Étel - ital

Stracciatella

Gasztroimádatom legújabb tárgya a stracciatella. Nem a csokidarabos vaníliafagyi (nem szeretem a fagyit), hanem a sajt stracciatella.

Így néz ki:

Eredetileg csak Pugliaban készítették, de szerencsére az utóbbi időkben egyre több helyen lehet kapni északon is (pl. esselunga, ha nem is mindig). Ez egy ilyen krémes csoda, sajtrostok tejszínes fürdőben, kicsit sós, kicsit savanykás, friss, nagyon finom.

Ha ismeritek a burrata-t, akkor ez annak a közepe.

Felhasználását illetően magában is tökéletes, kenyérre, mellé paradicsomsaláta.

De nagyon ízlik tésztaételeken is. Paradicsomos szószokkal, de akár pestoval is tökéletes. Minden esetben a frissen készült szószos tésztára kell rátenni tálaláskor. Így valahogy:

teszta

Reklámok
Ügyintézés

Áramkimaradás, visszatérítés, úgy olaszosan

A múltkor lelkendeztem egyet arról, hogy az itteni áramszolgáltató milyen rendes (ja, dehogy rendes, a törvények kötelezik), ha áramkimaradás van, pénzbeli kártérítést ad. Ad is, csak úgy olaszosan.

Az áramszámlák páratlan hónapokban érkeznek. Tehát a júniusi (páros hó) nulla eurós számla furcsa is volt. Ezen közölték egyrészt, hogy most nem kell fizetnem, mert kártérítést kapok, illetve azt is, hogy a következő számlából is le fognak vonni 15 eurót, ami még jár nekem. Nagyon jól esett, köszi enel.

Rá két hétre, már júliusban (páratlan hónap) viszont jött egy 26 eurós számla, amin sehol nem volt feltüntetve a 15 eurós levonás.

Felhívtuk az ügyfélszolgálatot, ahol elmondták, hogy a júniusi számla rendkívüli (műsoron kívüli) volt, de az ügyintéző személy szerint  nem tudja, miért, mindenesetre a júliusi a “normál” (időben  érkező)  számlát be kell fizetni.

Mi lesz akkor a 15 eurós visszajáró összeggel? Azt majd később vonják le. De nem tudja miért. Meg azt sem, mikor. Talán szeptemberben?

Aha.

És akkor a júniusi számlát nekem meg sem kellett volna kapnom, vagy ha tetszik, akkor az nulla eurós lett volna, tehát abból hogy vonták le a nekem visszajárót?

Tudom, ez igazán megerőltető kérdés, főleg 40 fokban, és az ügyintéző is csak egy odaültetett atipikus dolgozó, hülye kéthavi szerződésekkel, és fogalma sincs semmiről, rosszabb esetben bebetonozott száz éve ott ülő dolgozó, akit már annak idején sem képeztek ki megfelelően nem tudja.

Feladtam. Majd a következő (soron kívüli?) nullás számlánál leolvassuk az órát, és összevetjük azzal, amit fizettünk,. Ez nagyon ügyes azért: a nem létező számlákból levonjuk a vissztérítendőt, de a normál számlákat csak fizesse a kedves ügyfél. Mekkora ötlet! Szabadalmaztatni kéne.

penz

Kultúra

Etruszkok – 2

Az előző rész itt. 

I.e. 9. századból származó bronzok
Az etruszkokat legkorábban Hésziodosz említi, az. i.e. 7. században. Ekkorra datálható a legtöbb etruszk felirat, amelyek már az etruszk írással készültek. Az etruszk írás eredetét illetően is többféle feltevés van, vagy a görögöktől vették át, vagy azzalpárhuzamosan fejlődött, de ebben az esetben a főníciai írás volt az alapja.
Hamvakat tartalmazó urna, i.e. 9-7. századból

Az Itáliai-félszigeten nemcsak az etruszkok voltak ekkoriban jelen, hanem más népek és kultúrák is. Marche északi részén és Abruzzoban nomád állattenyésztő népek, Toszkána tengerparti részén a kelet-mediterráneumból érkező hajósok élnek. Az etruszkok velük is kapcsolatba lépnek.

