Kultúra

Eco

Már 5 napja meghalt, és tegnap el is temették, mégis azóta gondolkoztam, hogy hogyan tudnék én róla írni, főleg, hogy jobbnál jobb méltatások születtek róla franciául, angolul, magyarul és még ki tudja, hány nyelven.

Aki csak a sima adatokra kíváncsi, itt kezdje (olaszul).

Magyarul sokkal rövidebben ugyanitt.

Meg vagyok győződve, hogy az elmúlt 50 év legnagyobb jelentősségű és formátumú olasz szereplője, munkássága a kultúra különböző szektorait, tematikáit és korait érintette, az iskola alapítástól a könyvíráson és kiadáson át fordításig és az újságírásig. Igazi polihisztor volt.

Rengeteg egyetemen tanított szerte a világon, kutatott, írt, közszereplőként az aktualitásokról is megszólalt, nem lehet felsorolni mindent egy bejegyzésben (a wikipedia szócikk terjedelme is impozáns).

Három dolog megmarad bennem vele kapcsolatosan most már örökké. Amikor én középkori doktori iskolába jelentkeztem, valaki felhívta a figyelmemet Eco egyik bonmot-jára, mely szerint ő maga azért lett szemiotikus, mert a középkorászat igen költséges hobbi (az utazgatások, a szövegekhez való nehéz hozzáférés stb okán) – és tényleg így van, még ma, az internet korában is.

A második mozzanat az, hogy még holtában is tanított (engem feltétlen), egy nekrológból tudtam meg, hogy neve, az Eco a latin  “ex caelis oblatus” (az ég ajándéka) kezdőbetűinek összeolvasásából jön, és a talált gyerekeknek adták, amilyen Umberto Eco nagyapja is volt.

Végül pedig az egyik kedvenc tartózkodási helye Monte Cerignone-volt, ahol amikor először jártam, nekem is megmutatták a házát. A helyiek bátorítottak, hogy nyugodtan menjek be hozzá egy nyári nap, mikor ott van, mert mindenkit szeretettel és egy pohár borral vár egy kis beszélgetésre. Persze sosem lett volna egy ilyen beszélgetéshez bátorságom, vagy csak akkor, ha nem csak 10-15 cikkét és művét olvastam volna, hanem az összeset (na ez egy életprogram lett volna). De azóta, 10 éve ahányszor elmentem azelőtt a ház előtt a völgyben (és ez évente 10-15-ször előfordul), ez mindig eszembe jutott.

Most már nem lesz kihez beugrani, de a luogo del cuore-ben azért legalább egyetértettünk. 🙂

 

Advertisements

2 thoughts on “Eco”

  1. Oh, én is megemlékeztem róla, hiszen A rózsa neve volt a szakdolgozati témám, és imádta őt. Nagy veszteségként élem meg, hogy nincs többé, és most még inkább, hogy tudom, be lehetett volna menni hozzá. Én be mertem volna, szerintem életem legnagyobb élménye lett volna.

    1. Eszembe jutottal ám, mikor írtam… nagyon megérintett a halála engem is, mert szerintem túlzás nélkül az elmúlt ötven év egyik legnagyobb formátumú olasz “gondolkodója” volt. Nem is tudnék most hirtelen más hasonlót mondani…

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s