnünk kelljen. Ez elég érdekes és nehezen megoldható vállalkozás, ha összesen három ember van összezárva egy szobában. De szerencsére már van annyi munkagyakorlatom, meg már olyan sokféle embert láttam én, hogy derűsen végeztem a dolgomat, nem különösebben érdekelt, hogy miért nem beszélnek hozzám.

Ja, egyébként a folyó projektek mellett még kiosztották rám, hogy az eddigi nem sikeres EU  projekjeiket olvassam és írjam át, hogy jövőre benyújthassák, illetve két helyi projektet is írjak meg, rövid határidővel, ha már értek hozzá….

Még a kezdéskor jeleztem minden szinten, hogy lesz majd egy hét, amikor én szabadságot vennék ki, mert fix programjaim vannak. Akkor mindenki azt mondta, hogy ez természetes, és nem lesz akadálya.

Amikor az ominózus hét előtt jeleztem, hogy akkor szabira mennék, a főnök teljesen komolyan állította, hogy nem mehetek sehová, mert még nincs elég szabadságom. Lett volna egyébként, ha a folyó hóban szerzetteket is beleszámítják, de erre nem mutattak hajlandóságot. Kérdeztem, hogy akkor ez most hogy legyen, mert ezt előre megbeszéltük, hogy én elmehetek intézni a dolgaimat. Csak a vállát vonogatta, és közölte, hogy nem tud segíteni.

Azt hiszem, itt telt be végleg a pohár. Meg persze eddigre kiderült, hogy ha itt maradok, végezhetem minimális pénzért három ember munkáját (ami nem túl sok, elvégezhető, de milyen dolog már,  hogy a legjobban képzett, legtöbbet végző munkaerőnek a legkisebb a fizetese?!). Meg írhatom a projekteket, az ő nevük alatt, mert én ugye úgyis csak átmeneti munkaerő vagyok.

Úgy döntöttem, felmondok, kihasználva a próbaidő utolsó napját. (Fontos tudni, hogy a határozott idejű szerződéseknél ha nem a próbaidőben mondasz fel, akkor nem olyan egyszerű otthagyni a mh-t, de erről majd máskor).

Előkészített felmondólevéllel mentem aznap, csakhogy a közvetlen főnököm nem volt ott, mert hátfájás miatt otthon maradt. Kínomban (mert ugye meg kell ezt oldani), bementem a főfőnökhöz, akinek át akartam adni a felmondólevelet.

És képzeljétek, nem vette át!!!!! Olyan időszakban, amikor én, munkavállaló magyarázat nélkül felmondhatok (próbaidő), és miután elmagyaráztam neki, hogy az ottani munka nekem sem szakmailag, sem emberileg, sem anyagilag nem éri meg, ezért szeretnék felmondani. A főfőnök még azt is megpendítette, hogy a főnököm nyilván azért érzi emberileg rosszul magát, mert 10 évvel idősebb, de a CV-jében jóval kevesebb projekt van, mint az enyémben… ezt mondjuk már előtte is tudta, nem? Hogy ezért rosszul érzi magát? Legyen ez az ő problémája.

Egyszerűen értelmezhetetlen volt nekik, hogy egy munkaszerződést fel lehet mondani. Jó, hát tudjuk OO-ban vagyunk, a fenékmeresztős közszolgák és unatkozó határozatlan idejű munkások világában, ahol az elvégzendő munkát úgyis a rosszul fizetett atipikus munkaerővel csináltatják meg. De azért mi az már, hogy nem mondhatok fel!!! Polgári öntudattal az át nem vett felmondólevelet mailben elküldtem az illetékeseknek.

Pénteki nap volt, hétvége jött ez után. A mailben jeleztem, hogy hétfőn bemegyek elszámolni. Egész hétvégén jöttek-mentek a mailek, hogy lesz-e hétfőn a közvetlen főnök, és hogy hogyan tudnának meggyőzni arról, hogy maradjak.

De én nem zsarolópotenciálként mondtam fel, nem akartam tőlük a továbbiakban semmit, csak eljönni. Ezzel együtt vasárnap este még nem voltam biztos, hogy ezt megértik végre.

Hétfőn bementem, leszámoltam, megkaptam a közvetlen főnökömtől, hogy komolytalan a hozzáállásom :), majd eljöttem. Nagy boldogság 🙂

Tudom, luxus, hogy választhatok, eljöhetek, nem kell minimális pénzért mások helyett dolgoznom. Ugyanakkor ez nem csak úgy esett a nyakamba, ezt 7 év alatt építettem fel rengeteg munkával, és ennyi idősen talán nem extra kívánság, hogy jól érezzem magam munkavégzés közben…

De mit mondjak, azért érdekes egy tapasztalat volt.

Nektek milyen tapasztalataitok voltak/vannak?

Advertisements

15 thoughts on “Munkatapasztalat”

  1. Szivbol gratulalok!! Elhiszem hogy emelt fovel jottel el a es sikerelmeny oriasi lehetett.
    Az elso munkahelyemen aug-ban akartak probaidore felvenni,Szerencsere volt egy aranyos kollegam aki figyelmeztetett hogy minden evben ezt csinaljak, es szeptembertol felmondnak mivel a nyaralasrol a tobbiek visszajonnek igy nem kell helyettesiteni senkit. Aranyos volt es igy idoben elmentem nyaralni…haha. 25 eve van onallo irodam nagyon kiismertem az embereket.