A legfontosabb partmenti városaik a tengertől néhány kilométerre épülnek, egyetlen kivétel Populonia, mely a tengerparton található. Ebben az időszakban nagyon fontosak a fémek, és Toszkána tengerparti részén sok van belőle (könnyen bányászható helyeken), így sokan jönnek fémkeresőben erre a vidékre.

Éppen Populoniaban rezet termelnek ki, majd később a vasfeldolgozás is fontos lesz, amelyet viszont Elba szigetéről hoznak ide (innen Portoferraio – “Vaskikötő” – neve is). A környéken van még ólom (a mai Campiglia környékén, a Val di Cecina településein), innen a sok fémmel kapcsolatos toponímia: colline Metallifere, Monte Amiata, Monti della Tolfa. Populoniában virágzó város épült ki, a mai napig megtekinthető az etrusz nekropolisz és akropolisz.

Etruszk és román fürdőkomplexum, Sasso Pisano
Az i.e. 6. században járunk és az etruszkok hódításaiknak köszönhetően igen kiterjedt területeket mondhattak magukénak.

A toszkán belterületekről, ahol földműveléssel foglalkoztak, elindultak észak felé, és a mocsarak lecsapolásával tiovábbi területeket tettek művelésre alkalmassá, elérve a Pó-síkságig. Emellett ügyes kézművesek is voltak, a többi nép szívesen vette a termékeiket, így Cerveteri, Vulci, Tarquinia városa olyannyira megerősödött, hogy a tengeri kereskedelmet is ellenőrizte.

Perugia, Arco Etrusco

Perugia alapítása

Az etruszk letelepedés első emlékei i.e. 10-9 századtól léteznek a környéken. A hegytető, ahol Perugia található stratégiailag fontos volt (általában is jellemző, hogy az etruszkok szerettek a dombtetőkre építkezni)  annál is inkább, mert ez határsáv volt az etruszkok és az umbrok között (szintén itáliai népcsoport, a későbbi Umbria őrzi a nevüket). Az umbrok megadják magukat a terjeszkedő etruszkoknak, visszahúzódva a Tiberis keleti partvidékére. Perugia központja az i.e. 6. században alakul ki, és a  város rövid idő alatt a 12 etruszk lucumonia egyike lesz.

(Lucumonia: Az etruszkok egy nagyhatalmú gazdasági, vallási és katonai szövetséget alkottak, amelynek 12 városállam volt a tagja, ez az etruszk-liga – lega etrusca).

Itt is a rómaiak vetettek véget az aranykornak, i.e. 310-309-ben hadat indítanak a város ellen, ami ugyan fegyverszünettel szárul, de azt a rómaiak nem tartják be.

Az etruszk városfalat az. i.e. 4-3 században húzták fel, és egyes részei a mai napig láthatóak.

Etruszkok és rómaiak A Tiberis alsó folyása mentén található dombok lassanként elkezdtek benépesülni, a latin nép pásztorai falvakat hoztak ott létre. Az i.e. 8. században ezek összenőttek, és egy várossá lettek, Rómává. Itt kezdődik az ókori Róma története. Róma első királyai etruszkok voltak (itt most megállnék egy percre, mert én tanultam X évig történelmet az iskolában, még fakt-ra is jártam, aztán meg latint, érettségiztem is belőle, de becsszóra mondom, hogy ez az adat igen meglepett. Valahogy sosem ért el az agyamig, hogy Róma etruszkul kezdődött).

