Mindennapok

Matrimoni misti

Marito e buoi dei paesi tuoi tartja a régi olasz mondás (férjet és állatokat a saját faludból szerezz), nyilván még abból a korból, amikor egyrészt nem volt nagy földrajzi mobilitás, másrészt a házasságnak nagyon erős volt a közösségi kontroll funkciója. És persze a szerelmi házasság mint olyan nem létezett, az emberek gazdasági és státusz okokból házasodtak.

Aztán a 19. század végétől beúszott a képbe a szerelmi házasság igénye, és innentől szép lassan előtérbe került, hogy az ember azzal és azért házasodik, akivel és hogy jól érezze magát. Elméletileg, mert persze a házasság azért még ma is igen normatív: adott szerepek és funkciók betöltésére IS keresi férfi és nő a párját.

De most nem is ezen a vonalon mennék tovább, hanem beszéljünk a vegyes házasságokról. Olasz -külföldi relációban  régen is volt házasságkötés, de egészen a 2000-es évekig marginális maradt a jelenség. Sokan ismerünk a ’70-es években ide férjhez jött pl. magyar nőket, de a számuk nem volt különösebben magas statisztikailag. Ellenben mióta egyre nyitottabbak a határok, egyre több keleti ország is belépett az EU-ba, olcsóbb lett az utazás és mindenféle technikai eszközök állnak rendelkezésre a kommunikációhoz, megtöbbszöröződött a vegyes párok száma.

Most éppen az olaszokról beszélek, de a jelenség mindenhol megfigyelhető Nyugat-Európában. Sőt, a régi gyarmattartó országokban talán még inkább, lévén a saját gyarmataikra könnyebben utaztak, onnan könnyebben költözött utánuk a házastársuk (itt is elsősorban nők).

Van a jelenségnek egy-két nem tagadható jellemzője. Az egyik, hogy ezeknek a pároknak a nagy része mindenhol helyi férj – külföldi feleség felállásban működik. Tagadhatatlan, hogy a szegényebb országokból nagyon vonzó, és komoly életlehetőséget biztosító alternatíva egy nyugati férfihez hozzámenni. Ugyanakkor sok esetben azok a nyugati férfiak keresnek célzottan “keleti” feleséget, akiknek a saját országukban nehézségeik vannak egy párkapcsolat kialakításával. És amikor kereslet és kínálat ilyen szerencsésen talákozik, akkor az üzlet beindul…

És nem, nem azt mondom, hogy ez MINDEN esetben így van, Magyarország talán még az az ország, ahonnét nem KELL férjet nyugaton keresni, hogy valami minimális anyagi biztonságot találjon egy nő, de ahogy keletre haladunk, ez egyre kevésbé van így. Olyan országok, ahol a hagyományos szerepfelfogás dívik, ahol a nők életcélja, hogy találjanak egy őket eltartó férfit, nagy számban bocsátanak  ki ilyen nyugati férjet és egzisztenciát kereső nőket. És ne tagadjuk, hogy máig létező jelenség, hogy egyedülálló, hogy úgy mondjam, a saját országában mérsékelten  sikeres (eufemizmus!) olasz (angol, német, osztrák…) férfiak katalógusból választják ki a sudár, fiatal, szép szőke orosz feleségüket, abban a reményben, hogy a kevésbé öntudatos, a szociális kontextust nem annyira ismerő nő majd alkalmazkodik, befogja a száját az eltartásért cserébe. Aztán csodálkoznak, amikor röviddel az állampolgárság megszerzése után lelép a nő.

Ő egy jó példa, a hölgy foglalkozását tekintve orvos, és miniszter is volt nemrégiben.  

Ez általános egyenlőtlenségi probléma, egy olyan rendszerben, ahol egy nő a saját erejével nem tudja megteremteni az egzisztenciáját, ahol gyerekkorától azt súlykolják a fejébe, hogy az egyetlen életlehetősége a gyerek és férj, illetve a legjobb befektetés a szépsége, nem csoda, ha beleállnak ebbe a “kalandba”. Ezzel egy időben nyugaton az elmúlt évszázadban dinamikusan bővültek a nők életlehetőségei, ezért aztán már nem mindig és minden esetben vállalnak fel egyoldalú, férfinek kényelmes felállásokat (pl. az összes fizetetlen otthoni munka elvégzése, alacsonyabban fizetett munkák, anyagi függőség), vagy az eddig természetesenek tekintett munkamegosztást megbeszélés tárgyává teszik, emiatt aztán az eddig kiszolgált férfiak hirtelen úgy érzik, hogy veszendőben a kényelmük, és hát mennyivel egyszerűbbnek tűnik egy engedelmes feleséget találni, mint egyenértékű félként kapcsolatot kialakítani.

