Mindennapok

Bevándorlókrízis

(Hasonló témájú bejegyzések a blogról itt találhatók.)

migrazione

Nagy és összetett kérdés, amiről nehéz indulatok nélkül írni. Főleg most, hogy Budapesten a Keletiben az történik, ami, és az ország kormánya abszolút politikai haszonlesésből módszeresen felhasználja (kihasználja) a helyzetet arra, hogy további támogatókat szerezzen magának. Cinikus és undorító hozzáállás, miközben azoknak (a sok tízezer) embereknek valóban ez az élete e pillanatban, amiben élnie vagy halnia (szó szerint) kell.

Na de nem is politizálni szeretnék, mert nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy ki melyik oldallal szimpatizál, úgy gondolkodik az eseményekről. Pedig a valóság ennél nyilván százszor összetettebb.

De kezdjük azzal, hogy Budapest (és Mo) ritkán üti meg az olasz sajtó ingerküszöbét. Most sikerült. Napok óta folyamatosan mutatják  “A budapesti pályaudvart” (hogy melyik, vagy esetleg több is van? ez már túl bonyolult lenne a tévénéző népnek) történéseit. Dramatikusan hangsúlyozták, hogy SENKI nem ad enni, inni a menekülteknek. Igaz, hogy sem az állam, sem az egyház (na ez legyen egy másik sztori) nem fényeskedik a segítségnyújtásban, de így ignorálni a rengeteg önkéntes civil szervezet és segítő mindennapos küzdelmét, na az nálam kiverte a biztosítékot. Főleg mikor láttam, hogy ugyanebben a híradásban mennyire dícsérik a német civil lakosság kedvességét, aki vizet és élelmet vitt a pályaudvarokra… Na jó, nem kell nekünk az olasz tévéből tájékozódni, ez rendben. Csak hát az olaszok meg csak onnan tudnak, magyar nyelvtudás hiányában ugye.

De mit gondolnak az olaszok erről a bevándorlóproblémáról? (kérdezte IKL, köszi 🙂

Nehéz egységes képet kialakítani erről, mert olyan nem létezik. Magyarországon is hasonlóképp van: az is magyar, aki a kerítés mellett hőzöng, és kiírtaná a menekülteket, meg az is, aki viszi az adományokat a Keletibe és nap mint nap osztja is, szervezettebb (állami, egyházi) segítségnyújtás hiányában. Akkor most melyik a “magyar nép” álláspontja? Melyikből van több, és milyen vonatkozásban meddig megy el a segítségnyújtás? (erről egy jó írást találtok itt, nagyjából a saját kérdéseimet foglalja össze. Illetve nagyon jól összefoglalta a gondolataimat ez a cikk is.)

Nem tudom, és éppen így nem tudom, hogy AZ olaszok (így általában) mit gondolnak erről.

A hivatalos politikai állásfoglalás a következőképpen alakul (szemben Mo-gal): a kormány az állam szervezeteivel (katonaság, protezione civile, vízirendőrség etc) évek óta, és idén is nagy erőkkel menti a déli részekre érkező menekülteket. Nota bene, elképesztő know how-juk van már abban, hogy hogyan kell kezelni ezeket a lélekvesztőket, amelyen ezrével érkeznek a legyengült, beteg férfiak és nők. Ide szúrnám be az index cikksorozatát Lampedusa polgármesteréről és a menekültek kezeléséről, nagyon tanulságos, hogyan áll az állam hivatalos képviselője a kérdéshez.

Ezzel párhuzamosan szétosztják a regisztrált menekülteket szerte az országban, akik az állam ingatlanjaiban kapnak helyet. Ez igen sok vitát szül, és nyilván könnyebb egy többszázezres városban “észrevétlenül” elhelyezni 1500 menekültet, mint mondjuk egy 1500 fős faluban 50-et. A legtöbb tiltakozás a kisebb helyeken élőktől jön. De visszatérve a politikához, az éppen nem kormányon levő jobboldali és szélsőjobboldali erők természetesen nagyon erőteljesen tiltakoznak, kb. azzal az érvrendszerrel, amivel otthon Orbán+Jobbik próbálkozik (a napi ellátás összege, miért van okostelefonjuk, nem is menekültek, nem akarnak dolgozni stb).

Ez annyiban más itt, hogy az északi régiókban, ahol a jobboldali Lega Nord nagyon jó pozíciókkal rendelkezik, régóta igen sok bevándorló él, akik nagyszámban szavaznak a Lega-ra. Ugyanis az itteni jobboldal nem annyira a bőrszínt vagy származást emeli ki, hanem azt, ha valaki nem dolgozik, nem illeszkedik be, az állam pénzén él. Így tehát a dolgozó és beilleszkedő bevándorlókat általában békénhagyja. Ugyanakkor nincsenek kormányon, nagyon kellenének a szavazatok, ehhez mindig jól jön,ha előhúzza a bevándorlókártyát (Salvini, Grillo etc).