A Tarquini dinasztiából kerültek ki tehát Róma utolsó királyai. Ne lepődjetek meg az “utolsón”, Róma először királyság volt (az elején), majd köztársaság és végül császárság. A királyok korában nagy urbanizációs munkákat valósítottak meg, vízvezetékeket, városfalat, derítőrendszert, és hatalmas templomokat (Junonak, Minervanak és Jupiternek szentelve).

forum romanum
Forum Romanum

Tarquinio Prisco Tarquinia városának gazdag és megbecsült lakosa Rómába költözvén a város 5. királya lett. A hagyomány szerint neki köszönhetjük a Circus maximus-t (a lóversenyekre), a Forum Romanum-ot (hogy a hatalmas áradások után végre rendbekapják a várost), a Cloaca Massima-t (amely 2000 éve rendben tartja az egyébként mocsaras vidék lefolyórendszerét), bár a Capitolium hegyén tervezett Jupiter templomába éppen csak belekezdett…

Tullius Servius volt a következő etruszk király. Ő Dian atemplomát építtette fel, valamit a Mater Matua és Dea Fortuna (szerencse istennője) templomát a Forum Boariumon. Neki tulajdonítják továbbá a Serviane Falat, amely Róma első egyesített védelmi fala volt.

Róma utolsó királya Tarquinius Superbus volt, aki befejezte a Cloaca Massimat, és a Jupiter-templomot. A rendbehozott Forum Romanum lehetővé tette, hogy a Palatinus lábánál egy kis borgo épüljön fel (Vicus Tuscus), ahol eredetileg etruszk kereskedők laktak.

Hanyatlás

A 12 etruszk városállam ugyan szövetséget alkotott, egy nyelvet beszélt és egy vallást követett, de ugyanakkor független is maradt. Talán ez az oka, hogy végül elvesztették a hatalmukat. Északon a kelták nyomultak előre és foglalták el a városokat, délen pedig Magna Grecia telepesei és a szanniták. A központi részeket található városok pedig lassacskán egy felemelkedő hatalom, Róma fennhatósága alá kerültek.

Az i.e. 5. századtól lassan erodálódott az etruszk birodalom, néhány római fenhatóság alá került városban még jogokat is kaptak a helyi lakosok (speciális státusz, kevesebb, mint a római lakosoké), mígnem teljesen elveszett – illetve betagozódott a hódítók kultúrájába. A rómaiak ebben különösen jók voltak, ügyesen asszimilálták az elfoglalt területeket szerte Európában.

Több összecsapás, harc után, Veio legyőzése (az etruszk-liga egyik városa) volt a végső lépés i.e. 396 -ban  (Veio csak 16 km-re van Rómától, mindkettő nem élhetett túl, ahhoz túl közel voltak egymáshoz)

Országjárás

Még mindig a tengerpartokról

A múltkor arról írtam, hol milyen minőségű a víz. Most viszont egy kis szubjektív tengerológia következik.

Két helyről írok, mert ezeket ismerem jobban, és tulajdonképpen ezek viszonylag közel vannak Mo-hoz, azaz nagyobb az esélye, hogy ide eljutnak a magyar turisták.

A Tirrén-tengerpart (Toszkána) és a Riviera Romagnola adriai tengerpartja (Rimini, Riccione vonal) között nehéz igazságot tenni, mert mindenki arra esküszik, amihez gyerekkorában hozzászoktatták, vagy ahova gyakrabban jár azóta is.

A toszkánok persze imádják Versilia-a, vagy az Etruszk-partot (erről írtam itt és itt), aki viszont az adriai szolgáltatásokhoz szokott, nagyon nem érti, miért.

Vegyük sorba a pozitív és negatív tulajdonságokat.

TOSZKÁNA – Versilia (Viareggio, Lido di Camaiore)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Széles homokos strandokat fed, rengeteg bagno-val, amelyek több sorban kínálják a napernyőiket.

Víz: lassan mélyülő, sötét nem áttetsző víz, sokszor felkavart homokos hullámokkal.

Szolgáltatások: nagyon kevés a szabadstrand, ami van általában elég piszkos és egymás hegyén-hátán vannak az emberek. A tengerparti sétány – lungomare – szép, bár nem nagyon hosszú, sok bolttal, este kellemes hangulattal. A boltok viszonylag drágák, sok a luxusmárka.

