Mindennapok

Hangulatjelentés a karácsonyfa alól

Ja nem, karácsonyfánk, az nincs. Nem szoktunk állítani, immár vagy 9-10 éve, mivel úgyis mindig valami utazás van, változó napokon, változó irányban, de utazunk. Akárhol vagyunk épp, felrakok valami izzósort, meg előveszem a gyertyákat. A december estéket ez is hangulatba hozza.

Ez a kétlaki élet ilyen, én mondjuk szeretem. Nincsenek kiszámított és előre tudott, egyforma események. Nálunk úgy alakult, hogy nagyjából az egyik évben az olasz családdal karácsonyozunk (persze nem mindig ugyanabban a városban), a másikban a magyarral.

Szerencsére ajándékot szinte egyáltalán nem veszünk, teljesen felesleges a nyolcvanhatodik kínai bizbaszt megvenni, tömegnyomorban idegesen anyázva tülekedni, a felnőttek megveszik maguknak amire szükségük van, de azt pont olyan minőségben, olyan kiadásban, amit ők szeretnének. A gyerekeknek van apróság, mégse vegyük el tőlük a gyerekkori karácsonyok emlékének a lehetőségét 🙂

Idén olasz karácsony lesz, el is indultunk volna már, ha a páromnak nem kellett volna ma délelőtt még bemenni az irodába. Mert ismerjük ugye az olasz munkatempót, kávézni bármikor ráérnek, de december 24-én feltétlen akad egy halaszthatatlan elintézendő, logikus, nem?

Az olasz család a lelkemre kötötte, hogy ne csináljak semmit, nagyon szimpatikus kérés (vagy ennyire nem bíznak a konyhai tudományomban, ezt most nem firtattam :). De azért csak sütök egy sütit, bár teljesen felesleges, mert a krémes süteményeket gyakorlatilag csak az anyósom eszi meg a családban, akinek viszont pont nem kéne. A többieknek a non plus ultra a rettenet édes bolti panettone, amit én pont addig szerettem, amíg ritkaságként jutottam hozzá, most már évek óta nem is kóstoltam.

Legyen buche mondtam nem egészen átgondolatlanul tegnap este, végülis a túl nagy tortaformában megsütött piskóta laposságát az előnyére kellett valahogy fordítani.

A csokikrémmel egyenletesen bevontam a lakás különböző szögleteit, ezt valahogy nem említik a lelkes gasztrobloggerek, hogy még a macska bajsza is olyan – lenne, ha nem kint lakna a kertben, amikor a harmadik mixerrel próbálod eldolgozni a hideg vajat a hideg krémben. Na a vajnak nem kéne hidegnek lennie, tegnap este kint is hagytam a konyhapulton, hogy szobahőmérsékletű legyen, de a párom hajnalban mosdóba menet lelkiismeretesen berakta a hűtőbe (mert biztos kintfelejtettem).

Egész vállalható lett, nem?

Utána végülis fél óra alatt el lehetett mosni minden keverőtálat, -kanalat és dekorációs mütyürt, meg persze a konyhát fényesre törölni. Valószínűleg még a kisujjam külső fele is csokis volt, mert a fogantyú, amit azzal nyitottam, barna lett (itt külön előny a fehér konyha).
Amint beraktam a hűtőbe, hogy dermedjen a krém, rájöttem, hogy a következő programpont indulás előtt a hűtő leolvasztása.

Ennek kapcsán elmondanám, hogy én nem szeretek ételt kidobni. A héten már nem is nagyon vettem semmit, mondván, együk a maradékokat, mélyhűtős készleteket. Hát ma ebédre van másfél natúrjoghurt, egy pohárnyi vörösbor, 4 csemegeuborka, pappa reale és egész sok mustár. Ebből vajon mit hozna kis egy vérbeli gasztroblogger?

A buche/fatörzs (csak nincsen accent circonflexe-em) meg utazik ma 120 km-t, de majd nem fűtünk útközben.

A pakolás egy részét már tegnap megejtettük. A kocsi televan, kár, hogy még van két bőrönd és a teljes IT szekció (két laptop, több okostelefon, egy tablet), aminek be kell férnie. Szentségelésre felkészül, rögtön a spártai maradékebéd után.

Ma este hal/tengergyümölcse vacsora várható (hmmmmm, imádom), köszönhetően annak, hogy a fél család pugliai. A szülőket lebeszéltük a holnapi maratoni hosszúságú éttermi ebédről, így délután belefér egy séta a barátokkal Bolognaban, amit nagyon nagyon szeretek.

  

Ezek a tavalyi képek Bolognáról, kíváncsi vagyok az idei dekorációkra

Viszont a majdnem 1000 km-es utat december 26-án tesszük meg, aminek megvan az a nem elhanyagolható előnye, hogy addigra már az összes vendégmunkás hazament Romániába.

Summa summarum, ha valaki akár csak közepesen konformista (aka. hagyománytisztelő), ne válassza a külföldi életet, nagy a kibillen(t)és veszélye…

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s