Kultúra

Összeesküvés?

Corriere_repubblica_1946-300x172 Június 2-a a köztársaság ünnepe, nemzeti ünnep, valamint szabadnap. Úgy tűnik nekem, hogy az olaszok maguk nem “érzik” különösebben ezt az ünnepet, de akárkivel beszélgetni kezd az ember a háború végéről, vagy a köztársaság kezdetéről, előkerülnek az összeesküvéselméletek.

Mert mi is történt 1946. június 2-án és 3-án? A háború végeztével népszavazást írtak ki arról, hogy monarchia legyen-e továbbra is, vagy inkább köztársaság. 

Nem mellesleg ez volt az első alkalom, hogy a nők is szavazhattak a saját országuk sorsáról. A népszavazáshoz beleegyezését adta az aktuális király, II. Umberto, és hivatalosan minden polgár szavazhatott nemcsak az államformáról, hanem az Alkotmányozó Tanács (Assemblea Costituente) tagjairól is. A szavazók 54,3%-a voksolt a köztársaságra, eddig a hivatalos és konteómentes tartalom.

Csakhogy voltak érdekes momentumok is: nem mindenki szavazott ám, két régió (Venezia Giulia, Alto Adige) és két további olasz terület (Dalmácia és Líbia*) lakosai nem szavazhattak, a hivatalos verzió szerint azért, mert később lett volna náluk a szavazás – ami végül aztán sosem következett be. Ugyanígy nem szavazhattak a háborúból akkor még vissza nem ért katonák sem.

Szinte rögtön a népszavazás után támadták annak szabályosságát, olyan “részletek” miatt, mint pl. hogy több szavazólapot találtak, mint választót, vagy hogy a szavazatszámlálás közben már elindultak olyan táviratok, hogy a monarchia győzésre áll, majd mégsem ezt lett a végeredmény. A szavazatszámlálás zárását követően többezer bejelentést tettek a különféle szabálytalanságokról, amelyeket aztán soha nem vizsgált meg senki.

A másnapi lapok azonnal szétkürtölték a köztársaság győzelmét, de egy szót sem szóltak az esetleges felmerült kétségekről, problémákról. Amelyeket pedig nehéz volt elhallgatni, mert több helyen zavargások törtek ki a választások körüli szabálytalanságok miatt.

II. Umberto – aki kevéssel ezelőtt mondott le III. Vittorio Emanuele javára, természetesen sosem ismerte el ezt az eredményt, de a kétségeiben nem támogatták olyan fontos szereplők, mint az Egyesült Államok. (Csak a rend kedvéért: a királyi család aztán száműzetésbe vonult Portugáliába – jó hely ez a Portugália, minden vesztes fél oda vonult vissza, ld. még Horthy család… Előtte azért II. Umberto még kiadott egy szívhezszóló közleményt az ország sorsán aggódva).

Június 18-án a Legfelsőbb bíróság kihirdette a szavazás hivatalos eredményét: 12.718.641 szavazat a köztársaságra, 10.718.502 szavazat a monarchiára, és 1.498.136. érvénytelen vagy üresen leadott szavazólap. Ekkor még azt is megígérték, hogy a későbbiekben megvizsgálják majd a beérkezett panaszokat. Ugyanakkor nem kiáltották ki a köztársaságot (ez hivatalosan azóta sem történt meg).  A szavazólapokat viszont megsemmisítették, elejét véve minden további vizsgálódásnak.

Miért és kinek volt érdekében mindez? Mivel nincsen hivatalos vizsgálati anyag, és a bizonyítékokat is elégették, szabad a pálya az összeesküvéselméleteknek. 

Egyesek szerint azért hozták ki győztesnek a köztársaságot, mert népfelkelés lett volna, ha a monarchia győz. Tény, hogy az ország nagyon megosztott volt. Mások (sokak) szerint az Egyesült Államok nyúlt bele az eredményekbe, mert érdekében állt, hogy itt a Mediterráneum közepén egy köztársaság jöjjön létre.

Az mondjuk tagadhatatlan, hogy Olaszország geopolitikailag mindig is nagyon fontos volt az USA-nak. Bőkezűen mérték a Marshall-segély pénzeit is: Olaszország a legtöbb támogatást kapó országok között van a háború után.

Ide tartozik még az is, hogy a kommunista párt nagyon erős volt Olaszországban a háború után (főleg a háború alatti ellenállásban – resistenza- kifejtett erőfeszítései miatt), és megvolt a veszélye, hogy az ország balra tolódik, amit az USA nem engedhetett meg magának, a Szovjetunióval a szomszédban.

Ezért aztán Truman 1947-ben elrendelte a szocialista/kommunista pártok kitessékelését Nyugat-Európa kormányaiból. Ez Olaszországban is megtörtént (De Gasperi, egy másik történet).

Talán nem tűnik olyan valóságtól elrugaszkodottnak, hogy a Köztársaság és a Marshall-terv olyan eszközök voltak, amelyek lehetővé tették az USA-nak, hogy ellenőrzés alatt és jobboldalt tartsa a stratégiailag olyan fontos Olaszországot.

___________________________

*Líbia ekkor még olasz gyarmat, Olaszország az 1947-es békekötésnél mond le róla.

Advertisements

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s