Étel-ital: rengeteg étterem, viszonylag magas árakkal (frittura 18-20 euró, tészta- 10-15 euró minimum).

A napernyő és két napágy bérlése naponta minimum 25 euró, de a 70 eurón sem kell megbotránkozni.

A bagno-k szépek, mosdó, étterem szokott lenni mindig, ellenben nem mindenhol van elég felszerelt játszótér, egyéb szolgáltatás. A medencék használatáért sokszor külön kell fizetni.

TOSZKÁNA – Costa degli Etruschi

A Versilia alatti rész, nagyon különböző strandokkal. Jellemzően szűk a tengerparti sáv (mert pl. Pineta – tengerifenyős erdő – , vagy épületek, vagy tájvédelmi körzet van rögtön a tengerparthoz közel).

Több helyen apró kavicsos, vagy sziklás a part. A bagno-k minősége, a szolgáltatások változóak.

Castiglioncello és Rosignano szerintem a teljes őrület, nagyon keskeny földsávra szorítanak be rengeteg napágyat, a kis öblökben egymást érik a fürdőzők, és a közvetlen tengerparti kicsi utakon egymást kerülgetve kell haladni. Lungomare, mint olyan nincsen. Viszont jó magasak az árak.

20150718_191922

Rosignano Solvay-ban és Vada-ban van egy 4 km-es hófehér homokos partrész (szabadstrand), ami nagyon jól mutat a fotókon de sajnos még mindig meglehetősen szennyezett. A Solvay szódagyár eredetileg ide engedte be a használt vizeit, amitől kifehéredett a partszakasz. A mai napig van itt ólom, kadmium, és egyéb nehézfémek, pedig a gyár már évek óta szűri a vizet. Ha a tenger felé nézünk, akkor a hátunk mögötti hatalmas vegyipari komplexumot sem látjuk. Viszont a szabadstrand meglehetősen piszkos tud lenni…

Cecina kedves kisváros, de egy évtizede elmosta a partját egy nagy hullámzás, és fekete homokkal töltötték fel.

San Vincenzo viszont jó. A városban sok a strand, kb. 25 euró a két nyugágy és a napernyő bérlése naponta. Kicsit délebbre indulva van egy hosszabb szabadstrand is (Torraccia). A víz szép, a rendes strandokon sokan, a szabadstrandon kevesen vannak általában, a víz hamar mélyül. Ha hozunk magunknak napernyőt, ideális a hely szabadstrand (de persze itt nincsen mosdó, bár, étterem, illetve van, csak ritkán).

20130713_130247

Populonia, Golfo di Baratti – kis öböl, alacsony vízzel, viszont a pineta árnyat ad (ami ritka errefelé). Éttermek is vannak, és hatalmas tömeg.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

ADRIA, Rimini, Riccione

A legfőbb kifogás az szokott lenni az Adriával kapcsolatban, hogy alacsony a víz és sokat kell gyalogolni, míg úszni lehet (ennyiben nagyon hasonló Versiliahoz). Ez gyerekes családoknál viszont épp előny. Kb. mint a Balaton déli partján. A víz sem mindig áttetsző, kristálytiszta.

Ugyanakkor széles (többsoros) homokos strandok vannak, a nyugágyak egymástól megfelelő távolságra. Az ára kb. 15 euró / nap két napágyért és egy napernyőért, de lehet alkudni is (fizettünk mi már 10 eurót is).

Rimini olcsóbb, mint Riccione, amely felkapottabb és elegánsabb.

Ezért az árért viszont sokkal több szolgáltatás jár, mint Toszkánában: Egyrészt nagyon tiszta minden, a homokot állandóan tisztítják. A szolgáltatások évről évre egyre bővülnek, a játszótér, tenisz- vagy lábteniszpályák ingyenesek. A vendégeknek több nyelven újságok vannak kitéve, amit szabadon elvihetünk olvasni. Délutánonként egyre több helyen osztanak gyümölcsöt (ingyen), pl, dinnyét, barackot. Tavaly óta sok bagno-ban van edzősarok, fitness gépekkel, szintén ingyen.