De lássuk a számokat. 2013-ban az összes házasságkötés 10%-a (majd’ 21 000 pár) volt vegyes házasság – és ebben nincsenek benne azok a házasságok, amelyekek külföldön kötöttek, de Olaszországban (még) nem regisztráltattak. Ezen belül a Rómától északabbra fekvő tartományokban ez az arány elérte a 15%-ot. Ezzel egyidőben az olasz-olasz párok között kötött házasságok száma 25%-kal csökkent. Ez az adat is azt mutatja, hogy egy olasz nőnek nem életszükséglet házasodni még akkor sem, ha egyébként tartós kapcsolatban él, és ennek nyilván fontos egzisztenciális okai vannak – a megélhetése nem függ egy férfitól sem anyagilag, sem társadalmi helyzetét tekintve.

Milyen nemzetiségű felekkel házasodnak az olaszok? A románok aránya 14,5% – ez nyilván azért van, mert majd’ 1,5 millió román állampolgár emigrált Olaszországba az elmúlt 6-8 évben, és olaszok is sokan nyitottak (áttettek Olaszországból) kisvállalkozást Romániában. Ezután jön Ukrajna (8,6%) és Brazília (6,2%). A vegyes házasságok 78,7%-ában a férj az olasz. Itt sem mindegy, honnan jön a másik fél: a külföldi feleségekkel rendelkező olasz férjek nagy része kelet-európai nővel házasodott (Románia, Ukrajna, Oroszország és Lengyelország). Ennek okai egzisztenciálisak (anyagi biztonság, szegény országból érkezvén) és a keletebbi országokban bevett hagyományos nemi szerepekben is keresendők (nő csak a család – férj gyerek által elismert, csak ez az életcélja).

Ami az olasz nőket illeti, ha külföldi férjet választanak, akkor az elsősorban Marokkóból, Albániából, Tunéziából és Egyiptomból származik. Itt is nagy szerpee lehet annak, hogy nagyon sok ezekből az országokból származó férfi él Olaszországban. És ne tagadjuk, ismert az a jelenség is, hogy a Maghreb országokba kiránduló szingli EU-s nők nagyon keresettek az ottani fiatal férfiak körében – nyilván kivándorlási céllal, egy jobb élet reményében (erről egy francia és osztrák film is készült pár éve). Ez utóbbi esetben is az anyagi erőviszonyokról van szó, ki az, aki megengedheti magának, hogy egy házastársat itt eltartson (még ha csak az elején is), illetve az elmaradottabb országokban élőknek a jobb élet iránti vágyakozása, a házasság, mint életlehetőség felhasználása, hogy egy gazdagabb országba költözzenek.

Hosszabb cikk az olasz helyzetről itt.

Hogy ne csak Olaszorzságról beszéljünk, találtam egy hosszú cikket a németekről, ami elég hasonló az olasz helyzethez: a német-német párok közötti házasságkötések száma meredeken esik az elmúlt évtizedekben, a külföldiekkel kötött házasságkötés meredeken nő. Ott a vegyes házasságok az összes házasságkötés 9,7%-át tették ki 1991-ben, 2002-ben viszont már a15,9%-át. Azóta viszont csökkenő tendenciát mutatnak.

Cikk itt. 

A Real Time tévében futott egy sorozat vegyes párokról, a Colori dell’Amore, ami nagyon érdekes volt. Annyi minden taláható a statisztikák mögött, ez a sorozat pont erre világított rá. Persze nem szerepelt benne olyan pár, mint pl. a huszonéves ukrán badante  (gondozónő) és nyolcvanéves gondozottjának a házassága, ami pedig gyakran előforduló felállás, és egy ideje törvénnyel is próbálták akadályozni az ezzel járó előnyöket: a házastárs  halála után csak akkor jár a pensione di reversabilitá, ha a pár közötti korkülönbség nem több, mint 40 év, és több, mint 10 éve voltak házasok. Márpedig ha törvényt kellett erről hozni, akkor ez egy igen gyakran előforduló jelenség…

Advertisements

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s