Ami az aktuális kormány nemzetközi politikáját illeti: igen régóta sürgetnek EU-s szinten egy jobb és átláthatóbb szabályozást. Ezt az utóbbi napokban, hónapokban még inkább hangoztatták, teszem hozzá, jogosan, mert az EU kicsit lefagyott ebben a kérdésben, míg a széleken levő országokba naponta áramlanak a tömegek, akiknek a problémáját azonnal kellene megoldani, nem a 8600. ilyen-olyan találkozó és megbeszélés után. De hát tudjuk, az EU intézményrendszere nem gyorstüzelő egység, azért sem, mert egyik ország sem akarna ilyen döntési jogokat a kezébe adni, így hát ennek isszuk most a levét.

Egy szó a számokról. Ugyanis Olaszország igen hangosan hallatja a hangját az Eu-ban, néha aránytalanul  is hangosan.

Az idei számok: tengeren eddig 350 000 bevándorló érkezett, ebből 120 000 Olaszországba, 230 000 Görögországba, ahol nem mellesleg teljes a politikai és gazdasági válság, tehát elméletileg kisebb gondjuk is nagyobb lenne ennél… mégsem őket halljuk EU-szinten a legtöbbet panaszkodni. Az összehasonlítás végett: Magyarországra kb. 50 000 menekült érkezett idén. (Bajban vagyok a számokkal, nagyon eltérő adatokat találunk a különböző szervezetek honlapjain, nyilván ezek egy része becslés).

Azt is jegyezzük meg, hogy tavaly Németországban 500 000 menekült kért menedékjogot, Franciaországban 250 000, Olaszországban 150 000. Olaszország abban hasonlít tehát Magyarországhoz, hogy átmenő a forgalom, nem ott akarnak maradni a bevándorlók (nyilván ennek gazdasági okai vannak, munkahiány stb).

Ami a mindennapi életet illeti. Azt egészen biztosan állíthatom, hogy az olaszok nagy általánosságban nem soviniszták, és nem kirekesztőek. Szemben az északi népek sokkal inkább faji alapú megkülönböztetésével, itt ez kevésbé jellemző. Ennek nyilván kulturális, antropológiai okai vannak.

Olaszország területe mindig is egy nyílt tér volt, és jártak itt (már hol itt, hol ott, régiónként változóan) a normannoktól, a vizigótokig, a longobárdoktól a franciákig igen sokan. Ugyanakkor már az ókori terjeszkedő Római birodalom is inkább abban hitt, hogy a meghódított területeken asszimilálni kell a vezető réteget, aztán a többi majd jön magától (így volt pl. külföldi származású császáruk is). Miért kezdem ilyen messze? Mert ez a kultúra, ami nem alkalmi politikai intézkedésektől függ, hanem a belénkivódott, évszázadok óta kívánatosnak és elfogadottnak tekintett értékektől. Ezért megyek is tovább: a középkorban is volt a befelé jövő migrációnak hagyománya: egyes toszkán területeken az 1300-as évekbeli pestisjárvány után fekete doktorokat hívtak Afrikából, mert nagyon kellett a szakértelem.

Egységes olasz néptudata viszont nem volt az áldott népnek, mivel az országot is igen későn egyesítették (154 éve), és azóta is jellemző, hogy egy itteni ember első identitásaként a régióját mondja, és utána lesz csak olasz.

Volt továbbá egy igen nagy kivándorlás a 19. századtól kezdődően. Sokmillió olasz vágott neki a szegénység, éhínség miatt Amerikának, a 20. században Belgiumnak, Németországnak, Franciaországnak. Szinte nincsen olyan olasz család, akinek nem lenne valahol külföldön rokona.

Most azt mondhatjátok, hogy ez Magyarországgal is így van. Mert a Kárpát-medencében is járt mindenki, és igen sokan vándoroltak ki az elmúlt két évszázadban (a mérték más, de mi egy kis ország vagyunk). Mondjuk az “országtudatunk” az régebbi, ez vitathatatlan. És mégis mennyire utálják a magyarok a bevándorlókat (“pirézek”). Minden alkalommal elcsodálkozom, amikor úgy érvelnek, hogy a mi ’56-os menekültjeink mind disztingvált úriember volt, és kimosdva, szépen felöltözve azonnal munkára készen lépte át az osztrák határt… szemben ugye a mostani menekültekkel. Vagy azon, amikor külföldre vándorolt (esetleg ott semmi mást, csak egy férjet felmutatni tudó) magyarok érvelnek a bevándorlás ellen… Nem tudom, miért van ez így. Nyilván kulturálisan mi inkább Észak-Európához tartozunk, maradjunk ennyiben.

Személyesen ismerek viszont olyan teljesen hétköznapi, vidéki olasz családokat, akik ideig-óráig befogadtak menekülteket. Segítettek nekik az első időszakokban, támogatták őket (albán menekült ismerőst egy pugliai család fogadta be hónapokra, a főnököm testvére négy malii fiatalt fogadott be hónapokra, segítettek nekik a munkatalálásban stb). Sok ilyen volt, van is talán, bár tagadhatatlan, hogy az ilyen mennyiségű bevándorló kezelése önkéntes vállalásokkal már nem orvosolható, megoldható.

Reklámok