Ha van külön medence, azt is szabadon lehet használni (főleg gyerekeknek), előfordul, hogy animátorok fogadják a gyerekeket külön programokra. Napi kétszer az animátorok zenés vizigimnasztikát tartanak a partszakaszokon, és egyre több helyen van ingyen wifi is.  (Ez itt egy tornatízperc, csak a nyugágyaktól nem látszik. De ahol a tömeg van, ott tornáznak a vízben):

20130802_174234

Mindenhol van bár, étterem, de egyébként is elég kimenni a bagno-ból, az utcákon is nagyon sok az étkezési lehetőség.

A parton kívül szinte folyamatos a lungomare, ahol majd’ 24/24 lehet nézelődni, vásárolni (olcsóbban, mint Toszkánában), sétálni, biciklizni.

Mindent összevéve, nekem az Adria sokkal jobban tetszik, mint  a Toszkán tengerpart. Mindig olyan benyomásom van, hogy a toszkánoknak teher ez a sok turista. Míg az Adrián minden megtesznek a vendégért, sokkal olcsóbban. És a feeling is inkább tengerparti, míg Toszkánában változatosabb a tengerpart képe és a fürdési lehetőségek is.

Persze legjobb, ha mindent kipróbáltok és döntötök, mi a fontosabb, jobb, kényelmesebb.

Kultúra

Etruszkok – 1

“Elképesztő, hogy a történelem folyamán kétszer – az i.e. 7. században és az i.sz. 15. században – gyakorlatilag ugyanaz a régió Italia közepén – az antik Etrúria és a modern Toszkána – volt az itáliai civilizáció meghatározó központja.”

(Jacques Heurgon, Vita quotidiana degli etruschi, 1967, p. 23.)

Toszkánában bárhova megyünk, etruszk emlékekbe botlunk. Mindenhol. Síremlékek, akropolisz, nekropolisz, fürdő, etruszk ív…. 2765 év múltán még ennyi minden megvan abból, amit építettek. Elképesztő. Izgalmas. Kik lehettek, hogy ilyen nagy hatást gyakoroltak az itáliai kultúrára?

Indul tehát az etruszk sorozat a blogon, bár nyilván esélye sincs, hogy az elmúlt 150 év kutatásait itt megismerjük, de néhány érdekes részletet, adalékot miért ne?

Először is, hol voltak? Az alábbi térképen az i.e. 750-es etruszk területeket jelzik sötétebb zölddel, majd az azt követő hódítás területeit, világosabb zölddel.

800px-Etruscan_civilization_italian_map

Az etruszkok tehát az antik (még a római birodalom előtti) Itália lakosai voltak, bizonytalan eredetű nép, nem indoeurópai nyelvvel (a mai Európa nyelveinek nagy része indoeurópai, nemcsak a latin, hanem a germán és a szláv nyelvek is).

Etrúriának nevezték a területüket, amely kb. a mai Toszkána, Umbria és észak-Lazio régióknak felel meg (határvonal a Tiberis). Kicsit később (ahogy a fenti térkép is mutatja) észak felé terjeszkedtek, a mai Emilia-Romagna, Lobardia és nyugat-Veneto részeire, illetve dél felé a mai Campaniaig.

Az etruszk kultúra meghatározó hatást gyakorolt a későbbi rómaira, amelybe aztán idővel beleolvadt az i.e. 1. századra. Ez a hosszú kulturális asszimiláció Veio elfoglalásával kezdődött i.e. 396-ban.

A név eredete

Saját magukat Rasenna vagy Rasna néven nevezték az etruszkok, görögül Tyrsenoi (a különböző ógörög nyelveken: Τυρσηνοί, Türsenòi; Τυρσανοί, Türsanòi, mindkettő Tirréneket jelentett), majd  “Etruszkok” vagy “Tusci” (Tuszkok), Τυρσηνίη, Türsenìe, lakosai. Ebből lett azt Etruria, és később a Tusci szóból Toszkána.

