Étel - ital

Étel, pazarlás

“Elfogadták a francia javaslatot amely szerint a nagyobb francia szupermarketek a jövőben kötelezően jótékonysági szervezeteknek és élelmiszerbankoknak kell hogy felajánlják a megmaradt élelmiszereket. Minőségtől függően, persze, amit nem lehet már emberi fogyasztásra felhasználni, abból állati takarmány lehet!” cikk itt

Ugyan a franciáknál egyelőre a szupermarketekről van szó, de nézzünk körül Olaszországban is, a családok szintjén.

A szavak és elvek szintjén mindenki egyetért, jó lenne spórolni és ételt nem kidobni. A család nyilván anyagilag jobban jár, ha nem dobálja ki a maradékokat – ez lenne a közvetlen, azonnal érezhető haszna. De ennél még lényegesebb talán, egy “magasabb” szinten, hogy felesleges megtermelni, becsomagolni azt az ételt, ami a szemétben végzi – energiát pazarolva, környezetszennyezést okozva (és itt nem csak arra gondolok, hogy milyen szemétben végzi az ételmaradék, hogy semmisítik meg, hanem arra, hogy a hús, zöldség megtermelése rengeteg energiába kerül a földnek, és sok – legtöbb – esetben ipari termelési viszonyok között környezetromboló).

A Waste watchers felmérése szerint, a kidobott ételek valós mennyisége jó 50%-kal magasabb, mint amit az emberek gondolnak, becsülnek. Ez Olaszország esetében azt jelenti, hogy évente kb. 13 milliárd euró értékű étel végzi a szemétben. Ez hetente és családonként 6,7 eurónyi, kb. 650 grammnyi ételt jelent. Annak ellenére, hogy az olaszok 51%-a előre elkészített listával megy a boltba, pont azért, hogy megelőzze a pazarlást. Ezzel együtt 46%-uk azt mondja, hogy túlvásárolja magét, ezért romlik rá az étel. 10-ből kilenc olasz azt is állítja, hogy vásárláskor megnézi a lejárati időt, és azt veszi meg, ami el fog fogyni az adott időn belül.

Úgy sikerül ennyit kidobni, hogy 81%-uk nem hajítja ki automatikusan a dátum szerint lejárt ételt, hanem megkóstolja, megnézi, hogy még használható-e.

Tudatosnak is tartják magukat, mert 10-ből 9 olasz tisztában van azzal, hogy az étel pazarlása közvetlen összefügg a természet-/környeztrombolással, és elvárja (-ná), hogy az iskolában ezt megtanítsák a gyerekeknek.

A körülöttem lévő olaszoknál én azt látom, hogy szeretik a friss ételt, sőt az ételek nagy része olyan, hogy csak frissen eszik meg. Igaz ez a tésztára, de a húsételekre is. A tésztákat (illetve a legtöbb tésztát) nem tudják elképzelni melegítve, ezért ha többet sikerül készíteni, mint amit megesznek (márpedig ez előfordul, nagyon nehéz megbecsülni, hogy pontosan mennyi fog elfogyni), akkor a maradék megy a szemétbe. Lehet, hogy csak egy maréknyi, de akkor is. A húsok nagy részét frissensültként eszik, az sem olyan, hogy eltehető lenne másnapra (mint nálunk a pörkölt, sült hús).

Nagyon sokszor megveszik a joghurtokat, gyümölcsöket, majd nem eszik meg időben. Nyilván megtehetik,  szerencsére már nagyon rég jólétben élnek, még akkor is, ha ez kicsit megingott a válság kezdete óta, de semmiképp nem szeretnek üres hűtővel találkozni otthon, ezért bebiztosítják magukat, azon az áron is, hogy nem fog minden elfogyni.

Amióta több nő is dolgozik hivatalos munkahelyen, nyilván kevesebb energia jut arra is, hogy megtervezze a heti menüt, a maradékokat felhasználja, több az esti vacsoraimprovizáció, és nem tervezett házon kívüli vacsora.

Van még mit tenni ezügyben, az biztos. (Sokféle adatot talál az ember, ha erről a témáról keres információt. Nyilván függ a felmérés időszakától, kritériumaitól stb. Annyi biztos, hogy pazarlás van, nem is kevés, és ezen jó lenne változtatni.)

 

 

Advertisements

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s