Nekünk tényleg az. Havonta legalább egyszer járunk arra. Maga az út is macerás, de két sávon aztán tényleg nagyon zsúfolt. De mától megduplázzák.
11 év munka. Több hegy átfúrása. Kimondottan erre készített hegyfúrófej.
65,8 km. 3.966.600.000 eurós végköltség (pont 50%-kal több, mint tervezték): ma megnyitották a Variante di Valico-t, Bologna és Firenze között, pontosabban Barberino di Mugello és Sasso Marconi között.
Az Autostrada del sole (A1) volt Olaszország első autópályája, méghozzá nem is akármilyen. Az 1950-es évektől szorgalmazták a megépítését, mert az ország gazdaságának fellendítéséhez fontos volt. A Milánó-Nápoly közötti 760 km-t autópálya nélkül kb. két napig tartott megtenni. A pálya “legrosszabb” szakasza pont a Bologna-Firenze közötti, mert itt halad át az Appennineken.
Nagyon kanyargós az út, összesen 45 alagúttal, amelyek 11,5 km-t tesznek ki. A leglátványosabb talán a 4-es számú (il viadotto 4) Sambro nevű alagút, 340 méter hosszú, 44 méter magas. A 16-os számú Biscione 270 méteres, 96 méter magas és egy 1km-es sugarú kanyart ír le. A-as Merizzano 418 méter, szintén kanyarodik (900 méteres sugárban).
Az autópálya alapkövét 1956. május 19-én tették le, és az első szakaszt 1958. december 8-án nyitották meg (Milánó-Parma).
Firenzébe 1960-ba ért a pálya, majd 1962-ben készen lett Nápolyig. A hivatalos megnyitó 1964-ben volt, és a később meggyilkolt Aldo Moro avatta fel. A várakozásoknak megfelelően az autópálya fellendítette az ország északi és déli részei közötti áruforgalmat, jelentősen csükkentve a szállítás költségeit.
A 60-as években az Autostrade del sole jelentős mérnöki teljesítmény volt, talán a világon először vezettek át egy aztópályát egy hegységen, és építették nagyrészt alagútakba és völgyhidakra.
A tavalyi 50. évfordulóra hosszabb összeállítást közölt a Panorama, ha további részletekre vagytok kíváncsiak, ott megtaláljátok.
