Kultúra

Kezdődik az iskola

genitorivainsegnanti

Olaszországban csak a napokban kezdődik az iskola. Nem is egyszerre, régiótól függ, hogy pontosan melyik nap kezdik.

Mivel itt szombatonként is van tanítás, rövidebb a tanév – a dolgozó szülők nagy bánatára, mert a gyerekfelügyelet többhónapos megoldása itt is a nagyszülők rendelkezésreállása és pénz kérdése.

Nekem nincsen közvetlen tapasztalatom erről az egész olaszos iskolázásról, csak a barátnőimet hallom erről-arról panaszkodni.

Hogy pl. az első napokban csak félnapos a suli, esetleg menza sincs még, mert “fel kell készülniük”. (Vajon mit csináltak 3,5 hónapig?). Ezeken a menza nélküli napokon megkérik a szülőket, hogy fáradjanak oda ebédszünetben és vagy vigyenek a gyerekeknek ebédet, vagy vigyék őket haza ebédelni – el tudjátok képzelni, amikor a szülők egész nap dolgoznak, ez mivel jár?)

Hogy a tanerők van, hogy napokra – hetekre eltűnnek, mert ha pl. beteg családtagjuk van, akinek hivatalosan az ellátói, akkor szabadnapokat vehetnek ki, akár tömbösítve is, amivel sok déli munkaerő nagyon szívesen és rendszeresen él.

Hogy a kedves déli tanerő még az olaszt sem beszéli rendesen, a tanításhoz, mint szakmához meg köze nincsen.

Annál is inkább, mert a tanítás, mint olyan, nem egy elismert szakma errefelé, ahhoz, hogy valaki tanár legyen, nem kell szakirányú tanári diploma, elég egy bármilyen minimálisan kapcsolódó  diploma (pl. építészként technikatanár, néprajzot végezvén irodalom és történelemtanár lehet bárki). Nyelvet pedig olyan ember is taníthat, aki az ún. “lingue” szakon végzett (hogy ez mit takar, az megint egy másik kérdés).

Hát, olyan is a minőség (erről már írtam régebben).

Nincsen viszont évnyitó, évzáró, az év végén megadott napokon a szülő bemehet és elhozhatja a gyerekei bizonyítványát.

Fogadóórák vannak, az év folyamán adott alkalmakkal, amikor a szülőknek illik végiglátogatni a tanárokat, akkor is, ha egyébként nincsen gond a gyerekkel.

 

De meséljetek Ti, itt élő magyar szülők, ha van kedvetek