Étel - ital

Az aperitivo eredete

Az aperitivo nagyon hasznos olasz szokás, már én is írtam róla többször is (pl. itt).

De honnan származik és mióta létezik?

Erre a kérdésre a (felkészületlen) válasz az szokott lenni, hogy Milánóban kezdték el az élelmes vendéglátóipari vállalkozók néhány éve, aztán elterjedt mindenfelé.

Ám ez nem így van! Az aperitivo szokása (ekkor még csak innivaló formájában) Torinoból jön, és igen régi. Ki gondolná, hogy a vermutgyártó kisiparosok a ludasok, mint pl. Antonio Benedetto Carpano (1786-tól gyártott vermutot), majd  Bartolomeo Dettoni, Carlo Gancia (ez utóbbi drága vermutot gyártott – a királyi családnak is), akik minél többet szerettek volna eladni a termékükből. Ezért a vacsora előtt kínálták, előitalként. Ezt a  kedves szokást aztán Garibaldi, Alessandro Martini, Francesco Cinzano, Giuseppe Ballor is lelkesen terjesztette.

Így aztán az 1800-s években a népek megőrültek az aperitivoért, minden nagyobb itáliai város magára valamit is adó bárjában kínálták. Az olasz csizma városai ily módon már azelőtt egyesültek, hogy létrejött volna a mai Olaszország (1871-ben).

És aztán, szintén jó olasz szokás szerint, minden régió a maga a jellegzetes italait (alkalmilag ételeit) tette ki aperitivonak. Veneto a prosecco-val kínálta a harapnivalókat, ebből lett  a “vino con le bollicine e cichetti” (falatkák). Ebből aztán a proseccot mindenféle gyümölcslével házasítva kialakult a rossini (prosecco és eperlé), a mimosa (prosecco és narancslé) és a tintoretto (prosecco és gránátalmalé).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Friuli Venezia Giulia ellenben a Tocai-ra ugrott rá, ami nekünk magyaroknak ugye egészen mást jelent (volt is belőle vita, hogy ki használhatja  a nevet az EU-ban, mint eredeti gyártó).

americano

Megszületett a soft-drink ipar is, jött az alkoholos bitter, a campari, ami rengeteg koktélnak az alapja lett: americano ( bitter campari, vermouth rosso és seltz- szóda), spritz (prosecco, szénsavas víz vagy szódavíz, és esetleg bitter), negroni (vermut rosso, bitter campari és gin) és pirlo (fehérbor, campari, szénsavas víz) – egyik sem túl magas alkoholtartalmú ital, és szinte csak étkezés előtt fogyasszák.

Így érkeztünk el a milánói aperitivohoz, amely már nemcsak innivalót, hanem apró fatalokat is kínál, akár olyan gazdagon, hogy vacsora helyett is ezt esszük.

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s