A nép eredete

Az erről íródott tanulmányokkal és feltételezésekkel valószínűleg Arno-t lehetne rekeszteni, és nem is mindig nagyon tudományosak (minden magát nagyon fontosnak és egzotikusnak képzelő nép megpróbálta bizonyítani az etruszkokkal való kapcsolatát, így született egy agyameldobom “nyelvészeti” értekezés a magyar és etruszk nyelv rokonságáról is. De ezt most inkább kihagynám 🙂

Maradjunk a forrásoknál, amelyek nem túl egyértelműek, alkalmilag egymásnak is ellentmondók.

Az ókorban három teória létezett: az elsőt Hérodotosz fogalmazta meg (i.e. 5. sz.-ban élt görög történetíró), és szerinte keletről érkeztek az etruszkok.  A második verzió szerint őshonos nép az etruszk, ezt a szintén görög Halicarnassusi Dionüszios (i.e. 1. század). A harmadikat Titus Livius (római történetíró) írta le, eszerint északról érkeztek az etruszkok.

Azóta azért lett egy negyedik hipotézis is, mely szerint a fenti három teória mind és egyszerre  igaz. A legújabb DNS vizsgálatok viszont az őshonos nép elmélete felé tendálnak.

Ugyan szereténk egységes népként beszélni az etruszkokról, valójában egységes népként csak az i.e. 8. századtól léteznek (egységes saját nyelv, saját szokások), és mindenképpen több törzs egyesüléséből jöhettek létre (itáliai, egyiptomi, görög, szír-főníciai, mezopotámiai, indoirániak).

Mindenesetre ma azokat a népeket hívjuk etruszknak, amelyek ekkoriban a Tiberis és az Arno folyók között éltek.

Populonia, Nekropolisz

Kialakulásuk

A fentiek miatt ezért nem annyira az eredet, hanem a kialakulás fontos. A kialakulásukban fontosak voltak az őslakosos valamint a keletről érkező népek, meg persze a görögök, ami az intenzív kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően jött létre.

Így fontos szerepet játszik a keleti befolyás az etruszk nép kialakulására, ahogy a görög kultúra az etruszk kultúrára (az abc-jük és a műalkotásaik is görög alapokon állnak).

Bronzfigura Vulciból

Etrúriának nagyon fontos kapcsolatai voltak a korabeli szardíniai lakossággal, a nuraghi kultúrával is. Sőt, a legenda szerint Populoniat a korzikaiak alapították.

Folyt köv. 🙂

Étel - ital

Mindennapi élelmiszerek ára és minősége

Sokféle ételről beszéltem az eddigiekben, de az élelmiszerekről általában még nem. Mivel itt a nyaralások ideje és sokan nekivágnak Olaszországnak, érdemes erről is pár szót szólni.

Nagy általánosságban az olaszországi élelmiszerárak egy jobbfajta budapesti csemegeüzlet árainak felelnek meg. Néhány magyar ismerősöm azon csodálkozik, hogy itt sem kerül többe egy bevásárlás, mint otthon, mások viszont szörnyülködnek, hogy milyen drága minden. Biztos, hogy egy magyarországi Tesco olcsóbb árakkal dolgozik, de az is biztos, hogy az ottani minőségű árukat itt a polcra sem lehetne kitenni.

Mi általában odafigyelünk, hogy jó minőségű, lehetőleg mesterséges adalékok (tartósító, színezék, glutamát – ízfokozó) nélküli, friss és legalább országon belülről származó élelmiszereket vegyünk (persze banánból, ananászból nehéz lenne olaszt venni, és persze ettől függetlenül néha azt is fogyasztunk, de igyekszünk a helyi termékeket előnyben részesíteni). És általában kihasználjuk a különböző akciókat, amelyekkel tényleg jelentősen olcsóbban lehet beszerezni az élelmiszereket.