  2. Én amikor felmondtam a legutóbbi munkahelyemen (ahol amúgy feketén voltam), mert nem akartam átvenni a rosszul menő kozmetikát, a két főnök nekem esett, leordította a fejemet és megfenyegettek, hogy kezeskednek róla, hogy nem fogok a városban többé találni munkát.
    A kolléganőm (aki 1 (!) eurós órabért kapott), amikor 6 hónap múlva meg merészelt kérdezte, hogy ugyan mikor leszünk már bejelentve a folyamatos ígérgetések mellett (mert mindig ilyen-olyan indokokkal elodázták a bejelentést), le lett gorombítva, hogy mit képzel magáról, hogy meg meri kérdezni, majd ők eldöntik, hogy mikor lesz rá alkalmas az idő.
    Na ennyit az olasz főnökökről, bár eddig szerencsére ilyen durva tapasztalatom csak velük ka

      1. nahát, észak, és mégis. Bátorítanálak a saját vállalkozásra, bár tudom, hogy macerás (és sokba is kerül). Fel kellene mérni, mekkora lenne a konkurrencia, tényleg jönnének-e hozzád az olasz vendégek stb. Ha 35 alatt vagy, akkor még talán kedvezmányeket is kaphatnál a vállalkozás nyitásához.

  3. Nekem is volt egy hasonló tapasztalatom, évekkel ezelőtt, de szerencsére csak kb. másfél hónapig tartott. Ugyanaz zajlott, mint Pillanyó sztorijában, ilyen-olyan indokokkal odázták a szerződéskötést (prestazione occasionalékat fizetgettek, mondanom sem kell, nevetséges összeget). Az én esetemben egy multinak dolgozó alvállalkozó cég főnökének elkényeztetett, várandós feleségét kellett helyettesítenem, aki mindig adott nap reggelén telefonált (ha telefonált), hogy neki most mégsincs kedve bejönni munkába a nagy melegben. Aztán lejárt az alvállalkozó szerződése a multival az adott munkakörre (aug. következett), de ők még nagy elánnal hitegettek (azóta is rejtély, mi okból), h szeptembertől lesz munka, és talán még Ausztráliába (!) is elküldenek tréninget tartani, és majd aug.15. körül hívnak a részletekkel (melyik olasz cég telefonál munkaügyben Ferragostókor…?). Mondanom sem kell, h nem hívtak. Szeptemberben bementem személyesen, és akkor jött a sok zavaros, ellentmondásokkal teli hablaty, h de várni kell, meg most mégsincs olyan projekt, majd 1 hónap múlva értesìtenek stb. Az egészből csak azt sajnáltam, h elvesztegettem a náluk töltött időt álláskeresés céljából. (Természetesen hozzá se kell tennem, h azóta sem hallottam felőlük.) Ma már csak nevetek az egészen, de akkor eléggé kiborultam.

      1. Sziasztok! Én még új vagyok a Blogon és tervezem a kiköltözésemet, mert drága párom kint kapott munkát. Így még csak pár hónapja tanulok olaszul, van néhány nagyon kedves olasz barátom, akikkel Spanyolországban dolgoztam együtt.
        Picit elkeserítettetek az előző bejegyzésekkel!
        De remélem, hogy megtalálom a helyemet.

        Viszont amit leírtál….hát sajnos Magyarországon sem jobb a helyzet én egész jó poziban dolgozom de még így is voltak/vannak borzasztó tapasztalataim…szóval ez talán általános tendencia…és nem népcsoport, hanem személyiség függő. Eddig bárhol jártam vagy éltem a világban, mindenhol értek attrocítások és jó dolgok egyaránt!Így számítok nehézségekre. Munka hiánya…nagy nehézség az biztos! 😀

        Minden esetre probálom nem elveszteni a pozitivitásom, mert attól úgy sem lenne munkám, ha még el is keserednék! 🙂
        Nagyon hasznosnak találtam az ügyintézős részt! Köszönet érte!
        🙂

      2. Szia, igen, készülj fel a hosszó keresésre 🙂 Akkor jobban fogod bírni. merre lesztek? Azért vannak jobb és rosszabb régiók :)))

  4. Nagyon jo kis poszt. Nekem viszonylag szerencsèm van a munkahelyemmel, de èn is masfel evig kerestem, es egy totalis veletlen soran vettek fel. Az en CV-m is pont jokor erkezett. Mar hatarozatlan ideju szerzodesem van, de ezzel meg az a baj, hogy roghoz kot , mert senki nem ajanl neked ilyen felteteleket, es ki az, aki manapsag itthagyna egy hatarozatant egy par honapos kikozvetitett valamiert? Nem konnyu. (Torino)

    1. Igen, őszintén szólva ez a határozatlan idejű lekötöttség nem indít sem arra, hogy kezdeményező legyen a dolgozó, meg okot sem ad arra, hogy lelkes legyen. Ez az egész munkaerőpiac úgy, ahogy van, nem működik errefelé, ezt már sokszor megírtam itt a blogon. Egyrészt teljesen szétválik a védett és a nem védett (jogok nélküli) dolgozók tömege, pedig lehet, hogy ugyanazt a munkát végzik. Másrészt gyereksorban tart ez az egész, hogy le vagy kötelezve, oda vagy kötve, nem mersz lépni, ezt tudja a munkaadó is, de mivel nem tud ő sem elbocsátani, ezért ellenőriz, sarkadban van, és csodálkozik, ha nem produkál a dolgozó.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s