De haladjunk termékfajtánként:

hús, felvágott: persze a baromfi a legolcsóbb (6-8 euró/kiló), de a jó minőségű marhahús (amit itt sokkal nagyobb arányban fogyasztanak, mint otthon) sem drágább az azonos minőségű otthonitól (már ha sikerült egyáltalán ezt a minőséget otthon fellelni), sőt, egészen biztos, hogy ezért az árért nem rágós, jól vágott húst kapunk (10-20 euró / kiló között).

Nagy a választék a sonkákból, méghozzá a nagyon jó sonkákból, piacon 20-25 euró / kilótól már nagyon jó érlelt sonkát lehet kapni. Ezt semmiképp ne hagyja ki senki, mert az egészen vékonyra szelt, természetesen (azaz nem adalékokkal pár hét alatt) érlelt sonkáknak nincs párja.

Visszatérve a húshoz, nekem pl. ízlik a bistecca di maiale – disznóbifsztek (kilónként kb. 10 euró), ami nagyon olcsó, és kb 5 perc alatt megsül olaj és minden nélkül egy serpenyőben.

A kolbászok, szalámik régiótól függően különbözőek, de akárhol is vagyunk, érdemes a helyi specialitásokat megkóstolni. Itt találtok egy részletesebb bejegyzést erről. 

Sajtok, tejtermék: itt lehet aztán tobzódni. A gorgonzolától a parmezánig, a kecskesajtokon át, hihetetlen választékban és minőségben. A tej litere 80 centtől megy felfelé, de legalább igazi tej íze van. A joghurtok ára is az otthoninak felel meg (illetve felfelé az ár növekedésével együtt jönnek a változatok: bio, aloe veras, vitaminos stb, stb), és elég nagy a választék (különlegességekkel, mint a gyümölcs+virág ízesítés, pl. alma+bodzavirág – ezek finomak, bár nem mindig teljesen természetesek). El lehet felejteni viszont a tejfölt, kefírt és a túrót. Ez utóbbi helyettesítésére esetleg a ricotta használható, de az sokkal édesebb és zsírosabb, mint a túró. A tejfölnek még leginkább megfelelő görög joghurt viszont veszett drága: másfél-két euróba is kerülhet két deci. Nagyobb áruházakban lehet tejfölt találni, általában német származásút és hosszan eltarthatót, de legalább 1 euró egy doboz.

A sajtok ára nagyon változó, a keményebb sajtok 12-15 euró körül vannak, a mozzarella 3-as kiszerelésben 2 euró körül (nem a legolcsóbb saját márkás termékeket veszem alapul).

Íme néhány sajt, amit jó szívvel ajánlok (kipróbálni is) elsőre.

Keményebb fajták: parmezán,  grana padano,  pecorino (toscano, romano…)

Félkemények: asiago, bra, cacciocavallo, fontina, montasio

Puhák: gorgonzola, mozzarella, burrata (egy nagyon krémes mozzarella fajta, Pugliaban jellemző), robiola (kenhető), toma piemontese (elég erős), ricotta.

Kenyér: ez egészen biztosan drágább, mint otthon. A félkilós fehérkenyér kb. 1,50 euróba kerül, de persze a választék hatalmas (és ezt a legolcsóbbat a legnehezebb megtalálni). Az alapár 2,50-3 euró/kiló, de a jó, ízes kenyér kilója 4-5 eurót is eléri. Amire érdemes figyelni, ha turistaként érkezünk: sok helyen (Toszkánában is) a kenyér sótlan. Keresni kell, ha hagyományos sós kenyeret akarunk. Másik jellegzetesség, hogy a friss, ropogós kenyér a legtöbb esetben másnap már ehetetlen. Mi az altamura típusú kenyeret keressük általában, mert durumlisztből készül és pár napig eltartható és jó íze is van (pane di grano duro).

Zöldség, gyümölcs: ebben összehasonlíthatatlanul jobb a választék, mint otthon. Lévén az ország déli része melegebb klímájú, már tavasztól lehet jóízű paradicsomot, cukkinit, padlizsánt, zöldbabot, ezerféle salátát venni. A zöldségek nem is drágábbak, mint otthon (nyáron a cukkini, padlizsán és paradicsom kilója 70-80 cent körül van).

Ellenben egyes gyümölcsök logikátlanul drágák, most épp a cseresznye ilyen (pedig már szezonja van, mégis 6-7 eurónál kezdődik kilója), de az alma, a narancs szinte egész évben baráti áron elérhető. Mi nagyon figyelünk, hogy ne spanyol termékeket vegyünk, mert az olasz élelmiszeripari szabályok sokkal szigorúbbak, ezért bár drágább, de valószínűleg biztonságosabb helyi élelmiszert venni.

Érdekesség, hogy a salátát, petrezselyemzöldet kilóra árulják. Apropó saláta, turisták mindenképp tobzódjanak a sokféle salátában (radicchio, riccia, romana….), mert ezekhez otthon csak ritkán és drágán lehet hozzájutni.

A zöldségespultnál minden esetben kesztyűt kell húzni (a zacskók mellett találhatóak az eldobható kesztyűk) és úgy válogatni.

Tészta: ebben is lehet tobzódni… olcsón és ezerféle formájú tésztát lehet szinte bárhol venni (kilója 1,50 eurótól felfelé. Fél kiló tagliatelle kb 1 euró körül van). A friss tészta is nagyon finom, raviolik, lasagne tészta, tagliatelle, strozzapreti… (fél kiló raviolo 2 euró körül) . Nem érdemes a szószokat túlbonyolítani, egy gyors paradicsomszósz is nagyon finom tud lenni. Vagy  a ricottas-spenótos ravioli zsályával olvasztott vajjal meglocsolva. 

– Előre elkészített szószok: akár frissek a hűtőpultban, akár konzervben (üvegben) vannak, finomak és nagyon megkönnyítik a napi főzést. Mi a Gran ragu-t kedveljük, mindenféle változatban. Két személyre elegendő tésztára általában egy dobozt teszünk (a raguból), ennek ára kb 1 euró körül van. De ha üvegben vesszük, akkor 4 főre 1,50- 2,50 euró lehet.

Hal és tenger gyümölcsei: ezek a várakozásaimmal ellentétben sajnos elég drágák. Ezért aztán sokan a fagyasztott változatot veszik, de ott érdemes figyelni, hogy ne valami messzi tengeren halászott rákocskákat, vagy túlpanírozott (így kilóra méregdrága) halakat vegyünk. A legegyszerűbb friss halak is nagyon finomak (pl. pesce azzurro, bronzino), ezeket két-három darabos csomagolásban találjuk, hamar elkészíthetők, és nagyon finomak. Áruk vetekszik a húsokéval (12-15 eurò/kilò), de szerintem megéri kipróbálni, főleg, mert otthon ezekhez frissen lehetetlen hozzájutni.

– Nagy választékban találunk merenda-kat, azaz mindenféle ízű és színű reggeliket (briós, croissant, tejszelet, csoki, krémes, lekváros; töltött, töltetlen, mázas….), ezekből 6-10 darab 1,5-2 euró körül mozog.

Vannak aztán a kekszek (szintén reggelihez), mindenféle kivitelben. Van kimondottam mártogatás-álló (le macine), gluténmentes, cukormentes, vitaminozott, liszt helyett mással készített, meg ami szem-szájnak ingere. Áruk 1,50 eurótól felfelé – de akkor legalább 500g-os a kiszerelés).  Itt is érdemes a jobb minőséget megfizetni, én pl. még a Mulino bianco termékekkel sosem maradtam hoppon…

Érdemes körülnézni a piacokon, a szaküzletekben (hentes, zöldséges), bár a nagyobb szupermarketekben is általában garantáltan jó minőséget kapunk. Ami egészen biztos: az olasz termékeket Magyarországon hihetetlen drágán és általában nem a legjobb minőségben találjuk (túlsózott, rágós sonka kilónként 7000 ft-ért), tehát ahhoz képest itt mindenképp jól fogunk járni…

Laktóz- és gluténmentes termékekről itt írtam- azóta még nagyobb a választék….